Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-11-16 / 46. szám
1907. november 16 KÖZÉRDEK ä pest, VIII., József utcza 23). Igen szívesen acl bárkinek is felvilágosítást, a ki ez iránt hozzá fordul. Tolnavármegye őszi rendes közgyűlése. Tolnavármegye közönsége f. hó 15-én tartotta szokásos őszi rendes közgyűlését. Eleintén bizony nem nagy volt az érdeklő- I dés, de később mindinkább szaporodott a közönség, s ha színházi előadásról lenne szó, kiírhatnánk: közepei ház. Ne tessék azonban azt hinni, hogy ekkora érdeklődést is a — tárgysorozat keltett, izgatta a lelkeket egy küszöbön levő főispáni kinevezés, az ennek folytán előálló helyzet és személyi változás, továbbá az állami, vármegyei, községi tisztviselők megyebizottsági tagsága ellen körül hordott véres kard . . . Suttogás, fontoskodó, itt-ott aggodalmas arczok, heves párbeszéd, a helyzetet szondirozók barátságos, tapogató mosolya töltötte ki azt a kis időbeli hézagot, amely a külső óra és a főispáni óra között mutatkozott. A pár percznyi diíferenczia kedves alkalmul kínálkozott a csevegésre. Ezt a pár percznyi időt fel használta a legnagyobb magyar, maga Széchenyi István gróf is. Arczképe, a nemes- j szivü grófné, Apponyi Gézáné jóvoltából ma még ugyan csak a sarokba volt állítva, de elmélyedő, fürkésző tekintetével, már most feltűnhetett sok mélyebben gondolkozónak. .Mintha e kimagasló alak azt tanulmányozta volna: vájjon érdemes társaságba jutott-e? Higgadtság, bölcseség, minden magán érdektől, személyi tekintetektől ment tárgyilagosság lesz e itt az ur jövőben is . . . avagy? ... — Bizonyára nem akarta, de e kimagasló nemzeti nagyság eltűnődését mégis csak főispánunk — gróf Apponyi Géza szakította t-‘1 be, azzal, hogy — belépett. Harsogó éljenzés .hangzott fel , a mikor az elnöki széket elfoglalta. Főispánunk erre melegen üdvözölve a megjelent bizottsági tagokat, a közgyűlést megnyitotta. A tárgysorozat legelső pontja a vármegye 1908. évi közigazgatási, árva és gyám hatósági kiadásairól szerkesztett költségvetés volt. Simontsits Elemér vármegyei főjegyző nagy alapossággal ismertette az ügy állását. Először is a pénzügyi szakosztály szépen megokolt jelentését olvasta tel. A pénzügyi szakosztály bővebben kifejti, hogy a költségvetés kiadási tételeinek emelkedése abban leli magyarázatát, hogy jövő évben több tisztviselő a fizetési fokozat I. fokozatába lép, a mi 8920 korona többletet okoz, továbbá a tiszti ügyész mellett alkalmazott irodavezető fizetése 1904 évtől kezdve 7573 kor. 73 fillérrel most egy ösz- szegben állíttatott be a költségvetésbe, a miniszter ugyanis eddig mindég kifogásolta ez állásnak államköltségen való rendszeresi- i tését, bár nem zárkózott el, hogy ez , állás javadalma valamelyik alapból fedeztessék. A nagyobb munkabérek miatt ! a dologi kiadások is szaporodtak, a vármegye tulajdonát képező épületeknél irtatarozási költség 12595 kor. 26 fillért tesz ki. Ezek alapján a szakosztály indítványozza, hogy amennyiben az önmegadóztatás terén az évi 2°/o-al a vármegye már tetemes áldozatot vállalt magára, a közgyűlés állapítsa meg a szükségletet 361,546 kor. 86 fillérben s a mutatkozó 40,400 kor. 76 fillér hiányra I pótjavadalmazást kérjen. A részletekre vonatkozó javaslata ez: 1. A tiszti ügyész mellett iktató-kiadói állás szervezendő, mivel ez a tényleges szükségletnek jobban megfelel egy alügyészi állásnál. 2. Ha a költségvetés idejében jóvá nem hagyatnék, az épületek tatarozása ne a rövid őszi napokban, de inkább a következő év í tavaszán eszközöltessék. 3. A természetbeni lakást élvező káp- j lár 180 korona lakpénze beszüntetendő. 4. Megkérendő a miniszter, hogy a | szolgaszemélyzet ruházatára előirányzott 6661 kor. 76 fillért változatlanul hagyja helyben, mert ez a tényleges kiadásnak felel meg. 5. A központi irodában 3, az árvaszéknél 3 dijnoki állás rendszeresittessék. Ezzel nem lesz több a dijnokok száma, csak kikü- szübültetik ama szabálytalanság, hogy való j ságban több dijnok volt alkalmazva, mint a hánynak fizetéséről a költségvetésben gondoskodva volt. 6. A vasúti, távirda, telefon használat elterjedése folytán a lovasküldönczök lótartási kötelezettsége, illetve a 600 korona lótartási átalány törlendő a költségvetésből. A közgyűlés a fenti javaslatot az állandó választmány javaslatához képest a megejtett j névszerint való szavazással magáévá tette. A > javaslat mellett 83-au, elleuc 9 en szavaztak. E véghatározatot a vármegye területén ki- { hirdetik s jóváhagyásra a belügyminiszterhez terjesztik fel. A közgyűlés második pontja Szabó j Károly országgyűlési képviselőnek lapunk hasábjain már többször' ismertetett amaz indítványa volt, amelyben a tisztviselők és jegyzők évi 5°/o-os nyugdíj hozzájárulásának 3%-ra leendő leszállítására összesen 1 °/o j pótadó kivetését indítványozta. A pénzügyi szakosztály Simontsits Elemér alapos, igazán a leglelkiismeretesebb tanulmányozásra valló referálása alapján azt javasolta, hogy : „Mondja ki a törvényhatósági bizottság a községi alkalmazottak nyugdíjintézetéről szóló 443—905. szabályrendelet 7. §-áuak megfelelő módosítása kapcsán, hogy 1908. január 1-től kezdődőleg a községek lélek- szám szerinti hozzájárulása az eddigi 08 fillér helyett évenként 10 fillérben állapitta- tik ineg s ugyanezen szabályrendelet 5. §-a 3. pontjának módosítása kapcsáu azt, hogy a nyugdijintézet tagjainak évi rendes hozzájárulása az eddigi 5 °/o helyett 3 °/o-ban álla- pittatik meg. Ezekben ki lévén meritve a községi alkalmazottak érdekében teendő minden intézkedés, már csak a vármegyei alkalmazottak hasonló mérvű tehermentesítése és a megyei nyugdíjalap fedezeti hiányának megszüntetése erejéig veendő igénybe a vármegye közönségének áldozatkészsége. E kettős czélra összesen Va pótadó kivetését hozzuk javaslatba, annak kijelentésével, hogy a pótadó évről évre és csak addig fog igénybe vétetni, a meddig azt a szükség követeli. Ezzel kapcsolatban kimondandónak véljük, hogy a tisztviselői nyugdij-alapról szóló vármegyei szabályrendelet 5. §.-nak b) pontja akként módosittatik, hogy a nyugdíjintézet részesei az alaptőke növeléshez a fentebb jelzett időponttól kezdve az eddigi 5%> helyett fizetésük 3°/o val kötelesek hozzájárulni. Ugyancsak a pótadó mielőbbi beszüntetése érdekéből javasoljuk, hogy a mérték- hitelesitési alapnak közelebbi rendeltetéssel nem biró tőkéje, mely 19162 kor. 41 fillért tesz ki, egész összegében a tisztviselői nyugdíjalapba utalványoztassék be s ehhez a kereskedelemügyi m. kir. minisztérium jóváhagyása kieszközöltessék. Szükséges, hogy a pótadó megszavazása esetén a kivetés engedélyezése iránt a bel- és pénzügyminiszterhez előterjesztés tétessék.“ A közgyűlés a fenti meggyőző érvelésű javaslatot az állandó választmány javaslatához képest — a megejtett névszerint való szavazással 54 igen szavazattal 17 nem szavazat ellenében egész terjedelmében magáévá tette. * • “Az alispán időszaki jelentését tudomásul vették s egyúttal megbízták az alispánt, hogy gróf Széchenyi István olajfestésü arczképéuek a közgyűlési terem részére ajándékozásért a vármegye közönségének mély köszönetét gróf Apponyi Gézáné Öméltóságának tolmácsolja s a képnek alkalmas helyen való felfüggesztéséről gondoskodjék. A közigazgatási bizottság és számonkérő szék jelentéseit tudomásul vették, a gyámpénztári pénzkészleteket 191)8. évtől kezdve a szekszárdi két pénzintézetnél helyezik el egyenlő arányban. Az 1901-ben választott törvényhatósági bizottsági tagok megbízatása a folyó óv végével lejárván s a törvényhatósági bizottságban akként üresedésbe jövő, valamint a gyönki választókerületben lemondás s a závodiban elhalálozás folytán időközben megüresedett tagsági helyek választás utján történendő betöltése a folyó évben eszköz- lendő lévén, az állandó választmánynak e tárgyban előterjesztett javaslatához képest kimondatni határoztatott, hogy az eddigi kerületi beosztás alapján foganatosítandó me- gyebizottsági tagválasztások az egész vármegye területén 1907. évi november hó 22-én lesznek megejtendők. A választás vezetésére elnökökül a következő bizottsági tagok lmtároztattak kiküldetni : a sióagárdi választókerületben dr. Szászy Endre; az alsónyéki választókerületben Szabó Károly; a bátaszéki választókerületben dr. Leopold Kornél; a bonyhádi választókerületben Halász Géza; a bölcskei választókerületben Szakács György; a czikói választókerületben dr. Müller János ; a decsi választókerületben dr. Steiner Lajos; a diós- berényi kerületben Klimes Antal; a dombóvári kerületben dr. Rolf Aladár; a duna- foldvári alsó kerületben Biró Imre; a duna- földvári felső kerületben Rátkay László; a dunaszantgyörgyi kerületben Jó Dömötör Károly ; a faddi kerületben Koleszár Fereucz : a felsőireghi kerületben Kovartz Józs.ef; a gyönki kerületbeu Bévárdy Lajos; a györei kerületben Hónig Albert; a gyulai kerületben Hain- rikfiy Pál; a hőgyészi kerületben Streicher Péter; a kétyi kerületben Hölczel Antal; a kistormási kerületben Wigand János; a kölesdi kerületben ifj. Bernrieder József; a majosi kerületben Szinger Bálint; a miszlai kerületben Győré István; a mucsi-i kerületben Jeszenszky Andor; a naki kerületben Szabó Lajos; a nagyszokolyi kerületben Hirsch Ignácz; a nagyszékelyi kerületben Mekwarth Ernő; a nagydorogi kerületben Bakay Dezső; az ozorai kerületben Parragh Béla; az őcsényi kerületben Szeghy Sándor; a pinczehelyi kerületben id. Tóth István; a paksi alsó kerületben Bunn Lajos ; a paksi felső kerületben Szeniczey Géza ; a 8Ímontornyai kerületben Kempftner Ernő ; a szakcsi kerületben Vitkovits Ferencz; a koppányszántói kerületben Magyar Zsigmond ; a szekszárdi alsó kerületben László Lajos; a szekszárdi felső kerületben dr. Beöthy Károly; a sárszentlőrinczi kerületben Pesthy Endre ; a tamási-i kerületben dr. Frühwirth Jenő; a tengődi kerületben Kövesdy János ; a teveli kerületben Wéber János; a tolnai kerületben dr. Szily Géza; a magyarkeszi kerületben Offenmüller Zsigmond és végül a závodi kerületben Magyar Zsigmond. Egyszersmind a választási napy halaanyragi kérdést pedig békésen lehet megoldani, amibe is beleegyezhetik. — Majd holnap eljövök. És átvette lakása kulcsait. Otthon sivár lakása fogadta, mely rideg és kietlen volt, mint a novemberi őszi táj. Itt egy bútor, egy szőnyeg, azután üresség, üresség. Levetette magát a pamlagra és lázas homlokára szorította kezét. A megsemmisülés érzete töltötte el. Igen futni, menekülni fog az élettől, ami neki már nem nyújthat egyebet keserűségnél és gymlázatnál. Leült az Íróasztalához és elővette belőle pisztolyát. Le\elet akart Írni, de nem tudta gondolatait rendbe szedni. Kinek Írjon ? Mit Írjon ? Hisz nincsen senkije. . A kétségbeesés utolsó perczeiben végig- jártatta tekintetét egész életén és megpihent egy verőfényes hosszú nyárnál, hol csupa napsugár ragyogott. Nem is vette észre a ruhasuhogást ‘a háta rnegett, csak akkor döbbent meg, mikor egy kéz vállán keresztül a pisztolyt- fölemelte. — Nem szabad. Magának élnie kell. Alig ismerte meg a lefátyolozott női arezban Jolánt, akinek nyugodt és szelíd tekintete szerelmesen pihent meg rajta. __ Nem szabad ezzel a gondolattal fo glalkoznia. Uj életet kezdünk, érti ? Érted V És Gábor könnyekkel bontotta es úgy csókolta meg a hü asszony szép fehér kezeit. Szabó Aurél.
