Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-12-28 / 52. szám

2 1907. deczember 28 közérdek beszélt. Az illetőt már kereste, de je­lenleg szabadságon van. Kelt Budapesten, 1907. évi deczern.- ber hó 25-én őszinte híveid Kovács Sebestyén Endre s. k. fíezerédj Pál s. k. Ezen levél kézhez vétele után, annak másolatban való közlése mel­lett, levelet intéztem Dőry Pál főispán úrhoz, választ kérve tőle arra, hogy mondotta-e azokat, a miket Somogyi Aladár orszgy. képviselő ur állít. Leve­lében azonnal megadott és deczember hó 26-áról keltezett válasza a következő : 4 Kedves Elemér! Azt hogy te Kristóffynak levélileg felajánlkoztál, vagy hogy a vármegyénk­ben alkotmányos ellentállás letörésére vállalkoztál — én sem Somogyi képviselőnek, sem senki más emberfiának sohasem mon­dottam. Egy ily tartalmú levél létezé­sének híresztelése íelől először tőled magadtól értesültem, a tisztikar bucsu- zása alkalmával. Szívélyes üdvözlettel Dőry Pál. Midőn ezek után kijelentem, hogy abból, a mit Somogyi Aladár orszgy. i képviselő ur a fentebbiek szerint felő­lem Rátkay László orszgy. képviselő urnák mondott, egy szó sem igaz, le kell szögeznem azt a tényt, hogy úgy ebben, mint abban, hogy pletykáját Dőry Pál főispán úrtól hallotta, Somo­gyi Aladár ur hazudott. Fogadja tek. Szerkesztő ur őszinte tiszteletem nyilvánítását. Szekszárd, 1907 deczember 26. Simontsits Elemér. Eddig tehát már volnánk. Simontsits Elemér főjegyzőnek a ; múltban egyik legnagyobb ellenfele, , Dőry Pál, a volt alispán ad a fenti nyilatkozattal mintegy satisfactiot. A dolog egyelőre tehát két ember személyes ügyévé zsugorodott össze. Somogyi ur állít, Dőry Pál főispán ur meghazudtolja őt. Most tehát Somogyi ur van alól, neki kell bizonyítania. Úgy járt ő egyelőre, mint a ki fényes si­kerrel esik túl az operáczión, de a csipesz ott felejtődik a gyomrában. — 1 Majd aztán harmadikul Simontsits Ele­mér is bele fog szólni a dologba, de már mint megválasztott — alispán. Mi nekünk ugyanis szent meg­győződésünk, hogy most, mikor e csúf, elitélendő személyi hajsza kipattant, kifakadt, mint a mérges kelevény, a meghamisított, félrevezetett közvélemény még lelkesebb tömörülésével ad elég­tételt ennek az igazságtalanul meg- hurczolt férfiúnak s nem rosszhiszemű, de félrevezetett országgyűlési képvise­lőink is sietnek letörülni azokat a véres cseppeket, a melyeket a könnyelműen, minden ok nélkül oda helyezett tövis- koszorú sajtolt ki egy ártatlanul gya­núsított és meghurczolt férfiúnak tiszta homlokán! A régi függetlenek értekezlete. Ezek után térjünk át a kevésbbé fontos, de azért érdekes eseményekre. A régi füg­getlenségiek Boda Vilmos összehivására f. hó 22-én értekezletet tartott a Szekszárd szálló kistermében. Nem tudjuk, de nyilvánosan azt korpoltálták, hogy 200 meghivót küldtek szét s a meghívottak közül csak 32—35-ön jelentek meg. Mivel az értekezlet a sajtó kizárásával tartatott meg, csak hézagosán számolhatunk be az ott történtekről. Az ülésen Boda Vilmos elnökölt. Rajta kivül a vitában részt vettek: Rátkay László, gróf Benyov8zky Rezső és ifj. Wéber János országgyűlési képviselők, dr. Frünwirth Jenő, dr. Keck László, dr. Schwetz Antal ügyvéd, Hirsch Ignácz nagybérlő, Adler N. János, Vicze János és Takáts Pál megyebizottsági tagok és Jasek Sándor vármegyei aljegyző. Mivel a jelölt személyében nem tudtak meg­állapodni, Jeszenszky György bárót és Szá­váid Móriczot együttesen jelölték, kibocsátva egy nyilatkozatot, amelyben becsületszóra megfogadtatják, hogy az alispán-választás alkalmával az esetben, ha az első választás nál akármelyik jelölt kisebbségben marad, annak szavazói a másik választásnál a több­ségben maradt ellenzéki párthoz csatlakoznak. Ezenkivül kibocsátottak egy Simontsits elleni felhivást is a „Polgártársakhoz“, de ezt a megjelentekből csak 19-en Írták alá. Mindenesetre jó jel Siinontsitsra, ha 200 bizottsági tagot hívnak meg (ha igaz?) s 30—35-en jelennek meg s ezekből is csak 19 kapható — becsületszóra. Mint érdekes dolgot, felemlítjük azt is, hogy az értekezlet kimondta, hogy csak füg­getlenségi, illetve a koaliczióhoz tartozó alis­pánjelöltet támogat s ilyenekül Szévald Móricz és Jeszenszky György főszolgabíró urakat jelölte meg. Érdekes kis anakronizmus ez, mert az értekezlet elnöke még csak ezután hívta fel a jelölteket, különben higgadt tárgyilagos vezér- czikkében nyilatkozatra, hogy voltaképpen milyen pártiak is ők? Front a főispán ellen. Ezt az értekezletet különben frontnak is nevezhetnénk a főispán ellen. De ennek előzményei vannak. Főispánunk pár héttel ezelőtt bizalmas értekezletet hivott össze, ahol megállapodja­nak az egyes bizottsági tagsági . helyek be­töltésére vonatkozólag. A bizottság el is fo­gadta a Jeszenszky Andor bizottsági tag által összeállított névsort, amely szerint a bizottsági'helyeket 2/3 részben koalicziós, V» részben régi szabadelvüpártiak töltenék be. Dőry Pál, az eltávozott alispán és Bernrieder János emelt csak kifogást a megállapított névsor ellen s fenntartották szabad cselekvé­süket. Haspn czélzattal lett összehiva a 22-iki függetlenségi értekezlet s ez még to­vább hajította a sulykot. Nemcsak bizottsági tagokat jelölt, de alispánt is, sőt egyhangú­lag kimondotta, hogy a főispán által f. hó 27-ére egybehivott alispánjelölő értekezletre a szövetkezett ellenzék tagjai el se mennek, mivel ők már az alispáni állásra jelöltek s a főispán, mint a nemzeti kormány megbízottja, nem is támogathatna mást, mint a koali cziós párt jelöltjét. Tehát nem támogathatna, de támogat! íme a világba eresztett, egy kicsit még elburkolt vád, de amelyet egészen világossá tet­tek az egyes fővárosi lapokban megjelent magyarázó tudósítások, például: „Olyan erő­feszítések történnek Simontsits mellett, hogy az egyesült, hazafias ellenzéki pártok küz­delme nem igen kecsegtet győzelemmel, mert a vármegye főispánja, Apponyi Géza gróf teljesen távol tartja magát mindentől, sőt, mint komolyan hírlik, ő is Simontsits jelölt­ségét támogatja.“ A pártszenvedély és elvakultság legek - latansabb bizonyítéka ez a levél. Apponyi Géza gróf főispán bizonyára a legmelegebb egyéni szinpathiával viseltetik ma is Simontsits Elemér főjegyző iránt, de hogy mennyire pártatlan, semmisem bizonyltja jobban, minthogy a választás irányításába be egyáltalában nem folyt, rokon, vagy ellen­szenvének kifejezést egyik jelölttel szemben sem adott, sőt mióta sz'envedélyesebb a vá­lasztási bar ez, családi körben, állandóan Bécs- ben tartózkodott. Vád őt tehát nem érheti, főispánunk éppen e korrekt magatartásával érdemelte ki azt, hogy nehány ember kivé­telével, majdnem az egész törvényhatósági bizottság, sőt az egész vármegye közvélemé­nye fedi, vértezi őt e meg nem érdemelt, alap­talan vádakkal szemben. Értekezlet a főispánnál. A mint már jeleztük, Apponyi Géza gróf főispán f. hó 27-ére értekezletet hivott össze a vármegyei tisztujitás kérdésének meg­beszélésére. A főispán az értekezlet megnyitása után szívélyesen üdzözli a megjelenteket s indít­ványozza, hogy Dőry Pál főispánnak üdvözlő sürgönyt küldjenek s a vármegye nevében sajnálatukat fejezzék ki távozása felett. Bernrieder János az okot is kifejtetni kívánja, hogy miért nem kisérték el többen az uj főispánt. A sürgöny szövegezésével dr. Leopold Kornélt bizták meg. Ezután a főispán megismertette az ér­tekezlet czélját. Legfelsőnek Széchenyi Sán­dor gróf v. b. t. t., a volt főispán szólalt fel. Sajnosán értesült a Simontsits ellen meg­indult ádáz küzdelemről. A szabadelvüségnek igazi elve, hogy az egyéni nézet megnyilvá­nuljon. A terrorizmus terére léptek azok, akik ezt meggátolni igyekeznek. Megemlé­kezik Simontsits főispánságának kérdéséről. 0, mint az események közeli szemlélője, bizonyságot tehet róla, hogy Simontsits vár megyéjének kívánt szolgálatot tenni, éppen a vármegye autonómiáját, szabadságát akarta megvédeni. Tanúságot tesz becsületes intenczióiról. Csak a szenvedélyesség, vagy a személyes ,ellenszenv tagadhatja meg Si­montsits jószándékait. Látva azonban, hogy nem békét, de háborút, nem rokon, de ellen­szenvet idéz elő, a főispánságot ezért nem fogadta el s ezzel csak korrekt, hazafias és becsületes gondolkodását igazolta be. Ő Si­montsits alispáni jelöltségét támogatja. Bernrieder Jánosnak tudomása van a folyó hó 22 én tartott függetlenségi értekez­letről, de azon részt nem vett, magát az ott történtekkel nem azonosítja, a mai értekezletet tartja illetékesnek, mert a meg­hívottak névsora pártállásra való tekintet nélkül állíttatott össze. Maga részéről báró Jeszenszky Györgyöt ajánlja alispánnak. Miután Apponyi Géza gróf főispán konstatálta, hogy a jelen pártértekezletre éppen a múlt gyűlésre meghívottakat hivta meg, Scabó Károly országgyűlési képviselő jelentkezett szólásra. Nagy figyelem s álta­lános helyeslés között kifejtette, hogy nem felejti el, mi kép politikai pozicziót foglal el, s mint ilyennek állásfoglalása szigorúbb birá- lat alá esik. Tudja, hogy nem egy táborban küzd képviselő társaival, tudja, hogy állás­Tüdöbetegsegek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenlat „Roche“ eredeti eeonternolAMU f. Hafaan-La Reche A Ce. Basel (Sváje). FmeH az étrimrat ét a testsäljrt, meg^ao». V*’ teti a kWiO*éat, váladékot, éjjaH Izaadajl Kaptató oriool renddetra a (jréfyuCTtink- bca. — Árt Hvc(cnkint 4-— koroaa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom