Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-03-14 / 9. szám
2-ik oldal KÖZÉRDEK 9. szám. Utánna feláll Petőfi Sándor s elolvassa azt a gyújtó hatalmas költeményt, mely nehány nap múlva országszerte ismertté lesz a „Nemzeti dalt“. A költő sápadt arcza kigyul, belső melegség önti el, hangjában erő és szív eszméiben meggyőző hév, a forradalom lángolása. Ez a költemény a kihúzott iángpalles, mely a nép jogainak kivására a költő agyából és szivéből szökkent ki; lobogó fáklya, mely világit, gyújt s a bátortalan nokat is vakmerőkké teszi. Minden versszak belemarkol a hallgatók szivébe, az esküszavai megilletik . . . Most már mehetnek. Megindul a kisded csoport, az ut- j czán járó-kelők csudálkozva nézik aj kokárdás ifjakat. Az ott Petőfi! Vasvári elől! Nini j Jókai! Vajon hová sietnek? Menjünk mi is! A városban villámgyorsan elterjed a; tüntetés hire, a nép nő, nem fogy, dej szaporodik száma. Az orvosi egyetemen Jókai a proclamatiót olvassa. Éljen ria-1 dalom a visszhangja. Hát még akkor, a mikor Petőfi a „Talpra magyart“ szavalja el, az egész tömeg esküszik a magyarok Istenére, hogy ők is velük tartanak: örökre. Ezer és ezer ember lepte ei az ut-j czákat. A helytartó tanácshoz sürgősen ment a hir, Pesten kitört a forradalom. A helytartótanács elnöke reszketni kezdett. Az utczákon összesereglett népíömeg lassanként hatalommá vált. Elég erőssé arra, hogy a kívánságként kifejezett sajtó- szabadságot azon nyomban a maga felelőségére életbe léptesse. Nem akart a nép ismerni czenzort! ä A jelszó ki lett adva, a tömeg Länderer j és Heckenast nyomdája elé vonult Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi és Degre a nép nevében lefoglalt egy gépet s alig ütött fél tizenkettőt az óra a 12 pont elsői példányával Irinyi megjelent az erkélyen. „Éljen a sajtó sajtószabadság“ harsogta! a tömeg. De a valódi lelkesedés akkor tört ki igazán, mikor Petőfi is megjelent az erkélyen és felmutatta a népnek a „Nemzeti dal“ első példányát. Petőfi ott állott, a nép hallani akarta; még egyszer a nemzeti dalt, azt a köl-| teményt, mely azóta fél századon át al szabadság hajnal hasadásának ébresztője, j híradója. A költő a pillanat megbüvölő hatása alatt kezdte szavalni. Nem az ajka, a szive beszélt, az a tüzes, szilaj lélek, mely mindig korlátlan volt, az a szeretetben, az a gyűlöletben, a szabadság fanatizmusával, a faj szeretet bálványával! Hogy sírtak, hogy ujjongtak, a kik hallgatták, hogy emelték fel jobbjukat esküre s a költővel az isten szabad ege alatt együtt esküvék, hogy „Rabok tovább nem leszünk.“ A mozgalom vezetői ez alatt Bajza! Józsefnél kieszközölték, hogy este a színházban Bánk-Bánt adják elő, beléptidij nélkül. A szabad sajtó két első termékét elhelyezték a nemzeti múzeumba s ezek után ki lett adva a jelszó a városházához! írassuk alá a polgármesterrel a 12 pontot s csatlakozzék a tanács is a néphez. Küldöttséget választottak mely a tanácsot ennek aláírására felkérje. Petőfi, Jókai, Irinyi, Vasvári és Egressy lettek a küldöttség tagjai. A tanács éppen ülést tartott s a hazaszeretet sugalatának engedve Sze- pessy Ferencz polgármester aláírta a tanács nevében a 12 pontot s ezzel ki- jentette, hogy az ifjúság mozgalmát he- helyesnek tartja. A polgárőrség hamar megalakult s a helytartótanács reszketve a következményektől, elrendelte a czenzura eltörlését, elrendelte továbbá Táncsics Mihály a nép jogainak bátor szólója — kit két szabad szellemű könyve miatt elfogtak — szabadon bocsájtását s megtiltotta a katonaságnak a tüntetésbe való beavatkozását. Minő diadallal vitték azt Pestre, a börtönből kiszabadított irót! Lobogó lámpafény világította meg utat, öröm riadal töltötte meg a levegőt. Pestre érve kifogták a lovakat a kocsiból s úgy húzták végig az utczákon. De ezzel még nem volt vége már- czius 15-ének. Folytatódott a diadalmámor, a színházban. Ingyenes előadás volt. Ez a nap a népnek napja volt. A „Talpra magyart“ akarták hallani... Előlépett Egressy Gábor a nemzeti színház nagy művésze s elszavalta szenvedéllyel, tűzzel a márczius 15-ével egybeforradó harczi riadóját a forradalomnak. Majd „Meghalt a cselszövő“, — a Hymnusz, a Szózatra került a sor s a nép együtt énekélte a színészekkel az imaszerü költeményeket. Ekkor érkezett a hir a Budán történtekről, Táncsis kiszabadításáról, a kit azonban beteg neje meglátogatása visszatartott a személyes megjelenéstől. A Rákóczy és a Marseillaise éneklése mellett oszlott el a néptömeg s mindenki a boldog felvirradás reményében ment felkeresni a lakhelyét. Ezek történtek 1848. márczius 15-én. 60 éve már, hogy a dicső nap felvirradt, hogy a nemzet lánglelkü költője először szavalta el a „Talpra magyart“. E nagy idő alatt már majdnem kihalt a nemzedék, mely résztvett e nagy nap dicsőségében. Mint minden évben, úgy holnap is az egész országban hálaimák szállanak a magyarok Istenéhez, hogy óvja meg, védje meg a magyar nemzetet! Vegyünk mi is részt e nemzeti örömben, ünnepeljük meg mi is. Emlékezzünk meg azokról, a kik érettünk éltek, érettünk haltak. Márczius 15-ike legnagyobb nemzeti ünnep, a melyet megünnepelni szent kötelesség, meg nem ünnepelni vétek! tői nagyobb seregeit táplálhassa a lakosságnak. Minden olyan lépést, amely e cél felé halad, okosnak, hasznosnak és hazafiasnak kell tekinteni. Nálunk még igen sok tekintetben a kormánynak kell előljárni, hogy népünk haladását, fejlődését előmozdítsa. Ha már most abból a szempontból vizsgáljuk a folyó évi földmivelési költségvetést, hogy micsoda intézkedések vannak benne, a szegényebb földmivelö osztályok érdekében a következőket találjuk: Már az erdészet fejezeténél szemünkbe tűnik az, hogy Darányi földmivelésügyi miniszter ez évben tökb állami erdőbirtokot vesz házi kezelés alá. Ez azt jelenti, hogy a környék népe nem fakereskedőkkel és eféle vállalkozókkal lesz összeköttetésben, hanem az állandó erdő- birtokossal, illetve annak képviselőjével, az erdőtiszttel. Hogy ez az összeköttetés másféle, lesz mint amit a folyton változó kereskedők és vállalkozók tartottak fean, az csak nagyon természetes. Tudjuk, hogy az állami erdők ez evben igen sok szegény embernek ingyen adtak almot, hulladék tüzelőt, takarmányt. A rendkívüli intézkedést a nagy takarmányszükség és az ezzel kapcsolatos nehéz gazdasági állapotok tették szükségessé. De e rendkívüli intézkedés mellett rendszeresen is használnak az állami erdők a kisbirtokosok állattenyésztésének, mert hiszen a jó havasi legelő területeket most nem egy-egy vállalkozónak adják már bérbe, hanem házi kezeléssel, gazdáktól fogadnak rájuk fü- béres marhát, még pedig tisztességes, méltányos áron. Az állattenyésztés terén három intézkedést találunk, a mely jóformán tisztán a kisgazdák gazdasági haladását munkálja. Az egyik az, hogy sokkal több állatdijazást fognak rendezni, mint eddig és sokkal nagyobb dijakat adnak. A dijak olyanok lesznek, hogy megfizetik a tenyésztő gondját és költségét, és képessé teszik a kisgazdát arra, hogy a különben igen jó áron eladható díjazott állatot a saját tenyésztése részére megtartsa. A másik az, hogy a főldmive- lésügyi kormány segíteni fogja azokat a kisgazdákat, akik takarékpénztári kölcsönnel szerezték be a marhájukat, hogy a kölcsönpénzt nagyobb megterheltetés nélkül visszafizethessék. Vagyis annyi segítséget ad ez ilyen gazdáknak, hogy a drágább pénzintézeti kamat olcsóbbá legyen. A harmadik intézkedés a községek és közbirtokosságok részére tenyészállatok beszerzésénél az állam által adott kedvezmény, a mely abban áll, hogy a községek és közbirtokosságok, persze csak a szegényebbek, pár évi részletfizetésre és tiz-husz százalékos árengedménynyel kapják a tenyészállatokat. A földmives munkásnép érdekében ott látjuk a költségvetésben a munkáslakások építésének állami támogatását, ott látjuk a népházak építésének támogatását, amely népházak arra valók lesznek, hogy az ünnnepj pihenő napokon vagy más alkalommal, a mikor a munka megengedi, aföldmives embernek legyen hová menni és ne a piacon vagy a korcsmában töltse az idejét. A gazdasági oktatás terén azt ! látjuk, hogy a földmives iskolák száma kettővel már ezidén megszaporodik, egyhez pedig az ország északkeleti részén fognak hozzá a j hol még ilyen iskola nincs. Tovább fognak I folytatódni a már régebben igen szép sikerrel ! megindult tanfolyamok, előadások, háziipari ok-: i tatások. Gondoskodik az uj költségvetés egy vetőmagtenyésztő intézetről, a melynek az a célja, hogy kipróbálja és megjavítsa a vetőmagvakat s a magyar gazdának vetőmag frissítésért vagy j bármiféle vetőmagért ne kellessen a külföldhöz j folyamodni. Kiadósán támogatni fogja a földmivelési : miniszter a kender és lenáztatókat, tehát azt, : hogy a hasznos növények termelése a kisgazdák között mentői nagyobb nyereséggel járjon. Támogatni fogja továbbra is a kisgazdák különféle termelő és értékesítő szövetkezeteit. Tehát alig van olyan ága a gazdasági életnek, ahol a kisgazda nem fogja érezni a földmivelési kormány támogató kezét. Nagyon természetes, hogy ebből nem következik az, hogy most már mindenki a földmivelési miniszter támogatását várja. A legtöbb és leggyorsabb hasznot az adja, amit saját magunk fundáltunk ki, a mihez saját erőnkből jutottunk. A földmivelési kormány is csak ott Ä földművelésügyi költségvetés és a kisgazdák. A melyik országnak olyan talaja van, mint Magyarországnak, ott a nép örök időkig főképen a földmivelésből fog élni. Magyarországot nemcsak hatalmas nagy síksága, hanem a legmagasabb hegyekig felkuszó termékeny völgyei is a földmivelés örökös paradicsomává alkotják. Hiszen még havasaink is főképpen arra valók, hogy a nyári félévben a szarvasmarhának adjanak kitűnő táplálkozó helyet. Ilyen körülmények között arra kell irányulnia a főgondunknak, hogy ezt az áldott földet mentői jobban kihasználhassuk, hogy ez az áldott föld men-
