Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-04-04 / 12. szám
Nagykároly, 1908. április 4. 12. szám. f. évfolyam. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. az Érmiháiyfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll utcza 12. sz. Nyiltér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. II __ Fő munkatársak: Dr. Gelléri Mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : BUKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6— korona. „ fél“ évre .... 3-— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ fél évre .... 3‘50 „ Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Előfizetési felit wás ! Jelen számunkkal előfizetőink szá- \ mára uj negyedet nyitunk. A „Közérdek“ mint a kereskedők, iparosok és mezőgazdák lapja, Nagykároly valamint Ér- mihályfalva és vidéke társadalmának érdekeiért lankadatlan buzgalommal és lelkesedéssel harezoló hetilap, mint eddig ez után is kötelességének fogja tartani, hogy odaadó hévvel mindig a közérdeket tartsa szem előtt, feltárja mindazon hibákat, a melyek a kereskedők, iparosok, mezőgazdák és általában az egész társadalom érdekeit veszélyeztetnék. Kíméletlenül fog küzdeni továbbra is a nemes és szép eszmékért, le fogja rántani mind ott a leplet, a hol az igazságtalanságnak és szabálytalanság- ságnak jutunk nyomára. Ne tévesszük azonban ezt össze a piszkos szenzáczió hajhászással, melyet eddig is folyton ostoroztunk és ezután is ostorozni erkölcsi kötelességünknek fogjuk tartani. Bizalommal lépünk az uj évnegyedbe, mert eddigi tevékenységünkből meggyőződhettek olvasóink arról, hogy czélunk csakis a közjó előmozdítása. Lapunk előfizetési ára : Helyben házhoz hordva 1 negyed évre I KM) f. Vidékre postán küldve 1 negyed évre 1 K 75 f. Székhelykérdés. Nagykároly, 1908. márc. 31. Szatmárvármegye békéjét újból fei-, dúlták. — A Nagy László által annak idejében minden jogos indok nélkül felvetett székhelykérdés által felvert hullámok még alig simultak el, máris újabb és újabb izgalmak prédájául dobták a vármegye békéjét. Akik felületesen szemlélik az eseményeket, azt hiszik, hogy a nagykárolyi kir. törvényszék visszaállítását ezélzó, a törvényhatósági bizottság által egyhangúlag és nagy lelkesedéssel elfogadott indítvány és az ennek nyomán támadt mozgalom hozta életre a székhelykérdés nevezete alatt ismert okvetetienkedéseket. Azok azonban, akik a dolog mélyére látnak és nem a látszat csalfa fénye után indulnak, — tudják azt, hogy a megye székhelynek átvitele czéljából megindult fészkelődést nem tárgyi okok szülték, — nem egy tényleges és jogos szükséglet kielégítésére irányuló törek-j vés eredményezte, hanem tisztán és kizárólag személyi momentumok, mint az annak idején a Nagy László által megindított székhelykérdés mozgalmánál. Nagy László a pusztadaróczi regényíró földbirtokos Szatmárvárnregye alispánja akart lenni; de jól tudta, hogy nagy és tekintélyes családi összeköttetése daczára se juthat be Szatmárvár- megye díszes alispáni székébe, ha nem sikerül Szatmár város erkölcsi és anyagi támogatását elnyernie. Felvetette tehát a székhelykérdést. Czélját elérte, mert Szatmár város, mint egy ember állt melléje és nagy erkölcsi s anyagi erejével diadalra vitte Nagy László zászlóját. Mikor aztán Nagy László érezte, hogy már nincs szüksége a szatmáriak támogatására, kijelentette, hogy pihenni hagyja a székhely kérdést, — hadd legyen béke a vármegyében, a székhelyt ugv se lehet elvinni Nagykárolyból, — czéltalan tehát minden izgalom, minden csatározás. A székhely áldatlan kérdését most kizárólag dr. Kelemen Samu, a szatmári képviselő vetette fel, de nem azért, mintha a székhely Szatmárra átvihető volna, hanem mert poiitikai hajójának sülyedését érzi. Tudja jól, jogy az ő képviselőségének befellegzett és hogy a szatmáriak teljesen megelégelték az ő képviselői működését, — zavart akar tehát, egy nagy harcz felidézésével akarja az ő képviselői működéséről a választóközönség Változások. — A „Közérdek“ eredeti tárcája. — Irta: Gsáky Gusztáv. Minden változik, minden alakul. Semmi sem marad meg állandónak a nap alatt. De még sem úgy van, nem mondottam igazat. Csak az ember változik és az ő alkotásai. Egyes tekintetekben haladunk, fejlődünk, a másik tekintetben maradunk, visszafejlődünk. „Modernnek nevezett némely alkotásai, szokásai és intézményei az emberiségnek szinte visszatetszőek, mondhatnám vadak! Ott van a nikotin, az alkohol élvezete — öngyilkosság, anélkül is rövid életünknek nagy mértékben való megrövidítése ez mind és még mennyi ily világosan őrültségnek nevezhető barbarismus. És mindez modern, és mindezt követjük magamat sem véve ki ezen önmagunktól reánk kényszeritett őrült szabály alól . . . Haladunk, változunk. Haladun ^ előre és hátra, változunk jobbra és balra . . . Szóval az ember és alkotásai változnak. Vannak azonban rajtunk embereken kívül még olyan teremtmények is, melyek sem nem emberek, sem nem emberi alkotások: ezek az állatok. Az állatok azok a boldog halandó lények, melyek nem változnak, nem művelődnek, nem haladnak sem előre sem hátra és nem változnak sem jobbakká sem rosszabakká, hanem megelégszenek azzal ahogy a mindenek Ura és Teremtöje őket teremtette. Mily boldogok is lehetnének ugye bár az állatok, ha gondolkozhatnának, ha szellemileg érezhetnének ?! . . . De talán még sem! ismét meg kell czá- folnom magamat. Hisz igy ugyanoda jutnának, ahova az állatoknak az a tekintélyes része jutott, mely ésszel van megáldva — az, amely embernek, a teremtés koronájának nevezi magát. De az állatok nincsenek gondolkozó észszel megáldva, ők nem gondolkoznak és ők boldogok. Boldogok és változhatatlanok. A kétezer év előtti fecske csak olyan fészket rakott, mint a mai, nem tökéletesebbitette elődei tudományát, a kakuk még ma sem tanult annyi illemet, hogy a felebarátja fészkébe ne tojjon, az elefánt, teve karcsúbb s a medve ügyesebb nem lesz soha, s a vígan ugrándozó mókus is atyjától örökölt s fiára hagyandó ügyességét el nem veszítheti, a fülemüle és pacsirta el nem némul, sem hangját a rigó füttyével el nem cserélheti, vagy a varjú csúnya károgásáért oda nem adhatja azért, mert az övé szebb, hanem mert nem teheti és meg van vele elégedve, nem vágyik többre s a károgó varjut sem hallotta még — ezideig legalább — senkisem fülemile hangon megszólalni : kutyából nem lesz szalonna s a disznó sem fog leszokni az illetlen csámcsogásáról sem a pocsolyáról: az oroszlán nem fog vegetálni, s a róka sem tér a becsületesség útjára: a papagáj mindig tracs- csol s a hattyú meg nem szólal mig utolsó órája el nem érkezett; a macskát nem lehet megtanítani, hogy a szakácsné tejfölös köcsögébe bele ne kotnyeleskedjék s a padlásról a kolbászt el ne lopja ... és még mennyi példa ! Szóval az állatokra nem illik rá, mit itt czimül választottam ... De annál inkább reá illik az emberekre . . . Lássunk egy pár példát! ❖ Tehát az emberek változnak . . . Forró nyári délutánon tikkadtan sétálok az utcákon. Amint az egyik árnyasabb utcára befordulok, egy nyitott ablak mellett régi jó barátomat látom beszélgetni egy az ablakból kihajló szőke fejecske naiv tulajdonosnőjével. Meglepődve néztem e gyönyörű jelenést s nem elégedve meg azzal, hogy barátomat üdvözölve tovább menjek, megálltam és kapva az alkalmon valami ürügy alatt szóba álltam vele aminek a Párisi divatáruház tulajdonosa egyedül a Deák-téri (Igaz Károly háza, gyógyszertár mellett) üzletet tartja fenn, a hová megérkeztek a férfi, női és gyermekcipők, színes napernyők, parfümök, fiú- és leányruhák. Legalkalmasabb húsvéti ajándékok ugyanott kaphatók. ,D0NA‘ bizt. társ. főügynöksége. \ * ^2 tanuló fizetéssel felvétetik. * m
