Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-06-06 / 21. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 20. szám. dést, egyetértést és szeretetet, erőt és életet sugároznak. Ezek által lehetne boldog a magyar. Az egyház is a pünkösdi tűznek ereje által él és virágzik. — A sebek, melyeket a küzdelem hevében kap, nem rutiiják el vonásait, s mint e hires Ma- culay, a protestáns történetiró mondja „örökifjan túléli ellenségeit s mégcsak elképzelni sem lehet, hogyan lehetne neki elenyésznie“. — Épigy erős és virágzó lesz a társadalom s szivünknek féltett kincse, a magyar haza, ha ezek a szent eszmények irányítják működésűkben, előrehaladásukban, A bomlás csiráit égesse ki belőlünk — s az áldozatra kész szeretet önzetlenségben forraszsza össze szivünket a pünkösdi tűz. Rónai István. Az éretségi. Nagykároly 1008. jun. 5. (S . . . rg J . . ö) Itt van ismét, megjött friss erőben egészségben, a diákok legfélelmetesebb réme, az álmot rontó, iinnepbontó nagy vizsgálat, az érettségi. Mindnyájunkat egyaránt érdekel, mert talán egyetlen egy olyan ember nincs müveit társadalmunkban, a kinek valamely hozzátartozója ne rettegné, ebben a hirtelen beállott melegben, ezt a félelmetes mumust, mely ime évtizedek óta, viszi rosszra, tilosba s meg nem engedett bűnre az érni szívesen érő, de vizsgázni kevésbbé szerető fiatalságot. Sok igen sok téntát pocsékoltak már el ennek a kérdésnek megvitatásában, de egyetlen olyan helyes argumentumot sem hallottunk a sok felvetettben, mely az érettséginek, a tudományos nevelés mai állása mellett, létjogosultságát igazolni tudta volna. Felesleges, ha- szonnélkül való nyűg az, mert sem mértékét a diákság tudásának, sem bizonyságát általános műveltségének nem szolgáltatja. Hanem igenis olyan cselekedetre bírja a tanuló ifjúságot, mely alapjában jellemének rossz útra való fejlődését mozdítja elő. Mert mindnyájunk előtt ismeretesek azok a csalafinták, melyeket az ifjúság az érettségi tételek megszerzésében, vagy azok kidolgozásának átcsempészésében kifejtenek. Nem egy Csillaglelke a menybe visszaszólít, S e vérázott földre jutott pora. Az volt a gyász, az volt a temetés, Minőt nem látott még e föld soha. Sirt e hazának lánya, if ja, véne. Sirt a felhő, a szellő, a madár. S a szent koporsót méltón ékesitni Virágtalan lett a magyar határ. Drága szalaggal ékes koszorút Hozott a dús. Egy ágat a szegény. S ragyogott a fájdalom harmata A köny, minden virágán, levelén. Magyar hazám! Volt már sok gyásznapod, S, a múltak fátyla sok könyet takar. Óh, hiszen sírni sokszor volt okunk, De ennyi könyet rég sirt a magyar. S a koszorúk illatos erdejét Mikre egy nemzet gyászkönye futott, Szétszedtük százszor-százezer felé, S boldog volt kinek egy levél jutott. felvigyázó tanárnak, kell fájó lélekkel szemet hunynia ezek előtt a meg nem engedett s alapjában jellemtelen cselekedeteknek, mert ugyan kinek lenne szive, egy évek óta ismert s képességeiről tulon túl is meggyőződött diákját ilyen gyerek csiny miatt megfosztani attól, a mely nélkül egyetlen lépést nem tehet, a mely esetleg három esztendős katonai szolgálatra késztette a múltban, (ma már a nyolczadik osztályos iskolai bizonyítvány is önkéntességre jogosít), az érettségéről tanúskodó bizonyítványtól. Oh hány diáknak zúzná össze esetleg egész jövendő boldogságát az, ha a csínyt ész- revevő tanár keményszivüsége őt az illetékes forum elé állítaná s a kiszabott büntetést méretné reá. így azonban maguk a tanárok kény- szeritvék, hogy szemet hunynyanak annak, mit pedig nem szívesen látnak. Sokszor, ha a kevésbbé figyelő tanári őrszem nem is veszi észre a diákstíkliket, kiderül az érettségi dolgozatok egyöntetűségén, hogy hiba van a kréta körül s ilyenkor, ha a főigazgató szigorú bácsi, akkor van nemulass a diákság körében. Pedig minden érettségin több kevesebb diáknyelven u. n. „svindli“ történik, de hát uram fia, ki kölcsönözne annak nagyobb jelentőséget ? his en maguk a vizsgáztatók, kezdve a főigazgatótól egész a tornatanárig diákkorukban maguk is körösztül mentek ezeken az izgalmas és válságos perceken, ugyanazon csalafinták, ugyanazon csínyek segítségével s senkinek sincs kedve szigorúban ítélni, mint a minő elbírálást a maga részére igényelt a múltban. Nem is ez volt célja mai cikünknek, hogy ezekről a szokásos csiny tevésekről a jól megérdemelt leplet leráncigáljuk, hanem pusztán annak demonstrálása lebegett szemeink előtt, hogy az érettségi vizsgálatok mai formájában már elévültek, céljuknak meg nem felelnek, tehát kiküszöbölendők. Minden olyan teher, nyűg, mely sem a diákság előnyére, sem jellembeli fejlődésére előnyösen nem hat, maguknak a tanerőknek kellemetlen, terhére van s csak egyetlen célt szolgál a statisztika ama szomorú lajstromát, mely az életuntakkal, az öngyilkosokkal foglalkozik, újabb számokkal megtölteni, a közoktatásból eltávolitandó, mert az ezzel felszabadult oktatási idő s erő más, hasznosabb célravezetőbb tudományokra fordítható. De még nagyon sok téntának s még sokkal több vezető cikknek kel majd evvel a témával foglalkoznia, hogy az általánoságban Feláldozád érettünk mindened. Szabaddá tetted leláncolt hazánk. S mily szomorú, hogy mi ezért Neked Mindössze .... egy sírhelyet adhatánk. De mig e földön egy magyar lakik, Sírva csókoljuk szent sírod rögét, S amig magyar szó hangzik e hazán, Áldjuk Kossuth dicsőséges nevét. Majtényi siklói szálló fuvalom Testvéri csókot hinteget Feléd S im ! Téged átölelve látjuk itt, Labancverő Rákóczi szellemét. Atyánk! Vezérünk! Égi pártfogónk! Rád nézve nincs enyészet, nincs halál. Ércbe, márványba vésve, s ami több, Szivünkben is a Te emléked áll. S mi halljuk néma ajkad lelkesítő, Nemzetmegváltó ékes szózatát; „Népem ! Dicső szép magyar nemzetem! Tőlem tanuld szeretni a hazát!“ gyűlölt és minden hozzáértőtől céltalannak deklarált éréttségi vizsgálat, jól megérdemelt nyugalmába vonuljon. A tendentia ugyan, mint a legutóbbi évek miniszteri rendeletéiből is kiviláglik, az érettséginek hovatovább való köny- nyebbé tételére irányul, de szerintünk leghelyesebb volna az érettségit egész könnyűvé tenni, hogy elpárologhasson, egyszerűen eltörölni. Majd ha az emberek humánusabban gondolkoznak s nem úgy, mint manapság, hogy, én is megszenvedtem az érettségi kellemetlenségeit szenvedjenek az utánam jövők is, majd ha a következő generátió fejlődésének alap elvét a könnyabb munka s több tudomány rendszerére fektetjük, akkor, de csupán akkor remélhetjük, hogy a nyár beköszöntét elkeseritő, érettségi mumusa nem fog kisérteni, még álmainkban sem. Viszonválasz. A „Nyílt kérdésre“ adott Válaszra. A „Szatmárvármegye“ f. hó 24-iki számában, általam a „Közérdek“ hasábjain Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánjához, De- midor Ignácz darabont, hazaáruló rendőrkapitány fegyelmi ügyében intézett „Nyílt Kérdésre“ „névtelenül“ — állítólag a főispán megkérdez- tetése nélkül — adott válaszra, viszonválaszom a következő : Legelső sorban is magam és társaim nevében kijelentem, hogy daczára, az állítólagos vármegyei főtisztviselő által adott czáfolatnak, — már annyival is inkább, mert a küldöttség fogadásánál csakis Dr. Kovács Dezső helybeli ügyvéd volt jelen — a „Nyílt Kérdésben“ az adott főispáni választ illetőleg, az abban foglalt állításokat utolsó szaváig fentartjuk. Tudomásul vesszük, hogy illetékes helyről jött megbízás folytán ki lett nyilatkoztatva az, hogy Demidot Ignácz bűnéhez méltó büntetését elnyerendi. Constatálni kívánjuk azt, hogy vármegyénk főispánja múlt hó 18—20 és 23-án székhelyén időzött tehát fel kell tételeznünk azt, hogy felhatalmazta czikkirót arra, hogy ez ügyben nyilatkozzék, Nem hihetjük el azonban azt, hogy felhatalmazta volna arra, hogy a „Válaszban“ hazafiatlansággal vádoljon meg bennünket azért, mert meghurczoltatásunkért elégtélelt követetelünk, hazafiatlansággal azért, mert a „Nyilt kérdést“ két héttel a Kossuth szobor leleplezése előtt intéztük a főispánhoz, hazafiatlansággal azért, mert megszeretnék városunkat tisztítani attól a salaktól, a mely salak már régóga lemoshatatlanul tapad a város becsületén .... Határozottan visszautasítjuk e vádakat, tagadjuk azt, hogy városunk hazafias polgársága feledte volna a darabontok szolgája tettét tagadjuk az ünneprontás vádját is, mert a „Nvilt kérdés“ tisztán azt czélozta, hogy megmentsük a „Kossuth kezét“ attól, hogy érintkeznie kelljen a darabont egyik végrehajtó közegével. Azt állítja a czikkiró, hogy a „Nyilt kérdés“ durva támadás volt Demidor Ignácz ellen ? ! ?! Hát lehet e kesztyűs kézzel megírni egy olyan czikket, a mely egy hazaáruló bűnét hozza nyilvánosságra ? Parancsszóra igen, de szívből és lélekből fakadó szavakkal nem. Ez a mi véleményünk s azt hisszük ezt osztja a város hazafias polgársága is. Olvassa el czikkiró a „Szatmárvármegyében“ tehát ugyanabban a lapban a melyben most védelmébe veszi a „dalos csalogányt“ két évvel ezelőtt márczius és április hóban megjelent czikkeket. Ereklyeként őrizzük azokat a lappéldányokat, hisz lángoló hazaszeretetei tolmácsol annak minden egyes szava. Vajon azokról a czikkekről a melyek épen olyan hangon vannak írva mint a „Nyilt kérdés“ meri e állítani, hogy durva támadások ? S az a levél, drága ereklyeként Imádságos könyvünkben lelt helyet. A hazáról szóló imádság lapján Őrizzük e könyázott levelet. ______ Legfinom abb és legolcsóbb turista ingek fegyházban kötött harisnyák, nyakkendők és sétapálczák — nagyválasztékban kaphatók FRIEDMAN MIHÁLY női férfi divatkereskedésében Nagykároly Széchényi-utcza, a római katholikus iskolával szemben.
