Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-09-28 / 39. szám
8 KÖZÉRDEK 1907. szeptember 28 egy köztünk elő ember alakját gyermekkorunktól férfi koránkig változatlanul tudjuk megőrizni. De ő megmaradt olyannak, amilyennek akkor láttam, amikor a kis padra ülve, nekünk, apró unokáknak, meséket mondott. Legszívesebben beszélt az ő fiatalkoráról, nagyanyáról meg a családjáról. Mert hát nagyapó igazi úri famíliából született. Az apja 500 holdas nemes, aki gyönyörűen verte el mind az 500 holdját, pezsgő mellett, czigány mellett, s amikor egyetlen ezrese volt csak az ősi domiriumból, abból szépen fidibuszt sodort, előkotorászott egy utolsó szivart, azután rágyújtott. S mikor a szivar végig égett, elővette a revolverét és elment ö i^ a domíniuma után. Mert gavallér ember, úri ember volt ő is, akárcsak nagyapó. Özvegy, apró gyermek nem maradt utána, csak nagyapó. Nagyapó pedig akkor már meg tudott állani a maga lábán. Jurátus volt az alispán mellett. Majd nemsokára esküdt. Vigan élt ő is, gond nélkül haladt, emelték az alispán kisasszonyok érdekében. Csak az anyagi gondok zavarták néha néha és pedig mindig szaporábban. Szerette a legényszabadságot, de még jobban megszerette Rusz Molnár Klárát, a gazdag Rusz Molnár Máté leányát. — Talán mert igen kívánatos lány is volt, mert igen módos is volt. Nem tudom, lehet, ámbár nagyapó gavallér ember volt. A leány is szerette, nagyapó megkérte. Nem adták. Megszöktette. Aztán elvette, mert nagyapó gavallér ember volt. Hanem a hivatalban nem emelkedett tovább, nem segítettek most már a pártában maradt alispán kisasszonyok. Sőt az alispán ur folytonos hivatalvizsgálatokkal, addig zaklatta, inig aztán nagyapó odavágta a gyeplőt és azt mondta, hogy „eb ura fakó“, néki nem' parancsol az alispán, se főispán, nem lesz többet a vármegye szolgája, mikor a maga ura is lehet. Mert hát nagyapó gavallér ember volt. | Azután lett a maga gazdája. Öreg- anyóval kapott kerek százezer pengő forintot, harmincz hold földet a laposban, meg azt a kis kertes házikót. Ebből aztán elkezdett nagyapó élni. Élni szépen, vigan, urasam Mert hát nagyapó is igazi ur volt, mint az apja. Nappal aludt, este színház után pezsgő, czigány. De hát hiába, ba ilyen az úri élet. Mikor azután a színészek tovább men tek egy másik városba, nagyapó is velük ment. Eltűnt. Csak valami két hét múlva került vissza. De vissza került. Pedig már azt mondták, hogy valami színésznőbe belegabalyodott s nem jön többet vissza. De ez csak olyan szóbeszéd volt, mert nagyapó szerette nagyanyót, csakhogy hát éppen gavallér volt és szerette, a -—- művészetet. De visszajött és élt tovább is, mint ur, mint gavallér. Ekkor került ide az uj nagy vendéglős, négy szép lányával, a „hattyúkkal“. Ezután ezekkel élte Nagyapó úri életét. Czigány mellett, pezsgő mellett hallgatva hattyú dalokat. Igen kedvelte őket, különösen az egyiket. Az is egészen odáig volt nagyapóért, biztatgatta is eleget, hogy hagyja el nagyanyót és jöjjön vele, legyenek boldogok örökre. De nagyapó nem mert, mert gavallér ember volt. Ne mondhassák, hogy elverte felesége pénzét és azután elhagyta. Pedig a pénzét már elverte szépen, az utolsó ezresig. Ezzel az utolsó ezresével azután ő is rágyújtott az utolsó szivarjára, akár az apja. Mert bizony ő is gavallér. De tovább már nem követte apja nyomdokait, mert neki felesége, apró gyermekei voltak. S bár igazi gavallér volt, de apa is volt. Szerette a gyermekeit. És most érezte különösen, mikor a szép vagyonból nem volt egyebe, mint a 30 hold föld a laposon, meg a virágoskertes házikó. Nagyapó tehát, mikor elszivta az utolsó szivarját, felkelt és hazament. S ettől fogva sohase látták többet nagyapót a korcsmában, sem társaságban, hanem élt a gyermekeinek, meg az unokáinak, meg a virágainak, szegényen, de boldogan. Es nem ment többet, soha el nagyanyó mellől,t hatvan esztendeig. Es most mégis elment, messze, ahonnan vissza nem jön többet. Kimegyek a kertbe, olyan furcsa most minden, hogy nem látom nagyapót árván maradt virágai között. Kis fiam odatögyög hozzám, kezében a nagyapó kampós botjával. — Papa, kérem, itt a nagyapó botja, ha hazajön, odaadom neki. — Édes bogaram, nagyapót ne várd, nagyapó elment messze, nagyon messze, s többé vissza nem jön. — Dehogy is, mondja a kis gyermek, vissza fog jönni. — Igen, mondja nagyanyó és könnyel telik meg szép kék szeme, nagyapó vissza fog jönni, mert nem hagy el engem, mert nagyapó gavallér ember. Kováts László. EGYLETEK, TÁRSULATOK A üiiuántuli Közművelődési Egyesület igazgatósága a nyári szünet után e héten tartotta első igazgatósági ülését Pallavicini Ede őrgróf elnöklésével. A folyó ügyek elintézése után lelkes örömet keltett Benyovszky Móricz gróf és Erreth János főispánok jelen tése, hogy a Pécs-Baranya vármegyei Köz- művelődési Egyesület junius 2-án nagy érdeklődés mellett megalakult. Baránszky Gyula dr. főpénztáros tett azután jelentést a pénztár állapotáról. Újabban 200 koronával Tolnavármegyéből az alapítók közé léptek: Boda Vilmos (Szekszárd), Fördős Dezső (Űzd). A pártoló tagok sorába léptek 100 koronával : Hanzély János (Szent-András), Széchenyi Domokos gróf (Nagydorog). TÖRVÉNYSZÉK. Esküdtek kisorsolása. A szekszárdi kir. törvényszéknél a f. év október hóban megtartandó esküdtszéki tárgyalásokra a következő esküdtek lettek kisorsolva: I. Rendes esküdtek: Bartal Kornél, Hauk Antal, Wilhelm Alajos, Dittrich József, Brebovszky Elemér, Bogovics Mátyás, dr. Müller Ferencz, Schulczer Oszkár, Bőr csők József, Mutschenbacher lápót, Tóth Gyula, Tomcsányi Lajos, dr. Horváth Jenő, Méhrwerth Lajos, dr. Spányi Leó, Oszoly Károly és Reichl Sándor Szekszárd, Besze- dits Ödön Bátaszék, Woit Ottó Simonmajor, dr. Frühwirth Jenő Tamási, Bezerédj Andor, Jegenyés puszta, ifj. br. Schell József Katalin p., Schlesinger TT. Tolna, Szenicey Géza Palis, dr. Grosch József Paks, Horváth József Ocsény, Eichard József Bátaszék, Csapó Vilmos Kistengelicz, Dubniczky László Hőgyész, dr. Rákos Miksa Bonyhád. II. Helyettes esküdtek : Mirth Gyula, Major György, Matzon Kálmán, Lencz Károly, Székely József Szereinlei, Theisz Lőrincz, Ekés József, Elkán Ármin, Török István Cziráki és Mészáros Károly szekszárdi lakosok. TANÜGYI HÍREK. Szekszárdon külön szaktanitós gazdasági fiú- és leányiskola. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1907. évi szeptember hó 11-én 87.011. sz. alatt a következő réndeletet intézte Tolnavármegye közigazgatási bizottságához : „tszekszárd rendezett tanácsú város képviselőtestületének folyó 1907. évi április hó 6-án tartott rendkivüli közgyűlésében 37. sz. a. hozott s a vármegye törvényhatósága részéről jóváhagyandó azon határozatát, .amellyel egy szőlőmüvelési és kertészeti irányú külön szaktanitós gazd. ism. iskola czéljaira megajánlott, egy tagban 10 hold gyakorló területet, a megmiveléshez minden szükséges gazdasági épületet, eszközöket és szaktanító lakást, a tanitás czéljaira a polgári iskolában 1 tantermet és munkatermet, továbbá az összes épületek jókarban tartását és tűzkár elleni biztosítását, az alkalmazandó tanerők évi 24 koronás nyugdíj-járulékát és végre a mindenkori szaktanító javára a gyakorló telep tiszta jövedelmének évenkinti 20°/o át: ezennel elfogadom és 1808/9. tanévtől kezdődőleg községi jellegű, magyar tannyelvű, külön szaktanitós’gazd. ism. iskolát szervezek. Nevezett város ezen járulmányai ellenében tárczám terhére 1908/9. tanévtől kinevezek egy rendes gazdasági szaktanítót, a leányismétlő tankötelesek létszámához és beiskolázásához mérten pedig kilátásba helyezem egy rendes gazdasági szaktanitónő alkalmazását és végre szabályszerű természetben való lakás egyenértéke ellenében érdekelt város javára visszaengedem a szaktanító törvényszerű lakbér illetményét. Miről a bizottságot f. évi május hó 8-án 1384. sz. a. kelt jelentése csatolmányainak visszaküldése mellett további eljárás végett azzal értesítem, hogy a törvényhatóság által jóváhagyott határozat egy példánya hozzám felterjesztendő“. Tani tők gyűlése. A szekszárdi róm. kath. tankerület esperesi köre folyó évi szeptember 26-án délelőtt 9 órakor tartotta Pártos Zsigmond kerületi esperes, mözsi plébános elnöklete alatt Szekszárdon közgyűlését, mely „Veni Sancte“-val kezdődött. A köz- ! gyűlést megnyitó elnöki beszéd után Lengyel Ferencz tolnai tanitó igen érdekesei! és elmés megjegyzésekkel ismertette a nem állami tanitók fizetés és korpótlék kiegészítéséről szóló ! 1907 évi XXVII-ik törvényezikket, mely j élénk eszmecserét provokált, különösen a ta- j nitók lakbéréről szóló részében. Elismeréssel I szólott előadó a tolnai róm. kath. hitközség elnökéről, ki az ottani tanítók lakbérét évi. \ 300 koronában óhajtja megállapítani. A tárgyhoz első sorban Horváth Ignácz világi elnök szólott, ki elismerését nyilvánította a megyés püspöknek azon rendeletéért, melyben felszólította és utasította az egyházmegyéjéhez tar- j tozó hitközségeket, hogy a tanitók fizetésé- I nek kiegészítéséhez és korpótlékához államsegélyt kérjenek. Indítványára a gyűlés kö- \ szönetet szavazott a püspöknek ezen intézkedéséért. Majd dr. Fent Ferencz szekszárdi plébános fejezte ki aggodalmát a tanitók lak- ! bér kérdésének oly tele megoldása fölött, mint ! azt előadó a tolnai prépost plébános módja szerint óhajtja megoldani, mert törvény szerint a tanitók törzsfizetése meg nem csonkítható. Több hozzászólás után e tárgy eléggé : ki leven merítve, elnök indítványára a pées- egyházmegyei róm. kath. tanitóegylet jogvé delmi bizottságába a tanítói kör Bállá Sán- I dór szekszárdi tanitót választotta be. Végül elnök felhívta a tanitók és lelkészek figyelmét a pécsegy házmegyei tanítóegyesületbe való belépésre és a tagdijak befizetésére. A bonyhádi róm. kath. tankerület esperességi köre ugyancsak folyó hó 26-án tartotta Bony- hádon dr. Jozgics János bonyhádi esperesplébános elnöklete alatt ülését. Tejinunk árképző tanfolyam. A kisbéri m. kir. tej munkásképző iskola az 1907. évi november hó 1-én kezdődő egy éves tan- tanfolyamára 8(nyolc:) , ösztöndíjas tanulót fog felvenni. A tanulók ingyenes ellátásban és élelmezésben, ezen kivül kisebb kiadások fedezésére havi 6(: hat:) korona munkadij- ban részesülnek. A felvételnél kiszolgált katonák, továbbá azok, kik tehenészetekben, esetleg tejgazdaságokban már alkalmazva voltak, előnyben részesülnek. Akik magukat ezen tanfolyamra felvétetni kivánják, ez iránt 1 koronás bélyeggel ellátott és sajátkezüleg irt folyamodásukat legkésőbb 1907. évi október 1-ig a kisbéri m. kir. áll. ménesbirtok igazgatóságához eziuiezve nyújtsák beVégkielégités. Schleier Katalin duna- szentgyörgyi ev. ref. tanitónő 480 korona végkielégítésben részesült.
