Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)

1908-06-20 / 23. szám

KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. Ä Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastofl-utcza 12. sz. Nyiltér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak: Dr. Gelléri Mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SIMKÓ ALADÁR. . Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6— korona. „ „ „ fél évre .... 3-— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 3-50 „ Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Szemfényvesztés és konkoly- hintés. Nagykároly, 1908. junius 17. Mult hó 28-án fényes ünnepélyes­ség keretében leplezte le Nagykárolyban, vármegyénk és városunk hazafias kö­zönsége Kossuth Lajosnak, Magyaror­szág apostolának érczszobrát. Öröm tüze lángolt a polgárság szemében, hazafias lelkesedéstől ragyo­gott minden ember arcza, hiszen egy régi vágya teljesedett városunk közön­ségének ; az: hogy szüntelenül maga előtt láthatja annak az embernek érczbe- öntött képmását, a kinek nevét ma is imádattal ejti ki minden hazáját igazán szerető magyar ember, s jelenlegi nehéz küldelmében is fohász száll ajkáról az Egek urához: hogy adja vissza nekünk „Kossuth Lajost.“ Szép volt az ünnepély, méltó volt a nagy férfiú emlékéhez! A kormány, főrendiház, képviselőház képviselőin kí­vül eljöttek a szomszéd vármegyék tör­vényhatóságai, Bihar, Hajdú, Szilágy- vármegyék legelőkelőbb férfiai, hazafias polgárságai s végre ünnepélyünk fényét emelendő kedves vendégeink között: Szatmár sz. kir. testvér város hozzá méltó küldöttséggel; elhozva magával az ő büszkeségét a 48-as honvédjeit, egy- egy félistent a „Kossuth katonái“ köziül, a kik könytelt szemekkel néztek egykori vezérük érczszobrára, mintegy megele­venedni látván a múltat, a midőn el­hangzott az ő ajkáról e szó „Veszélyben van a haza“. Városunk polgársága szeretettel ölelte keblére vendégeit, jóleső érzéssel látta azt, hogy a testvér Szatmár város pol gársága eljött közibünk s nem ült fel a szemfényvesztők gálád játékának, akik, hogy bűnnel határos önös czéljait elé­rése iránti törekvéseik felől a figyelmet eltereljék, felszaggatták a heggedő sebet s a „székhely“ „törvényszék“ kérdésében elhintették a „konkolyt“ a polgárság között, czélul tűzvén ki azt, hogy az eddigi ellenségeskedést a legvégsőb fokig csigázva a felingerelt közvélemény megnyilvánulásának hatása alatt maguk- nak a jövőt eleve biztosítsák. Elénk emlékezetünkben vannak még — a midőn a törvényszék kérdése sző­nyegre került — Kelemen Samu Szat­már város képviselője lapjában a „Szat­már Németiben“ megjelent vezérczikek, melyeknek minden egyes szava egy-egy jól előre elkészített harczmüveletet árult el Nagykároly város ellen. — Minden egyes szavával izgatta a közvéleményt, lázitotta a polgárságot a testvér város lakossága eilen, csak azért, hogy a harcz­müveletet vezető férfiúnak alkalma legyen a miniszterek ajtaja előtt ácsorogni, őket zaklatni, gyenge tehetséget városi és nép gyűléseken fitogtatni, abban a remény­ben, hogy meddő küzdelmét Szatmár város polgársága azzal fogja jutalmazni hogy egy újabb választás esetében ismét képviselőjévé választja ? ! ? ! Megvolt ugyan győződve arról, hogy Nagykároly város múltjában rejlő erkölcsi erő keresztülhúzza minden számítását, de mint jó üzletember elsősorban szá­mított arra is, hogy a miszterek végre megunják s magukat megkímélve a foly­tonos zaklatástól odadobnak neki egy darab konczot (állami épület avagy egyébb kedvezmény alakjában) melyet azután ő mint általa a Kormánynál ki­eszközölt „Kedvezményt“ mutathat be az ő félrevezetett választóinak. A támadások, az izgatások nem vezettek sikerre, sőt az ajtó előtti ácsor- gás sem. A kilőtt golyók v'sszapaítantak oda a honnan kíröpitették őket, meri Nagykároly város nem vette figyelembe i a támadást, mert jóllehet, fájdalommal látta a testvér város polgársága közötti konkolyhintés gálád műveletét, bízott a kormányon ülő férfiak becsületességében és igazságszereteíében s tudta jól azt, hogy egyesek egyéni érvényesülése iránti törekvés nem elég ahhoz, hogy egy tántoríthatatlan hazaszeretet ősi múltjá­val dicsekedhető város egész létjogo­sultsága eltöröltessék s polgársága kol­dusbotra juttassák. Belátta ezt a „hadvezér“ Kelemen Samu is s mintegy varázsszóra (lehet azonban a beálott szerkesztő változás miatt) elhallgattak a „Szatmár és vidé­kében“ is a szűnni nem akaró támadások s úgy látszott, hogy a kormány által kilá- tásba helyezett mindkét város érdekének megfelelő megoldás, lecsilapitotta a fel­izgatott kedélyeket. A beállott csendet egy „hiéna“ üvöl­tése zavarta meg, mely azzal vádolta meg Nagykároly város hazafias közön­ségét, hogy a Kossuth szobrot üzleti érdekből emelte. Igen kellemetlenül érintett volna bennünket a „Szamos laptársunk május 31-iki számában megjelent, „Kossuth Szobrot“ czimü czikkének befejező ré­szében, Nagykároly város polgársága ellen intézett Ízléstelen, durva támadás, ha nem tudnék ki követte el azt a czik- ket, mélyen megbotránkoznánk az Ízlés­nek ilyen durva elfajulásán, hogy létezik egy gyarló ember, ki egy város közön­sége hazafias érzületéből gúnyt merészel űzni. Einhorn (T.) úrtól azonban egyebet 1 várni nem lehet! Ez a kis emberke, lehetetlen s min­denkor a jő ízlésbe ütköző czikkeivel akar feltűnni s magának reklámot csi­nálni. Ez az ur a ki nagyfokú szerényte­lenséggel Nagykároly város ellenes mozgalom vezérének szeretné feltolni magát minden alkalmat felhasznál, hogy ellenünk durva ízléstelen és goromba támadásokat intézzen. Ennek az urnák a támadására jö­vőben nem fogunk válaszolni, mert olyan jelentéktelen egyéniségnek tartjuk a kinek hasonló támadásait csak szánalmas mo­sollyal szokás honorálni. E czikkére is csak azért reflektálunk és azért utasítjuk vissza ezt a minősít­hetetlen aljas támadást, mert a „Sza­mosban“ jelent meg, a mely köztudomás szerint „Szatmár“ város félhivatalos köz­lönye. Bár ismerve Szatmár város veze­tőségének nob'lis úri gondolkozás mód­ját, hisszük, hogy nem azonosítja magát az iiyen durva Ízléstelen támadásokkal, mégis kötelességünknek érezzük, hogy figyelmeztessük Szatmár város vezetősé­gét, hogy nem tanácsos éppen Szatmár érdekében a két város között amúgy is megzavart békét teljesen feldúlni. Még egy pár szót! Erre azonban városunk vezető férfiai figyelmét akarjuk felhívni ! Városunkban bármely hazafias cse­lekedet, a polgárság ellenállása, ünne­SINGER MÁRTON és TÁRSA villanyvilágítás berendezési vállalata Nagykároly, Deák-tér. Díjmentesen készít költségvetést mindennemű electroteknikai be­rendezésekről. Csengömunkákat is legjutányosabban vállal. Villamos csillárok és izzólámpák állandóan raktáron.

Next

/
Oldalképek
Tartalom