Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-02-23 / 8. szám
4 KÖZÉRDEK 1907. február 23. A mi most már a tűzrendészet költségeit illeti, erre nézve a tervezet községi tűzoltói alap létesítését czélozza, melynek bevételét képezné a község által tűzoltási költségekre költségvetésileg felvett s községi adó czirnén kivetett összeg, a megváltási dijak, rendbírságok, az országos tűzoltói pénztár hozzájárulásai s a háztulajdonosok váltságdíja. Kiadásait pedig a község össszes tüzrendé , szeti és tűzoltói kiadásai, s a vármegyei tűz rendészeti alapot illető 5#/o-a bevételnek. Ugyancsak tűzrendészed alapot létesít a vármegye is a községek 5°/0-os járulékaiból, r. vármegye költségvetésébe e czélra netán felvett összegből, az országos tüzrendé szeti alap esetleges hozzájárulásából s az alispán által közvetlenül kirótt bírságokból; ebből pedig fedeztetnének a vármegyei és járási tűzrendészed felügyelők tisztelet-dijai, j valamint egyéb vármegyei tűzrendészed kiadások s ebből alakítandó a vármegyei tűzoltói segélyalap. * * * Az eddig előadottakban ismertettem vármegyénk érvényben levő tűzrendészed szabályrendeletét s az ennek alapján létező tényleges állapotokat, valamint a szabályrendelet-tervezet intézkedéseit; s ebből már most sokan azt következtethetnék, miszerint azzal az indítvánnyal fogok clőállani czikkem befejezése gyanánt, hogy vármegyei szabályrendeletünket azonnal alakítsuk át a tervezet szerint. Ez ugyan hatalmas fejlődés jele lenne tűzrendészetünk terén, de mégis hirtelen lenne az átmenet, a mi meg azt eredményezné, hogy a helyi viszonyok és körülmények figyelembe vétele nélkül a szabályrendeletbe végre nem hajtható intézkedések vétetnének fel, s a maihoz hasonló helyzet állana elő. Ezen meggyőződésemből kifolyólag csak egy közvetitő indítvánnyal állok az ügy iránt érdeklődők elé s ezzel hiszem vármegyénk tűzrendészed viszonyainak fejlesztését azon útra terelni, mely a tervezetnek a helyi viszonyokhoz és körülményekhez mért átalakítás mellett való életbe léptetéséhez vezet. Ugyanis: a fentebb előadottakból kitűnik, hogy vármegyei tűzrendészed szabályrendeletünk, főképpen hatósági szakértők hiánya miatt, nincs végrehajtva; más felől, hogy vármegyénk tűzrendészetének javítására ma már szabályrendeletünk rendelkezései nem elégségesek, miért is azt korszerüleg átalakitani kell. Tehát egyfelől szabályrendeletünk végrehajtása, másfelől korszerű átalakítása czéljáhóí egyelőre egy vármegyei tűzrendészed felügyelői állás szervezését látom szükségesnek. A vármegyei tüzrendészeti felügyelő teendője lenne elsősorban is vármegyei szabályrendeletünk teljes végrehajtása, rendelkezéseinek a köztudatba átvitele, a községi elöljáróságok, mint a községi tűzrendészetet elsősorban kezelő szervek kioktatása, a tűzoltóságok kiképezése; e czélból a helyszínére kiszállana, helyszíni vizsgálatának eredményéhez képest javaslatot tenne, melynek alapján a tüzrendészeti hatóságok saját hatáskörükben a javítást ezélzó intézkedéseket megtehetnék. Majd pedig később, a helyszíni kiszállások alkalmával szerzett tapasztalatok felhasználásával, vármegyénk tüzrendészeti szabályrendelete korszerű átalakításának előkészítése A vármegyei tüzrendészeti felügyelői állás vármegyei szabályrendelettel lenne felállítandó, ebben hatásköre és díjazása megállapítandó. A dijazás a községek terhére, a lakosság számarányához képest kivetendő hozzájárulással lehetne fedezhető. A hozzájárulást fedeznék a községek már meglevő tűzoltói segélyalapjukból, az ily alappal, a vármegyei tüzrendészeti szabályrendelet ellenére, nem biró községek pedig az alapnak — pár év alatt az eddig elmulasztott befizetések összegének megfelelő összeg befizetésével — előteremtésére lennének kötelezendők. A tüzrendészeti felügyelőt állást olyan ejgyé-nnel óhajtanám betöltve látni, ki elsősorban is az ügy iránti lelkesedéssel van eltelve, másodsorban, mely azért nem helyezendő utánna az elsősorban emlitett kelléknek, elméleti téren az országos tűzoltó szövetség tiszti képesítését, gyakorlati téren pedig több évi működését képes felmutatni. Csak az ily egyéntől várhatom mindazon kötelezettségek teljesítését, melyek egyedül képesek vármegyénk tűzrendészetének korszerű fejlesztésére! * Czikkem végéhez érve még néhány kijelentést kell tennem. Czikkemet minden melléktekintet nél kiil, tisztán az ügy érdekében írtam meg. A jelenlegi viszonyok rajzolásánál ismertetett adatokat egyedül a tényleges állapotok körül szerzett tapasztalataimnak megfelelően igyekeztem előadni, s ezzel nem kívántam egyes tűzoltóságok, hatóságok eddigi múkö- ' dését, azok vezetőinek eddigi eljárását, azok személyéhez kötötten, felsorolni. Egyedüli ezélom volt az illetékes tényezők figyelmét egy nem kevésbé fontos ügyre irányítani, * ezzel vármegyénk tüzrendészeti viszonyainak javításához hozzájárulni! Házilag kiépítendő utak. Megírtuk annak idején, hogy a lengyel—kurdi, hőgyéaz—dombóvári, kötesd pinczeholyi, tamási—darányi, tamási—dombóvári, pinczehely — sunontornyai, kölesd pin- czehelyi, paks—sárszentlőrinczi, szekszárd— i simontornyai utaknak a beruházási kölcsön terhére leendő kiépítésére augusztus hó 21-én, október 5-én é« deczember hó 7-én hirdetett árlejtések eredménytelenek voltak, mert a vállalkozók 7—15o/o felülfizetést kértek az egységárakra, annak daczára, hogyabátonyi bazalt helyett, amely elsőrangú, sokkal értéktelenebb anyag szállítására kötelezték magukat. Eme magas egységárak joggal azon veszélylyel fenyegették a vármegye közönségét, bogy a későbbre tervezett utak épité sere nem marad elegendő költség. Most örvendetes változás állott be eme vármegyénk lakosait nagyon is közelről érdeklő ügyben. Kossuth Ferencz, kereskedelmi miniszter a napokban 379. szám alatt rendeletet küldött a vármegye közönségéhez, hogy a felsorolt 8 utat, minthogy újabb versenytárgyalástól I sem remélhető semmi kedvező eredmény, házilag építtesse ki és az ehhez szükségei 14 550 [_j köbméter fedanyagot és 1500—2000 köbméter zúzalékot 3 koronás egységárban a nsgybátonyi állami kőbányában rendelkezésre bocsájtja. Ha az építkezésnél terméskőre is volna szükség, azt 2 koronás árban adja a miniszter az állami kőbányákból. A miniszteri rendelet igen fontos, mert egyrészt ezzel biztosítva van, hogy az ösz- szes kiépítésre felvett utak tényleg ki is épülnek, mert olcsóbba kerül, mint vállalati utón, másrészt az is, mert ezen rendelet biztosítja, hogy ezen utak elsőrendű anyagból épülvén, sokkal tartósabbak és jobbak lesznek, mint a vállalati utón előállitottak. a játék véget ért, úgy a rohamos lehűlés (azaz meghűlés) ellen lasabb sétával védekezzenek, vagy kabátot vegyenek. Ilyen óvatos körültekintéssel el lehet kerülni, hogy az edző sportok hasznos fegyvere visszafelé süljön el és bajt okozzon. Tilt zásba se engedjünk menni semmit, amire az élénk- vérü fiatalság úgy is hajlandó és szigora fegyelmet gyakoroljunk játék közben, nehogy az ártalmas durvasággá fajuljon, mint ezt a legdivatosabb játék — a labdarúgásnál (foot bal Inát l) fájdalom elég gyakran észlelhetni. Ha a gyermekek nyáron át már bízó ngos edzettségre tettek szert, úgy nincs okunk őket a téltől sem félteni, sőt ez számos alkalmat nyújt arra, hogy edzettségüket még jobban fokozzuk. Télen is játszhatnak a szabadban. Ott a tél sokféle fehér öröme, amit a gyermek alig vár s amit még a nyári erdő lombos üde zöldje sem képes feledtetni vele: ott vau a korcsolyázás, szánkózás s mindenek felett a hólabdázás, mely részben a vele járó mozgás, részben a ' holabdákkal való barátságos pufogatás révén neki hevíti a fiatalságot és szinte érzéketlenné teszi a hideg iránt. Svédországból ; újabban a „skifutásu sportja is terjed mindenfelé, hiszen már a katonaságnál is behozták, mint a csapatok hóban való gyorsabb előrehaladását megkönnyítő s igy hadászatilag is értékes sportot. Bennünket persze csak annak testedző hatása érdekel. Svájczban a vitorlás korcsolyázás is divatos. Ahol pedig nagyobb és terjedelmesebb jégfelületeket nyújt a kiima, ott a vitorlás szánok, a jégen járó vitorlás gach- tok érdekes és izgalmas sportjára is bőven a testnek és főleg a tüdőnek az erősítése, 1 edzése. A legegyszerűbb mód erre: sokat tartózkodni és főleg sokat mozogni a friss levegőn! Hozzászoktatván szervezetünket a külömböző liőmérséki ingadozáso boz, sokkal kevébbé vagyunk meghűlésnek kitéve, sokkal ritkábban és nehezebben kapjuk meg a köhögéses bajokat, amelyek oly könnyen ; a gümőkór melegágyaivá válnak. De a legnagyobb haszon a tüdő és szív poziliv megerősítésében és a vér megjavulásábaiv van s azért az ilyen szervezet sokkal több betolakodó baczillust tud alkalomadtán legyőzni. Persze, tüdőnk ezen meghűlés elleni erősödése csak a sejtek fokozatos acclimatiza- cziója, azaz lassú hozzáalakulása által jöhet létre s igy magától értetődik, minő oktalanság, ha egyes divatos jelszavak által elragadtatva, az üdvös edzést ész nélkül, minden óvatosság félrehajtásával, egyszerre akarjuk kierőszakolni! Ezt csak nagy körül tekintéssel és bizonyos rendszerességgel tehetjük ; kivételesen — e nélkül is sikerülhet ugyan, de ez csak véletlen és mindig ve szedelmes koczkázattal jár. Az okszerű edzést már a zsenge gyermekkorban kell kezdeni; a később kezdett edzés sohasem visz oly tökéletes eredméuyre. Fontos a megkezdés időszaka is. így pl. sohasem jó az edzést télen kezdeni, erre a melegebb évszak a hivatott; csak ez képes az edzési kísérletekkel járó esetleges rohamosabb lehűlés veszélyeit meleg légáramlatával ellensúlyozni. A legalkalmasabb eszköz a hideg viz, úgy hideg lemosások, dörzsölések, mint fürdők alakjában, melyeket a szabadban mindjárt az erősítő úszással társíthatunk, mini pld. a Leilei szünidői gyermektelep, apró vendégei a hatalmas Balatonban. Svédország e pontban olyasmit kezdeményezett, ami követésre méltó volna mindenütt: behozta ugyanis az iskolai fiirösztési. Nagyobb, újabb iskoláiban külön fürdőtermeket létesített, melyekben osztályonkint fürdik a fiatalság. Érdekes, amint ily teremben a sorba állított ülőkádakból mindegyik fiú az előtte ülőnek a hátát vezényszóra froutirozza. Xyáron elkezdve és megszokva télen is folytathatjuk a hideg lemosásokat szobában állott vízzel. E nyári edzéshez tartozik a megfelelő könnyű, szellős ruházkodás és a lábszárakat szabadon hagyó félhurisnyák viselése; ez utóbbi azonban arra is jó, hogy mindjárt a veszedelmes túlzás példáját is bemutassa azok révén, akik hiú sportot csinálnak belőle, hogy zsengekoru, didergő gyermekeiket még késő ősszel, sőt télen is hidegtől elkékült, mezítelen *wádlikkul« sétáltassák. Nem ugyan kis gyermekeknek, de nagyobbak és felnőtteknek a hegymászás is igeu ajánlatos. Nem kel! éppen a Mont- Bluncra felmászni, ez már túlmegy a czél- jainkon, de mérsékeltebb magaslatok higgadt megmászása kitűnő »tiidőgimnasztika* és az akaratlan, mély lélegzetvételek által a tüdőnek legalaposabb szellőztetését eredményezi. Kisebb gyermekek edzésére mégis elég, ha a szabadban való mozgással kapcsolatos különféle játékokat, sportokat művelik. Természetesen mindig ügyelnünk kell arra, hogy a lótás-fntástól felhevült állapotban a hűvösebb földre le ne feküdjenek, ne igyanak, sőt kiizzadva ne is igen ácsorog- janak, hanem folyton mozogjanak; ha pedig
