Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-02-22 / 6. szám
•2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 6. szám. tátják elveiket, hogy élősködhessenek a munkások zsírján s tétlenségben tölthes-1 sék napjaikat. Hogy az általuk hirdetett tanok azután feldulják-e a becsületes munkások családi életét? az nekik teljesen mindegy, csak reá szolgáljanak a, konczra, melyet működésűkért kapnak, i S a nép, a hiszékeny magyar nép hisz nekik, jóllehet ezer példa áll előtte, hogy azok a hangzatos Ígéretek melyekkel hitétől és hazaszeretetétől eltávolítani I . gyekezzenek őket teljesithetlenek. • S mi mindezt tétlenül nézzük?! Minden téren a jelszavakat halljuk j hangoztatni: „Szociálizmusé a világ“. Kormányunk is igyekszik szociális reformokkal javítani az ország helyzetén,: miért ne tömörülnék tehát mi is együvé akkor a midőn a haza a vállás a család esküdt ellenségei ellen kell felvennünk a harcot. Fel keli világosítani a munkásnépet arról, hogy nem a hazátlanok vannak hivatva arra, hogy Magyarország jólétét; előmozdítsák, hanem igen is azok a kik előtt szent a haza neve, a család és a vallás! A nemzeti szocializmus legyen méltó nevéhez, vonjon bele a maga működési | körébe mindenkit, a ki aszociális problémát hazafias alapon, kívánja megoldani. A vezérek között a fővárosban a vidéken egyaránt ott kellene látnunk a hazafias világi társadalom legjavait. S ha eljön az idő a mikor a világi honoratiorok szine-java is felfogja keresni a nemzeti szociálisták otthonait, hogy a tudás a hazafias és morális eszmék fényével világítson bele munkásaink leikébe és részükre ne az osztály gyűlölet, hanem az altruizmus fegyverével szerezze meg az anyagi és szellemi jólét fokozatosan haladó, modern feltételeit, abban a pillanatban ütött a nemzetközi szociáldemokratáknak és a hozzá fűződő egész erkölcsi rombolásnak utolsó órája ! te szent neved varázsként hatott s alig telt el egy év, már a város közönsége kivétel nélkül tömörült az alá a zászló alá, amelyet a te nevedet viselő asztaltársaság fényes ünnepély keretén felszentelt. Ez az asztaltársaság ma örömünnepet ül. Engedd meg nekem a Te nevedet szent ereklyeként őriző egyszerű polgárnak, hogy fohászt hüldhessek hozzád e napon! Kossuth! Te szellemóriás! Ki születtél, hogy az egész haza nevedért éljen, lángoljon, haljon. Tettedért lelkesüljön, erőt szerezzen. Te Magyarországnak, szegény hazánknak Messiása. Te, kiért sietett harcba a gyerek, az ifjú, az öreg. Kinek szavait az ország bércei visszhangozták. Kiért odahagyta a gyermek édes anyját, az ifjú aráját, az öreg megérdemelt nyugalmát, csakhogy nagy szavad kiáltásának eleget tegyen. Elhagyta mindenki édes otthonát,! csakhogy a Te segítséged, közbenjárásával le-i rázhassa vasbilincseit a nemzet. A Te nemzeted ! A kinek Te voltál első honvédje. Még él az emlék a mi szivünkben, szivünk minden dobbanásában. Még él a mi szivünkben az a nagy hazaszeretet, amely vezérelt téged minden lépésedben, minden cselekedetedben. S migj magyar él, mig magyar lesz e föld színén, soha nem felejtünk el! Mig magyar nyelv hangzik ajkainkon, nem szűnünk meg Tégedet szeretni, imádni ! Mig szivünk oly igazán dobog, olyan j magyarán, mint a Te szived dobogott, soha nem szűnünk meg Tégedet emlegetni. Szellemóriás ki korod embereinek szellemét Te magad bírtad egyedül! Vezérlő fáklya, ki minket hazaszeretetre gyujtassz fényeddel! Hazánk viharos napjaiban, mikor a nem-j zet a kétségbeeséstől majd eszét vesztette, Te! kiadtad a vezényszót: „Előre, hiv a haza!“1 s egész Magyarország mikor meghallotta üze- j netedet, ment, futott, rohant a csatába. Ment j az öreg, futott az ifjú rohant a gyermek, a te; lelkes honvédjaid, hogy diadallal térjenek vissza. Kossuth! Szent neved milyen varázslatos, hogy vonz, mily csodásán hangzik most is Kossuth apánk neve késő unokáid ajkán. Apánk valál, Kossuth s az is maradsz! Nemzetünk apja vagy. Ott él a szellemed minden magyar szivében. Tizennégy éve, hogy lehunytad szemedet, melyből a hazafiasság szent tüze sugárzott, de lelki szemeink ma is látnak ! Mintha előttünk volna alakod a midőn a szomorú napokban, mikor láttad, hogy hazánkra egész viharos felhők tornyosulnak, kimondtad a parlamentben e szavakat: „Veszélyben van a haza!“ S a követek mintha gyermekeid lettek volna, egy szivvel-lélekkel kiáltottad fel: „Megadjuk !“ S visszhangzott az ország fenséges szavadtól : „Veszélyben van a haza“. Erre a szóra sietett az anya odaadni szivéről szakított gyermekét, az ara küldte szive szerelmét, a nyomorék könnyet hullatott szemeiből, hogy tétlenül kell maradnia, nem mehet a hazáért meghalni. S mikor mély sírba, gyászba borult nemzetünk. mikor tiltva volt a magyar szó, mikor — Tegnap a színházban — ha emlékezni méltóztatik, kegyelmes uram, hadarta a végrehajtó, — tüsszentettem és . . . akaratlanul kegyelmes uramra . . . — Micsoda butaság! Istenem, milyen hülyeség! Mivel szolgálhatok ? — fordult a generális a Czerwiakow mellett állóhoz. — Még beszéini sem akar velem, — gondolta Czerwiakow elsápadva. — Tehát haragszik . . . Nem, ezt nem hagyhatom annyiban . . . Meg kell hogy magyarázzam neki . . . Amidőn a generális végzett az utolsó féllel és visszaakart vonulni lakásába, Czerwiakow követte és elszántan megszólította: — Kegyelmes uram! Ha merészkedem, kegyelmes uramat háborgatni, erre csupán a bünbánat érzése késztet! . . . Amint képzelheti, nem szándékosan tettem. A generális arca siránkozó kifejezést öltött. — Egyszerűen bolondot akar űzni belőlem, uraim ! — szólt, ingerülten betéve maga mzgött az ajtót. — Bolondot űzni ? — gondolta Czerwiakow. — De már hogyan is ? Generális és nem képes felfogni ilyen egyszerű dolgot. Különben, ha ilyen fenhéjázó, nem is fogok többé bocsánatot kérni tőle. Vigye az ördög! Levelet irok neki, de odamenni nem megyek el hozzá soha többé. így gondolkodott Czerwiakow hazamenet. — A levelet azonban nem irta meg. Tépelő- dött, tépelődött — és nem tudott végére érni sem a tépelödésnek, sem a levélnek. Így másnap mégis oda kellett mennie, hogy személyesen adja elő magyarázatát. — Tegnap alkalmatlankodlam kegyelmes uramnál, dadogta, a midőn a generális kérdően tekintett reá, nem hogy kinevessem kegyelmes uramat, a mint mondani meltóztatott. Bocsáuatott kértem azért, hogy tüszszentettem és — még pedig önre ... De eszem ágába sem volt nevetni! Hogyan is volna szabad, hogy nevessek? Ha nevetnénk, hol maradna akKor a respektus. mely a magasrangu személyiségek . , . — Takarodjék/ takarodjék! — ordította hirtelen a generális elkékülő arccal és egész testében reszketve. — Mi tetszik — hebegte halkan, ijedtségtől félalélten Czerwiakow. — Takarodjál! — ismételte a generális és lábaival dobbantott. Kábult fejjel érkezett haza, lefeküdt a pamlagra, a nélkül, hogy levetné az uj egyenruháját és meghalt. tiltva volt az édes anyának magyar dallal ringatni a bölcsőben te róllad álmodó gyermekét, akkor is te voltál az, aki a külállamokban a magyar haza érdekében mozgalmat indítottál s minthogy célod elérni nem sikerült, hazádtól távol etted a száműzetés nehéz kenyerét, semhogy mint rab hazádba visszatérj ! Bár fenn vagy a magas égben, mégis te vág) a mi vezérünk, a Te eszméidnek hódolunk s a te eszméd fog uralkodni Magyar- országon — mig egy magyar él e vérrel áztatott földön. Kossuth Apánk ! a mai napon, a midőn te szent neveddet ajkunkon a ha^fias szellem terjesztése, a Te elaggott honvédjaid felsegélyezésére egy mulatságot rendezünk, akkor is előttünk van szellemed! Ez vezérel bennünket most, a mikor békében és nyugalomban élünk. A mai nap a mi örömnapunk, mert a Te nevedet emlegethetjük! Kossuth Apánk ! arra kérünk, mosolyogj le reánk az égből! Ä kisiparosok szellemi önképzése. A kisiparosok óriási számarányu osztálya az, mely miként a múltban, úgy manapság is a társadalom mostoha gyermeke, melynek jajszava csakis a nyomorúság hatásáig hat, de tovább a jólét küszöbéig már nem bir jutni. Közéletünk faktorai korszakalkotó munkával foglalkoznak anélkül, hogy működésűk delejébe belevonnák a társadalmi élet páriáit, a kisiparosok elfeledt ügyét. Világos, hogy e nélkül munkájuk meddő, a kik pedig ezen fennakadnak nem kutatják deduetive az indító okát és pedig azért, mert hiányzik hozzá a jóakarat. Kevesen vannak, kik a kisiparos sanyarú helyzete javításán tépelődnének, de az a kevés egy egész hatalommal ér fel, mely valóban elszántsággal küzd az ügy igaz voltáért. És ha küzdelmük nem is terem egyebet mint szúró tövist, vegyék megnyugvással azt, hogy van meg a kisiparosoknak egy hatalmas eszközük, mely a világ teremtése óta uralkodik és ez nem más mint a szellemi élet. Ez az egyetlen vagyon még, mely fölött senki sem rendelkezhetik a mely semmiféle néven nevezendő törvény által ki nem sajátítható, se meg nem szorítható. A kisiparosok létjogosultsága ünnállósági jogköre veszélyeztetve van, de szellemi birodalmuk megingatlan, helyzet magaslatán áll, kezében tartja sorsának gyeplőit, mert ily tényezővel bir, melylyel leginkább képes nem csak ideális, de valódi célokat is elérni. A szellemi önképzéshez nem szükségeltetik feltétlenül szervezkedés, ez csak formalitások kérdésének eldöntésére bírhat befolyással. A szervezkedés csakis ott kívántatik meg, hol azt a helyi viszonyok igénylik, s hol meg van a bizalom egymásban. A szellemi önképzésnek közvetlenül kell megtörténni olyképen hogy ez minden megrázkódtatás nélkül tudjon lábra kapni. A szellemi érintkezés hiányát pótolja az oly tényező mely hivatva van a kisiparosok közében előmozdítani a műveltség azon törekvéseit, melyek keretében a szellemi életnek mozognia kell, Nincs az a müveit nemzet, hol ez iránt ne tétettek volna felsőbb helyről oly áldásos intézmények, melyeknek éppen mi szenvedjük hiányát. A kisiparosokban mindig meg volt és lesz is az a erő, melylyel szellemi tőkéjét megszerzi, csak arra félj kell iparkodniok, hogy ne egyoldalú hanem teljes sikert érjenek. A szellemi önképzésnek sok mindenféle eszköze van. Lehet válogatni bennünk tetszés szerint, de kellő elővigyázattal, nehogy az előrehaladásban bénulás álljon be. Az eszközök nyújtásában persze fordulni kell azokhoz a testületekhez, a melyeknek szabályaikon és törvényeiben gyökeredző feladatuk felkarolni mindazon mozgalmakat, a melyek helyes és előirt irányban haladnak s melyek megkövetelik az ilyen testületek szellemi támogatását eltekintve az anyagi eszközöktől, a melyek csak technikai és cselekvő dolgok. Addig tehát, mig ezen remények teljesítései nem helyeztetnek ki látásba, építeni kell azt a bástyát, mely a fel-feltörő akadályokat vissza verni lesz hivatva. Ez a nap, a mi örömnapunk! Nagykároly, 1908. febr. 22. (S. A.) Kossuth ! Három évvel ezelőtt a te ‘ szent neveddel ajakán megalakult egy kisded társaság városunkban, célultüzve ki a hazafias szellem ápolását s a szegények gyámolitását. Megalakulásakor alig volt egy pár tagja, de a
