Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)

1908-05-16 / 18. szám

18. szám. KÖZLRDEK 3-ik oldal hogy nagy furfangga! félre akarták volna ve­zetni, ha lehetett volna. Legyen hát igazság és világosság. Tény az, hogy most már annyi vajúdás és kísérlete- j zés után megalakult községünkben is Király- darócon, mint sok-sok száz más helyen szép, de kiszipolyozott hazánkban — a fogyasztási és értékesítő szövetkezet — még pedig keresz­tény, tehát a legbecsületesebb és legtisztesége- sebb alapon. Tény, hogy többször próbálkoz­tunk e szövetkezet megalakításával, de ez mind annyiszor nem sikerült mig községünkbe nem került görög katholikus polgártársaink egyházá­nak lelkészéül Lucaciu, Constantin úr, a mi most már szeretve tisztelt elnök-igazgatónk, s nem sikerült annak megalapítását megakadályozni, mivel az akkoriban ezredévekkel ezelőtt Mó­zes Ital a sinai hegy tövében lebunkózott arany-borjú nálunk nemcsak hogy él de rop­pantul fejlődött is és minden nemes, jó és igy hazafias irányú munkálkodásainkat, fáradozásá­nak zsengéit legyepelte, lenyelte s inegkérődzte. Tény, hogy szövetkezetünk eddig 145 tagot számlál 221 üzletrésszel, kik közül a Lucaciu Constantin gör. kath. lelkész ur által vezetett románok csak 44-en vannak 63 üzletrésszel, tehát mi magyarok, reformátusok és római kat- holikusok képezzük a nagy többséget s egy­hangúlag, közakarattal választottuk s-kérve kér­tük, hogy legyen elnök-igazgatónk, mit csak nehezen volt szives elfogadni mivel előre tudta az arany borjú fájdalmas bőgőseit, melynek; első megnyilatkozása jelentkezett is a „Jeremiás siralmaidban. (Itt zárjelben megjegyezzük, hogy lehetetlen, hogy eszünkbe ne jöjjön eszme tár­sulás alapján az osztálysorsjegyek különösnél- különösebb hirdetései, igy: Benkő sorsjegye bankó, de itten nálunk „benkős“ sorsjegy bunkó. Hogy összekerült Benkő, de nem bankár és Jeremiás de nem a próféta, ez helyi specialitás és alap az eszme társulásra. Tény továbbá, hogy Gerzon Kázmér 10 üzletrészt jegyzett s nem 40-et, mint a „Jere­miás siralmaiban“ jelezve van s ezeket is leg­utoljára Lucaciu Konstantin ur unszolására, az alakuló gyűlés feloszlása után. Tehát mégis csak Luciciu Constantin szeretett „oláh pó­pánk“ állott a mozgalom élén. Tény, hogy ez év február 4-én közsé­günkben biró-választás volt, de ez már a logi­kával s az igazsággal igazán nagyon elenkezik, mivel a benkős bunkó üti a nagy dobot, hogy Lucaciu Constantin a pópa, kit mi nagyra be­csülünk, jelentette volna ki a szószékről vagy bárhonan, hogy szarva fog nőni annak, aki nem a régi (oláh) bíróval fog tartani, mert a régi biró nem volt oláh, hanem ref. magyar: Pap Endre, s a beválasztott uj biró oláh, egy tisz­tességes, becsületes polgártársunk, kit szintén majdnem egyhangúlag és közakarattal válasz­tottunk községi bíróvá szeretett főszolgabiránk Eötvös Róbert ur alkotmányos érzületü tapin­tatos és igazságos vezetése mellett. Ebből is látható, hogy községünkben a felekezeti és faji béke a legszebb virágzásban van, mely még inkább fejlődésnek indult, mióta a mi szeretve tisztelt és nagyrabecsült elnök-igazgatónk kö­zötünk van, kinek igaz, hazafias, nyugodt és fennkölt szellemű és lelkületű működését iga­zán szerencsések vagyunk nemcsak látni, de tapasztalni, sőt élvezni is. Tehát erősen kellett, hogy dolgozzon a „Benkő“ bunkó hogy elsírja magát Jeremiás szegény hogy: most már ennek (vagyis a békés együtt élésnek) teljesen vége!“ dehogy vége, dehogy vége! Csak most van igazán békés együtt érzés és együtt működés, mi igazán nagy és hazafias érdeme Lucaciu Constantin lelkész ur tapintatos működésének. Tény az is, hogy Lucaciu Constantin ez év március 15-én nem világított. Ez felfogás és ízlés dolga és nem is hazafiatlan. No hiszen ugyancsak jól néznénk ki, ha csak azok vol­nánk jó hazafiak, kik e napon világítottunk széles e hazában. S ez ezelőtt majdnem két hó­nappal volt s miért nem sírta el magát már akkor Jeremiás a nem próféta ur s miért nem működött már akkor a „benkős bunkó", mert mindég reméltet az arany borjú erejében itt községünkben, melyet alaposan felvirágoztattak, de most, hogy meg van a rég óhajtott mentő horgonyunk, szövetkezetünk Lucaciu Constantin úrral az élén, kit róm. katholikusok, reformá­tusok, a görög katholikusokkal együtt válasz­tottunk elnökünkké, hát meg van zavarva a vallási . béke és békés egyetértés. Innen oly veszedelmes a mi jó és szeretett elnök-igazga­tónk, innen a figyelmeztetés az illető körök és tényezők felé. Hej sirhat nem próféta Jeremiás, sirhatja a maga és övéi bűneit s a benkős bunkó se ér semmit s jobb volna ha éltük hajóját egy jobb, tapasztaltabb s szerencsésebb kezű Ha­jósra bízzák éltük tengerén, mert igy igazán elmerülnek s nekünk is sírnunk kell, mert mi keresztények vagyunk s tudjuk, átérezzük a fele­baráti igaz és nem talmi szeretetet, az igaz és nem érdek hazafiságot. Ezek a tények s ezekből a n. b. közönség is meggyőződhetik, hogy a lecáfolt és nem igaz, de perfid közle­ménnyel alaposan félre lett volna vezetve, ha sikerült volna. De reméljük s hisszük is, hogy az ilyenek már nem fognak. Még egy szó s ez főtiszt. Lucaciu Con­stantin úrhoz szeretett elnök-igazgatónkhoz. Kérve kérjük haladjon tovább is velünk s éret­tünk a megkezdett s jól esőleg tapasztalt szép, jó igaz és hazafias utón s községünk igazán felfog virulni; mert mi egyetértünk jóban, igaz­ságban, tisztességben s hazafiságban s bizto­sítjuk szeretetünkről s bizalmunkról. A királydaróci keresztény fogyasztási és értékesítő szövetkezet igazgatósági, felügyelő­bizottsági s rendes tagjai: If j. Geng János, Szőcs Dávid, Babb Mihály, Korber Antal, igazgatók. Turgyán György, Nagy György, Korber Pál, Kerülő László, Balabán Gyula, ellenőrök. Winkler Antal Báber Albert Preghy Ignátz Tréml Péter Funkenhauzer M. A Soós János Hieronimusz Ferenc Neuhoff György Nagy József Kosztin László Gál Sándor Erős Márton Margit János Gál József Szabó Sándor Botos Lajos Baráta Sándor s a többi magyar szövetkezeti tagok. Hivatalos rész. Az érmihályfalvai ipartestület, f. hó 25-én közgyűlést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívja: az elnökség. A gyűlés tárgya: a lemondott elnök és választmány megválasztása. Tekintettel arra, hogy a f. hó 19-ére hirdetett közgyűlés a ta­gok csekély megjelenése miatt megtartható nem volt, jelen gyűlésen a tagok számára való tekintet nélkül határoznak. HÍREK. Megyés püspök városunkban és a vidéken. Dr. Boromissza Tibor szatmári püspök folyó hó 16-án délután városunkba érkezett, hogy úgy Nagykárolyban, mint a vidéken az esperesi kerületben a bérmálás szentségét ki­ossza. A vasútnál kívánságára minden hivatalos fogadtatás elmaradt, s egyenesen a piaristák házába hajtatott, ahol az egész idő alatt — mig a bérmálás tart — lakni is fog. Megérkezése után fogadta a kerületi pap­ság és háztagok, valamint a nő- és oltáregye­sület küldöttségét, mely utóbbi Gróf Károlyi Istvánné vezetése alatt tisztelgett a püspöknél. Vasárnap Csomaközön, hétfőn Fény, ked­den Mezöteremen, szerdán Csanáloson, csütör­tökön Mezőpetriben teljesítette a bérmálás nehéz és fáradságos munkáját, mindenütt az ő kedves és megnyerő modorában beszédeket intézett a néphez, miközben meglátogatta az iskolákat és visitatió canonicat végzett. Útjában Kontra Ig- nácz esperes, Hámon Róbert püspöki titkár és Dr. Titz Antal házfőnök kisérték. Városunkban tegnap d. e. 8 órától osz­totta ki a bérmálás szentségét, melyet 300-an vettek fel. A bérmálás végezte után Nagykároly város tisztikara Debreczeni István polgármester, a Kath. népszövetség Péchy László elnök ve­zetése alatt és igen sokan magánosok tiszteleg­tek a püspöknél. Debreczeni István a Kossuth- szobor bizottság nevében felkérte a püspököt, hogy a leleplezési ünnepélyen vegyen részt, a mit ő kézséggel meg is ígért. Pénteken délután a helybeli iskolákat látogatta meg, majd több magán látogatást tett. Szombaton Vállajon, vasárnap Szaniszlón osztja ki a bérmálás szentségét, s estenként visszatér a piaristák házába, hogy az ő vendég- szerető baráti körükben pihenje ki a nap fára­dalmait. Egyház köréből. Palmann Péter helybeli róm. kath. lelkész, plébánossegéd egészsége helyreállítása czéljából 3 heti szabadságra f. hó 22-én Budapestre utazott. Kinevezés. Vármegyénk főispánja Dr. Vetzák Ede ügyvédet a f. hó 14-én tartott vár­megyei közgyűlésen tiszteletbeli főügyészszé né- vezte ki. A Kossuth szobor leleplezési ünnepélyt rendező bizottság már majdnem teljesen elké­szült a ünnepély rendezésével. A rendezőség Debreczeni István polgármester, szoborbizott­sági elnökkel élen, minden lehetőt megtett arra nézve, hogy úgy a vendégek, valamint az ün­nepélyen részt venni akaró idegenek és a hely­beli lakosság minden tekintetben meglegyenek elégedve. A rendező-bizottság elhatározása sze­rint — tekintettel arra, hogy a „Magyar király“ szállodában 350 egyénnél többre teríteni nem lehet — a társasebéden csak 350 egyén vehet részt, még pedig 150 teríték lesz 10 koronás, 200 teríték lesz 3 koronás. Jelentkezhető a 10 koronás terítékre Néma Gusztáv városi aljegy­zőnél, a 3 koronásra pedig Kun Istvánnál f. hó 25-ik napjáig, ahol az ebédjegyek az ár lefizetése ellenében átvehetők. A Polgári Olvasó­körben társasebéd nem lesz, de délután 5 órai kezdettel 1 koronás belépti dij mellett népün­nepély tartatik a következő műsorral: 1. A dalárda éneke. 2. Elnöki megnyitó, tartja Kun István. 3. Alkalmi beszéd, tartja Sróff Gábor fögirnn. tanár. 4. Kossuth „Mi atyánk“-ja, irta Kornai István, szavalja Kabelik Gyula. 5. „Kos­suth szelleme.“ Óda. Irta: Dóczy József, sza­valja : Lévay Péter. 6. A dalárda eneke. Ezután tán ez mulatság, melyhez a zenét Jónás Gyuri zenekara szolgáltatja. A tiszta jövedelem az el­aggott iparosok segélyezésére és az árva gyer­mekek felruházására fordittatik. Ártatlanul gyanúsított és letartózta­tott iparos. Emlékeznek még olvasóink arra a halállal végződő véres verekedésre, a mely múlt év julius havában a gencsi utczában folyt le, melynek egyik áldozata Balogh Károly kereskedő 2 napi kínos szenvedés után meg­halt. A rendőrség a tett elkövetésével Nemes Ferencz helybeli kovácsmestert gyanúsította a kit az ügyészség a rendőrség javaslatára le is tartóztatott s a szatmári ügyészség fogházába szállíttatta. A vádtanács másnap szabadlábra helyezte a vádlottat s egyben elrendelte a vizsgálat kibővítését. Ez ügyben f. hó 18-án ítélkezett az esküdt bíróság, a mely egyhangú­lag hozott határozatával Nemes Ferenczet a vád alól felmentette s elégtételt szolgáltatott neki, azzal az emberrel szemben, a ki úgy látszik büntetlenül tartóztathat le polgárokat s sértheti meg az egyéni szabadságot, holott még arra sem méltó, hogy tisztességes ember kezet fogjon vele. Úgy haljuk, hogy Nemes Ferencz megbízott egy helybeli ügyvédet, a ki Demidor Ignácz ellen személyes szabadság megsértése miatt, feljelentést tegyen a tör­vényszékhez. A magyar címer és lobogó védelme. A magyar korona országainak egyesitett, vagy az ország külön címerének elferdített alakban, továbbá a címereknek, vagy a nemzeti lobo­góknak az állam méltóságát sértő módon való használata, illetőleg alkalmazása tárgyában gróf Andrássy Gyula, belügyminiszter május 8-áról a következő rendeletet intézte az összes tör­vényhatóságokhoz : A kihágásokról szóló 1879. évi XL t.-c. 1. szakasza alapján a következő­ket rendelem: aki a magyar korona országai egyesitett, vagy az ország külön címerét szán­dékosan elferdítve használja, illetőleg alkal­mazza, úgyszintén az, aki ezt a címert vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom