Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-05-30 / 20. szám
3-ik oldal. KÖZÉRDEK. 20. szám szeretett alispánja az alábbi beszédet intézte a rendezöbizottságához és a város közönségéhez: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! A nagykárolyi Kossuth szobor-bizottság nevében jutott a szerencse nekem hogy szót kérhessek e mai lélek emelő hazafias ünnepen. Mélyen tisztelt közönség! A szoborbizottság működését befejezte a mikor a nemzeti hála lehetővé tette a hazaszeretet összegyűjtött filléreiből, Nagykároly városában szobrot, lát- jelt emelni Kossuth Lajos minden ércznél maradandóbban minden magyar szív nevébeforrott emlékeinek. — A haza legnagyobb fia iránt érzett hála és kegyelet lelkesítette, tette fárad- hatlanná kitartóvá a szoborbizottságot czélja megvalósításának keretén s most megvalósítva a czél melyért alakult, a legtisztább hazafias örömmel zárja le működését, mert ime itt áll a nyilvánosság előtt művészi alkotásban a magyar szabadság láglelkü apostolának és ércbeöntött eszményi alakja, homlokán környezve attól a dicsfénytől, melyet a nemzet-megváltás igazán csak halhatatlanoktól eredhető nagy müve vont köréje. Utolsó tényeként a szoborbizottságnak az immár befejezett müvet ezennel átadom további gondozás és fentartás végeit Nagykároly r. t. város t. polgármesterének, s ugyanakkor a hazafiui kegyelet és igaz hazaszeretet áhítatával intézem kérésemet a város lelkes közönségéhez, hogy féltett kincsként őrizze az érczbe öntött nemzeti eszményt, — gondozza, mint az igaz hazaszeretet oltárának öröklángu tüzét, melynek kisugárzó melege és fénye mellett Kossuth Lajos nevével és emlékezetével érezze a gyermek a hazaszeretetett ébredező lelkében, melynek kisugárzó tüze Kossuth Lajos nevével és emlékezetével keltse lelkesedésre hazafias eszményeiért a serdülő ifjút, melynek igaz hazaszeretetei szétsugárzó varázsa Kossuth Lajos nevével és emlékezetével lelkesítse, buzdítsa, erősítse a fiatalt a vének küzdelmeiben, kétkedéseiben egyaránt. Tegye lehetővé Nagykároly városának gondozó keze, hogy álljon meg itt e hosszú időtlen időkig e szobor a magyar nemzetet éltető, fentartó eszmények örök hir- detőjeként a hazaszeretet bucsujáróhelyeként, hadd áljon meg helyén időktől érintetlenül, Kossuth Lajos szobra mint a hogy emlékezete érintetlenül örökre mig csak lesz a földön magyar. Debreczeni István a város nevében át- veite a szobrot, mely után megkezdődött a koszorúk elhelyezése. Elsőnek a képviselőház nevében Szentkirályi Zoltán tette le a koszorút. A főrendiház nevében Gróf Vay Gábor helyezett a szoborra koszorút. Az országos függeilenségi párt koszorúját Földes Béla tette le. Koszorúkat helyeztek azután : Debreczen sz. kir. város, Hajdumégye, Zilah város, Szabolcs vármegye, Szilágy megye, Szatmár sz. kir. város, Mátészalka község, Felsőbánya város, Nagybánya város. A szatmári 48-as honvédek tizenkét taggal. Érmi- hályfalvai Kossuth asztaltársaság, a Budapesti kurucz ifjak társasága, Szatmár vármegye, Nagykároly város, Ág. hitv. evangélikus egyház, Református egyház, Or. izraellita hitközség, Statusquo izr. hitközség, R. kath. főgimnázium, Kölcsey egyesület, Nagykárolyi függ. párt. Kölcsey egyesület, Nőegylet, Izraellita nőegylet Polgári olvasókör, Ipartestület, Régi kaszinó, Posta és távirda hivatal, Kossuth asztaltársaság. Kér. ifjak köre, Prot. társaskör, Gr. Károlyi Istvánná, Domahidy István, Szatmárvármegye szerk., Nagykároly és Vidéke szerk., Szatmár- vármegyei közlöny. Küldöttségileg képviselve voltak, illetve személyesen megjelentek : Kelemen Samu orsz. képviselő. Gróf Károlyi Gyula főispán, Gyapai Pál főispán, ki Simkó Gézának volt vendégei a debreczeni üzletvezetőség, Ulaik Vilmos üzletvezetővel, Máramaros vármegye, Erdőd, Fény, Genes község. Gróf Károlyi Gyula és Lajos uradalmi titkára és még sokan, a kiket későn érkezett bejelenté- sök miatt lapzártunkkor megállapítani nem lehetett. A koszorúk elhelyezése után a összes jelenlevő vendégek és a közönség együtt énekelte a Szózatot, amelylyel a hazafias ünnep véget ért. Pontban egy órakor a „Magyar Király“ vendéglőben kezdetét vette a diszebéd. Lapunk zártakor az ebéd folyik. Kossuth Lajos és a nők. — irta : Soniossy Miklósné. — A 48-as és az emigratió korabeli folyó- j iratok síiriin és sokat foglalkoznak a Kossuth- család női tagjaival. A sorok közzül olvasható | a közvélemény, hogy a hölgyek igen nagy be- í folyást gyakorolnak a kormányzóra. De mindenesetre jellemző vonás, hogy e sokat feszegetett, erősen hánytorgatott, élesen megróvott női befolyás alatt mindig csak az édes anyát, a feleséget, a nőtestvéreket értette a barátságos és ellenséges közvélemény. Idegen no soh’se jutott Kossuth Lajos bizalmába. Az ő lelki tisztaságát, hitvesi hűségét meggyanúsítani nem lelt ürügyet maga a fekete-sárga rágalom se; j akkor se, mikor csodatelt életenek daliás idejében a hóditó szép férfi, a varázsszavu szónok, a hatalmas ember kegyét versengve keresték két ország legelőkelőbb úrnői, legszebb asszonyai, mikor széles e mag/ar föld minden leányának rajongó érzelmekkel környezett bálványa volt. (Volt?! Ma is az, bizonnyal.) Azt is tudjuk, hogy a kisértés megközelítette, de el nem érhette. Abban azonban igaza volt a közvéleménynek, hogy olyan nevezetes politikai tényezőnek tartotta a Kossuth-hölgyeket. Nem mintha Kossuth minden egyes cselekedetet előzetesen megtanácskozta volna velük. Jóllehet ez is többször megtörténhetett. Nem gáncsolni való hiba ez, hanem a kort megelőzött értelmes és szabadelvű belátás. Mi a politika ? Egy nemzet összes erőinek célszerű felhasználására irányzott törekvés. Miért kell tehát az összesnek olyan nagy részét, a nőit, kizárni belőle? Közönségesen azt szokás felelni : mert az asszony nem ért hozzá. De miért nem tanítják hát, hogy értsen hozzá? Avagy a múlt és jelen közélet minden férfia megállaná-e a komoly vizsgálatot ? És nem voltak-e nálunk mindig kivételes ( női szellemek is ? Ha közvetlen tudás nem is bizonyítaná: í a fiú nagysága hirdetné az anya kiválóságát. Amióta a világ áll, mindig csak jeles anyák neveltek nagy fiakat. Természettudományi tétel, hogy a fiúgyermek anyjától örököl szellemet, apjától a jellemét. Ha a világ nagyjai gondosabb megfontolással választanák a nejüket, nem követné törpék ivadéka a nagyok nemzetségét. Kossuth Lajos édes anyja elsőül ismerte, fel egyetlen fiának nagyrahivatott lángleikét.! Nem az anyai szeretet elfogultsága, hanem a kiművelt szellem éleslátása adta ajkaira gyermekének jellemzését: „Az én fiam — úgymond — Krisztus fejét és Napóleon szellemét egyesíti magában.“ De megmondotta ö azt is, hogy kinek nyelvét, kinek a szivét látja a fiában. Nem szükséges ismételni; minden mintaképet felülmúlt ő meleg szivével: tudja azt egy ország; s minden mintaképet felülmúlt a tüzes nyelvével: tudja azt egy világ! Kossuth anyja négy leánygyermekét is kitűnő nevelésben részesítette ; nemcsak a szó közönséges értelmében, de alapos, sőt tudományos felfogásból tekintve is. Háziasszonyi erényekben és társadalmi műveltségben bővelkedtek mindnyájan, de a két fiatalabb leány azonkívül még határozott politikai képzettséggel is birt. Zsuzsanna — Meszlényiné — közjogi, Luiza — Ruttkayné — pénzügyi tehetség volt s édes anyjuk nem hagyta parlagon veszni tehetségüket, hanem azok alapos kiműveléséről gondoskodott. De az anya lelkének legbensőbb törekvése mégis csak a fiú nevelése volt. Csak 17 éves múlt még az ifjú, midőn egy alkalommal a hires jogtanár, Kővy, fanyarul reászól: „A Domine Kossuthból, ha meg nem javítja magát, még nagy országháboritó lesz valaha“. Az ifjú pedig már akkor tudta, hogy nem fogja „magát megjavítani.“ Honnan e szilárd elhatározás, e megállapított életterv, abban a korban, melyben más ifjú még bizonytalan ábrándoknak lenge délibábján tétováz ? Ez az édes anya hatása. Az örökélő szent tüzet is fel kellett egyszer gyújtani, hogy azután önerejével lobogjon tovább a századok örökkévalóságán keresztül. Azt az első szikrát — mint a legtöbb történelmi félfiunak — Kossuthnak is édes anyja vetette a fogékony leikébe. A népmese ugyan egy másik, idegen asszonyt szerepeltet ebben a kérdésben. Sötét erdő mélyén, zugó zivatarban, százesztendős cigányboszorkány szájával mondat jövendőt a nemeslelkü fiatal jogásznak. Együgyüen naiv mesebeszéd ! Nem a tenyér vonalaiba, a lélek vonásaiba van beírva a jövendő! Nem egy villámlobbanás pillanata, sok esztendő ideje kell hozzá, hogy azt onnan kiolvassa az, aki ért hozzá. Nem egy háladatos cigányasszony babonája, egy fenkölt szellemű nő éles látása kell hozzá. A rendkívüli pálya, a kimagasló élethivatás eszméjét az édes anya sugallta Kossuth leikébe. Köztudat volt ez már 48-ban is s nem egy súlyos gáncs érte miatta a nagyszellemü matrónát, még a saját rokonai részérél is. Mértéktelen nagyratörést, korláttalan becsvágyat vetettek szemére. Mintha a nemes sólymot hibáztatná valaki, hogy miért nem folytat kicsinyes bagoly-életmódot. Nagyszabású léleknek nagy a becsvágya is. Kossuth anyja nagyravágyó nő volt valóban; de az ő országa nem c világból való. Kincs, hir, dicsőség, mind kevés az ő lelkének. Abban keres kielégítést, hogy fia legyen a hazának vezére és vezetője; legyen a nemzet ő általa szabad, boldog és hatalmas s azután maradjon ő maga szegény, elvonult s feledett. Ez volt az anya politikai hitvallása s ennek értelmében szált és működött első perctől utolsóig. Vaskövetkezetességgel tartott ki az elveinél. Látta fiát börtönben s a kormányhatalomban, erőben és betegségben, fényben és bujdoklásban s mindig szilárd maradván önmaga, mindig acélozta fiának jellemét. Utolsó, elgyöngült szavával is bátorságot, erőt, szilárdságot, erélyt izent a fiának. Mint az édes anyát, úgy a feleséget sem kímélte az ellenségek gyülülete ; de Kossuthné Meszlényi Teréziát kikezdte még a a jóbarátok irigy kedése is. Hiszen volt reá oka szépen. Országának legnagyobbja, nemzetének legdicsöbbje, egyúttal a legszeretőbb férj is, aki a vőlegény gyöngédségével dédelgette nejét a legszorgosabb napokban is. Országos nagy gondok közepette, fárasztó napi munka után, késő este ir hozzám levelet aprólékos figyelemmel gondoskodni a nő fürdői utazásának kényelméről. „Kedves angyaloménak szóllitja a feleségét s igy fejezi be a levelet : „És most áldásom, örök szerelmem, életedhez kötött életem veled; hü, imádó Lajosod“. Ah ! Ne keressük milyen nő volt Kossuth felesége. Mérjük fel milyennek kellett lennie, ha igy megtudta hódítani, igy lebirta kötni egy Kossuthnak szivét-lelkét. Évekig sorvado- zott a nő, egy hosszantartó haldoklás volt már csak az élete, de a hitvesi szeretet meg nem hült a kölcsönös gyöngédség meg nem fogyatkozott. Szomorú és csüggedt lehetett a magyar nő az idegenben, de áldott és boldog maradt a szerető hitves otthonában. Legfinomabb és legolcsóbb turista ingek fegyházban kötött harisnyák, nyakkendők és sétapálezák . nagyválasztékban kaphatók FRIEDMAN MIHÁLY női férfi divatkereskedésében Nagykároly Széchényi-utcza, a római katholikus iskolával szemben. "H
