Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-12-05 / 48. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 48. szám. osztrákot és a helyett sokkal okosabban tennők, ha egy ostorral szijakat hasítanánk a hátunkból, — mert megérdemeljük. Az osztrák csak okosan teszi, ha a mi tehetetlenségünket felhasználja, s buta is volna, ha nem tenné. A magyar ipar hangoztatása szép és dicső dolog, csakhogy előbb az ipart kell megteremteni. Hát honnan vegyünk magyar gyártmányt, ha nincs ki készítse, ha nincs ahhoz tőke, vállalkozó szellem, ha nincs gyár, hisz ha mindenki annyira szereti hazáját és mindenki hangoztatja, hogy vásároljunk magyar gyártmányokat, ahhoz feltétlen szükséges, hogy magyar gyártmány is legyen ?! De honnan is szedjük elő a magyar gyártmányt. Talán az osztrák azt is csinálja Magyarországon? Hiszen a magyar nemzetnek nincsenek gyárai ? Nagykárolyban nagy hazafiak vannak, mindenki akar vásárolni magyar gyártmányt, de mindenki elfelejti, hogy a gyártmány magyar csak akkor lehet, ha van olyan vállalat is, mely azt elő tudja állítani. És ez Nagykárolyban még nem jutott senkinek eszébe. Ezreket áldozni színházra, ezreket áldozni utcza szépítésre, melyek igaz, szépítik a várost, ezreket kidobni vasútépítési czélokra, melyek egy fillér jövedelmet sem hoznak, ezt szívesen megszavazza mindenki. De ugyanazon összeget felajánlani egy hatalmas gyár létesítésére senkinek sem jut eszébe s ha eszébe is jut, nem teszi. A közmondás pedig azt mondja: „Szépítsd magadat, adj vasúti hozzájárulást, ha van miből!“ Nagykároly városát nem kell megkérdezni: van-e miből?! . . . Simkó Aladár. Singer Márton és társa vlSws —— _______________________ berendezési vállal ata Nagykároly, Deák-tér. Készít villany- világítási és villanycsengő berendezéseket. Ajánlják legdusabban felszerelt csilláriizletüket, a hol világítótestek állandóan raktáron tartatnak. Költségvetések és mindennemű felvilágitások díjtalanok. Múlt és jelen. Nagykároly, 1908. deczetnber 3. (St. í.) „Hja a régi jó idők“, sopánkodnak a mai öregeink, „a mikor még egy ezüst húszasért egy hízott libát, vagy egy egész ma- laczot lehetett kapni!“ Mi fiatalok pedig fölényesen mosolygunk hozzá, mert nagyon jól tudjuk, hogy azokban a régi jó időkben épp oly nehéz volt az ezüst húszast megszerezni, mint ma annak az értéknek vivalensét, a tiz koronát. Mi modernek, önelégülten utalunk a mai kor magas kulturfokára s teljesen belenőttünk a kényeimes, angol szabású ruhába. Francia pezsgő, hollandi likőr, orosz cigaretta, turf és zöld asztal, kabarét és a legselymesebben suhogó félvilág a mi mai társadalmunknak épp oly nélkülözhetetlen életszükséglete, mint akár a franciáé vagy angolé. Az ízlésünk, de még jobban az igényeink tökéletesen lépést tartottak a világ legelső kul- turnemzeteivel. Szánakozva tekintünk vissza arra a korra, a midőn a magyar háziasszony a háznál főzte a szappant, merítette a faggyugyertyát, maga főzte be télire a szilva- és gyümölcsízt, a midőn a házigazda nem ismert még angol bútorral berendezett klubbhelyiséget, hanem kedélyes pipaszó és egy pohár jó bor mellett a súrolt pádimentomos szobában otthon fogadta barátait és elvtársait, hogy a napi ügyek, a nemzet és haza fölött folytasson eszmecserét. Mi már nem értjük azt az ötven év előtti fiatalságot, mely parafinos padlón rendezte bátyus házi báljait, nem foghatjuk fel, hogyan lehetett kávéház és legalább tiz napi- és ugyanannyi élclap nélkül efjenni és vállvonogató mosolyával hallgatjuk az öregeket, ha a csézában tett, napokig eltartott útjaikról mesélnek, melyeket ma a gyorsvonat kényelmes fülkéjében ugyanannyi óra alatt teszünk meg. Haladtunk, nagyok lettünk a legraffinál- tabb kultúra nyújtotta élvek élvezetében és az e fölött való örömünkben büszkén hajtjuk le fejünket a selyem vánkosra és legnagyobb lelki nyugalommal pihenünk, mintha a szénánk olyan rendben volna, mint a három ó-testamentom- beli jámbor ifjúé a lángkemencében. Sajnos azonban, hogy a mi egész kultúrái nagyságunk kalkulusában egy lényeges számítási hiba lappang! Mi kultúrának vesz- szük azt, a mi csak a legmagasabb kultúra kifolyása, virága. A dúsgazdag francia, angol, a hatalmasan előrehaladó német nemzet gazdasága olyan, hogy e csaknem tulfinomult élvezeteket megengedheti magának a nélkül, hogy nemzeti vagyonának mérlege ezáltal balra billenne ; a tényleges kultúrája, intenzív földmi- velése, a művészetig fejlődött ipara, a virtuozitásig emelkedett kereskedelme oly óriási értékeket teremtenek évenként, hogy a fényűzésre is bőven telik. Hogy e leggazdagabb nemzeteknek is óriási az államadósságuk, mit sem mond, mert címleteik, állampapírjaik a saját polgárainak birtokában vannak és igy ez adósságok kamatai ismét csak a saját nemzet jólétét növelik. Hogy állunk már most e téren mi magyarok? Földmivelésünk még mértföldnyi távolságra van az intenzivitástól; iparunk szakadatlan pepecselésre szorul, kereskedelmünk oroszlánrészét pedig a bűvös-bájos buza-határ- idő meriti ki. Milliárdnyi adósságaink papírjai a külföld kezében vannak, melynek évente kamatok fejében százmilliónyi adót fizetünk. Azzal kérkedünk, hogy szabad állam vagyunk! Szabad-e az, ki munkája gyümölcsével másnak adózik; nem mindegy-e, az embert birom-e rabszolga gyanánt, avagy azt, mit karjának ereje teremt? Nagy-e a külömbség, ha a fa az enyém, vagy csak annak a gyümölcse? „Az életemet veszed, ha elveszed az eszközt, mely által élek“, mondja Shylok. Bizony tributáriusai vagyunk a külföldnek, akár csak a régi Róma vazallus államai. Megváltozott a forma, de lényeg megmarad. Fönn is, lenn is oly kulturális fokhoz mértük az igényeinket, a melyet — fájdalom — még nem értünk el és ez okozója annak az üres, irreális és inszolid állapotnak, mely a mai társadalmunkra rányomja aggasztó bélyegét. A „régi jó idők“ nem voltak oly ragyogók és fényesek, mint a maiak, de a telekkönyv ama bizonyos fatális lapja, mely a be- táblázásokról szól, szűziesen fehér volt, mig ma az utolsó mütrágyadombról sem tudjuk biztosan, mikor viszi el a kósza szellő, vagy a végrehajtó dobpergője! Talán mégis jobbak voltak azok a régi jó idők, mert becsületesebbek és igazabbak voltak ?! ? 1 vagy reá ömlik a dercze, vagy szinérváraljai útjában valami baleset éri megírom élethűen a történteket. Rosner Henriktől már irok, hiszen egy párizsi áruház tulajdonosáról igen sokat lehet irni. — A mit csak ember -elme el tud gondolni az nálla kapható. Gyüszütől czérnáig, gombtól pénztárczáig, játéktól czipőgombolóig, czipőtől kalapig, keztyüktől sétapálczáig, női kézimunkától cipőkrémig, szappantól inggallérig, kézelő, nyakkendő sőt még gummiáru is. A folyó évben ugyan megjárta 1 Rászállott a háza tetejére a gólya. Nagy keresztelőt csapott. A fővárosból hozatott finom halat, csak a kár, hogy a hal a keresztelő után érkezett meg nyersen. No de ez nem zavarta meg a mulatságot. Volt elég „Mise berach“, nekem is kijutott belőlle s,az a fő, hogy szombat lévén, nem kellett fizetnie érette. Most újra két Rosner van az üzletben, mert a baka megunta a kosz- tot s visszajött kenyérpusztitónak. De hiszen Kepecs Hetman is kitett magáért. Az a sok szép ékszer, a mely a kirakatban gyönyörködteti a szemet nem megvetendő vagyont képvisel. Hát még azok a remek ezüst képek, melyek még a legelőkelőbb grófi szalonnak is a díszét képezhetnék. Az egyik a szántást, a másik az aratást ábrázolja. Nem tudom kinek a tiszteletére tette, valószínű a székhely ügyében nyert jó válasz örömére, hogy 10 gramofonnal egyszerre reá- zenditett egy egyvelegre, a melytől én sietve mentem tovább s megállottám Rózenberg Sámuel kirakata előtt. Nem hiába „Arany csizma“ a czégér, de arany a keze, arany a szive is a tulajdonosnak. Azt tartják a „jó bornak nem kell czégér“, az ő csizmái s czipőinek sem kell dicséret. A mióta a fillérbank igazgatósági tagja lett s Lang Samu barátunk ékes hangon előadott beszédei bevésődtek szivébe, nincs eset arra, hogy ha valami jótékony gyűjtés czéljábói valaki nálla megjelenne, ne szerepelne a neve tekintélyes összeggel az adakozók között. Tovább mentem, de Pengász Erzsi kirakata megállásra késztetett. Kondor Béla bájos menyasszonya épen egy gyönyörű mellcsokrot készített, hogy kinek, azt nem árulta el, de igen szomorú volt. Faggattam, mire bevallotta, hogy csapodár vőlegénye rendelte nála valaki számára. Könytelt szemekkel esküdött meg, hogy bosszút áll rajta s karácsonyra a legszebb karácsonyfa diszül szolgáló czukorkák nála lesznek találhatók. Biztattam, ne búsuljon, nem sokat vesztett vele, akad még elég Kondor a világon. Mentem tovább a fakabovics-féle üzlet előtt álottam meg. Mégis csak ügyes ember az a Gold- mann, gondoltam magamban. Milyen ügyesen tudja elhelyezni a kirakatban az áruczikket 1 Eddig hallgatott mind a két apróságom, de most már megszólaltak, minden halgatási ígéretük daczára. Az egyik: Édes apám nekem vegye meg azt a szép babát, angol hóczipőt, a fiú, dobot, puskát, hegedűt, sétapálczát, bőrtárczá- kat, kosarakat, táskát stb. A sok kérdezősködés felköltötte Goldmann figyelmét s kiált az ajtóba s halgatta a vitatkozást. Kajánul mosolygott reám, de azért egy szóval sem igyekezett szorult helyzetemből kisegíteni. Bezzeg mikor kirepült a kanárija én kétszer is bementem hozzá megmondani, hogy hol láttam, de hasztalan, nem mert 194 % nadrágbőséggel a fára mászni. Szerencse, hogy egy vevő behívta az üzletbe, mert még képes lett volna arra is, hogy behívja a gyerekeket s nekem venni kellett volna valamit, persze a „hirdetési dij“ rovására. Alig pár lépés és ismét csillogó ékszer tűnik elém. — Tessék elhinni, nem könnyű dolog a reklám tárczát megírni, különösen akkor, a mikor már a 4-ik ékszerüzletről van szó. Azt felesleges felemlítenem, hogy Weiszmann Jakab barátunk kirakata is tömve van ékszerekkel, van abban óra, óraláncz, gyűrű, fülbevaló, aranyból, ezüstből, gyémántból, brilliáns- ból, van dísztárgy elég. Van itt tajtékpipa is, a melyet aligha tudna Sternberg bátyám is egy szuszra kiszívni. Pápaszem is van nálla, tessék megkérdezni Rosner Henrikné őnagyságát, ő is tőlle vette. Húzott a két gyerek tovább. No most üt be a menydörgős Isten nyila 1 Egy kirakat, a hol mindenféle gyerekjáték kapható. Blum Ármin üzlete előtt állottunk meg. Tessék elképzelni egy szerencsétlen családapát, a kinek két gyermeke egyszerre súgja már aznap másodszor a fülébe, hogy apán ezt, apám azt vegyél s egy jukas fillérnél nincs több a zsebébe. pSST" a téli újdonságok BEKKER ORBÁN boák és gallérok, elegáns rövid és hosszú kabátok, női és férfi téli köpenyegek, felöltők igen jutányos árak an árusittatnak. Brassói, zsolnai és angol szövetekből szitése elvállaltatik. helybeli üzlétéfce, ahol női és leányka férfi rnhák, téli mérték szerinti ruhák elké-
