Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-09-28 / 39. szám
4 Közérdek iyU7. szeptember 28 ben, hogy a nagyközönségtől is megnyeri az elismerést, melyet a jól betöltött hivatás feltétlenül meg is érdemel. Az az önbecsülés, a nagyközönségnek az az elismerése le fog rombolni minden féltékenykedést, agyarkodást, minden irigységet és gyűlöletet, mert a tűzoltóságok nem csak hirdetni, de tényekkel bizonyítani is tudják, hogy az emberszeretet szolgálatában állanak ; s a versenyek káros következményeiként oda állított — nagyon is gyarló -— minden erővel leküzdendő érzelmek, ba eleinte léteznek is, vissza fognak fejlődni, helyet adva a nemes törekvésnek s jutalmazva azt az elismerés koszorújával! A testületek parancsnokid — tanulna és tanítva — át lesznek hatna ezen állásukból kifolyólag rájuk nehezedő kötelességektől, s midőn ennek lelkiismeretesen meg is felelnek, átviszik ezen lelkiismeretességet a vezetésükre bizolt testületbe, s a testületi tagokban, a becsületes igyeke- kezettel végzett munka jóleső érzete elfogja nyomni a testvér egyesületek irányában létező minden nemtelen érzelmet, s szívesen hajtja meg zászlóját a verseny győztese előtt. Véleményünk szerint tehát az az „esetleges káros következmény“ nem fog bekövetkezni, hanem — igenis — be fog következni az, hogy a versenyek a tűzoltóságokat át fogják alakítani, mert kiküszöbölnek onnan minden tanulni, haladni nem akaró elemet, s maradnak a jó ügy szolgálatában olyanok, kik azért dolgozni is akarnak. A szövetségi közgyűlés alkalmával a helyi tűzoltóság által manapság bemutatni szokott gyakorlat — abból a szempontból, amelyből a tűzoltó versenyek szemlélendők ; — semmi, vagy alig valami. Mert mi ez a gyakorlat tulajdonképen V Előre betanult, egész nyár folyamán át begyakorolt taktikai feladvány, mely egyedül csak arra jó, hogy a tűzoltóság — a szövetségi köz- ; gyűlés alkalmával — magát és szereit bemutassa, de hogy ez a gyakorlat a tűzoltóság tudását, képzettségét igazolja, arra ez a gyakorlat nem csak kevés, de elégtelen is. Nem is sokat ád az ily gyakorlatokra maga a szövetség sem, mert tudunk rá példát, amikor a helyi tűzoltóság gyakorlata is elmaradt — éppen a szövetség vezetőségének óhajára — mivel az ünnepségek (zászlószentelés, bankett) <tz időt nagyon is igénybe vették. (Döbrököz, 1905.) Az ily gyakorlat — bemutatások tehát nem mutatják a helyi tűzoltóság „készültségét“ (helyesebben: képzettségét), hanem csak egyedül azt, hogy egy támadási tervnek bemutatott megoldását gyakorolták és — esetleg — jól betanulták. De ha egy előttük ismeretlen helyen, ismeretlen feladatot kellene ezen tűzoltóságnak megoldani, épp akkora lenne a kapkodás, fejetlenség és I lárma, mintha az egész nyár folyamán egy gyakorlatot sem tartott volna. Ez a „készültség“ legkevésbé verseny gyakorlat, következményében — a kiképzés szempontjából —- határozottan káros a tűzoltóságra, parancsnokra és legénységre egyaránt. Hogy kikből álljon az Ítélkezésre hivatott bíróság ? erre a kérdésre is lehet feleletet találni. Ha elfogadja a versenyszabályok kidolgozására hivatott szövetségi választmány ; lapunk aug. 31. számában kifejezett azon óhajunkat, hogy a versenybíróság elnöke a szövetségen kiviil álló szakember legyen, s ha ezen szakember. személyére nézve ugyanott tett javaslatunk is elfogadásra talál,-— ez a kérdés is helyesen lesz meg- , oldva. Ha a verseny biróság elnöke szakember — az egész ország tűzoltósága által elismert szakember — az tudni fogja a versenybíróság Ítéletét akként irányítani, hogy abban — a bajtársias szellem rovására i — semmiféle magánérdek, rosszakarat, vagy elfogultság nem érvényesülhet. Nézzük csak közelebbről magát a versenyt. Minden versenytételt jól megoldani többféleképpen is lehet. A versenynél tehát nem csak a versenytétel jó megoldása, hanem legjobb, legczélszerübb megoldása a fődolog. Vagyis a versenydij a versenytételt a legjobban megoldó versenyzőnek ítélendő oda. Ha már most a versenybíróság tagjai között lenne, ott lesz a versenybíróság nem érdekelt elnöke, ki tekintélyével, szaktudásával elfogja döntlietni a kérdést jobbra, vagy balra, s e döntésben még az a versenybíró is megnyugvást találhat, kinek véleményéhez az elnök nem járult. Az ilyen elnöki vélemény minden magánérdek érvényre juttatását kerülni fogja, mert véleményével — amit minden esetben nyilvánosságra kell hozni — más elismert szakemberek birálatát hívja ki. —- De még ha véleménye nem hozatnék is | nyilvánosságra, szaktudásában minden érdekelt megtalálhatja a megnyugvást. — S ha azután a versenyben résztvett, de a jutalmat el nem nyert tűzoltóság a versenybíróság Ítéletét ily elismert szakértő véleményére alapitva látja, bele fog abba nyugodni, s nem fogja gyűlölni a nyertes testületet. Mert ha csak irigyelni fogja, ez még nem baj, sőt — a nagyközönség érdekét tekintve — határozottan előny, mert aki irigykedik, az igyekezni is fog az irigyeltet túlszárnyalni, a nyertes pedig igyekezni fog irigyelt pozícióját továbbra is megtartani. Rendezhet tehát a szövetség versenyt, s fordulhat akár Budapesthez,, akár más vármegye szakembereihez, a verseuybiróság elnöki tisztének betöltésénél; de forduljon egyedül és kizárólag — elismert szakemberhez. Minden aggály nélkül résztvehet a versenybíróságban annak tagjaként (azonban elnökeként nem) a versenyző testület tagja is; annak esetleges elfogultságát min- I dig és eléggé képes lesz ellensúlyozni a szaktudásáról elismert elnök független véleménye. Eunyit kívántunk —- migf többre provokálva nem leszünk — a T. K. vezető czikkének a tűzoltó versenyekre vonatkozó részére megjegyezni; de mert a jelzett cziklc a vármegyei tűzoltó szövetségről általában is nyilatkozik, a czikk ezen részére is van néhány megjegyzésünk. Bizony a szövetség eddigi működéséről „kellő látókörrel“ a nagyközönség alig rendelkezik. Es itt nem a nagyközönségben van a hiba. A szövetség évenként közgyűlést tart, melynek lefolyásáról a nagyközönség talál ugyan a helyi lapokban némi. kis tudósítást, de ezen tudósításban elenyésző csekély a szövetség működéséről szóló rész ; azonban a közgyűlés jegyzőkönyvét, mely — hisszük — a legteljesebb képét nyújtja tűzrendészetünk évenkinti haladásának, fejlesztésének, mely — kétségtelenül — hű képét mutatja tüzrendészeti állapotainknak, a tapasztalt hiányoknak, a tűzrendészet javítását czélzó határozatoknak, a tűzoltóságok mikénti felszerelésének és kiképzési fokának, a nagyközönség bepillantása elől a legmélyebb titok zárja el. A szövetségnek van választmánya ; ez, az alapszabályok 27. §. f) és következő pontjai szerint évenkint kimeritő jelentést terjeszt a vármegye elé, a tapasztalt hiányok pótlása tekintetében javaslatokat tesz. stb. Milyen, érdekesek lehetnek ezen jelentések, milyen mélyre hatók a javaslatok s mégis ezekről a nagyközönség a legtájékozatlanab- bul hagyatik ! A szövetségnek vannak tüzfelügyelöi, akik a vármegye minden községét évenkint bejárják, tapasztalataikról jelentést tesznek ; mily érdekes adatok foglaltatnak ezen " jelentésekben, s még a szövetségi közgyűlésen is — felolvasás és tárgyalás nélkül vételnek tudomásul! Ezek az írásbeli bizonyitékok, melyekből a szövetség működéséről „kellő látókört“ szerezhetünk s magát a működést — köte lességünkhöz híven — ellenőrizhetjük. A vármegyei tüzoltószövetségnek — elismerjük — van érdeme, de hogy „fényesen“ oldotta volna meg feladatát, ezt éppen nem mondhatjuk ; mert abban, hogy évente kiképeztet egy tűzoltó tisztet (ezt is 1902. óta teszi) és hogy szervezte a tüzfelügyelöi intérményt, akikkel a községek „tűzvédelmi szerelvényeit“ ellenőrizteti, még alapszabály- szerű feladatát sem merítette ki. A tüzrendészeti kormányrendelet 22. §-a igy szól : „Oly önkéntes tűzoltóság, mely a méltányos követelményeknek, s a jelen kormány rendelet szabványainak fegyelem és szakszerű kiképzés tekintetében meg nem felel, a tűz rendészeti első loku hatóság által feloszlatandó.“ Óhajtanánk egy oly tüzfelügyelöi jelentést is látni, amely igazolná, hogy7 eddig valamely tüzoltótestület ezen § ban jelzett szempontokból is megvizsgáltatott. Meglehetnek a „tűzvédelmi szerelvények“ (e helyett mi egyszerűen „tűzoltó szerek“-et imánk) ha azzal a tűzoltóság bánni nem tud, ha azt tűz esetén kihasználni, taktikusan értékesíteni nem tudja! Bizony pedig nagyon kevés tudja! Az elismerésnek tehát csak akkor van értelme és súlya, ha tőlünk, s általunk a nagyközönségtől, a szövetség kötelékén kívül állóktól jön ! Végül még a T. K. jelzett czikkébe — valószínűleg a szedő tévedéséből — becsúszott azon hibát akarjuk kijavítani, hogy a szövetség által évente kiképeztetett tűzoltó tisztet nem „hivatásos“ tisztnek nevezik a szakemberek, hanem „képesített“ tisztnek; „hivatásos tiszt“-nek a „hivatásos“, vagy másként „fizetett“ tűzoltóság tisztje neveztetik; a hivatásos (másként: fizetett) tűzoltóság mintegy ellentéte az „önkéntesének, tehát önkéntes tűzoltóságok hivatásos tisztet nem képpztetnek ki. Külömben maga a szó „hivatásos“ már olyan egyént jelez, ki foglalkozásszerüleg űzi a tűzoltást, s mint ilyen állandóan tűzoltói szolgálatot teljesít s egyéb polgári foglalkozás nem űz. Egyelőre ennyit egy — „a nagy korlátoltság“ mellett is — figyelő részéről az ügy és a nagyközönség érdekében. VÁROSI ÉLET. Képviselőtestületi gyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete ma délután 2 órakor a „Szekszárd szálló“ nagytermében rendkívüli képviselőtestületi ^gyűlést tart. Tárgysorozat: 1. A gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére 2 tag kiküldése. 2. A városház lerombolt előépitményének helyreállitására és a homlokzat átalakítására megkészittetett terv és költségvetés elfogadása, az építésre beérkezett ajánlatok alapján az építési munkálatok kiadása és az épitési költségek fedezetére kölcsön felvétele. 3. Pallós Ignácz kérvénye a bátaszék—mohács— baranyavár— pélmonostori vasúthoz 50.000 korona hozzájárulási összeg megszavazása iránt. 4. A m. kir. posta- és távirdaigazgatóság megkeresése a postapalota épitése tárgyában. 5. A villany telep ellenőrzésére és a társulat által adott számadás megvizsgálására bizottság kiküldése. 6. A választás alá nem eső képviselők névjegyzékének kiigazitására küldöttség választása. 7. A betétszerkesztő bízott- ság megkeresése Keiner Györgyné, Weisz Mátyás és neje, kisk. Búzás János és Ferencz és az alapítványi uradalom részére bekebelezési engedély kiadása iránt. 8. Veszter- gombi Antal és Föglein Ferencz kérvénye ingatlan eladás iránt. 9. Nagy Nándor hason- tárgyu kérvénye. 10. Horácskó Sándor hason- tárgyu kérvénye, ll. A város szervezési szabályrendeletének tárgyalása. 12. A báró Augusz-árvaházban üresedésben lévő helyek betöltése. 13. Tóth Pál iktató kérvénye se gély megszavazása iránt. 14. Béki József ajánlata a Kron-féle bolthelyiségre. 15. Strényi József kérvénye a várostól bérelt föld albérletbe adása iránt. 16. Fogyasztási adó leírás iránti kérvények. KÖZSÉGI ÜGYEK. A paksi segédjegyzöi állás. Paks község képviselőtestületének azt a határozatát, amelyben kimondotta egy segédjegyzői állás szervezését, a belügyminiszter azzal küldte vissza a törvényhatóságnak, hogy a határozat kormányhatósági jóváhagyást nem
