Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)

1908-06-13 / 22. szám

KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP.

Ä Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye.

megjelenik minden szombaton.

Szerkesztőség: Kiadóhivatal :

Gr. Károlyi György-tér 16. HétsastoII-utcza 12. sz. Nyiltér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza.

Fömunkatársak:

Dr. Gelléri Klór Dr. Bisitz Béla.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos :

SIMKÓ ALADÁR.

Előfizetési árak:

Helyben házhoz hordva egy évre .... 6 — korona.

„ „ fel évre .... 3— „

Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „

fel'évre . . . .3 50

Egyes szám ára 16 fillér.

Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult.

A terroristák vagy a szabadság szent nevében!

Nagykároly, 1908. junius 12.

(S) Mindennek meg van a maga határa, tehát a szabadságnak is, annak korlátáit sem szabad áthágni és a ki oly merész, hogy a törvény és az erkölcs által emelt korlátokkal nem törődik, ki azokat semmibe sem veszi; ezt súlyosan meg kell büntetni, az ilyen vétségeket mielőbb meg kell torolni, különben az ilyen határok nélküli szabadság csakhamar anarchiát hoz létre.

Állítólag száz és néhány ezer „szervezett“ „öntudatos“ munkás van Budapesten ! ? Ha ez igaz lenne, nagy baj lenne! Szerencsére nem igaz! A valódi szocziáldemokraták, terroristák száma talán az ezret sem üti meg. Ez az ezer, vagy tegyük fel ezernél valamivel több ember, a nemzetközi szocziáldamokrata pártvezetőségben s a pártvezetőség égiszé alatt és direkturája szerint működő szak- szervezetek vezetőségében oszlik meg. Ez a nágyobbára önmagával is megha- sonlott egyénekből álló díszes társaság, szinte hihetetlen vakmerőséggel és lelkiismeretlenséggel vezeti orránál fogva

a munkások ezreit, tízezreit és százezreit ; megsarczolja és kénye-kedve szerint dirigálja a különféle szakszervezetekbe kergetett munkásokat; állandó terror alatt tartja a szakszervezeteken kívülálló, azokba belépni vonakodó munkásokat ; kénye-kedve szerint diktál feltételeket a munkaadóknak és ha bármi ürügy alatt az utczára, tüntetésre kom- rnendirozzák „jobbágyaikat“, az általuk „öntudatos szervezett proletárokénak kinevezett munkásokat, akkor minden tisztességes emker messziről elkerüli ezeket a tüntetéseket, az üzletemberek pedig sietve bézárják a boltjukat. És ha sztrájkokba kergetik jobbágyaikat, hol ezt, hol azt a foglalkozási ágat, és ha a sztrájk nem jól sül el, ha miattuk töméntelen munkáscsalád elveszti kenyerét, ha a munkaadók és az egész polgári osztály a legjogosabb "nvédelöm legtisztességesebb eszközeihez nyúlnak, akkor munkába lépnek a vezetők; nem segélyezik a sztrájkoló, a kenyerüktől elesett munkásokat és családjaikat, hanem viszik a korcsmába, leitatják, fegyvert nyomnak a kezébe és kivezénylik az utczára, a boltok elé és vége a vagyon és személy biztonságnak. — És ha valaki ezért vádat merészkedik emelni, a szocziáldemokrata pártvezetőség, a

szakszervezetek vezérei ellen, előáll szocziáldemokraták lapja és vakmerőén elhazudja és eltagadja a tények et, a sárga földig gyalázza a kötelessége* teljesítő férfiakat, védi a tolvajt, arabló és gyilkos merénylőket és kereken letagadja még a napot is az égről.

A képviselőházban pár héttel ezelőtt több országgyűlési képviselő a szocziáldemokrata szakszervezetek legerélyesebb megrendszabályozását követelte a belügyminisztertől.

De hát voltaképen micsodák is ezek a szakszervezetek ?

Az elmélet szerint, a munkások jogos tömörülése, egyesülése iparágak, foglalkozás szerint, hogy abban az egyesületben művelődjenek, a foglalkozásuk körében vágó ismereteiket gazdagítsák, egymást anyagilag és erkölcsileg segítsék.

De gyakorlatban r Politikai szervezetek, a szocziáldemokrata pártszervezetnek lényeges részei. Vezétőik túlnyomó részben züllött alakok és igen nagy részben nem is munkások. Dologkerülő, izgága, nagyszájú stréberek, a munkástömeg irgalmatlan, lelketlen, önzetlen vámszedői. Nem a munkások érdekeit képviselik és védik a munkaadókkal, a hatóságokkal, a nagy közönMementó.

„Közérdek“ eredeti tárczája.

— Irta : Jékey Károlyné. —

A mama meg a két lány az ajtóig kisérik Palit, aki éppen valami fontos deputációban járt náluk.

Alig zárul be az ajtó Pali mögött, Ella meg Bella egymás vállába kapaszkodva gyorspolka tempóban járják körül a szobát s trilláznak hozzá meghatározhatatlan áriát, mindenik más hangból másfélét ... A kis mopsz is se- git nekik a pamlagsarokból. Arcuk majdnem kicsattan az örömtől. Mikor aztán lebomlott hajjal lihegve eleresztik egymást, akkor meg a mamának esnek, össze-vissza csókolják, hogy „jaj de jó lesz.“ A mama aztán azzal hozza őket észre, hogy majd előbb meglátjuk, mit mond apátok, majd csak aztán táncoljatok. A két lány elkomolyodik, összenéz, hogy hát igaz is ám. Erről megfeledkeztek.

Elkövetkezik a dél, a papa megérkezésének ideje. Aha! Jön papa! Eléje szaladnak, elszedik a botját, kalapját, lesegitik a kabátot. Még a házisapkát és újságot is kezébe adják. Majd asztalhoz ülnek.

Mindenki hallgat. A két leány és mama arczán némi zavarral vegyes ünnepiesség mutatkozik, de a papa nem veszi észre. Csak mikor már a levest is szó nélkül elfogyasztották, jegyzi meg, hogy „de igen hallgattok.“ Valami bajotok van ? A két leány elpirul aztán

nevet egyet s azt mondják, hogy dehogy. Nincs semmi baj. Azonban majd egymásra, majd a mamára néznek, miközben művészi fej és szemjátékot visznek véghez, melynek központja, úgy látszik, a papa.

Végre a mama szólal meg.

Igaz, hogy színészek jönnek ?

En is úgy hallottam.

A két lány köszörüli a torkát: Nagyon meleg lessz akkor már színházba járni, mondja az egyik.

Kár, hogy nincs állandó színházunk, mondja a másik. Akkor télen mehetnénk színházba. Milyen jó volna!

Éppen az állandó színház javára akarnak műkedvelő-előadást rendezni. Pali mondta, ő á rendező. Délelőtt itt volt. — Ezt a mama mondta.

Bizonyosan szeretne valakinek rendez- vous-t adni, a kihez másképp nem fér hozzá, mondja legmélyebb basszus-hangján a papa.

De Sándor! Tiltakozik a mama, alattom- ban a két leány felé integetve.

Nohát ne beszéljetek nekem műkedvelő- előadásról. Ez az ostobaság mindig kihoz a sodromból. Hogy nem tudtok már beleunni.

Pedig éppen azért járt itt Pali, hogy a lányokat is felkérje, tálalta ki hirtelen a mama a forró kását, a mit pedig olyan óvatosan kerülgettek. De úgy látszik, a papa megjegyzése nála is tüzet fogott s a bomba hirtelen elpattant.

Már pedig az én leányaim semmiféle komédiában nem vesznek részt. Ezek nem oda valók. Még csak az kellene, hogy ezek is bolondot csináljanak magukból. Aztán már megmondtam az előbb, hogy én semmiféle cim alatt nem adok alkalmat rendez-vousokra Meg udvarló fogásra sincs szükségük. Találnak arra eleget, másokat.

Bella véletlenül nagyot talált nyelni s ugyancsak hangos köhögésben tört ki, mi egy pillanatra megakasztotta a beszéd fonalát, hanem aztán tovább folytatta a papa.

— Miért is hozod elő. Égyszeruen vissza kell utasítani. Tudod, hogy nem szeretem az ilyesmit. Persze, egyelőre csak a toalett, de aztán következik a fotografálás, egyesbe, kettesbe, csoportba, stb. jól ismerem én már az ilyesmit. Aztán meg nem elég, hogy csak a színpadon komédiáznak, hanem azonkívül is csak civakodásra, apprehenzióra, meg tudom is én miféle asszonyi tempókra ád okot. Egy szóval nem engedem. Punktum. A ti javatokért teszem.

Ekkor meg az Ella talált nagyot nyelni. Még pedig akkorát, hogy a könyei is kicsordultak bele.

Többet aztán nem beszéltek a színészekről. Majd ha jobb kedvében lesz a papa. Egy hét a határidő, amig bizonyosat kell mondani, hátha még sikerül.

Hanem ezért ebéd után mindakettő sirva fakadt. A mama aztán megígérte, hogy majd négyszemközt beszél a papával, ha jobb kedve