Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-05-02 / 16. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. !6. szám ostoba rövidlátás volt az, mely a vidéki városok fejlődését teljesen a maguk erejére bizta. Amely nem ismerte fel a vidéki városok fejlődését ,,országos és nemzeti“ érdeknek. Hogy engedtük és engedjükszegényedni a vidéki empóriumo- kat, ahelyett, hogy bennük erőteljes védőbástyákat teremtéttünk volna. Minden vidéki város a pótadók polypjával küzd. Valósággal fojtogatják és fejlődését megbénítják ezek. Nagykárolynak ez évben 98°» a pótadója. Elszomorító tény!... a polgárság akcióképességére, vállalkozó kedvére önsúlyként nehezedik a súlyos adók tömege. Ily körülmények között egészséges fejlődésről szó se lehet!... És még elszomorítóbb, hogy a parlamentben ily irányú akciót nem tartottak még szükségesnek soha. Magyarország emellett speciális helyzetben is van. Épen a törzsökös Magyarság felszívását észlelhetjük a városokban. A magyar városok ma valóban ,,magyar városok“ már. A magyar nemzet egy- egy erőforrása a város. A nemzetiségek szanaszét széttagoltan élnek a vidéken s alig-alig alkotnak nehány várost széles Magyarországon. Milyen végzetes hiba akkor az ország kulturális elhaladásának munkáját, ennek rengeteg költségét a városok nyakába sózni, megbénítani fejlődésüket, a magyarság fejlődését és egészséges erőkifejtését. A városok minden tekintetben rászolgáltak a nemzet elismerésére és hálájára. Minden nemzeti gondolat először a városokban született meg és talált talajra és pedig hálás talajra. Hogy pedig a nemzeti kultúrát nagyra fejlesztették, csak kis része volna a hála lerovásának az, ha a nemzet sietne saját lét- fentartása érdekében tehermentesíteni a vidéki városokat. — Ily szemüvegen át nézve a dolgokat, nem is annyira helyi érdeknek tűnik ez fel, mint inkább az egész nemzetet átfogó, országos érdekű kérdésnek. Dr. Bischitz Béla. mely hova-tovább mindinkább fellázítja Magyarország iparosságát. Ámde ez késő már, eső után köpenyeg, mert most sokkal nehezebb a küzdelmünk, midőn egy szentesített törvénynyel állunk szemben. Azonban legyen ez is keserű intő példa arra, hogyha az iparosság elhanyagolja az érdekeit, nem tart össze, akkor még jobban tönkre megy és elpusztul, miként most van. Meg kell kezdeni tehát az alapozó munkát, már most elő kell készíteni a talajt arra az alkalomra, a midőn az összetartás, a szövetkezés révén megnyílik az alkalom, hogy jo gos érdekeink hathatós védelmére iparos kép' viselőket küldhetünk a parlamentbe. Yálasz a „Közérdek“ c. hetilapban ápr. 11-én megjelent „Nyilatkozatára. Mosolyogva olvastuk „Mezőpetrii gazdákénak nem tudjuk kiáltal fogalmazott „Nyi- latkozat“-át. Oly tájékozatlan az illető ur a mezőpetrii viszonyokkal, hogy még azoknak is, akik megbízták a „Nyilatkozat“ megírásával, megkellene ütközniük a tényeknek ilyetén való meghamisításán. De természetesen nem a fogalmazó urnák tulajdonítjuk ezeket a szörnyű valótlanságokat, hiszen ő informálás után írhatta ezeket csak. Az informálás pedig vagy nagyon zagyva lehetett, vagy teljesen hazugságon alapuló. Első esetben nem csodálkozunk a fogalmazó ur botlásain, hiszen a zagyvalékból a dolgokat nem ismerők előtt valószínűnek látszó tényeket iparkodott kihámozni. — Második esetben pedig megbotránkoznánk az informáltatókon, hogy ilyen valótlanságokkal a nyilvánosság elé mertek lépni. Az egész nyilatkozatból talán egy sor sem felel meg a valóságnak. Ám lássuk sorban! — „Két érdek került községünkben egymással szemben s egymás ellen elkeseredett harcot folytat, egyik kezében az igazság, a másik a hatalom és erőszak fegyverével.“ — Egy kissé rosszul találta magát kifejezni a fogalmazó ur. Tény, hogy az egyik az igazság fegyverével küzdött, és győzött is, de ezek nem a nyilatkozó „Áfezőpetrii gazdák“. A „hatalom és erőszak fegyverével“ pedig a fogalmazó ur szájában csak szólam, melyet megindokolni nem tudhat. Ügyünk fölött a bíróság döntött. Talán ennek állott volna érdekében a hamisságot győzelemre juttatni ? Vagy hol van hát az a „hatalom és erőszak,“ amellyel küzdöttünk, t. fogalmazó ur? A tények előadásában már a „Mezőpetrii gazdák“-ra ismerünk. Hanem kedves gazda társaink! hány találtatnék közülök olyan, ki kezét szivére téve meg merne esküdni, hogy minden úgy történt, mint a hogy a Nyilatkozatban“ le van írva ? Vallásos érzéseikben, meggyőződésükben nem kételkedve hisszük, egyetlen egy sem találtatnék. Igen, ezelőtt mintegy öt esztendővel Kisner lgnácz, Pfeiffer Vendel és Rimili János mezőpetrii lakosok egy malmot akartak venni 9000 koronáért, de nem „minden megbízás nélkül,,. A malom vétele előtt a községházán hitközségi közgyűlés volt, amely dobszóval hivatott össze s amelyen körülbelül 50 hitközségi tag jelent meg. E közgyűlés csaknem egyhangúlag (hárman szólaltak föl ellene) elhatározta a malomnak megvételét a hitközség részére s ugyancsak egyhangúlag választotta meg a föntnevezett három férfiút. E három :érfiu elment Csomaközre Konglovits Ödön gépész úrhoz s kérték, adja át a Sajtos Lász- ónétól azelőtt két héttel megvásárolt malmát i mezőpetrii hitközségnek. Konglovits ur csak izon feltétel alatt volt hajlandó a malmot át- j mgedni, ha az eredeti vétel áron felül még i 5000 korona többletet kap a hitközségtől. Vásár nem történt, miután a többletre vonatko- j :ólag semmi megbízása nem volt e három érfinak. — Ismét hitközségi közgyűlés hivatott issze az iskolában, amelyen körülbelül 80-an 'ettek részt. E gyűlésen megjelent Konglovits ír is, ki előadta a többletre vonatkozó föltéte- ét. Á közgyűlés elfogadta s a malmot a hitközség részére megvette. Konglovits ur a me- x'Spetrii egyháznak átadta az ideiglenes szerző- lést, melyet ő kötött Sajtos Lászlónéval, s ímelynek hátsólapjára' a következőket irta : .Átruházás. Alant is Írott Konglovits Ödön, :somaközi lakos jogérvényesen kinyilatkoztatom azt, hogy ezen szerződésben körülírott és általam megvett gőz-és olaj malmot és az összes felszereléseket a mezőpetrii róm. kath. egyháznak örök áron eladtam, annálfogva nevezett egyház lép ezek tulajdoni jogába. Kelt Mező- petri, 1901. aug. 1. Konglovits Ödön. Előttünk : Tóth Ernő, Sághy Miklós.“ — Ugyanebben az évben 1902. aug 10-én hitközségi közgyűlés tartatott, melynek tárgya „a hitközség által megvásárolt gőmalomhoz szükségelt személyzet megválasztása“ volt. Ugyanezen a gyűlésen a malom jövedelmének a kezelésével az egyháztanácsot bízzák meg, mely azóta állandóan számoltatja a malomgazdákat. — Ugyancsak 1902-ben november 1-én jött meg a főszolgabírótól a végzés, mely szerint az igaz és telep- engedély a mezőpetrii róm. kath. hitközségre ruháztatik. És csudálatos, tudva mindezeket soha egy hang nem hallatszott 1905-ig, hogy a malom nem a hitközségé. Úgy bizony, t. „Mezőpetri-i gazdák“ ! Maguk is hitközséginek ismerték mindig s ma is annak ismerik, csak mást mondanak, mint amit éreznek. Hogy miért teszik ezt, talán lesz még alkalmunk azt is a nyilvánosság elé hozhatni. Szóval: Mezőpetriben ma nem létezik megbízás nélkül vett malom. Hitközségi közgyűlést sem hivott össze senki „két Ízben“ a vétel jóváhagyása végett, hanem igen összehivatott kétszer a vétel foganatosítása végett. Oly aláírási iv sem létezik, amely kibocsájtatott volna azzal, „hogy a malom az azt aláírók tulajdona leend.“ Hanem kibocsájtatott egy ilyen iv azzal, hogy az ezt aláírók kötelezik magukat, hogy nem mennek másfelé őröltetni, hanem csakis a helybeli hitközségi gőzmalomba. Tisztelt „Mezőpetrii gazdák !“ ezt nem maguknak magyarázzuk, mert magok ép’ oly jól tudják, mint mi, hanem a nyilvánosságnak, melyek a tényeknek rossz akaratú elferdítésével maguknak akartak megnyerni. Az uj beruházásokra vonatkozólag sem az egyháztanács intézkedett, noha mint hitközségnek képviselője intézkedhetett volna, hanem ismét a hitközségi közgyűlés, amelyen mintegy 70-en lehettek jelen. A beruházásokat mindenki szükségesnek vélvén a közgyűlés egyhangúlag ezeknek beszerzésével Holczreiter Jánost és Haller Józsefet bízta meg s hatalmazta föl. — A malomra vonatkozólag ezek a megcáfolhatatlan tények. Ezek alapján győztünk s győznünk kellett. Ezek alapján mondta ki a kir. járásbiró- I ság, a kir. törvényszék és a kir. itélő-tábla, hogy a malom a hitközségé, nem pedig egye- 1 seké. Tetszett volna t. „Mezőpetrii gazdák“ annak idején a bíróság előtt ezeket megcáfolni vagy a saját álláspontjukat bizonyítani, ne pedig most a bíróságot azzal gyanúsítani, hogy „jogos és igazságos kérelmünket nem teljesítette s megengedte azt, hogy az a nehány malom szerző az igazság szemébe nevethessen.“ Nyilatkozatuknak többi „tényei“ sem felelnek meg a valóságnak. Egyháztanácsi tagokat folyó évi január 1-én nem választottunk. Kinézel Pált a hitközségi közgyűlésből a malomgazdák választása alkalmával botrányos magaviseleté miatt utasította ki az elnök s minthogy eme felszólításnak is ellene szegült, nehányan megragadták és kidobták. A méltóságos püspök ur „állítólagos verekedés miatt“ egyetlen egyet sem zárt ki az egyháztanácsból, hanem igen ötöt azért, mert „úgy a világi, mint az egyházi felsőbbség rendelkezéseinek erőszakosan ellenszegülnek s így a hitközség érdekeinek képviselésére alkalmatlanoknak és érdemetle- neknek bizonyultak.“ Ez a valóság, t. „Mezőpetrii gazdák“! Végül, mint falubeli társainknak szívesen adunk egy kis jó tanácsot. Nálunknál sokkal okosabb és nagy méltóságban lévő egyének intézkedéseibe ne üssük bele az orrukat, különösen ha azok elöljáróink is, mert — hiába! — mint egyszerű falusi embereknek oly szűk látókörünk van azokéhoz képest, hogy szokszor a legnagyobb jóban is, mit ők is szeretettel nyújtanak, hogy boldoguljunk, rosszat látnak. Szóval: ne tovább a kaptafánál! Mezőpetrii iőbiró és társai. A legfinomabb férfi és női ingek igen jutányos áron kaphatók STEIB MÁRTON női divat üzletében Nagykárolyban, Deák-tér. Iparosokat a parlamentbe. Irta : Laskay Árpád az „Előre“ szerkesztője. Kolozsvár, 1908. IV 27. A mostani törvényhozás reformálása alkalmával, a midőn az általános választói jog behozatalával átalakul a parlament képe, fel kell ébrednie az iparosságnak is és arra kell törekednie, hogy érdekeiknek a védelmére saját kebeléből minél több képviselőt küldjön az ország házába, Hogy erre az iparosság megmentése érdekében feltétlenül szükség van, azt nem kell vitatni. Hiszen szomorú tapasztalataink vannak a múltból, a melyek már is feddőleg intik az iparosságot, hogy egyszer már vesse le indo- lens viselkedését és lépjen a tettek mezejére. Félretéve kicsinyes, személyi érdekeket, egy közös cél végett szövetkezzék, mely az, hogy az uj választói jog alapján megejtendő választásokon minél több iparost küldjenek a parlamentbe. Hogy eddig is hiányzott az iparosság képviselete a parlamentből, fájdalmasan érezzük és tapasztaljuk s elég csak visszamenni a legújabban meghozott munkásbiztositó pénztár törvényig, amelyről csak most tudja meg az iparosság, hogy minden ellenérték nélkül súlyos terheket ró mindannyiokra. Ha ennek a rossz törvénynek a tárgyalásánál ott lettek volna az iparos-képviselők, mindenesetre odahatottak volna, hogy ez a törvény szentesítés alá ne kerüljön. De igy az iparosság megkérdezése nélkül hoztak egy törvényt,
