Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)

1908-03-21 / 10. szám

10. szám.

KÖZÉRDEK.

3. oldal.

Az ünnepély este 8 órakor vette kezdetét s a Hymnus eléneklése után Csutoros Albert érendrédi ev. ref. lelkész mondott ünnepi beszédet, könyekre indító szép szavakban emlékezett meg az 1848-iki eseményekről. Mólnál Ferenc ll-od éves liittanhalgató a „Talpra magyar“ szavalatával valósággal hazafias lelkesedésbe hozta a közönséget. Ürögi Annuska az „Első Pongyola“ cimü monológot adta elő.1 Nagy készültségre valló igen kedves játékával általános derültség között tartotta a közönséget, mely tetszésének az előadás folyama alatt töbször adott kifejezést s annak befejeztével szűnni nem akaró ovációkban részesítette, ifj. Pólyák Barna élénk tűzzel, hazafias lelkesedéssel szavalta el Petőfi Sándor „Szabadságharcz“ czimü költeményét. Szavallatán meglátszott az alapos készültség s jól kiérdemelt tapsvihart nyert jutalmul.

A műsor végeztével a közönség a „Szózat“ eléneklése után társasvacsorához ült, melyen 164-en vettek részt. Pohárköszöntőket mondottak: Csutoros Albert, Simkó Aladár, Melegh Gyula, A kitűnő vacsorát táncz követte, melynek csak reggel 8 órakor volt vége.

Jelenvolt hölgyek névsora : Ürögi Sándorné, Nagy Károlyné, Fekete Lászióné, Csutoros Al- bertné (Érendréd), Timkó Istvánné, Győri Istvánná, Kurta Józsefné, Kurta jánosné, Straszner Adolfné, Veszter Kálmánná, Kuling Györgyné, Román Tódorné, Jakab Istvánné (G.-Petri), Horváth Lajosné, Kovács Gáborné, Balint Károlyné, Oláh Ferenczné, Hajdú Jánosné, Poják Barnáné, Kinczel Endréné, Zih Rezsőné, özv. Pál Sándorné, Süket Józsefné, Novák Dánielné, Kukucs Jenőné Török Józsefné, Berecz Istvánné, Ürögi Margit és Annuska, Kuling Jolánka, Fekete Tilda és Erzsiké, Pál Etelka, Erzsiké és Berta, Jakab nővérek (Gálospetri), Erbe Róza, Hajdú Anna, Gönczi Erna, (Székelyhid), Kovács Ilona, Aszalós Esztike (Értarcsa), Pólyák Málika és Róza, Török Juliska (Piskolt), Kinczel Erzsiké, Medvei Gizella, Redek Margit, Felker Róza, Novák Jolán és Piroska, Kovács Mariska (Debreczen), Valácsek Gizela (Nagykároly), Szabó Vilma, Kovács Etuska és még sokan.

Általános megbotránkozást keltett az, hogy sem a járás főszolgabirája, sem a község jegyzője a mulatságon nem vett részt, egyedül ők ketten voltak azok az egész község intelligen- tiája közül, akiknek talán túlságos kegy lett volna leereszkedni a polgárság közé? Vagy talán — miként az elhangzott pohárköszöntőkből sejthető — a márczius 15-ének megünneplése nézetük szerint nem képez hazafias kötelességet ?

Óvás! Ez a szó olvasható azokon a ládákon, a melyek tavaszi újdonságokkal telve nap-nap után érkeznek Rozner Henrik, a párizsi divatáruház czimére.

kai összeforrad; s mintegy üdvözletükre a síkon számtalan tűz támad, világukkal még inkább növelve a komoly, de nem borzasztó sötétséget. E tüzeket a szabad ég alatt tanyázó pórnép gyújtja növelve ezzel hazájuk eredetiségét. Gyakran örvendve tekint feléjük a vándor s csak néhány száz lépésnyire vélvén föl akarja keresni, de már egy órát is haladt, a csalóka tündér még nem nagyobbodik, nem közeledik. Mig a hajnal első pirkadása uj világot nem önt el s csak a mérföldnyi szántóföldek kalászai ragyogtatják vissza, ilyenkor ellebeg fölöttük a hajnali szél maga előtt hajtva a nap sugarait s az egész vidék egy tengerré válik, mely fényes, sárga hullámokban ringatja a kalászok fejét . . .

Az utas halad a haladó nappal, más tárgyak foglalják el lelkét, más vidékekre jő, de mindig édesen fognak emlékezetében feltűnni a termékeny alföld áldott vidékein.

„Hol kalászok tengerében,

Hullámhányó aranyképen Sárga habban ing a föld:

Ott az ember oly szabad,

Mint a fényes égi nap;

Mint a tájék, mely határa Csak az égnek kék sugára.“

£

Bírói utón Yaló rehabilitálás.

Van egy igen ügyes francia novella; a becsületes megtalálóról szól. Történt ugyanis, hogy előkelő társadalmi állású fiatalember valamelyik boulevardon egy telt — de ezresekkel telt — bugyellái ist talált. Azonnal elvitte a rendőrségre, a gazdája jelentkezett és az újságok dicshimnuszokat zengtek az ifjú becsületességéről.

De múlnak a napok, leperegnek az évek és az ifjúnak ez a becsületes tette csakhamar feledésbe ment, ellenben, ha társaságban fordul meg, vagy ha bemutatták valakinek, aki közelebbről érdeklődött iránta, akkor azt a választ nyerte, hogy ez az a fiatalember, aki évekkel ezelőt valami „piszkos“ bugyelláris ügybe volt keverve.

Sajnos, ma a humanizmus korszakában, igy vagyunk a bírói rehabilitációval.

A magyar jogászközönség egész komolyan vetette fel azt a kérdést, hogy mindazok, kik jogerős bírói ítélet alapján kisebb-nagyobb szabadságvesztés-büntetést szenvedtek el, ha egy bizonyos számú lefolyt esztendőkön keresztül példásan viselték magukat, ünnepélyesen rehabilitálják, mintegy visszahelyezzék abba a társadalomba, mely kiközösítette magából. A terv szép, de kivihetetlen. Nem bírói rehabilitáció kell, de társadalmi, mert enélkül az egész rehabilitálási aktus puszta formalitássá sülyed alá, de a Kain bélyegét, melyet a börtön nyomott homlokára a bűnösnek, le nem törli.

Atár pedig, mi a célja a büntetésnek? A! javítás és az egyenérték, a megbontott társadalmi rend helyreállítása. Minden bűnös, ki vezekelt, ki büntetését kitöltötte és büntetésének kiállása után tisztességes életet él, olyan,! mint az adós, aki hielezőjét kiegyenlítette; nem tartozik neki többé semmivel.

A társadalmi felfogásoknak kellene átalakulni, magának az emberi léleknek kellene megváltozni, hogy a rabviselt, de újból nem bűnöző embernek megbocsásson, visszavegye abba a társadalmi körbe, melyben azelőtt életét folytatta. Lehetővé kellene tenni ezeknek a szerencsétleneknek, hogy ne kelljen bujkálva, titokban, esetleg idegen név alatt megkeresni a mindennapi kenyerüket, de nyílt homlokkal állítassanak többi embertársaik mellé': Bűnös voltam, megszenvedjem érte, kvittek vagyunk, most adjon a társadalom megint munkát, kenyeret, társaságot, szóval adja vissza mindazt, amit elvett abban a pillanatban, mikor a börtön ajtaja bezárult mögöttem.

Ezek a szerencsétlen emberek méltán követelhetik, hogy a társadalom visszaadja mindazt, amit elvett tőlük, mert ha tudott sújtani egyik kezével a büntetés képében, akkor tudjon megsimogatni, a sebeket beheggeszteni és a további tisztességes megélhetést biztosítani a másikkal.

A mi felfogásunk nagyon félszeg, elég ha valakit — bár minden ok nélkül szenzáció utáni sajtó meggyanúsítja, elég ha megfizetett bérenc ismeretlen név alatt hamis vádakkal illeti, elég ha 24 órára előzetes letartóztatásba helyez valamelyik tulerélyes, vagy idegen rendőrtisztvi- selő, hiába helyezi szabadlábra a vádtanács, hiába szüntetik meg vele szemben a további eljárást, hiába ítéli el a törvény a rágalmazókat, a bérenceket, a kainbélyeg már ott ég a homlokán és tegnap még jóbaráti, ma mind1 elfordulnak tőle.

Mindaddig tehát, mig a nép, a nagyközönség lelki érettsége nem lesz olyan fokú, mint a milyennek a hasonló ügyekben lennie kell, addig hiába minden rehabilitátió, mert segíteni nem segit, csak talán régen behegedt sebeket szakit fel újra.

A város legelőkelőbb j"K KONDOR BÉLA

Deák-téri fűszer- és csemegekereskedését, hogy alma, déli gyümölcs, hideg

«Ä, uj saláta és retek,

továbbá friss kugler szükségletét nálla

CHT beszerezze. "IMI

Vizsgálatot kérünk!

Márczius hó 15-én a nagykárolyi , szocziáldemokrata párt vezetősége a hely- i beli piacztéren népgyülést tartott, a melyén a radikális párt szónokai is részt vettek |s valóságos izgató beszédeket mondottak a vallás, a társadalmi osztályok és a függetlenségi párt ellen. Érthetetlen okokból ezen a gyűlésen a városi rendőrkapitány nem jelent meg, mert csak igy i történhetett az, hogy az izgatok látva a kiküldött városi tisztviselőnek a kifejezések körüli csekély bíráló tehetségét, valósággal nevetségessé tették az által, hogy korlátlanul visszaéltek a szólás szabadságával, sőt egy ízben az őket mérsékletre figyelmeztető rendőr tisztviselőt ki- | gúnyolták, anélkül, hogy ő élve a ren- idelkezésére álló karhatalommal a gyűlést feloszlatta volna. Ebből kifolyólag elvártjuk a város vezetőségétől azt, hogy megfogja ejteni a izsgálatot az iránt, hogy miért nem jelent meg a rendőrkapitány a gyűlésen, mert lehet hogy csalódunk de anynyit még is feltételezünk róla, hogy megtudja bírálni azt, hogy milyen kifejezések képeznek izgatást s milyenek nem. Ideje volna már annak is, hogy városunk rendőrségének vezetése egy minden tekintetben arra való ember kezébe kerülne a ki nem a szoknya mellett teljesiti a veszélyesebbnek mutatkozó szolgálatot, de ott a hová kötelessége szól Htja.

HÍREK.

Személyi hírek. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja folyó hó 19-én 2 napi tartózkodásra Budapestre utazott. — Dr. Vetzák Ede ügyvéd lapunk főmunkatársa 3 heti Lus- sinpicolóban való tartózkodás után folyó hő 16-án hazaérkezett.

A Kölcsey-Egyesület estélye. A Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület e hó 22-iki nagyszabású müvész-estélyére az egyesület a következő meghívót bocsátotta ki. Meghívó. A Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület folyó évi március hó 22-én, vasárnap a városi színházban Herczeg j Ferencz iró és Paulay Erzsiké a Nemzeti Szin- < ház művésznője közreműködésével a budapesti i „Petöfi“-ház alap javára müVész-estélyt rendez, melyre az igen tisztelt közönséget ez utón hívja meg a rendezőség. Műsor. 1. „Tavasz ; megjelenése“, élőkép. 2. Kiss József „Jehovája“. j Előadja Veres Gusztáv. 3. Hegedüjáték: Fejes Mariska. Zongorán kiséri Dr. Tanódy Endre.

14. Ének: Fábián Lajos. 5. Szavalat: Paulay Erzsiké. 6. Felolvasás: Herczegh Ferencz. 7. Ének: ifj. Andrássy Jenőné. 8. Zongorajáték : Kaufmann Sándor. 9. Szavalat: Paulay Erzsiké. Kezdete este pont 8 órakor. Helyárak: Földszinti páholy 12 kor. Emeleti páholy 10 kor. Földszinti támlásszék I—XIII. sor 3 kor. Emeleti erkélyszék I. sor 2 kor., II. sor 1 kor. 60 fillér. Karzatjegy I—IV. sor 89 fillér, a további sor 60 fillér. Jegyek előre válthatók Klacskó István főgimn. tanár, az irodalmi szakosztály elnökénél. Külön meghívók kibocsátva nem lesznek. Műsor után társasvacsora Wessel Aáanó éttermében. Jókedv esetén táncz.

Március 15-ike az őrt. izr. iskolában. A hazafiságnak fényes tanúbizonyságát mutatta be az őrt. izr. egyház vezetősége március hó 15-én. Az eddigi szokástól eltekintve az iskolában ünnepélyt rendeztek, a melyen Spitz Mór hitközségi elnök és Kohn Miksa tanító lelkes beszédet intéztek a tanuló ifjúsághoz buzdítván őket arra, hogy édes Magyar hazának mindig hü polgárai legyenek.

Márczius 15-ike Genesen. Genes község hazafias közönsége is hozzá méltóan ünnepelte meg a sajtószabadság diadalnapját. Délelőtt úgy a református, valamint a gör. kath. templomban Istentisztisztelet volt, melyet a templom előtti téren ünnepély követett, hol