Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-09-28 / 39. szám
2 közérdek 1907. szeptember 28 ban egyke, babona és kivándorlás hazudtolják meg az elég szép objektiv feltételeket,. A magyarázat a szubjektív feltételek hiányában keresendő. A birtok- politikában kevés a tudatosság. Par- czelláznak nyakra-főre, aminek csak az uzsora örül Ellenben nem kreálnak kis üzemeket ott. ahol csakugyan elkélne: a városok körül s a kapita- lisztikus gépüzemre alkalmatlan, mély fekvésénél kövér, vagy dombosabb talajokon. Hasonlóan kevés a tudatosság a munkatakarékosságot illetőleg. Egyik helyen dobálódzunk a munkaerővel, másik helyen meg hiába kapkodunk utána. Végül hiányzik a szervezés fogyasztásunkból; a kormány, a tejszövetkezetek és a vidéki élelmiszer-kereskedelem a külföld jól szervezett piaczaira terelik elsőrendű fogyasztási czikkeinket és formálisan kifosztják a kis magyar piaczokat. Csak, ha mindezen radikálisan segítünk, mentjük meg objektiv feltételeink gazdagságát a szubjektív bajokon való megfenekléstől. — Körülbelül ez a beszéd lényege, meg az a leszűrt igazság, szomorú tény, hogy: „legnagyobb baj a baranyai—tolnamegyei emberek fál'Cldt volta“. így van, ez az igaz! Az energia elernyedésének tultengése már ez. A mi vármegyénk nem szegény tehetséges, vezetésre hivatott emberekben s nem tapasztaljuk-e mindenütt a nem- bánomság és nem törődés elszomorító tüneteit ? Hol van a hajdani vezető vármegye, az eleven, pezsgő élet, az irányító eszme-konczok, amelyen egy egész ország talált rágcsálni valót ? Legjobbjaink félre vonulnak, ki duzzog, ki rezignál, ki agyarkodik. Egy valamennyire tűrhető vasúti összeköt- tetést sem tudunk kijárálni. Ötvenen ott is száz felé húznak s ha itt csak minden csiuálódik, de semmit sem csinálunk, ki vezessen bennünket a közgazdasági megújulásba? Leopold Lajos érdekes előadásának sem hisszük, hogy meglesz a szemmel látható hatása. Annyi azonban bizonyos, hogy tesz olyan jótékony szolgálatot, mint a váratlanul fel lobbant villám, vagy a zsebben maradt utolsó szál gyufa, amely megmutatja, hogy az örvény szélén járunk. Tolnavármegye legjobbjainak nem ! szabad politizálniok, hogy egymástól mégjobban elváljanak, de tömörülniük kell egy eszme termelő s egy azt, következetesen végrehajtó szövetkezetté! Öntudatos, becsületes munka, egy- ; más megértése, a széthúzó erők ösz- pon'tositása sokat, mindent tehet e ! vármegye javára, s mindenesetre örül- : nünk kell, ha akad avatott kéz, mely a gazdasági evoluczió nagy kádjába elég merész bedobni azt a bizonyos | erjesztő anyagot, amely a kád tartalmát meg nem rontja, de sietteti annak kiforrását és megtisztulását ... A déifrancziaországi vinczellér« forradalom tanulságai. Prófétának sem kell lennünk, mégis j előre megjósolhatjuk, hogy a hegyen-völgyön | való folytonos szőlőtelepítés hazánkban is I ugyanazt fogja eredményezni, amit Franczia- í országban már is eredményezett. Hogy t. i. I idővel a borárak a túltermelés folytán annyira j lenyomatnak, hogy a termelési költséget sem í fedezik, ami legelső sorban már a természet- I tői is bortermelésre utalt hegyi szőlősgazdákat j teszi tönkre és fokozza az Amerikába vándor- ! j lóknak eddig is megdöbbentően nagy számát. Attól ugyan nem kell tartanunk, hogy i ! egyes termelőosztályok tönkre menetelekor nálunk vármegyékre terjedő lázongások törjenek ki, megszokta már a magyar ember a sors csapásait, nem okoz miatta senkit, hanem | tűr és szenved, vagy ha ezt megunta, a j tengerentúlra megy jobb hazát keresni. Láttuk ezt a legutóbbi filloxeravésznél; j \ a hegyi szőlősgazdák százezrei pusztultak el I | és nem okozták a kormányt, pedig okos és eré- ! lyes intézkedésekkel sokat meg lehetett, volna akkor menteni. Mikor pedig begyeinket újra betelepítettük és az első terméseket szüreteltük, nyugodtan türtük az olasz bor beözönlé- sét, az Engel Adolfok garázdálkodását és szinte természetesnek találtuk, hogy a bornak olyan nagy, a sörnek meg a pálinkának pedig olyan alacsony a fogyasztási adója. Igaz, hogy mikor már két-három évi bortermésünk hevert eladatlanul a pinczénk- ben, egyes lelkesebb borvidéki képviselők népgyüléseken tiltakoztak, az országgyűlésen pedig interpelláltak az olasz bor behozatala ellen, a borhamisítók ellen is megeresztett egyik-másik szőlősgazda a „Borászati Lapokéban egy-egy elkeseredett czikket, sőt a bor- italadó eltörlése érdekében is tétettek már a kormányhoz felterjesztések (persze, minden eredmény nélkül), de hogy ezen fontos gazdasági ügyet egy egész város, vagy vármegye, a polgármestertől, vagy alispántól kezdve lefelé magáévá tette volna, vagy pláne, hogy egy polgármester, vagy egy egész község elöljárósága, miként Francziaországban, emiatt lemondott volna, arra nálunk nem volt eset. Sőt tudok oly esetet is, hogy mikor egy — borairól hires — város polgármesterét a boritaladó eltörlése iránti mozgalom megindítására felkérték, az kijelentette, hogy ezen adót igazságosnak tartja! És igy gondolkozik az értelmesebb szőlősgazdák kivételével még a borvidéki nagyközönség is. Sajnos, a magyar embernek csekély az érzéke a közgazdasági ügyek iránt; ha p. o. egy nemzetiségi képviselő az országgyűlésen elszólja magát, az összes lapok arról czikkez- nek, az egész ország lázba jön, inig a legfontosabb, az egész országot érdeklő gazdasági ügyekről, mint a vám- és fogyasztási adó tárgyalásáról stb., a nagyközönség alig vesz tudomást. Nem csoda aztán, ha a nagy- közönség, sőt az érdekelt osztályok ilyen nagyfokú közönyössége mellett nem lehet a kormány figyelmét egyes államfentartó osztályok, mint p. o. pusztuló hegyi szőlősgazdák megmentésére oly mértékben felhívni, mint azt az ügy tényleg megérdemelné. Pedig a francziaországi események mutatják, hogy ugyanazt kell nekünk is a kormánytól követelnünk, mint aipit a francziá zavargók követelnek, úgymint: 1. a bortermelés korlátozását, 2. a borhamisításnak és szeszezésnek a legnagyobb mértékben való üldözését és 3. a boritaladó teljes eltörlését'. Ez utóbbit a franczia szőlősgazgák nehány év előtt már el is érték. Ami a bortermelés korlátozását illeti, törvényileg kimondandó lenne, hogy csak a Tüdobetegsegek, nurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajanlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolási. W. lUffmana-La Roche A Ce. Basel (Svájc). &9A 9 r mell az étv.1zr»i é* * testsáljrt, megcaa». vti a k»hate«t, váladékot éjjtll Izzad**. Kapható ovié itnteletn a fv^rriztrtárak- ban. — ára flvcgcnkint 4.— korona bámulatos invenczióval, megragadó színekkel kezeli azokat, nem választhatott a maga számára szebb, érdekfeszitőbb tárgyat. „ Pénz őfelsége,“ a hatalmas, mindent uraló bálvány. Mint az angol költő Írja: „Tudás ? Nem !' Sem a becsület, Erények, vitézség s a hazaszeretet Uralkodnak e véges sártekén . . . Hanem a hatalom s egyeduralkodó Az arany, e sápadt sárga fém!“ (Wordsworth, A világ.) És vezeti a nézőt mindenhová, a hol a pénz nagygyá, hatalmassá teszi az embert, s ahol a nyomorba^ bűnbe kergette őket. Hatalmasan morajlik, zug az élet a merre nézünk ; vidámság, kaczagás, jajkiáltás és zokogás kavarog henne. Megelevenedik az ó- és középkor és előttünk állnak a jelen képei. Látjuk a hatalmas keleti birodalmakat, a középkor nagyszerű városait. Görög ország gyönyörű regéivel, Róma mulatságaival, czw kuszáivá! és nyomorban sínylődő rabszolgáival áll előttünk. És a boszorkányok, a babona szerencsétlen áldozatai; az alchymista, aki életét szentelte a sárga bálványnak. Följ csapnak a forradalom hullámai XIV. Lajos j és Pompadour kora büntetéséül. Szól a „Mese az aranyról“ (mozgófénykép.) S jön Krisztus ! a nagy vigasztaló; látjuk a hatalmas egyhá- j zat! És jönnek a koldusok. Majd a világ ; ; éhező s mégis vidám, aranykedélyü s i | csupa érzés emberei. „A bohémek“ (mozgó fénykép.) Látjuk a fényben úszó milliomoso kát, a pompát, mely környezi őket s a vergődő munkásnépet. A forrongó, zugó tüme- ! get, mely kenyeret követel magának s kicsi ' karja legszentebb jogát, az életet. (A strike, ; mozgófénykép). „A pénz ördöge“ birodalmába visz végül. S a mig a nyomor és bűn ; j tanyáit látjuk, felcsillan egyszersmind Monte j Carlo káprázatos fénye; a kártya minden mámoros gyönyörűsége és kétségbeejtő bor- j zalrna. A párizsi betörők (mozgófénykép.) Majd a házasság tragédiáira kerül a sor, melyet a „Pénz“ idéz elő s a „Házasságközve- titő“ és „Égy leány történetéivel (mozgófényképek) ér véget a darab. Finoman czizellált mester munka a Pékáré, melyen mint aranyszemek csillognak a színes, művészi vetített képek, nagyobbrészt | a legkiválóbb magyar és külföldi festők (Munkácsy, Zichy, Rochegrosse stb.) másolatai s a számos érdekfeszitő mozgófénykép. Második este Szemere Attila „Japán“ czimü munkája kerül színre. Magáról az Íróról csak annyit, hogy mesteri útirajzai és néprajzi munkái a legszélesebb körökben ismertté és hírnevessé; közvetlen hangú magyaros és mesterkéletlen irályu elbeszélő mű vei kedveltté teszik. Japán pedig ... A közelmúltban ez a kis szigetország egész Európát foglalkoztatta és lázba ejtette. S most láthatjuk hatalmas kultúráját, fejlettségét, mely nem egy tekintetben fölülmúlja a nyugat nagy országait Megismerjük a buddhisták vallását, ezt a bölcsészetiéi és lemondással teli bitet; művészetét, építkezését. A kelet pompája, szemkápráztató, buja színei egyesülnek a komoly, lázas törekvés eredményeivel. Látjuk a nőt, akit ma is „virág- szál“-nak tekint a japán s köztük a bájos, szegény kis Gésát, a hires teaházak mando- linpengető, vagy énekes tánezosnőit. Az ország festői tájai, vízesései kápráztatják szemeinket a pompa és fény ragad magával.
