Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-05-30 / 20. szám
6-ik oldal KÖZÉRDEK 20. szám. A retek, mint gyógyszer. A retket már az ókorban is nagyon becsülték gyógyerejénél fogva. Akkor rendszeres retekkurákat alkalmaztak és a rómaiak e rendszabályokat állították fel: — A retek megtisztítja a mellett és csillapítja a köhögést. Leve kitűnő májbajnál. Ha karikára vágva, a talpunkra kötjük, kihúzza a lázt. Ha a retek nem is teljesiti mindezen hozzáfűzött reményt, mint a köhögés csillapítója, tényleg beválik a leve. Magunk is elkészítjük, ha a jól megtisztított retket reszelőn szétnyomjuk és egy-két evőkanál cukorral elkeverjük a molldarabkán átszűrt levet. Reggel éhgyomorra és napjában köhögés ingere közben egy-két teáskanállal adnnk belőle a betegnek. Ha retekcukrot akarunk készíteni, a retek levét hasonló menynyiségíi cukorral megfőzzük jó sűrűre, a vegyüléket egy márvány üveglapra kiöntjük s, amint kissé megkeményedett, kis négyszögekre felvágjuk. Ha ezek kihűltek, széttördeljük őket. Karikára vágva és megsózva, a retek étvágyat csinál. Hús mellé megreszeljük és ecettel keverjük. Salátának vékonyan felszeleteljük és megsózzuk. A sós vizet 20—30 perc múlva leöntjük, jó olajjal, ecettel, sóval és borssal elkeverjük a szeleteket és még 15 percig állani hagyjuk, mielőtt feladnók. A retek ugyanis elősegíti a gyomor működését még akkor is, ha napközben, a rendes étkezés idején kivül élvezzük. STEIB MÁRTON- kereskedő a- Gyárfás-féle üzlet átvételével felmaradt árukat ^ bámulatos olcsó árak mellett árusítja ki. Ugyanott kaphatók a színes napernyők legnagyobb választékban. ~3K9 P rytr íídYVOC szakképzett segéd US*™ azonnal felvétetik Baumgartner József lakatos-mesternél IÉrmihályfalván. Kiderült az igazság! módosítása iránt---------------------------------------- benyújtott indítvány nem keltett olyan feltűnést mint a melyet keltett a főrendiház egyik tagja által a legutóbbi ülésen bemutatott pontosan járó zsebóra, melyet az illető Kohn Antal helybeli órás és akszerész üzletében vásárolt. Me gérkeztek! Spitz Mór nagykárolyi vaskereskedő üzletébe a legújabb fűkaszáló gépek. Ugyanott kaphatók a legkiválóbb minőségű technikai czikkek, gépszijak, kenőcsök, tovvotte olaj, hungária kerítés fonat, továbbá mindennemű gazdasági czikkek és kellékek. Jutányos árak! Pontos kiszolgálás! Szives tudomásul! “‘V!?™3? május hó 1-től lakását Gróf Károlyi György-tér 54. szám alá, Frits Nándor házába helyezte át. HT Innen-onnan. “"^1 (S.) A huszadik század elején az emberiség a hitványság és a gazság napjait éli. Az idealizmus egykori szép álmai, ábrándjai megsemmisültek. Az élet fekete pinceként mered előttünk; többé már nem györködünk benne, csak az élvezetet adó pénzt aknázzuk belőle. De hogyan ? Hitványul, gaz módon, tisztességtelen eszközökkel. Az eszményi ember szétfoszlott s helyét az aljas, élősdi féreg okkupálta. Valamikor régen csak egy szentség volt: az akarat, a mely vasvesszejének, varázsával féken tartotta a kapzsiságból származható emberi gyarlóságokat. Ma is egy szentség van: az érdek, amely összerombolja a nemes tettekre irányuló akarat erejét, kiöli az erkölcsöt, s nem ismerve kötelességeket, féket, korlátokat, csak uralkodni, terjeszkedni akar és vadul beront mindenhová. Valami nagy, elvetemült istentelenség nehezedik hova-tovább korunkban az emberiségre. A kegynyerés az eleje és vége mindennek ! Az érdek: ezzel fizeti a vétkes a bűnt; ez vesztegeti meg a sziveket és ez ejti meg a becsületet. Az emberek meg a pocsolyába is befe- küsznek „nehány hétre“, csakhogy érdekeik kielégittessenek. A befolyást szomjuhozzák mindenfelé, olt- hatatlan vágygyal égnek érette s föláldozzák becsületüket annak a bálványnak, a mit hatalomnak neveznek. És mi ennek az eredménye ? Az, hogy országunkban mai napság eladóvá vált minden : a munka és a föld, a jog és szabadság, az erény és becsület. Igen, mert a hajlongásnak nincs vallása, csak érdeke, ereje és számítása. * Németországban vagy Angolországban nagyon megtisztelő cim az, ha valaki „kereskedő“. Ezekben az országokban is szép foglalkozás az ügyvédkezés, az orvosi, mérnöki vagy tisztviselői foglalkozás — de mindezeknél szebb, tekintélyesebb az, aki kereskedő. A berlini „Kaufmann“ szívesen látott tagja a német társadalom legelőkelőbb osztályainak. Nálunk sem vetik már meg a kereskedőt úgy, mint egy-két évtizeddel azelőtt megvetették. Vannak már magvar kereskedők is, akiknek meg van engedve, hogy családjaikkal a juristák között,.sőt a vármegyei fényes bálokon is megjelenhessenek. Ha elég vagyonos a magyar kereskedő, akkor még a közéletben is juttatnak neki szerepet, sőt beiratkozhatik egy kis protekcióval a gentry kaszinóba is. Ez a kis különbség van a magyar kereskedő és más müveit nemzetek kereskedői között. A magyar ur, nem kereskedik. Eladja a saját birtokán termelt gabonát a saját zsidójának. Ö csak ezt az egy kereskedőt ismeri. Ha jól megy dolga, nem törődik azzal sem, hogy talán valamivel olcsóbbért adta oda a gabonát, mint a mennyit mástól kapott volna érte, mert ha utóbb pénz dolgában megszorul, nem lesz kénytelen idegen ajtókon kopogtatni, készséggel kerít neki pénzt az ő kereskedője, aki a gabonát is megvette tőle. Ez a magyar kereskedelem. * Lassanként közeledik azon időpont, mikor a városi családok nyaralni készülnek. Nagyon sok azonban azoknak száma, kik dacára, hogy válogatni lehet a jobbnál-jobb fürdőkben, minden legcsekélyebb lelkiismereti furdalás nélkül látogatják a külföldi fürdőhelyeket és viszik ki az amúgy is szűkén levő magyar pénzt. A belügyminiszter most elhatározta, hogy a hazai fürdők érdekében nagyobb tevékenységet indit meg, körrendeletét intézett a vármegyei törvényhatóságokhoz, hogy a területükön levő fürdők fejlődéséről az utolsó 40 esztendő fejlődését feltüntető kimutatást készítsenek. A miniszternek ezzel az a célja, hogy hazánk fürdőit, megfelelő ismertetéseket bo- csátván közre, kiemelje az ismereretlenségek- ből. A dolog sokkal jelentékenyebb, mint azt az első pillanatra gondoljuk. Meggyőzni hivatott a felületesen tájékozott embereket arról, hogy fürdőink semmivel sem érnek kevesebbet, mint a külföld drága helyei, a hová ömlik a magyar pénz, pedig ha itthon maradhatna, óriásit lendíthetne gazdasági helyzetünkön. * A jó kereskedő alkalmazodik vevő közönségének igényeihez. Az osztrákok nem. azt teszik. A vevő közönség egész Magyarország és mégis azt tapasztaljuk, hogy a tisztelt német sógor, még azt is meg teszi, hogy akkor, mi- dőp tőle vásárolunk, egyenesen megköveteli,, hogy az ő nyelvén lépjünk vele érintkezésbe,, vagyis, ha a magyar vásárolni akar a némettől, tanuljon meg előbb németül. Igaza van a németnek, ha még akkor is kimutatja hatalmi fölényét, midőn mi tömjük a zsebét aranyokkal, miért ne követelné meg tőlünk a német nyelvű levelezést, midőn egyenesen rá vagyunk szorulva ronda portékáira, midőn egy lépést sem teszünk, hogy kiszabaduljunk a vasmarok öleléséből, hanem belenyugszunk sorsunkba s a német úgy bánhat velünk, akárcsak egy bábbal szokás! ? De talán mégis pénzemért én vagyok az ur, én parancsolok, ha fizetek! Talán meglehetne kérni a német sógort, ha már követelni nem tudunk, hogy legalább a portékáját magyar nyelven vásárolhassuk s ő is megtanulhatná a mi zengzetes nyelvünket, hiszen a kereskedőnek alkalmazkodnia kell vevő közönségének igényeihez! Odáig már jutottunk, hogy e miatt zúgolódunk, van már hazánkban is egy-két kereskedő, ki a német levelezést nem tiiri meg, hanem a magyar levelezést követeli a némettől is. Ez nemcsak azért dicsérendő, hogy a német is köteles a magyar nyelvet megtanulni, de különösen azért, mert a magyar ifjaknak emelkedni fog az értékük külföldön, sokan ott találnak bő keresetet s ha már elsajátítják a fejlett német kereskedelmet, azt meg is fogják honosítani hazánkban. — Tehát nemcsak dacból, hanem merő hazafias érdekböi is követeljük a magyar levelezést. Ezt pedig talán drága pénzünkért megkövetelhetjük ?! Nyilttér.* Nyilatkozat. Mi alulírottak — mint Szatmárvármegye dijnoki karának képviselői — f. év március 31-iki gyűlésünk jkvében a Medvey Sándor urra vonatkozó, s félreértésen alapuló kifejezés felett sajnálatunkat fejezzük ki, ha azonban ezt magára nézve lealázónak tartja, ez utón tölle bocsánatot kérünk. Nagykároly, 1908. május 26. Balla László, Strntz György, elnök. jegyző. * E rovat alatt közlőitekért a szerkesztő nem vállal felelősséget. Hirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalában. Iparkiállitáson ezüst éremmel kitüntetve. Tisztelettel van szerencsém a nagyérdemű közönséget értesíteni, hogy a Széchenyi-utcza 28. szám alatt levő fodrász üzletemben, teljesen elkülönítve, külön bejárattal már évek óta P8T fogászati műtermem *bi áll fenn, hol minden e szakba vágó fogászati teendőket ezután is pontosan és lelkiismeretesen fogok teljesíteni. Fogakat arany, kancsuk és czeloluidba foglalva készítek. Elvállalok teljes fogsorok készítését is. Működő órám d. e. 9—12-ig, d. u. 2—6-ig. A nagyérdemű közönség becses pártfogását kérve, vagyok teljes tisztelettel: VALUKA ANTAL, 8—8 fogtechnikus.
