Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-04-18 / 14. szám
/ \ Nagykároly, 1908. április 18. ^ IV 13 \ , i \ : - »; ,*V Vr Áfr úV V#r.'í%V 14. szám. I. évfolyam. KOZERDE KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. Ä Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyiltér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak: Dr. Kelléri Mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak : Helyben házhoz hordva egy évre „ „ ,, fél évre Vidékre postán küldve egy évre „ „ „ fél évre 6*— korona. 3-7.— 3-50 Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcséy-nyomda r. t. jogosult. Feltámadás. Feltámadás, kikelet, ujraébredés, örökélet; milyen nagyjelentőségű szavak, milyen nagybecsű kijelentések és milyen drága bizonyságtételek. Feltámadás, örökélet, milyen magasztos ünnepi gondolat száiják meg a lelket, s úgy tetszik nekünk, mintha az irás szavai szerint hit által élnénk és nem szemmel való látás által. Valami kibeszélhetetlen, édes zsi- bongás, lebilincselő csodálkozás fogja el az embert, ha jön a tavasz, itt a kikelet, mikor megmozdul a rögök között szunyadó élet, mikor valami láthatatlan, hatalmas kéz szinpompás leplet terit az eddig oiy bántó módon színtelen földre, mikor valami világokat alkotó és romboló szóra megpezsdül az élet, benépesül erdő, mező és levegő tenger. Bizony nagy és csodálatos az Isten hatalma ! Sokan mondják pedig, hogy mindez nem is olyan csodálatos, hiszen egyszerű váltakozása az csak az évszakoknak, s törvényszerű munkája az anyagnak, az erőnek. Legyen! Ám de kielégítő felelet! után sóvárgó lélekkel kérdjük: kiszabja, ki írja elé ezt a törvényt az anyagnak, a természetnek, a mindennek ? Micsoda nagyitó képes felfedezni az aranysárga buzaszeinben a zöldülő csirát, azontúl a kalászt ötven-hatvan maggal ? Melyik az a vegyelemző műhely, mely a virág parányi magvában feltud fedezni annyi himport bár, mit egy kis méhecske egyszer felvehet, és melyik tudja a szinpompát, az illatát részekre bontani ? Vajon miért nem csinál bérharcot az őstermelő, s kezet fogva a tudás vívmányaival, miért nem kényszeríti saját tetszése szerint az idők járását ? Bizony túl mindeneken van az ös ok, a megfoghatatlan valami. Nem lehet, hagy. a gép mozogjon, s az alkotó pihenjen f Ám had imádják sokan a természetet, az erőt és anyagot, a teremtményeket a teremtő helyett; örvendetes tény, hogy a keresztény világ a tavaszban sem tud másként gyönyörködni, s minket érintetlenül hagynának az alkotás minden szépségei, ha nem látnónk hitünk sasszemével, hogy az erő ősforrása az anyag, a mindenség alkotója, az idők hordozója, a természeti és erkölcsi világ törvényadója: az Isten, kivel perbe nem száihatunk, mert ha ő ad erőt, napsugarat, akkor takarunk, ha markát bezárja, megháborodik a föld népe, megmozdul a millió szurony. Nem oknélküli hát az az imádság- szerű sóhaj, mely elröppen ajkunkon a természeti világ ujraébredésének láttán, ha átszürődnek lelkűnkön azon igazságok, hogy csak Isten az, ki még a rothadásban is uj erőket kelt, a zsarnoki hatalmak romjain a szabadság templomait építi, az őszi és téli hervadásban, pusztulásban készíti a tavaszt s a koporsóból kihozta az életet! Feltámadás! Valami kimondhatatlan magasztos öröm fogja el ma a feltámadás napján lelkünket, s ül ünnepet a nagypénteki gyéé? foloH Mncuát iirőmp a.. feltámadott a Krisz'tus hitünk győzhetetlen fejedelme. Ez amaz örvendetes hir, amaz igazság, mely nélkül — mint mondja Pál apostol — hiábavaló, a ti hitetek és a mi predikálásunk. A bölcselkedés is, a philosophia is, a hitetlenség is hozzá szól a hit eme sarkalatos igazságához, az erkölcsi világrend e szikla alapjához. Természetesen mindenik a maga módja szerint. Nem célja e lapnak, s igy nem Feltámadás. KÜRTI KÁN DÓR alkalmi költeménye. Ha egy szilaj, böszült vihar Megrendíthetné a rozoga világot, S harsogó mennydörgés, cikkázó villámok, Kivetnék sarkából e rozzant földtekét És a világűrben elszórnák szerteszét, Hogy betemethessék portó omladéki, Mindazt, ami korhadt, ami avult, régi: Akkor hadd jönne a rég várt feltámadás . . . Romok felett a képzelet Teremtene egy uj hatalmasb világot, Melyben nem ösmernénk bilincset, korlátot, Érzelem, gondolat szállhatna szabódon, Felhőket hasitó, merész sas szárnyakon S csak az igazságért vívna szivünk, agyunk, Hirdetve: mindnyájan egyenlöek vagyunk ? Mert Isten a maga képére alkotott. Ínség, nyomor, mely eltipor, Legázól milliókat és fegyverre lázit, Nem küzdhetné többé vérontó csatáit, Dús megosztaná a javait szegénynyel, így olvadna egygyé az árnyék a fénynyel, Nem lenne megvetett semmiség az élet, Nert az örök béke volna kincsünk, féltett, Melyet nem bolygatna sok garázda lator. Ernyedt ideg nem érzi meg I Mit az öserönek varázsa tehetne, \ Hogy nem vágynunk hitvány, ledér szerelemre, ! Hanem úgy szeretnék, ahogy szerettenek, Egykoron a földre szállt görög istenek, Es istenasszonyok, az izmosak, a szépek, Tiszta forrásai a gyönyörűségnek, Üdék, ártatlanok, mint a harmatos virág. . . Jövel tehát! Várunk rád! Jövel végítélet virágrontó napja, Támadjon igazi megváltónk szavadra, Egy új Jézus Krisztus, nagy fönséges, dicső, Kiben testet ölt a tér, hatalom, idő, Rázza le a mesék rózsákból font láncát, Hogy a hitetlenek a kétkedők is lássák A valóságra vált csodás: — Feltámadást! Dali a fészekről... Irta: Kölcsey Béla. Igen a fészekről, a pelylyel béllelt puha fészekről, melyben egy szerelmes madárpár csicsereg és csókolódzik egy életen át. Olyan lessz a miénk, is ugye édes? Ragyogóvá teszi azt — a te — szép szemed, zengzetessé teszi a'te szép szavad, édessé a te ajkad méze és puhává a te hó kebeled, melyre én lehajtom fejemet pihenni! Nem lesz ezer holdunk, de lesz egy kis i kertünk, s az mindent megterem a mi nekünk ; keli, nem lesz százezrünk, de lesz annyink a {mi fedezi a szükségeinket, nem lesznek cselédeink, minek is az nékünk? Azért, hogy zavarják boldogságunkat? Elvégezzünk mi ketten minden dolgainkat, s csókkal fizetjük egymásnak munkáit. Majd ott a kis kertbe együtt vetjük el a rezeda és őszi rózsákat, együtt szedjük le majd, hogy — ha kiviritnak azoknak a virágait is, de még a kis kertbe vetünk egyebet is, sárgarépát meg petrezselymet. Mert hogy a levesnek jó ize is legyen, a mit a két kis kezed főz majd meg. Aztán minden este csókkal aluszunk el, s minden reggel csókkal ébredünk, s milyen édes lesz majd minden, minden reggel csókkal elfogyasztani a reggelinket. Aztán én elmegyek dolgom után látni, te pedig mény a konyhába ebédet főzni, délbe mikor már én haza felé térek, te már ott vársz engem az utca-ajtóba ölelésre tárva hófehér két karod, csókra csucsoritva megypiros ajakad. Azután, hogy ha már az ebédnek vége a minek hát migint csak csók lesz a vége, kia Párisi divatáruház tulajdonosa egyedül a Deák-téri (Igaz Károly háza, gyógyszertár mellett) üzletet tartja fenn, a hová megérkeztek a férfi, női és gyermekcipők, szines napernyők, parfümök, fiú- és leányruhák. Legalkalmasabb húsvéti ajándékok ugyanott kaphatók. ,DUNA‘ bizt. társ. főiigynöksége. 2 tanuló fizetéssel felvétetik,
