Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-11-23 / 47. szám
47. szám Szombat, 1907. november 23 Szekszárd, III. évfolyam. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSE^ legjutáuyosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség : Bezerédj istván-utca 5 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő Összes közlemények, ELŐFIZETÉS : egész evre 10 kor., felévre 5 k^ negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELD HETILAP. AZ ORSZÁGOS M KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Beimuiikatái'sak : JANÓ SITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Dr. Hirling Ádám 1854-1907. Szekszád rendezett tanácsú városnak mély gyásza van. Dr. Hirling Ádám polgármester f. hó 21-én este, életének 54-ik évében jobblétre szen- derült. Erőteljes férfikorában támadta meg a gyilkos kór s egy év alatt végzett vele. Súlyos beteg volt már, de nagy kötelességtudással még folyton bejárt hivatalába, mert úgyszólván oda volt nőve Íróasztalához s amikor eszébe jutott, hogy magát gyógyittassa, az orvosok egyhangúlag konstatáltak, hogy késő. Ä mindenben és mindenkor pontos ember ez egyben elkésett. Élete igy féléven át már csak lassú haldoklás volt. Igaz, mély részvéttel állunk meg ravatalánál. Nem volt tüneményes ész, úgynevezett „kimagasló alak“, de volt szép tudása, természetes, egészséges észjárása, szándékai tiszták, munkája becsületes, szorgalma, a város ügyei iránt való szeretete páratlanul nagy. Nem az örökké újakat tervelő, nagyokat akaró férfi példány képe ő, gondolkozásában, kivált tetteiben nagyon is megfontolt, a szó szoros értelmében konzervatív. Nagy vezető képesség,- hogy ugymondjuk: hadvezéri tulajdonok nem lakoztak benne, de mint az őrhelyre odaállított katona, a város érdekeit körömszakadtáig védte s kötelessége teljesítésében olyan, mint a pontosan járó óra, amely se nem késik, se nem siet. Sietni, pláne valamit elsietni ö sohsem tartotta sürgősnek, de viszont elmaradni sem akart. A városnak rendezett tanácsúvá való átalakítását is talán hosszabb ideig fontolgatta s általában nem egy közkérdésben tanúsított legalább látszólag bizonyos lanyhaságot, mindennek azonban inkább az volt a mélyreható oka, hogy a helyzetnek és körülményeknek alapos ismerője volt, számolni tudott a rendelkezésére álló szegényes eszközökkel, habár kényszerűségből is, megtudott alkudni a reális élettel, azért a város gazdasági érdekeinek megvédésében a „lassan járj, tovább érsz“ elvét tartva szem előtt, bizony sokszor elment, hogy ugymondjuk, a fukarság legszélsőbb határáig. Pedig sok üdvös intézmény- I nek, újításnak nem volt ő ellensége, de mint a privát életben is jó gazdának ismertük, úgy a hivatali életben is vas kitartással és következetességgel azért küzdött évtizedeken keresztül, hogy a városi háztartás pénzügyi egyensúlyát félrebillenni ne engedje. Sokszor megvádolták emiatt maradisággal, meg hogy a polgárságnak a kelleténél talán több befolyást is engedett a város, ügyeinek intézésében, de az ő kiegyenlítő, az ellentétes érdekeket összeegyeztető eljárására nem egyszer nagyon is nagy szükség volt, igy hogy egyebet ne említsünk: Szekszárd rendezett ! tanácsú várossá alakulása, hatalmát és befolyását féltő polgári osztálynak a nagyobb terhektől való idegenkedése miatt ő nélküle még ma sem történhetett volna meg. Bízott, hitt benne a nép. Szekszárd várossá fejlesztése körül tehát az elhunyt polgármesternek elévülhetlen érdemei vannak. Hű sáfárja volt ő e városnak, becsületesen gazdálkodott a reá bízott „talentumokkal“. Magánéletében is tiszta, puritán; olcsó barátkozást sohasem keresett, talán éppen ezért sokkal több volt a barátja, mint sokan gondolják. Dr. Hirling Ádám, az elhunyt polgármester érdemét, a városunkat ért súlyos csapást egyébként semmi sem bizonyítja jobban, minthogy itt van még közöttünk, de virágos, nyitott koporsója felett már is ott leselkedik a tépelődő gond, hogy vájjon kiben is találunk ő hozzá méltó utódot? Az ő szép tudását, munkabírását, szorgalmát, a városi ügyek iránt való nagy szeretetét, puritánságát a hivatalban és az életben, bizony-bizony, nagyon nehéz lesz pótolni. B. TÁRCZA. Apró história. Lenni a földszintes házmester lakásban Ott nevelkedtem egykor, régen én, Jártam virágos kis perkálruhában És sírtam Argirus történetén. Rózsás álmoknak voltam álmodója, S epedve vártam, amíg alkonyul, S ha jött az est, kakukk, ha szólt az óra, Félénken ült mellém a szobaur. Ma öt szobás, erkély es a lakásom, És ősz jöttével megyek délfelé, Minden hétfőn a rozzant grófot váro n És minden péntek a bankáromé, Vagyonnal ér fel a füzér hajamban. Szavamra les fürgén a szolgahad, Sóvárgó, izzó vágy fakad nyomomban, S úgy mondják, nincsen nálam boldogabb---Cs ak egyszer lennék még tizenhat éves Mosolygó, felső, fehér liliom, Csak egyszer lennék még tizenhat éves, S ülnék az ócska, kopott pamtagon. Csak egyszer látnám még e kis világot, Hüs alkony csendje, amint ráborul, Csak egyszer hozna még egy szál virágot : A szobaur, a szobaur............. SZ ILÁGYI FERENCZ. Ahol a nép ő íelsége dönt. — Svájczi levél. — Basel, 1907. nov. 10. Minél többet gondolkozik rajta az ember, annál inkább megerősödik benne, bogy a politikai éretlenségnek első főbizonyitéka a nagy tömegnek örökös politizálása. Mert ha politikailag érettek vagyunk, jól meg tudjuk Ítélni, hogy ki is volna legalkalmasabb rá, hogy érdekeinket képviselje fönt, a legdrágább palotában s igy — mint ki jól végezte dolgát — nyugodtan engednénk útjára megbízottunkat : tessék, esibálj politikát! O aztán üthetné a kormányt, vagy dicsérhetné ; törhetné a székeket, vagy meghúzódhatna a piros bársony árnyékában — mi nem,törődnénk vele, mert tudnánk, hogy ugyesiná'ja, amint azt a mi érdekeink kívánják. így volna a monarchikus államokban, ahol a kamarák által hozott törvényjavaslatokra a király, császár stb. ő felségik ütik rá a vég-, a „tetszés“ vagy „nem tetszés“ pecsétjét. Nem úgy van ez itt, ebben a Respublikában. Itt sokat politizál a nép, vagy mondjuk igy : sokat kell politizálnia, mert hisz a nép ő felsége gyakorolja a legfőbb jogokat: végérvényesen dönt a törvényjavaslatok felett, s ellenőrzi a 2 kamaráju Bundesrat ot (szövetségtanácsot), a Nationalrat (minden 20.000 választó küld 1 tagot) és a Haendi- rat (minden kanton 2—-2 képviselőt, a fél - kantonok 1—1 képviselőt küldenek) mii ködését. És daczára a vezető sorokban moir dottajcnak, nem foghatjuk rá a svájeziakraj hogy politikailag éretlenek. Már gyerek korában beleoltják agyerekbe azt a tudatot, hogy 6 < is szuverén polgár lesz, aki 20 éves korától befolyik az ország dolgainak intézésébe. (Minden 20 évet elért ifjú szavazó.) Innét magyarázható az a — hogy ugymondjam — gőgös büszkeség, ami főként az északi és keleti svájeziakat, a németséget illeti. Mindegyik bizton tudja, hogy ha derék, törekvő és tehetséges ember lesz belőle — belőle is lehet „tekintetes király“, ő is megválasztható köztársasági elnökké. Bár az elnök sem több, mint akármelyik másik polgár. Ot is csak „polgártárs“. „Moncitoyen“-nek, vagy „Monsieur le presi- dent“-nek tisztelik. A legtöbb svájczi nevét sem tudja, mert ez a „pünkösdi királyság“ csak egy évig tart s kétszer egymásután ugyanaz nem választható meg A politikailag éretté tevésben nagy szerep jut az iskolákra, Mint ahogyan azt már egyszer említettük, minden oktatás teljesen ingyenes. (Az egyetemi oktatást kivéve.) Könyvet, sőt iskolai ruhát is ingyen kap a legtöbb tanuló. Azt pedig, bogy a svájczi iskolázás kitűnő, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy messze külföldről soksok szülő küldi gyermekét svájczi iskolába. Az életre készítik itt elő az ifjakat és leányokat, mindjobban megerősítve őket abban a tudatban, hogy nekik hazájuk kiépítésében nagy szerep jut. Mihelyest 20-ik évét eléri az ifjú, gyakorolhatja „legszebb polgári jogait“.
