Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-10-05 / 40. szám
1907. október 5 KÖZÉRDEK 3 lótestület határozatilag is kifejezte részvétét. A közgyűlés a következő határozatokat hozta : !■ A jegyzőkönyv hitelesítésére felkérték Wolf Henrik és Mehrwerth Ferencz képviselőket. 2. A városház helyreállítására elfogadták a Dicenty László épitész által készített terveket. Az építésre, mint legolcsóbbat, 58/4°/o árengedménnyel Dicenty László ajánlatát fogadták el és Mehrwerth Ferencz ajánlatára kimondották, hogy a nagytermet par- kettiroztatják. Az építéshez szükséges 30000 koronát, kölcsön utján szerzik be. felét a Szegzárdi takarékpénztártól, felét a Tolnamegyei takarék és hitelbanktól 6°/u kamatra veszik kölcsön. Az építési szerződés megkötésével és a kötelezvény aláírásával a pol gármestert bízták meg és elrendelték az építés azonnal való megkezdését. Felvettetett az az eszme is, hogy a Szekszárd-Szálló alaki- tassék át városházára, a városház pedig csendőrlaktanyává. 3. Pallós Ignácz engedményes kérvénye alapján Simontsits Elemér és dr. Leopold Kornél felszólalása után, a tanács javaslatának elvetésével névszerinti szavazással 50000 korona ára törzsrészvény vásárlását határozták el a bátaszék—bara- nyavári vasút részvényeiből, melyeknek árát 10 év alatt kamat nélkül fizetik. 4. A pécsi ,m. kir. posta s távirda igazgatóság megkeresésére kimondotta a képviselőtestület, hogy bár a postának a mostaninál jobb elhelyezését úgy a közönség, mint a postahivatalno kok érdekében szükségesnek tartja, az állam által való építéshez sem telekkel, sem pénzzel hozzá nem járulhat, mert egyikkel sem rendelkezik. 5. A villanytelep ellenőrzésére és a társulat által adott számadás megvizsgálására Fejős Károly, Kamarás Béla, Tóth Károly, Klinger Ferencz, Schneider János, dr. Albersz Rezső, dr. Török Ottó és Szabó János h. mérnökből álló bizottságot küldtek lei, melyet Molnár Mór, dr. Leopold Kornél és Szabó János felszólalása után Simon tsits Elemér javaslatára arra is felkértek, hogy az ipari czélokat szolgáló nappali áram szolgáltatása iránt szükséges lépéseket is tegye meg. 6. A virilis városi képviselők 1008. évi névjegyzékének összeállítására László Lajos, dr. Mayer Gyula és Török Béla tagokból álló küldöttséget választottak. 7. Keiner György né, Weisz Mátyás, kisk. Búzás János és az alapítványi uradalom részére kért bekebelezési nyilatkozatot kiadták. 8. Vesztergombi Antalnak és Főglein Ferencz- nek ut czéljára 10 Q-öl területet [ |-ülenkint 2 K. árban eladtak. 9. Nagy Nándornak terület eladás iránti kérvényét elutasitották. 10. Horácskó Sándornak a háza előtti, építkezéssel elfoglalandó területet Q-ölenkint 6 koronáért eladták. 11. A szervezési szabályrendeletet a napirendről levették. 12. A báró Augusz árvaházba Horváth István, Báter Géza, Schmidt Gizella, Veiling Mária és Balog Gyula nevű gyermekeket felvették. 13. Tóth Pál iktatónak -150 kor. segélyt megszavaztak. 14. A Kron Salamon által bérben birt helyiséget Béki Józsefnek bérbe adták. 15. Sírényi Józsefnek a várostól bér ben birt földnek, faszén elárusitó hely czél- ! jára való albérletbe adását megengedték. 16. Fürst Manóné fogyasztási-adó leírás iránti kérvényét elutasitották, mig Wolf Arnold, j özv. Székely Ferenczné és a kath. legény- egyletét teljesítették. HÍREK. Október 2. Szüretelünk! Ezt hirdeti A rakéta ropogása, A sok „birka“, s a borunk is Jó lesz, akárki meglássa! A must édes s bőven folyik, De a „csőmöge“ az, vastag — És az urak künn a hegyen — Úgy látszik — beleragadtak, Mert nem tudnám megmondani Egyéb oka mi lett légyen, Hogy ott lenn a kaszinóban Nem voltunk többen, mint lúgyen ! Elköltöttük a vacsorát Testvéries osztozással Csak Tolnai — irigy testvér : Nem osztozik könnyen mással. Elsirattuk, kik elhulltak Oda künn a murczi — harezon — Ám, örömre váltá búnkat Három ifjú, bájos asszony : Zene mellett kioktattak Az uj franczia bosztonra S ez Tolnainak is kedves — Kedvesebb még, mint a gyomra! A grácziák ellebegvén Jöttek a szép Fráter-nóták S a íSzürgtelő hegyek is E nótákat visszhangozták; De Simontsits megütközött Egyik — nótabeli — dolgon : Nem hitte el, hogy „egy szép lány Kiterítve — mosolyogjon.“* * Czélzás a: „Gyászban van a falu népe, A legszebb lány kiterítve mosolyog kezdetű, Fráter-féle nótára. — A király nevenapja. ó felsége tegnapi névnapját Szekszárdon a szokott módon megünnepelték. A középületekre felhúzták a nemzeti lobogókat. A hivatalos istentiszteletet a belvárosi templomban tartották, a hol dr. Fent Ferencz szentszéki tanácsos, plébános, Wölfel Ferencz és Kaposy Iván segédlete mellett mondott ünnepi szentmisét. A misén, melyen a főgimnázium énekkara énekelt egyházi énekeket, résztvettek az összes hivatalok. A vármegye tisztikarát Simontsits Elemér vármegyei főjegyző vezette disztna- gyarban, az árvaszék Kurcz Vilmos enlök, a törvényszék Hazslinszky Géza elnök, a pénzügyigazgatóság Fink Kámán kir. tanácsos, pénzügy igazgató, a selyemgyári tisztviselők Soltész Bertalan miniszteri meghatalmazott helyettes, a város tisztikara Jano- sits Károly főjegyző vezetése alatt jelent meg. Résztvettek még a szertartáson Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelő, Sándor László százados, csendőrszáruyparancsnok„ Tóth Henrik kir. államépitészeti főmérnök, a főgimnázium, a polgári fiú és leányiskola és a népiskolák növendékei tanáraik és tanítóik vezetése alatt. A ref. templomban Hörömpe.ő Ferencz segédlelkész mondott szép imát a királyért. — Személyi hírek. Apport yi Géza gróf főispán e hó 8-áu Szekszárdiba érkezik, hogy a 9 iki közigazgatási bizottsági ülésen elnököljön. Kurz Vilmos árvaszéki elnök hazaérkezett szabadságáról s ismét átvette az árvaszék vezetését. — Az Uránia Szekszárdon. E hó 1., 2., 3-án az Uránia magyar tudományos szinház a Szekszárd Szálló nagytermében előadást tartott. Első nap Pénz O Felsége, második nap Japán, a harmadik nap a Virágok városa került bemutatóra A közönség kivált az első este zsuffolásig megtöltötte a nagytermet, de csalódva távozott, mert a mozgóképek nagyon homályosak voltak. Második és harmadik este valamivel már jobban sikerültek a képek, de biz a közönség okulva az első nap balsia kibontott papir, és a mire a hamiskás barátné rámondta, hogy hiszen az még mind meglehet! Teringettét, micsoda ágyút r robbantott fel ez a jámbor megjegyzés. Ereztem, hogy fülemig elpirultam s úgy féltem és úgy vártam, vájjon mit fog felelni Irma. Elhiszem én, hogy játékközben nemcsak hasonló, de egyéb megjegyzésekre is ezer meg ezer felelet lehet, a miknek egyike sem sért meg senkit s nagyon beillő a hely zetaefta hínárba; de mikor olyan esetben merült fel, a mikor magunk is szeretnek a dolgot, de soha-soha még ezélzatosan sem mertünk egy szót sem kiejteni s egyszerre csak a végkezdetéhez dobnak : ott már olyan szerelmes ember mint én valék, elveszti a müveit társalgóban oly bőven üsszehalmozott szellemi kincsek talapzatát. És csak hallgat, amint én tettem, és vár, és fél, mint a hogy én féltem és vártam. Na de várhattam rá. Még pedig nem is sokáig, mert pár pillanat múlva már ki mondta Irma : — Már pedig abból nem lehet soha semmi ! Hát hiszen tudom én most már, hogy ezt sem kellett volna olyan komolyan venni, de hát mikor az a félig árnyalt, félig aranyozott arcz olyan visszautasitónak tűnt fel akkor s azon a kedves szájon játszó mosoly oly gúnyosnak tűnt fel előttem, hogy jobban lehűtött, mint bármilyen váratlan zuhany. Mit ért. hogy attól kezdve a mai napig mindig halálosan haragszom arra a kis leányra a ki ezt a mondatot kierőszakolta. Mert hátha nem többek előtt kell erre a kérdésre felelni, úgy hangzott volna-e ? De soha-soha nem mertem, nem tehettem fel azt a kérdést. így maradtam én agglegény. Úgy elkerültem arról a vidékről is, hogy 15 esztendő telt el, mig ismét odavetődtem, szüret volt akkor is. Hívás nélkül indultam a legelső délután az „Aranyosba.“ Diszlett most is ott minden, a ház előtt levő gyümölcsfák ép oly kellemes árnyékot adtak, a pinczéből felhozott borok talán még jobbak és én mégsem tudtam megérteni, hogy és miként ragadhatott meg e hely any- nyira. Vagy talán szivem volt elfogulva most, hogy magam sem vagyok többé abban a korban, midőn még játszva másztam* meg a hegyeket, s elkergettem egy-egy szebb szinü lepkét — a lányokkal — órákig. Hiszen ez a kergetés csak ürügy volt arra, hogy minél távolabb mehessünk el, hogy minél távolabbról kelljen vissza menni. Most csak szemeimmel kerestem fel a helyeket, a hol oly boldog reménységben éltem át egy szüretet. Lementem a pinezébe is, a hol ráismertem a hordóra, a melyben a legerősebb bor volt s a melybe László bátyánk akkor egy gyertya darabot is beejtett s a mely bornak a neve ezután „gyertyás“ lett. De még azon a szüreten ki is fogyott. A ház oldalán felkerestem a helyet, a hová bicskámmal ki vájtam az Irma nevét. Most is ott volt. S a mint ezt nézegettem, érkezett egy kocsi, a melyben Irma volt, meg — 3 gyermeke. Nagyot dobbant a szivem. Tudtam, hogy e nőt durva férje csak boldogtalanná tette s nem is szoktak egy utón járni. A nő gyermekeivel, a férfi pedig váltóival. Hogy megváltozott. Nem megváltozott, de más lett. Sovány, busongó. Ajkán a dévaj mosoly helyett valami szomorú, vértanúi komolyság. De arczának vonásaira, szemeire ráismertem most is és a mint néztem, feltűnt előttem az oly imádott leányka. S nem volt visszatetsző azután sem. Ereztem, hogy még most is boldoggá tenne. Oly erősen élt bennem az emlék, hogy még romjaiban is felért egy modern szerelmi vallomással. 1 'üli fogott el a gondolatra, hogy e nőt valaki durván sértheti. A saját férje. S a mit nem mondtam ki. akkor, önkénytelen szaladt ki számon a szó : ' Miért nem válik el? Most ő voit úgy meglepetve, mint én akkor, inig végre kezét nyujtá, melegen megszorította s aztán, hogy alig hallhattam, szólt: — Én az én uramat nem hagyom el! Tudom én azt. De nem a férjedhez, hanem a gyermekeidhez vagy te lekötve. Mert hát a legjobb anya volt az édes anyád és nem eshettél távolra tőle! Bizony édes öcsém, igy maradok, ezért maradok én ezután is agglegény. Pataky István»
