Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-11-02 / 44. szám
2 közérdek lí]<)7. november 2 mondatával is, a melyben hivatkozik bizo nyos Pató Pál nevezeti! úri emberre, ezt a patópálságot kell levetkőznünk és másik magyar jelmondatot zászlónkra Írni: „hass, alkoss, gyarapits“ ... és városunk előre fog menni. Engedje meg azonban czikkiró tisztelt kartársam, bogy fejtegetésein ek egyik részé vei, ne legyek vele egy véleményen. Ugyanis ő a szekszárdi kikötőt a város alatt akarja megvalósítani, a vasúti induló ház tájékán és onnan a csatornát Gemencznél torkoltatni az eleven Dunába. Ezen tervezettel nem vagyok egy véleményen, nem pedig azért, mert szűkmarkúságot látok benne, kihagyván egy körülbelül hatvan ezer holdnyi Kánaán földet, 7 virágzó és népes községgel együtt, a ha józható csatorna jótéteményéből. A hajózható csatorna van a lakosságért, nem megfordítva, arra kell tehát a csatornát vezetni, ahol leg több hasznot tesz a lakosságnak, a mellett hogy a legjobban ki is fizeti magát, már pedig bármilyen nagyobb összegbe kerüljön i is a csatorna folytatása Szekszárdtól—Báfáig, azt hiszem, nem, meggyőződésem, hogy az egész csatornának nem lesz egy része sem, a mely több hasznot hozna, mint ez a szakasz, különösen akkor, ha aSárbátától kezdve egv mellék csatorna építtetnék Decs alatt a régi kis Duna meder részbeni fölhasználásával az eleven Dunához, adván ezen mellék csatorna nekünk szekszárdiaknak, a legrövidebb vizi utat Bajára. Küzdelem nélkül, utánjárás nélkül nem érünk el semmit, vonjuk tehát bele a küzdelembe az egész Sárközt, Báta- széket és Bátát, talán összetett erővel többre megyünk. Én hiszem, hogy a Sárköz és Bátaszék teljesen tudatában vannak az esetleg megépítendő hajózható csatorna nagy, életbe vágó fontosságának, azért meg vagyok győződve, hogy velünk vállvetve fognak közreműködni, az ige testté váltása tekintetében Még egyet vagyok kénytelen megemlíteni, nehogy félre értessem: a hivatkozott | fejtegetésben arról van szó, hogy Tolna is I kapjon csatornát; kijelentem, hogy az esetben, ha ezen első rendű ipariiző község a csatorna hálózatba bele nem foglaltatnék, ez ' egy végzetes öreg hiba volna, mert örökre megbénítaná Tolna fejlődését úgy ipari, mint közegészségi irányban, már pedig minden j erőnkből előre kell vinni az olyan községet, a melynek lakosságában, iparűzés dolgában elsőrendű egyéneket birunk. Hajózható csatornát tehát Tolnuuár- megyének, Szekszárditok, de a Sárköznek is, le eqész Hátáig. F . . . Károly. A jegyzők és a függetlenségi párti értekezlet. Tekintetes Szerkesztő Ur! Tolnavármegye községjegyzői karát a : legközelebbi múltban súlyos megtámadtatás érte, miután pedig a megtámadtatás a nagy nyilvánosság előtt történt, tisztelettel kérem válaszunknak becses lapjában helyet adni. A Tolnavármegyei függetlenségi és ; 48-as pártnak Szekszárdon, október 19 én tartott szervezkedő értekezlete elhatározta, i hogy felkéri gróf Apponyi Géza főispán és Dőry Pál alispán urakat odahatni, hogy7 a megyei és községi tisztviselők befolyásukat a megyebizottsági tagválasztásoknál ne ér vényesitsék és a választásokban mint jelöltek részt ne vegyenek. Ha pedig a főispán és alispán e tekintetben megnyugtató nyi latkozatot nem adnának, akkor a belügyminiszterhez és a kereskedelmi miniszterhez 1 fordulnak. (Lásd a Tolnamegyei Közlöny 1907. október 24-iki számát.) Ezen szó szerint idézett párthatározat valódi értelme, hogy az értekezlet pressziót akar gyakorolni a főispán és alispán utján a vármegyei tisztviselőkre és a községi elöljáróságokra — kár volt mindjárt nyíltan ki nem mondani a községi jegyzőkre, — hogy a megyebizottsági tagválasztásoknál törvény- adta jogaikat ne gyakorolhassák, de még tovább is elment az értekezlet a presszió gyakorlásában, midőn megfenyegeti magát a főispánt és alispánt avval, ha nem tesznek az értekezlet kedve szerint megnyugtató nyilatkozatot, akkor a belügyminiszterhez, sőt a kereskedelmi miniszterhez is fordul nak. Hogy miért éppen a kereskedelmi miniszterhez, okát még csak nem is sejtjük. Hogy mik voltak a szervezkedő értekezlet ezen határozatának inditó okai, azt a hírlapok nem közük és igy csak sejtjük, hogy vagy aggódik a szervezkedő értekezlet, hogy a községi jegyzők önállóságuknál fogva egy párt intéző bizottságának kívánságait vakon követni nem fogják és ezért őket megfélemlíteni kívánta, — vagy pedig éppen nem hízik a községi jegyzők önállóságában és attól fél, hogy mindenre kapható vak eszközök lesznek a felsőbb hatóságok kezében. De bármi volt is a szervezkedő értekezlet határozatának inditó oka, mi, községi jegyzők magában a határozatban, de annak indokolásnélküliségében is oly meggyanúsító, oly lcalázó és lealacsonyító sértést látunk, melyet eltűrni hajlandók nem vagyunk és azt oda, ahonnan e sértés érkezett, a leghatározottabban visszautasítjuk és egyben — bár még csak feltételezni sem merjük, hogy Tolnavármegyének törvénytisztelő főispánja és alispánja, vagy pedig a belügyminiszter ur ilyen törvényellenes cselekedetre kaphatók volnának, nagynevű kereskedelmi miniszterünkre nézve pedig még a gondolat is sértő, hogy miniszteri állását pártvezéri állásától megkülönböztetni ne tudná, — ezennel kijelentjük, hogy mi törvéaybiztositotta jogainkat, egyéni függetlenségünket bármily hatalommal és bármily befolyással szemben megvédeni fogjuk; akarat- és vélemény szabadságunkat megcsonkítani, konfiskálni nem engedjük. Kijelentjük, hogy a vármegyei bizottsági tagválaaztásoknál —. bár korteskedni nem fogunk, de nem is szoktunk, — magunkat leszorittatni nem engedjük, véleményünk szabad nyilvánításának jogát mindenkorra fenntartjuk, mert mi a törvényhatósági bizottságot nem egy politikai párt szolgálatában álló politikai faktornak, hanem a vármegye lakosságának közérdekét, a közjót szolgáló és a hatalom túlkapásai ellen is megvédő, minden politikai pártszenvedélytől ment önkormányzati szervezetnek tekintjük és igy a bizottsági tagok megválasztásánál nem azt tartjuk mérvadónak, milyen politikai párthoz tartozik valaki, hanem hogy mennyire alkalmas ezen helyet betölteni. De kijelentjük azt is, hogy a bizottsági tagválasztásokban mint jelöltek is részt fogunk venni, nem önző czéloltból, nem feltűnési viszketegből, nem a czimért, hanem azon okból, mert — ezt talán a függetlenségi párt intéző bizottsága is elismeri, — a községeknek és községi lakosságnak ügyé- ben-bajában, örömében és bánatában vele érző első tisztviselői, szellemi vezetői mi vagyunk, folyton köztük élvén, mi tudjuk talán legjobban, mi és hol fáj, miként lehetne a község és közönségének helyzetén javítani és igy, miután a községek összessége képezi a vármegyét, szerénytelenség nélkül is jogosultnak tartjuk álláspontunkat, hogy csak a közérdeknek és közjónak teszünk szolgálatot, midőn a községek összeségét képező vármegye bizottságában, ismételjük, nem a magunk, hanem a községek jól felfogott érdekében helyet kérünk. Legyen megnyugodva a függetlenségi párt, egyéni függetlenségünket, mint azt már többször beigazoltuk, mindig megóvtuk és a jövőben is megóvni nemcsak képesek leszünk, hanem mindenkor megóvni is fogjuk. A kérdésnek politikai oldalát nem érintjük, mi nem politizálunk, de annyit mégis meg kell említenünk, hogy súlyos taktikai hiba volt egy egész társadalmi osztályt, a | jegyzőket — eltekintve attól, hogy közülök | már sokan nagy szolgálatot tettek a fttgget- | lenségi pártnak, — a határozat meggondolatlan elfogadásával oly mélyen megsérteni, annál is inkább, mert ezen egy egész társadalmi osztályt megbélyegző, azt jogainak gyakorlatában megakadályozni kivánó liatá- I rozat oly éles ellentétben áll a függetlenségi I párt alapkövével, a szabad államban szabad polgár eszméjével, mely az alapba vetett bizalmat is megrendíteni képes. Végül, még egy kiáltó ellentétre vagyunk kénytelenek rámutatni, mely a szervezkedő értekezlet határozata és eljárása közt mutatkozik. Midőn ugyanis a szervezkedő értekezlet kimondja, hogy a vármegyei és községi tisztviselők a megyebizottsági tagválasztásoknál befolyásukat ne érvényesíthessék, ugyanazon értekezlet ugyanazon napon beválaszt a megyebizottsági tagválasztást iráuyitó és igy befolyását fokozottan érvényesítő központi és kerületi intéző bizottságba egy vármegyei tisztviselőt és 2 községi birót. Bármiképp keressük, nem tudjuk a következetességet a határozat és eljárás közt feltalálni. Vagy talán aki előre jelentkezik, annak minden meg van bocsájtva? Arról nem szól a kizárási indítvány7. Uraim! Mi mindenkor szabadon fogjuk követni szivünk sugallatát és egyéni meggyőződésünket, de ily alakban kegyet nyerni neiu óhajtunk. Egyébként béke velünk! Kiváló tisztelettel vagyok Hőgyészen, 1907. október 30-án Tekintetes Szerkesztő Urnák lekötelezett szolgája : Klimes Antal, községi főjegyző, a Tolnavármegyei községi- és. körjegyzők egyletének elnöke. VÁRMEGYE. Tolnavármegye pénzügyi szakosztályának ülése. A pénzügyi szakosztály október hó 29-én tartotta ülését Örffg Lajos elnöklete alatt. Az ülésen jeleuvoltak: Simontsits Elemér, Tolth Ödön, Kurz Vilmos, Leopold Sándor, Leopold Kornél tagok, Klimes Antal, a jegyző egylet elnöke és Ferdinánd János, pénzügyi számellenőr. A bizottság letárgyalta a számvevőség által összeállított 1906. évi házipénztári számadást és az 1908. évi házi- pénztári költségvetést. A számadást 360.504 kor. 01 fillér bevétellel, 348.713 kor. 56 fillér kiadással, 11.790 kor. 45 fillér pénztári maradvánnyal, 15.127 kor. 19 fillér tiszta vagyonnal, jóváhagyásra ajánlta s megállapította az 1908 évi költségvetést is s az ennél mutatkozó hiány fedezésére 2°/0 os pótadó kivetését javasolja a folyó ho 15-én tartandó közgyűlésnek. Szabó Károly országgyűlési képviselő, megyebizottsági tagnak ama indítványát illetőleg, hogy a vármegyei tisztviselőknek 5°/o-os Tüdobstegsegek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza eilen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen nindenlar „Rock*" ertUeU etom»goUuU F. Iltfaaia-La Roche A Ce. Basel (Stájtl Emeli az étvágyat ét a testsúlyt, teti a köhöféat, váladékot, éjjeli izzadáA Kapható erroei rendeletre a fy^gysiertára*- baa. — Ara flvegei.k.nt 4.— k-tfutu
