Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-04-11 / 13. szám
Nagykároly, 190'i. április 11. 13. szám. M *■ !. évfolyam. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. Á Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyiltér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főniunkatársak: Dr. Gelléri Mór Dr. Biaitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SI1HKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... ö — korona. „ „ „ fél évre .... 3-— „ Vidékre postán küldve egy évre . . 7.— „ „ „ n tél* évre .... 350 Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Szappanbuborék. Nagykároly, 1908. ápr. 11. (S.) Van-e nagy Magyarországon olyan szerencsétlen város több, mint Nagykároly? Nézetem szerint nincsen, mert eltekintve attól, hogy maga a város teljesen vagyontalan s a legelkerülhetet- lenebb kiadásait is csak a polgárság által meghozott terhes anyagi áldozatok árán képes fedezni ; lakosságának folytonosan küzdenie kell olyan törekvések ellen, melyek egyesek egyéni érvényesülési szándéka miatt a város létérdekét fenyegetik s fejlődésének akadályául szolgálván, azzal egyidejűleg a város lakosságának belbékéjét is feldúlják. Csak nem régen számoltunk be arról a támadásról, amely városunkat a székhely kérdésében Szatmár város képviselője részéről érte, ezzel egyidejűleg felemeltük tiltakozó szavunkat a radikális darabont csorda azon kisériete miatt is, amely ország-világ előtt arra törekedett, hogy befeketítse Nagykároly város polgárságának becsületét, ma ismét hasonló eset késztet bennünket felszólalásra. Előbbit sikerült visszavernünk városunk történeti múltjában rejlő erkölcsi Népdalok. Irta és megzenésítette Dócsi József Újbóli megzenésítés joga mindenkivel szemben fenntartva. /. Darumadár útnak indúl Búcsúzik a fészkétől. Messze hangzik bus panasza Délre szálló felhőkből. Majd ha én is útrakelek, Én még sokkal messzebb megyek. Nem jár arra a madár sem, Nem jut el a sóhajtás sem Odáig. Tavaszszal, — ha tóparton a Kék nefelejts virágzik, Darumadár újra megjön Nem marad el sokáig. De ahová én elmegyek Ott sincs se tél se kikelet. Nincs szerelem. — Nincsen féltés. Nincsen onnan visszatérés Sohasem. II. Hull a zápor kint a pusztán, Czifraszüröm jaj de nagyon megázott. A szélvészszel versenyt futó erővel s ma már mázsaszámra gyárthatja Szatmár város a feliratokat, gyiilésezhet, depurátiókat szervezhet; a székhely Nagykárolyban marad s nem viszi el innen Kelemen Samu úr, ha reggeltől-estig is ácsorog a miniszterek ajtaja előtt, mert az évtizedek vívmányait nem lehet az egyéni érvényesülés okából megsemmisíteni ; utóbbit visszaveri! városunk polgársága, amely felháborodással utasította vissza a becsülete ellen intézett merényletet, tiltakozván minden olyan törekvés ellen, mely a letűnt darabont korszak újraéledése érdekében megindult. Azt hittük, hogy a nyugalmas napok következnek reánk, visszatérhetünk újból a közjó előmozdítása iránti hivatásunkhoz. Sajnosán kellett csalódnunk. A régi Kristóffy-sajtónak, amely folyton tapogatódzott, k”*atott, keresett, felkínálván magát mindenféle pártnak, sikerült ismét lábraáliania, felvevén élére egy oiyan pártnak nevét, mely ha téves alapokon törekszik is Magyarország boi- dogitásán, de hazafisága kétségtelen. Épen ezért csodálkozással látjuk ezen párt nevét azon hasábokon, ahonnan régebben a darabontok szózatai hangzottak felénk. E sikert nagyban előmozdította az, Pej paripám Isten bizony megfázott. Takard be hát édes babám Pej lovamat, hiszen futott eleget. Aztán édes öleléssel, Tüzes csókkal gyújtsd lángra a lelke met. Nincs a pusztán rózsabokor Nem hozhattam néked babám világot. Pedig hidd el, neked adnám Ezt az egész gyönyü és szép világot. De a világ nem az enyém. Szegény vagyok. Nem adhatok egyebet. Neked adom mindörökre A szerető, a hűséges szivemet. Változások. — A „Közérdek“ eredeti tárcája. — Irta: Csáky Gusztáv. II. Az emberek változnak . . . Megbocsássanak, igen tisztelt olvasóim, hogy ismét lányról lesz szó, de a nóta igy hozza magával! Ismertem egy leányt 12 éves korától fogva. Már ekkor is nagy hajlama volt a kaczérko- dáshoz. Nagyon hü volt: folyton a tükör előtt hogy a függetlenségi párt sajtója ahelyett, hogy a párt tagjait a politikai helyzet felől felvilágosítaná, „Városi közgyűlés“, Vármegyei közgyűlés“ és más hasonló ügyekkel foglalkozik, a helyett, hogy a párt tagjait a helyzet felől felvilágosítaná. Piiissy képviselő ur aligha ismeri ezeket az előzményeket, mert nem hisszük, hogy feledve, hogy megbízó levelét annak a pártnak köszönheti, a mely párt „Kossuth Lajosaztüzente“ nótával ajakán vitte zászlóját dicsőségre, a nyert téves információalapján kibontotta a 7-esek zászlóját azt hivén, hogy ebben a városban talál hivekre, akik az egyéni érvényesülés avagy a ki elégitetlen hiúsági vágytól ösztönzött egyéneknek az ország békéjének feldulása iránti céljait támogatnák. Azt hisszük belátja a képviselő ur azt, hogy az eziránt! törekvése csak „szappanbuborék“, de meg kell magyaráznunk azt is, miért neveztük Nagykároly városát az ország legszerencsétlenebb városának. A szerencsétlen viszonyok ugyhoz- ták magukkal, hogy Nagykárolyban kezdette meg főispáni működését Kristófi József a hazaáruló, itt űzte aljas játékát Nagy László a volt darabont királyi biztos, itt tette jelenlétével dögletessé a állott, haját igazgatta: igy sem volt jó! amúgy sem állott jól; igy az egyik fiúnak nem tetszik, amúgy ainásiknak: ez a ruha nem mutat rajta olvan jót mint ahogy kellene, nem mutatja ki eléggé testalkatának szép idomait, melyek igy kárba vesznek, szóval tetszeni akart, ami még nem lenne olyan nagy baj. Hanem ha véletlenül egy magához való fiút foghatott, annak jaj volt, mert addig udvarolt neki, inig az megunva a dolgot faképné! nem hagyta. És ez igy ment napról-napra, évről-évre. Inkább ő udvarolt a fiatal embereknek, mint azok neki. Szüld nem törődtek vele, azt mondották: a lány hamar kap magának egy jó férjet s aztán minden rendben van. így aztán bő alkalma nyílt a ka- ezérkodáshoz . . . Az évek múltak s a leány nőtt . . . lassanként egészen fölserdült nagy leány lett belőle. Most már szebb és hódítóbb lett s az ifjúság is mindig jobban kezdett körűié forgolódni. A mai ifjak inkább a kaczér, könnyelmű leányokat keresik föl, ott érzik jól magukat. Pedig a lány előtt már a csók nem volt ismeretlen fogalom. De minek is himezzek-hámozzak ? Nem kerülgetem tovább a dolgot, á leány erkölcsileg elbukott. Egy züllött Don Juan egy szép napon megszöktette . . . hogy egykönnyen reá ROSNER HENRIK a Párisi divatáruház tulajdonosa egyedül a Deák-téri (Igaz Károly háza, gyógyszertár mellett) üzletet tartja fenn, a hová megérkeztek a férfi, női és gyermekcipők, színes napernyők, parfümök, fiú- és leányruhák. Legalkalmasabb húsvéti ajándékok ugyanott kaphatók. ,DUNA‘ bizt. társ. főügynöksége. 2 tanuló fizetéssel felvétetik
