Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)

1908-03-28 / 11. szám

KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmiliályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Ilegjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyiltér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak: Dr. Gelléri Mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6 — korona. „ „ „ fél évre .... 3— Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ fél évre .... 3 50 ., Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Az asszony. Nagykároly, 1908. márcz. 27. (F. É.) Ismét sokat beszéltet magá­ról az asszony s ez rossz jel. Mutatja, hogy nagyon is sok ideje van bizony­gatni azt, mit senki sem tagad, a mit mindenki elismer, hogy t. i. a létért való küzdelemben az asszonynak is juttasson a társadalom olyan szerepet, mint a minő a férfié. A feministák erősen moz­golódnak s majd minden nap adnak al­kalmat gondolkozni azon, vájjon mit is akarnak tulajdonképen gyűléseikkel, fel­olvasásaikkal, küldöttségeikkel. Elnyom­ják e a nőket a mai társadalom korlátái, nem engedik meg az érvényesülést min­den téren, gátat vetnek törekvéseiknek, avagy megnehezítik nekik, ha részt kér­nek a muakábói, a hasznos, fizikumá­nak, testalkatának, szervezetének meg­felelő munkálkodásból? Nem teheti ugyanazt a jelen társa­dalmában, minden nő, mint bármely férfi, egynéhány páiyát kivéve, nem me­het bármely, eddig csupán a férfiaknak fenntartott életpályára. Sőt r.em könnyíti meg, a nők részére készült tanterv ta­nulmányi működésűket s nem igyekeznek előmozdítani törekvésüket a gondolkozó nők? És mégis! Mit látunk. Általános elégületlenséget, szervezkedést, deputá- ciozást és sok más egyebet, melyek úgy tüntetik fel a nők mai helyzetét, mintha ők a természet koronázatlan királyaitól, az uralkodó férfi néptől szolgai elnyo­matásban részesülnének. Avval érvelnek ők, hogy az élet ne­héz küzdelmeit a férfi egyedül megküz­deni a mai viszonyok mellett nem ké­pes s épen ezért belátva azt, hogy mig egyedül a megélhetése némiképen biz­tosítottnak látszik, a családalapítás kö­telessége alól kivonja magát, azért mert annak fenntartása anyagi körülményeinél fogva nem lehetséges. Abban igazságot keil adnunk a fe­ministáknak. hogy az élet küzdelmeiben a létfen tartásért vívott harcz az utóbbi idők alakulatainál fogva tényleg megna­gyobbodott, de ez még nem vonta maga után a férfiak irtózatát a családi tűzhely megalapításától. Egészen más körülmé­nyek játszottak itt közre s azt hiszszük, hogy e helyen már igen sokszor meg­vitattuk azokat, mik az igazi, eltitkolt okai annak, hogy a családalapítás sta­tisztikája mind szomorúbb és sivárabb képet mutat, az előző éveknél. Nem a megcsappant jövedelem, még kevésbbé a beállott értéknagyobb idás, avagy pénz- cievalvátió okai e szomorú ténynek, ha­nem tisztán s egyedül, egész társadal­munkat tönkre tevő noblesz oblige a kötelező uraskodás, hogy mindenki jö­vedelmének a társadalmi állásának meg­felelő élet módot folytatni nem tud, mert a kötelező uraskodás oly súlyos terhe­ket rak vadaira, melyek előbb utóbb az anyagi romlásba döntik. Ugyan ki él manapság társadalmi á'Sásának, de főleg jövedelmének ará­nyában. Az iparos osztáiy olyan életmó­dot folytat, mintha honoráczior lenne, a diplomás honoráczior pedig mintha ezer hold földje volna a Bácskában. A kis­birtokos a nagybirtokost mimmcli, a nagybirtokos pedig elpazarolja az ősei által szerzett vagyont. így azután termé­szetesen nem kell egy cseppet sem cso­dálkoznunk, ha az ifjúság még álmaiban sem mer arra gondolni, hogy szegény házasságot kössön, mert hiszen ez egyen­lő lenne a boldogtalansággal, az anyagi íönkremenéssel. Mert a mai asszonyoknak ugytetszik, egyetlen vágyuk a szereplés, a láttatás a beszéltetés. Csak arra van gondjuk, hogy mennél több szemlélőjének tetszé­sét érdemelje ki, s mentői többet beszél­jenek róla. Pedig, hogy az asszonynak nem az élethivatása az, hogy mennél többet szerepeljen a nyilvános életben, azt már ezelőtt pár száz évvel jól meg­jegyezte Richelió, a hires franczia bíboros és államférfiu, mikor kijelentette, hogy az a legjobb asszony, a kinek semmiféle hire sincs. Értette alatta, hogy akiről senki sem beszél. S amit a hires bibor- nok akkor mondott, az még fokozottabb mértékben áll ma is. Az az asszony felel meg természetadta élethivatásának, a ki az otthon házi oltárának szent tüzét ápolja s nem törődik avval, hogy az idegenek, a bámulok, az irigyek tetszését, avagy bosszúságát kiérdemelje. S épen ezért a fenimisták törekvé­sét mindenben nem pártolhatjuk. Nem adhatunk nékik igazat akkor, mikor olyan czélok elérésére törekesznek, melyek el­érhetését, már maga a természet rendje eleve kizárt. S hasztalan időpocséloiás- nak a nevetséges feltűnési vágynak te­kinthetünk minden olyan eszközt, a me­lyet az ilyen lehetetlen czélok elérésére felhasználnak. Igen, tartsanak felolvasást, a nő­nem felviiágitásáról, s itt nem okvetle­nül szükséges mindenről, küzdjenek a nők gazdasági helyzetének megjavít fsán, ne engedjék, hogy a női munkaerő ol­csóságával vegye fel a versenyt a férfi erővel s ezzel rontsa a munkabéreket; s ezekben a küzdelmekben, törekvések­ben egyetlen józanul gondolkodó férfi sem hátráltathatja őket, sőt elsőrendű kötelezettsége a hathatós támogatás. De mindaddig, mig légvárak meg­vívásában telik kedvük, mindaddig mig a természet megjavithatatlan rendjét igye­keznek megkorrigální, sem a mi, sem általában a férfiak pártfogására nem szá­míthatnak. Visszhang az utóhangra, (Válasz az utóhang a kath. népszövetség megalakításá­hoz cziniti czikkre.) A • „Nagykároly és Vidéke“ helyi lapban folyó évi 12-ik számában egy czikk látott nap­világot, ilyen czimmel: „Utóhangok a kath. népszövetség megalakításához." A czikkiró iga­zán szerény ember lehet, mert csupa szerény­ségből vagy nem tudom miből a becses nevét nem irta alá, hanem megelégedett a „Katholi- kus“ álnévvel, de az egész czikk, a gondolat- menet, kivált a többes szám első személyének használata elárulja, hogy alighanem a helybeli sajtónak igazi szerény munkatársa rejtőzik a fent nevezett álnév alatt. Hogy miért rejtőzködik álnév alá, előttem rejtély marad. Itt mindnyá­junkat érdeklő dologról — nem politikáról — van szó, tehát álnévre nincs szükség, az álnév használata teljesen indokolatlan, sőt határozot­tan a férfiúi nyíltsággal és őszinteséggel meg nem férő eljárás. Tisztán csak azért felelek a czikkirónak, mert a czikknek van több helyes és életbevágó gondolata, a melyek megérdemlik, hogy a szerzővel szóba álljak. A milyen indokolatlan és férfiatlan eljárás közügyben álnév alatt ujságezikkeket megeresz­teni, ép olyan minősithetlen eljárás támadni, gyanúsítani olyan intézményt, illetve egyesüle­teit, a mely működését meg sem kezdette még. A legnagyobb méltatlankodással kell vissza­utasítanom egy magát katholikusnak nevező és a katholikus nép nevében beszélő (legalább annak tolja fel magát) férfiú részéről azokat az egészen bizonyosnak hirdetett ráfogásokat, rágalmakat és gyanúsításokat, amelyekkel a czikkiró ur a kath. népszövetséget illette, mikor a tavaszi újdonságok SZABÓ KÁLMÁN ÄÄ£1 és gallérok, elegáns rövid és hosszú kabátok, női és férfi porköpenyegek, férfi ruhák, tavaszi felöltők, sport ruhák igen jutányos árakon árusittatnak. Brassói, zsolnai és angol szövetekből mérték szerinti ruhák elkészítése elvállaltatik. Papi és katonai egyenruházat és felszerelési cikkek raktára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom