Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-05-16 / 18. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 18. szám Komoly gazdák nevelése. Nagykároly, 1908. május 14. j (St. J.) Tekintve, hogy mind nagyobb lesz azok szama, hik a földre éhesek és ennek megszerzésében a legelkeseredetebb versenygés és hezitálás folyik nemcsoda, ha naprol-napra emelkedik a föld ára. Megnyilvánul ebben a törekvésben ebben a versenygésben a népnek a hazai földhöz a való nagy ragaszkodása, buzdításul szolgál a kölcsönöknek köny- nyebb megszerzése és a pénznek általános olcsóbbodása. Ha a föld gazdasági értékének helyes meghatározására az elérhető haszonértéket értékmérőül elfogadjuk és a forgalmi árakat a szokásos földhaszonbérekkel szembe állítjuk, az eredmény az, hogy figyelmenkiviil hagyva a földtulajdonos által viseli közterheket — a haszonbér a forgalmi ár 4""-nál alig nagyobb, de 5ft o-ot nem halad meg. — Földmiveseink panaszkodnak, hogy a föld jövedelme szűkén fizeti meg a munkát, s ha a földekért mindemellett oly magas árakat fizetnek, oda vezetem visz- sza, hogy népünk nem ismervén a befektetés helyes módját „a gazdaság jövedelmének okszerű gazdálkodás által elérhető fokozását“ a könnyebb megélhetés feltételeit, az anyagi boldogulást egyedül a nagyobb területen való gazdálkodásban keresi. Nem lehet elvitatni, hogy egyes községekben, különösen okszariien kezelt uradalmak közelében fejlődött egyes kisgazdák gazdálkodásában, értékben emelkedett a gazdasági állatok minősége, de nagy általánosságban hiányos a gazdaságok felszerelése. Általában a kisgazda az emelkedő- közterhek és igényeik aránytalan fokozása által nem is úgy gazdálkodik, mint apáitól, látta. Már pedig megfelelő gazdasági eszközök nélkül silány igavonókkal a földet jól megmunkálni nem lehet, a gondosan meg nem tisztított, vetőmag gazt terem, csekély számú marhaállomány után a földekből kivont táperő nem pótolható. Nem vádként hozzuk fel ezeket a kisgazdák ellen, csupán rámutatunk ezen jelenségekre s hozzátesszük, miszerint természetesnek találjuk, hogy a kisbirtokon való gazdálkodás beltelje- sebb irányban nem fejlődött. Természetesnek találjuk, mert a kisgazda nem olvas szaklapokat, szakkönyveket, melyekből a gazdálkodás fejlődéséről tudomást szerezhetne — nem látogat kiállításokat, nem hallgat felolvasásokat melyekből ismereteit gyarapithatná, — nem tagja egyesületeknek, melyek a kisgazda gazdálkodásának fejlesztésével foglalkoznak és végül: nincs olyan szervezet, mely a kisgazda irányításával foglalkozik s a tőkének a gazdaságban való jövedelmező befektetésére megtanítaná. Maga a földmivelési kormány sokat tett a kisgazda érdekében, földmives iskolákat baromfi — tenyésztési, képző iskolákat állított fel, minta — paraszt gazdaságokat szervez; és az állattenyésztési, tejgazdasági, szőlőszeti felügyelőségek, mind olyan intézmények, melyeknek hivatása, rendeltetése a kisgazda gazdálkodásának fejlesztése. De a földmives iskolákból kikerülők nagyrésze a nagyobb gazdaságokban igyekszik szolgálatot keresni és ismereteit nem hasznosítja a saját gazdaságában a köz javára; az okszerű baromfi tenyésztésre népünk nem helyez súlyt; a minta parasztgazdaságok átalakító hatása az illető községre s legfeljebb a közelebbi környék gazdáira terjed ki. A különböző felügyelőségek munkálkodása minden iparkodásuk mellett sem mutat fel kellő eredményt, mert hiányzik a faluban az a mozgató erő, mely az ezektől vett hasznos útmutatások megvaiósitására törekednék. Gondoskodni kellene tehát olyan szervezetről, mely a helyi érdekből kifolyólag kizárólag a helyi gazdasági ügyekkel foglalkozik s mely a gazdákat egy érdekcsoportba tömörítve és a gazdálkodás fejlesztésére éppen a tömörülésben rejlő anyagi, értelmi és erkölcsi erővel közreműködjék. Ezen szervezetet a falusi gazdakörökben véljük megtalálni. Erre azt kaphatnónk feleletül, hogy hiszen a falusi gazdakör vezetői a faluból kerülnek ki s igy hiányozni fog a szellemi képesség a vezetésre és a gyakorlati irányításra. Ez nem áll. Szervezzünk csak falusi gazdaköröket. Feladatuk ezeknek, hogy fokozzák a gazdák szakértelmét, gazdálkodásukat fejleszszék ! Mindenek előtt igyekezzünk a kisgazdákat falusi gazdakörökbe csoportosítani, fejtsük ki előttük a tömörülésben rejlő erőt s győzzük meg őket, hogy anyagi boldogulásokat egymás kölcsönös támogatásával sikeresebben mozdítják elő. A mezei munka szünetelése alatt tartson fenn a gazdakör alkalmas helyiséget já- rattasson földmiveseknek való szaklapokat szerezzen be hasznos olvasni valókat és nyújtson alkalmat arra, hogy a gazdák az olvasottak felett eszméiket kicserélhessék. Igyekezzék a gazdákat téli foglalkozásra buzdítani keresse és jelölje meg irányát és fejlessze azt. A hol az iparnak csirái vannak, ha még oly jelentéktelennek is látszik azon házi ipar, igyekezzék azt a gazdakör fejleszteni és a háziipar termékeinek keressen helyben, vagy vidéken elhelyezést. Foglalkozzék a vezetőség a lakosság gazdálkodási rendszerével annak hátrányaival, jelölje meg a javitandókat, figyelje meg a szomszédos községek gazdálkodását, annak általános eredményeit, a jót igyekezzék a helyi viszonyokhoz képest meghonosítani, a rosszra, mint intő példára rámutatni, foglalkozzék a népnek az anyagi boldogulást gátló szokásaival mutasson rá általánosságban annak következményeire és igyekezzék a bajokat egyesült erővel orvosolni. Szerezzen be baromfiakat; mozdítsa elő a baromfitenyésztést; fejlessze a marhatenyésztést és pedig elsősorban kellő számú és megfelelő fajtájú apaállatoknak beszerzésre való buzdítással; igyekezzék a mai vegyes marhaállományt nemesebb fajuakkal fölcserélni és buzdítsa a gazdákat takarmánytermelésre a marhaállomány szaporítására és a föld termőképességének fokozására, vegye kezébe a tejszövetkezet szervezését. Támogassa a gazdákat jó vetőmagvak és gazdasági eszközök beszerzésében, ismertesse meg őket az okszerű gazdálkodáshoz szükséges, a kisgazdának való gépekkel és egyébb eszközökkel, kísérje figyelemmel a gazdálkodás terén előforduló újításokat, azok eredményét, egyes gazdasági termények vetésével e czélra közösen bérelt kisebb területen tegyen kísérletet. Tavaszsza! kiküldöttei által járja a községi határt s ha ezek az ugyanazon minőségű földben a jobbak között rossz vetéseket találnak mint a föld kizsarolásának rossz vetőmagvak és rossz szántásnak bizonyítékait; az ilyen földek gazdáit jóakaratulag figyelmeztessék és buzdítsák az okszerűbb gazdálkodásra; látogassa meg a minta parasztgazdaságokat, a földmives iskola gazdaságát és évi zárvizsgáit; a látottakat és hallottakat a kör tagjaival ismertesse, végül tömörítse a gazdákat a termények közös értékesítésére. Általában olyannak képzeljük a falusi gazdák összeségéből megalakított garzda kört mint a mely kezébe veszi a gazdaság fejlesztését, a szakszerű tanácsokat megvalósítja, kijelöli a gazdasági magvak, gépek, helyesen megválasztott baromfiak és gazdasági állatok beszerzésében a jövedelmező befektetés irányát sigy közreműködik a jövedelem fokozására. Hivatalos rész. Az érmihályfalvai ipartestület folyó hó 19-én rendkívüli közgyűlést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívja az Elnökség. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósága folyó hó 14-én tartotta meg rendes tavaszi közgyűlését Dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. A gyűlés iránt minthogy választásról is volt szó élénk érdeklődés nyilvánult, úgy lent mint a karzaton is ahol szebbnél-szebb, bájo- sabbnál-bájosabb női arezokban gyönyörködhettek a komoly tanácskozásra egybegyült vármegyei bizottsági tagok. A gyűlést elnöklő főispán d. e. fél 11 órakor nyitotta meg s jelentette, hogy a nagykárolyi Kossuth-szobor leleplezési bizottsága felkérte a vármegye közönségét, hogy az ünnepélyen, valamint Kossuth Ferenczhez menesz- tendö tisztelgő küldöttségben részt venni szíveskedjék, ebből kifolyólag indítványozza, hogy a vármegye az ünnepélyen küldöttségileg képviseltesse magát, a szobrot koszoruzza meg s Kossuth Ferencznél a főispán vezetése alatt tisztelegjen. Az indítványt lelkesedéssel tette magáévá a közgyűlés. Az alispáni terjedelmes s igen figyelemre méltó adatokat tartalmazó jelentés tudomásul vétetett. Az alispáni jelentéshez Luby Géza szóllott hozzá, a ki kérdést tett aziránt, hogy a kormány által a Matolcsnál létesítendő hidra kilátásba helyezett segély ki- utaltatott-e ? melyre vonatkozólag llosvay Aladár megnyugtató válaszát a közgyűlés tudomásul vette. Ezután következett a közgyűlés legérdekesebb tárgya: a mátészalkai szolgabirói állás betöltése — llosvay Aladár alispán a kijelölő bizottságba Luby Géza, Kende Zsigmond és Papp Bélát ajánlotta megválasztani, ezzel szemben Rácz Elemér, Luby Géza, Madarassy Dezső és Jékey Zsigmondot kéri jelölni. Luby Géza Rácz Elemért álláspontját védi, miközben Dr. Adler Adolf előre elkészített névszerinti szavazást kérő ivet nyújtott be a főispánhoz, a ki azt el is rendelte. A szavazás alatt érdekes jelenetek játszódtak le a melyben igen gyakran hallatszott az elnöki csengettyű ideges rángatása, miközben a zaj miatti főispáni rosszalás nyilvánítást minden perezben lehetett hallani. — „Csendet kérek úgy lent mint fent“ ! De uraim igy nem lehet tárgyalni! Nem értjük a saját szavainkat sem! ilyen szavak röpködtek az elnök ajkáról. N. Szabó Antal szavazás közben kijelenti, hogy
