Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-10-26 / 43. szám
K Ö’Z ÉRDEK 1907. október 26 8 „DELICIA“ CZUKRÁSZDA Szekszárd, Széchenyi-utcza, szálloda-épület megnyílt Megrendelések elfogadtatnak és ízlésesen készíttetnek. Kávé — Csokoládé — Tea I —---------------------—----CS ARNOK._____ Álmok. A nagybeteg nyugtalanul hánykolódik puha, tinóin párnái között, mozgolódik, a mennyire kevés ereje még megengedi. Sehol se találja helyét, igy se jobb, mint amúgy. És tekintete, az a két halódó, szürke szem is izgatottan, lázasan fut végig a szobán. De hasztalan, nem látja, nem találja azt, amit keres. Ágya mellett egyetlen gyertyaszál ég és legalább a beteg közvetlen közeléből riasztja tovább a komor, fekete sötétséget. De alig van már belőle piczinyke darab, fél óra múlva kialszik és ki tudja, lát-e még valaha fényt e világon a halódó aggastyán. Nyugtalanul mozog fekvőhelyén, rosz- szul van a párna a feje .alatt. Csöngetni fog, —- gondolja magában, — de hát érdemes e V Elképzeli a jelenetet. Bejő majd a szolga és íeszesen, ki- mérten szól : — Parancsol, uram ? ! Aztán hidegen, gépiesen végzi el a munkáját és szó nélkül, mély meghajlással távozik . . . Nem, nem érdemes, inkább nem csönget. Nem érdemes. • Lehanyatlik mély fájdalomtól eltorzult ősz feje és lehunyja lázban égő, beesett szemét. Édes, csattogó inadárdal száll hirtelen feléje és enyhe, illatos tavaszi lég öleli át megifjult tagjait. Mi ez . . . mily kedves, bűbájos varázs . . . ? . . . Milyen szép az élet, milyen gyönyörű a világ. Mondja-e még valaki, hogy élni nem érdemes, hogy az élet néha nehéz teher is lehet, mely gyakran nehéz küzdelemre hiv és ezer csorbát ver kardod vasába, ha küzdeni mersz vele . . . Csak bolond lehet, ki erre gondolhat. A pacsirta dalánál még sokkal édesebb zene csendül feléje. Megismeri az édeni hangot, hogy is ne ismerné meg. Siet, siet arrafelé, honnan a dal hallatszik és hamarosan megleli a dalos kis madarat. Azután együtt szól az ének és együtt csendül a fiatalos, vidám sziveknek boldog kaczagása. A beteg feleszmél. Borzasztó szomjúság gyötri. Ott áll asztalán a viz. Milyen kincs gyakran ez a pár csöpp üdítő ital is, mikor testünket, lelkünket egyaránt égeti, perzseli az emésztő tűz . . . ! Feléje nyúl, hogy a poharat felemelje, de karja erőtlenül hanyatlik alá. Csöngessen ... Oh nem érdemes. Szeme újból lezárul és tovább álmodik, tovább álmodja a régen, régen elmúlt időket, melveket visszahozni lehet. többé sohasem . . . Igeu, igen, ő édes, okos, szép leány. Oly kedvesen, csengőn hangzik a szava, oly jól esik, ha közelében lehet. Szereti a leányt és e szép leányka is szereti őt. És mégis, megkérje a kezét . . . ? Nagy feladat, egész életre szóló kapocs a házasság. Es ha szerelmük nem elég erős arra, hogy évek során meg ne gyengüljön, el ne tűnjön? Képes lenne e arra, hogy igazán boldoggá tegye a leányt, vagy pedig rózsás fátyolkép mindaz, amit most a jelen szeme elé varázsol ? És vájjon a leány is szereti e őt, oly erővel, mint ahogy azt mindaketten hiszik. 5 Es ha egykor eljönne egy másik férfiú, az ; az igazi, aki kérlelhetetlen kézzel markolna bele egy család békés boldogságába? Lehe tetlen e ez ? Nem. Hiszen mi van rajta, ami oly igazán őszinte szerelmet érdemelne?-— Es nem kérte meg a leány kezét és nem házasodott meg soha, szabad maradt. Ismét felriadt álmaiból. Ez a csönd, ez a magányosság milyen iszonyú most, amikor még él. Mit akarnak tőle, miért temetik el már elevenen is az embereket ? . . . Fel szeretne ugrani, kirohanni, ki az eleven, lüktető életbe, ahol nyüzsgő emberár forrong, ahol forr, pezseg az élet . . . De még csak megmozdulni sem tud. Pedig meg kell mozdulnia, mert igy nem birja tovább. A legkeményebb kőpad is puha párna ahhoz a fekvőhelyhez képest, amelyen most fetreng. — Nem, nem birom tovább, — nyögi vad fájdalomtól gyötrötten a nagy beteg. Mégis csak csöngetni fog. S máid bejön a borotvált képű lakáj, megáll a küszö bőn és mélyen meghajolva fogja kérdezni: — Parancsol a nagyságos ur ? Mindegy, legalább mellette lesz valaki, aki elriasztja ezt a rettenetes, tűrhetetlen magányosságot. Remegő kezét felemeli, — amennyire birja . . . Hiába, már a, csengő hideg gombját sem éri el. Hörögve kinIódik, de hasz- tálán, fáradtan visszahanyatlik párnáira . . . Es nagyokat lobban a kialvó gyertyaláng és nemsokára teljes csönd és sötétség ! borul a kicsi szobára. Csönd és sötétség. Kárpáty Andor. TÖRVÉNYSZÉK. ^ Esküdtszéki tárgyalások. A szekszárdi kir. törvényszéknél e hétfőn kezdődtek meg az ez időszaki esküdt birósági tárgyalások. A következő bűnügyekben holtak ítéletet. Életfogytiglani fegyházra Ítélt asszony. Ozv. Bordán Józsefné. bölcskei lakos beretvával elvágta szomszédasszonyának, Árvái Jánosnénak, szül. Kovács Máriának a nyakát, azután pedig meglopta őt. A szekszárdi esküdtbiróság életfogytiglani fegV- házra Ítélte el, de Steiner Lajos dr. védőügyvéd semmiségi panasza folytán a kir. Kúria uj tárgyalást rendelt el A héttőn délelőtt összeült esküdtek verdiktje most sem volt kedvezőbb, ennek folytán a kir. törvényszék a gyilkos asszonyt életfogytiglani fegyházra Ítélte. Gyilkos testvér. Fáth József, grábóczi lakos egy kis házból álló örökség miatt nagy viszálykodásban élt leánytestvérével, aminek az lett a vége, hogy mikor ez hozzáment a vitás házba pörlekedni, testvérét a szóváltásból kifolyólag megsebesítette, úgy, hogy ez belehalt a kapott sérülésbe. A hétfőn délután összeült esküdtek erős felindulásban elkövetett halált okozó' súlyos testi sértésben mondták ki bűnösnek, ennek alapján a bíróság 3 és fél évi fegyházra ítélte. Négyen egy ellen. Rapp János, Sipos István és János, valamint Szeltheim Henrik, mázai lakosok kihivatták a korcsmából az ott mulató Ste- fán Jánost, azután nekiestek bottal, fakéreggel, puskatussal és meg is szúrták, úgy, hogy elvérzés folytán még aznap éjjel meghalt a helyszínén. Az esküdtek az október 22-iki tárgyaláson halált - okozó súlyos testi sértésben mindnyájukat bűnösnek mondták ki, a bíróság ennek alapján Rapp Jánost, 1 évi börtönre, a többieket 4 -4 havi fogházra Ítélte, melyből négy hónapot a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vettek. Ezenkívül fejenként 20—20 korona pénzbüntetést is fizetnek. A falu rossza. Porteleki József, pálfai legénynek sokakkal volt sora, baja. Czobor Józseffel is összeszólalkozott a korcsmában. Czobor este, amikor Lázár Istvánnal a szérűjükre ment, ismét szemben találta magát Pórtelekivel. Szóváltásuknak az lett a vége, bogy Porteleki az ott kapott sérülésekbe pár nap múlva meghalt. Az esküdtbiróság f. hó 23 án ítélkezett ez ügyben és Lázárt felmentette, Czo- bort 10 évi fegyházra ítélte. Anyagyilkos. Szabó György, 19 éves decsi lakost, aki szeptember hó 20 án rövid össZeszólal- kozás után édesanyját összeszurkálta, baltával fejbevágta és végül addig fojtogatta, inig meghalt, f. hó 24-én az esküdtek Beké Eerencz kir. ügyész vád- és dr. Steiner Lajos védbeszéde után szándékos emberölés vétségéért 12 évi fegyházra Ítélték. A dunaföldvári veszedelem. Németh Mihály Banai, Kis András (FVancsics) 21 éves dunaföldvári suhanezok elhatározták, hogy Zerza Jánost, a ki Kiss András Francsicst 1907 jnnius 16-án a Vicáik-féle korcsmában megszurta, a rákövetkező vasárnapon agyonütik, E czélra ifjú Gallai Istvánóknál karókat faragtak s ezt megállapodásukhoz képest Gallai a Búzás féle bolthoz vitte, itt nekik átadta, maga haza tért, ők pedig a két doronggal felfegyverkezve Zerza lakása felé indultak, a Baross utczába. Útközben ifjú Vajai János és Németh Sándor 18 éves suhanezok kai találkoztak, a kik szintén kaptak a terven, karókat vettek- magukhoz s igy megerősödve elhatározták, hogy nemcsak Zerzát ütik agyon, de mindenkit, a ki utjukba kerül. Nemsokára meg is kezdték véres munkájukat. A Baross utczában kinnt ülő Pék Jánost egyszerűen agyonütötték, Kovács Gulyás Jánost, Skuta Sándort, Skuta Sándornét, Fekete Mihályt is agyba főbe verték, sőt neki estek Czobor Sándor és Hovárth József községi rendőröknek is. Ezek azonban kardjukhoz kaptak s verekedő legények közül hármat megszalasztották, egyet pedig letartóztattak. Az állatia- san vad legények ellen szándékos emberölés miatt emeltek vádat. A tárgyalás tegnap csak későn este ért véget. Németh Mihály és Banai Kis Andrást az esküdtbiróság 15—15 évi,. Németh Sándort 5 évi fegyházra ítélte, ifj. Vajai Jánost felmentették, de szabadon nem bocsájtották, mert az ügyész semmiségi panaszt jelentett be.
