Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-10-26 / 43. szám
2 KÖZÉRDEK 1 yu7. október 26 árát a különféle kurtelek s ha jogosult a mezőgazdák, iparosok tömörülése is, annál inkább jogos az önvédelem a szőlőtermelők részéről: akik sohasem akartak mást mint: élni s másokat is — élni hagyni! Széli Kálmán vezeklése. — A vármegyei pénztárakról. — Akárhogy forgatjuk is az alkotmány biztosítékokat, azt találjuk bizony, hogy hiány zik azokból a leglényegesebb rész, a pénzkérdés, a vármegyei pénztárak visszaállításának, kérdése és ténye. Vájjon ér e valamit a különféle bíráskodások illetékességének megjelölése, ha a vármegye közönségének rendelkezési joga megakad egy kis pénzű ;yi tisztviselőnek azon hivatali ténykedésén, hogy minisztere rendeletére nem jegyzi ellen , z alispán rendeletéit és nem fizeti ki az utalványozott összeget. Mit fog érni, ha nv-ny- dörgünk is a megye gyűléseken az alkot mány védelmében, de a mikor a gyomor korgás, a mindennapi kenyér megszerzésének állati ösztöne arra kényszerűik a leg hazafiasabb tisztviselőt is, bogy rub bonokat vonjon, mielőtt állásáról lemond, mert vármegyéje nem rendelkezvén pénze felett, csak lelkes * dést tud részére biztosítani, de a maga és családja részére,a megélhetést nem. A megyei pénztárak visszaállítása nem politikai kérdés, hanem a várra, gyei autonómia legsarkalatosabb pontjának ismételt meg valósítása s igy a nemzet v.■en-isti •Minik megerősítése, a mely törekvésben minden magyar embernek egyetértőnek kel tennie. Re méljük, hogy vármegyénk törvény has ósági bizottsága ügyeimét e fontos kérdés nem ke rüli ki és hogy a november hóban megtartandó közgyűlésen elhangzik már az indítvány, amely hatályon kívül helyezni kívánja azt a törvényt, a mely a puritik ez <> bple alatt, könnyelműen a nemzeti önvédelem leg hatalmasabb fegyverét csorbította ki Mekkora tévedés volt a vármegyei pénztárak beszüntetése, semmisem bizonyítja job mn : Széli Kálmán vezeklésénél. (3, aki a törvényt ab kotá, éppen a múlt héten jelentette ki mély sajnálkozását a felett, hogy a vármegyei autonómián a pénztár elvételé folytán olyan hatalmas rést ütött. Szánja-liánja hunét, de már késő . . . Ide nem csak a nemzet védelmi szempont, hanem a vái megtol ügyek jó ellátása, az állampolgárok és árvák érdeke is sürgősen kívánja a pénztárak visszame gyésitését. Vármegyénk alispánja és árvaszéki elnöke, a kdzségjegyz.ői kar fényes bizonyságot tehetnek erről, velük együtt ez a sok állampolgár, akik végigjárják a két palotában (Vármegyeház és Pénzügyi palota) a kálváriát mig ahhoz az összeghez jutnak, amiért megdolgoztak vagy ami őket, mint tulajdonuk megilleti. Számtalan vármegye követed már a megyei pénztárak visszaállítását, itt az ideje, hogy Tolnavármegye is megtegye e téren is higgadt bölcsességgel azt a mi kötelessége. Nagy baj van már akkor, ha a szülő megtagadja saját édes gyermekét, Sséll Kálmán vezeklése meggyőzhet mindenkit, hogy j nincsen sok vesztegetni való időnk, gyorsan : tenni kell. S. A tolnavárinegyri függetlenségi és 48-as párt szervezkedése. A tolna vármegyei függetlenségi és 48-as párt f. hó 20 án Boda Vilmos elnöklésével szükebb körű értekezletet tartott Az.elnöki megnyitó beszéd után jegyzővé ,kisek Sándor, vármegyei V öd aljegy- í zőt választották meg > Ezután gróf Benyovszky Rezső felolvasta Kossuth Fereneznek a párthoz intézett levelét, amelyben minden egyes párttagnak lelki re köti, hogy a megyei élet is össz- hatig/atba hozassák a megnyilatkozott politikai elhatározással, .mindent el kell tehát követni a függetlenségi polgároknak, lmgy a törvényhatósági bizottságban s a vármegyei tisztikarban a függetlenségi párt hívei jussanak arra a helyre, amely őket megilleti. A levél felolvasása után dr. Schweiz Antal Boda Vilmost üdvözli az értekezlet összehívásáért. Indítvány ára Kossuth Ferenez hez a következő sürgönyt küldték: „A tolnavármegyei ÍUggetlenségi és J 48 as párt mai napon a törvényhatósági Ini' zn'ttság tagjainak választására kihatólag, szervezetet megába pit ván, felhasználja az alkalmat, hogy Nagy méltóságodat, a nagy megpróbáltatásai közepette szeretettel üdvözölje.“ A sürgönyt a jelenvoltak valamennyien aláírták. Ezután ti szervezkedés módját állapították még. Így elhatározták, hogy központi intéző bizottságot választanak. A központi intéző-bizottság elnöke lett : Boda Vilmos, tagjai : gróf Benyovszky Rezső, Bziulia István, itj. Wéber János, Rátkay László, Szabó Károly, Hainrikffy Bal, országgyűlési képviselők, Jásek Sándor, Adler N. János, dr. Schweiz Antal, dr. Keck László, dr. Groseh József, Lakner Lajos, Dobó Mátyás. A központi intéző-bizottság aleinőkéi lettek : gróf Benyovszky Rezső és itj. \\ éber János, országgyűlési képviselők. A kerületi bizottságok igy alakultak : Szekszárdi kerület: Szabó Károly, országgy. képviselő, Szabó Géza, Jasek Sándor, Wat- zek László, Horváth Ignácz, Nagy János Prautner. A kölesdi kerületben : gróf Benyovszky Rezső, országgy. képviselő, dr Keck László, Tantó János, Grünwald Lajos, Térmgg János, W ágenbach János, Renezes János, Ko- leszár Ferenez. A bonyhádi kerületben : ifj. Wéber János, országgyűlési képviselő, dr. Schwetz Antal, Csik József, Patziier János, Merger Nándor, Mayer József, dr. Kancler Antal, Streicher Vilmos. A paksi kerületben: Szluha István és Rátkay László, országgyűlési képviselők, dr. Groseh József, Szeip Gyula, Weisz Ferenez, Petrits. Ferenez, Tresztl Pál, Va jay István, Pulay György, Staubér Antal, Kurcz István. A pinczeheiyi kerületben: Parragh Béla, Lakner Lajos, Kovarcz József, Hirsch Ignácz. t A szakcsi kerületben : Hainrikffy Pál, orsz képviselő, Dobó Mátyás. E bizottságok magukat tetszés szerint kiegészíthetik. Végül Groseh József indítványára Ap- ponyi Géza gróf főispánt és Dőry Pál alispánt oly irányú közbelépésre kérték fel, hogy a megyei és községi tisztviselők befolyásukat a megyebizottsági tagválasztásoknál ne érvényesítsék s a megyebizottsági tagválasztásban mint jelöltek részt ne vegyenek Az értekezlet ezzel véget ért. A jelen- voltakat BenyovzSky Rezső gróf képviselő látta vendégül a Szekszárd Szállóban. A lakomán felköszöntőket mondtak : Boda Vilmos, Wéber János, gróf Benyovszky Rezső, dr. Keck László, dr. Schwetz Antal, Groseh József. Mint a hét eseményeinek hü krónikásai, konstatálhatjuk, hogy az értekezlet' le. hetett, mert ösmerte az őskorról szóló hazai és külföldi irodalmat minden egyes részletében; de jobban szeretett lehetőleg mindent a maga szemével megnézni Ezért végigjárta a magyarországi és külföldi múzeumokat, és elsősorban innen, kiváltkép a svéd és dán múzeumok gyűjteményeiből merítette az ana lógiákat. Ha pedig sem az irodalomban, sem a múzeumokban nem talált kellő utbaig izi . tást, akkor saját tapasztalatait használta föl, s a most folyó élet egyes jelenségeivel iparkodott az őskort megvilágítani, mint Luübock tette a vad népek életmódjának feltüntetése vei. így világította meg a kőkori lakásokat, ! mikor arra hivatkozott, hogy ma is vannak j földbe ásott putrik, s hogy a szegény nép ' viskójának vesszőből font falait néhol ma is sárral keni be, mint a kőkori ember. így állrpitotta meg, hogy a leugyeb telepen elő kerülő, gömbölyűre kopott edényfülek haló- nehezékül szolgáltak, mint ezt Poroszország ban a szegényebb halászoknál látta. • Hogy ilynemű okoskodása mindenkor megfelelnek e a valóságnak, arról lehet vi tázni; de annyi kétségtelen, hogy sohasem nyugodott meg addig, mig valamely isme- . rétién rendeltetésű tárgynak vagy körülménynek valószínű magyarázatát nem tudta adni. FiS ezen magyarázó hajlama folytonosan előtör, bár az előszóban azt Ígérte, hogy tartózkodni log minden következtetéstől. De mégis következtet. Következtet például az őskóri nép földművelésére abból a körülményből, hogy a kiégetett agyag szalinatöre-lékkel kevertnek látsZiu. dokkal valószínűbb a földművelésre vonatkozó észrevétele, mikor egy állítólagos éléskamráról szól E kerek, hévül náddal szegélyezett, sárral bekent es kiégetett üreg- j ben roppant nagy fazekak voltak, a melyek élelmi szereket, gaijor, inemüeket tartalmaztak. Az egyik- óriási edény* fenekén szénpor alatt körülbelül másfél iiö-nivi elszenesedett gabonaszemei talált, a melyek tisztán megtartották alakjukat. Ebből mi: meglehetős valószínű- seggel lehet következtetni a földművelésre, különösen, ha az oíva ő tekintetbe veszi felsorolt. analógiáit is. Fölhozza ugyanis, hogy hazánkban szintén több helyütt találtak neoútn kori hu/, e. s hogy Schiiemaun is lelt trójai ásatáséi közben. A fcisőansztriai czölöp- épitményekben pedig nemcsak búzát és kicsépeletlen kalászokat, hanem félig őrölt buzaszemek-ből sütött kenyeret is találtak elszenesedett állapotban. Ezzel kapcsolatos az őskori ember fogazatáról alkotott nézete. Egy gabonaőrlő kőről szólva fölemlíti, tnily kezdetleges volt abban a korban a liszt készítése, s folytatólag igy ir: „a czölöpépitményekben az őrlőkövek ugyanily primitiv alakúak, de az ott talált kenyér is csak félig őrölt magvakból készült. Ebből magyazázható, hogy a len- gyeli telepen is á halottak fogai egészségesek ugyan, de roppant kopottak.“ Ezzel szemben nem látszik valószínűnek, hogy az őskori ember -— ha csakugyan termelt is gabonát .oly mértékben termelte, hogy a kenyér élelmének legnagyobb részét alkotta, s a sok j kenyérevés következtében koptak meg fogai. | A fogak megkopnak ugyan idő múltával, de alighu a kőmorzsáktól, a melyek az ősember szájában épen olyan kellemetlen érzést okozhattak, mint a milyet a történelem művelt embere érez, ha kődarab kerül fogai közé. De Wosinski az ilynemű merészebb következtetésektől óvakodott, s bár a régészet ! terén a képzeletnek nagy szerepe van, ipar. Tüdobsiegsegek, isurutuK, szamárbőgés, skrofuiozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajanlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkw „Koche“ eredeti csomagolási. F. Htffmana-La Reche A Ce. Basel (Srájt), KmeJi az étvágyat ét a testsúlyt, megwsfl»- leti a k6h8*éet, váladékot, éjjeli t Kapható arraal rendeletre a fy-ágtsrertárek- ban. — Ara üvegenkmt 4.— korona
