Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-05-09 / 17. szám
Nagykároly, 1908. május 9. 17. szám. I. évfolyam. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyiltér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak: Dr. Gelléri Mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SIMKÖ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6— korona. „ „ „ fél évre .... 3-— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 3'50 „ Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Ä fogyasztási szövetkezetek. Irta: Langer Gyula. Kolozsvár, 1908. V 8. Bármily üdvös és nemes is legyen valamely eszme, annak mindig lesznek hátrányai s ha ezen hátrányok megvannak, mellettük a szép és nemes cél eltörpül, — s akkor mitsem ér az eszme. Torzaikotásokat szül sokszor a legideálisabb cél is. Az eszmék, ha papiroson, olyanoknak is látszanak, mintha csengő aranyból, ezüstből szólnának, ha azoknak hatása alatt, rózsa-szinben látjuk a világot, a mindennapi életben, hol a főczélt is az előre nem látható mellékcélok veszik körül, ezeknek síkossága miatt, bizony nem egyszer eltörpül a nemes főcél, mindenkinek szeméről lehull a rózsa-szinü hályog és akkor a legoptimistább gondolkozásu is elfogja ítélni a szép nemes célt. Pusztuljon az egyén, maradjon a köz, sértetlen ép állapotban. — Ha tömörölünk, szövetkezünk, ha nagyobb eredményeket tudunk kivívni, akkor jobban tudunk boldogulni a mai nehéz megélhetési viszonyok között, ez a fogyasztási szövetkezetnek a célja. Milyen szépen hangzanak az előbb említett elvek, — papiroson. — Az ember valóban úgy képzeli el, hogy nincs szebb, fenségesebb cél, mely ha megvalósul, akkor boldogabbak lesznek a földi halandók, a kisemberek. De nézzünk kissé körül a reális életben. Vizsgáljuk, vájjon tényleg bekövetkezett-c a várt eredmény. Ezen eszmék hatása alatt létesültek fogyasztási szövetkezetek és ezen fogyasztási szövetkezetek, bár minden oldalról óriási kedvezményben részesültek, olcsóbban árulják e áruikat, mint a faluban lakó szatócs, ki még egy családot is kénytelen eltartani? Tán részesülnek a tagok kedvezményben, tán olcsóbb lett a kávé, cukor, liszt? Ugyan ki meri ezeket állítani?!. . . A szép eszme, mely papiroson oly fenségesnek oly szépnek bizonyult, eltörpült, semmivé lett, midőn a kiviteléhez fogtak. Megdönthetetlenül ál! azon fentebb említett arany mondás: hol a hátrányok és mellékcélok oly nagyok, hogy a főcél, a szép, nemes cél, mellettük eltörpül, mitsem ér a ragyogó színekkel elr képzelt eszme. A fogyasztási szövetkezetek, midőn keletkeztek már akkor is magukban tartogatták a pusztulás csiráját. Nem a köz Pista bácsi füstkarikái Tavasz felé járt. A szél halk suhogással temette a tél visszamaradt emlékeit, az eső csendesen sirt hozzá. A természet borongós hangulata ránehezedett az emberek lelkére. Pista bácsinál nem lehetett tudni a borús idő, a nagyhét emlékei, avagy valami váratlan rossz hir okozta-e, hogy állandó jó kedélye, majdnem gyerekes vidámsága a feltámadás napján elhagyta. Komoly lett és szótlan. Elvonult a társaság elől szobájában, megtömte öblös, hosszuszáru pipáját, beült karosszékébe, a melyet jókedvében kortársnak nevezett el. Ez az öreg karosszék valóban kortársa volt Pista bácsinak, meg is látszott rajta is, meg Pista bácsin is, hogy nem igen esnek messze egymástól. Még külsőben is volt közöttük hasonlatosság. Pista bácsi biczegett a ballábára, az öreg kortársnak meg az egyik lábát valami molyette vastag latin szótár helyettesitette s a milyen ránczos volt Pista bácsi magas homloka, olyan ránczokat vetett a karszék támlája is. Ebben a karosszékben, a hosszuszáru pipa társaságban érezte magát a legjobban. Most is elterpeszkedett benne, meggyujtotta a megtömött pipát és kibámult az esti szürkületbe. Lassán lassan füstfelhő támadt körülötte, az időnkint sikerült karikák eloszolnak Pista bácsit gondolatai elringatták a múltba, felújították szive mindent eltemetett fájdalmát és elérzékenyülve bámulta ezeket a megelevenedett színes képeket . . . Áprilisban volt, nagyszombat napján. Este hatkor megkondultak a kis falu összes harangjai, százakra menő tömeg zengett hozsánnát a Megváltónak. Körüljárták a kis templomot, fáklyáik fénye keresztültörte az ablakba kitett kis gyertyák halvány világát, s bevilágított Keöry ispánék szobájába. Az ablak mellet egy fiatal szőke asszony ül, ölében göndörhaju gyermeket becézget, előtte csattos kis könyv, melynek lapjára majd minden pillanatban egy-egy könnycsepp gördül. A gyermek kiváncsi szemmel nézi az előtte hömpölgő tömeget, a fáklyásokat, a piros ruhás miniétránsokat. Amikor pedig a templomba tértek, lármázva siklott ki anyja öléből felpattant hintalovára s harsányan nógatta paripáját: — Gyi, te Madár, gyi! Csendesen, édes gyermekem, csendesen, — szólalt meg az anya, hiszen apuka beteg, nagy beteg. A fiatal asszony elsírta magát, a kis Pista pedig visszakuszott anyja ölében csókjaival száritja fel a fájdalom könyjét, már ő is vigasztal. Pedig a vigasztaló hang nem mindég ér a fájdalomra, az anyja gyermeke láttára heves zokogásba tör ki, s a kis Pista, aki még nem érti a fájdalmat, együtt sirt vele. A szomszéd szobából fájdalmas sóhaj hallatszott át. Az anya, a fiatal Keőryné meg törölte könnyes szemét és csöndre intve gyermekét, benyitott a szomszédos szobába. érvényesül itt a haszonban, hanem a vezető férfiak. Nem a köz érdekében létesültek a fogyasztási szövetkezetek, hanem kettő-három kivételével — a vezető férfiak részére. Nem kenyerem a rágalmazás, de tudnék felsorolni eseteket, hogy a vezető emberek gazdagodnak, a köz pedig szegényedik, a kávé, cukor, liszt sok helyen drágább a szövetkezetnél, mint a szatócsnál. Mi természetes is. Ha szatócs számol a mellék eshetőségekkel, melyek egy üzletvezetésénél napirenden fordulnak elő ő gondol pl. az áruk emelkedésére és előre biztosítja magát a veszélyekkel szemben a fogyasztási szövetkezetek vezető férfiai első sorban nem kereskedők, azután az ilyen csekélységnek látszó dolgokkal absolute nem törődnek. Eltekintve mindezektől, ki tudná bebizonyítani, hogy egyetlenegy fogyasztási szövetkezet elérte volna-e kitűzött célját, hogy valóban a köz boldogulását elősegítette volna. Az altruismus papiroson fényesen hangzik, de ugyan kicsoda lesz altruista és humanista akkor, ha 0 tud anyagi hasznot maga számára szerezni. Ugyan ki dolgozik ingyen a mai világban. Itt egy férfi feküdt, halotthalványan, Szép barna ember lehetett egészséges korában. Most fekete bajusza gondozatlanul lóg le, haja kuszáit s a mellette álló teménytelen orvosságos üveg is azt bizonyítja, hogy már régen lehet nagybeteg. Féltékeny szemmel nézi a nagy, egészséges asszonyt, elszárul a szive, de nem sir. Az asszony is mereven nézi a férjét, tekintetük összetalálkozik, mind kettő egyre gondol, a minden álmot széttépő halálra. Csendesség van a szobában, csak a szemeik beszélnek. — Gyi, te ló, gyi ! — Hangzik be a Pista hangja, és újra beáll az előbbi csönd. Mennyi szép vigasztaló szó van a világon, mennyi mondani valójuk volna, és mégis milyen nehéz elkezdeni, Az asszonykának már- már ajkán a szó, de nem hangzik, nem hallani. — De jó aludni és nem tudni semmiről, — szól a fal felé fordultán a férj. Aludj, édes, aludj, — feleli az asszony, a pihenés erőt ad, meggyógyit. — Becsületesnek, jónak neveld —■. szólal meg újra, alig halhatóan. Az asszonyka erre már nem tud felelni, támolyogva jön ki a szobából, kezébe, zsebkendőjébe temeti az arcát és sir, meg újra sir a feltámadás napján. És alig csendesüt el a feltámadást hirdető harandok zúgása, megszólal a lélekharang félelmetes siró nyelve . . .
