Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-09-21 / 38. szám
Szekszárd, III, évfolyam. 38. szám. Szombat, 1907. szeptember 21. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők, filRDETÉSBK legjutáuyosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj istván-utca 5 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények, BIiÖpiZETés : egész évre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Bel munk atársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Közművelődésünk. IV. A muzeumegyesület anyagi eszközeiről szólva, természetes, hogy első sorban is a tagok számát kellene szaporítani, — hogy a tagdij jövedelem is szaporodjék. A tagok gyűjtése pedig annál eredményesebb, minél több és élvezetesebb szellemi szórakozásban részesítheti az egyesület a tagokat. Az egyik szellemi szórakozást előző csikkemben már jeleztem, de az összefüggés kedvéért röviden ismétlem : a szakosztályokra oszlással, hetenként 2—3 napon, a napnak meghatározott délutáni vagy esti órájában úgynevezett házi, társalgó, szakosztály ülések tarthatók, melyen a hason gondolkozásu, ugyanazon tárgykörben olvasott, képzett tagok az egyesület helyiségében egymásközt eszmecserét váltanának, egymást zenei szórakozásban és egyéb előadásban stb. részesítenék. Ezzel a tagok önmagukat is képzik, de előkészítik egyúttal a nyilvános felolvasások tárgyait, sőt, mint szaktársak egymásközt eze két megvitatván, a nagy közönség elé mindig olyan értékes anyaggal léphetnek fel a felolvasások alkalmával, melyből mások is tanulhatnak és az egyesületnek időnként kiadandó folyóiratában is közölve, mint magas színvonalon álló müvek, maradandó becscsel fognak bírni, de ezáltal tér és alkalom is nyílik az irodalmi munkásságra. Hogy az ilyen házi társalgó ülések az általános műveltséget bármely irányban, minő magas színvonalra emelhetik, azt csak az tudja, aki ilyenekben már részt vehetett. 2-szor: a tagok és családtagjuk úgy ! mint eddig is, ingyen látogathatják a múzeumot. 3-szor: A tagok számának emelkedésével azokat a szakfolyóiratokat, miket most a muzeum könyvtári osztálya járat — a szakosztályok által felölelt tárgykörhöz képest több más szakfolyóirattal szaporítva az egyesület járathatná — ezzel a múzeumot is segélyezvén, — az illető szakosztály házi ülésein a tárgykörhöz valók előtarthatók. — Ezek időközönként a muzeum könyvtárába kerülnének. 4 szer. Ugyancsak a tagok számához képest maga az egyesület, az egyesületi főtitkár és szakosztály titkárok szerkesztésével egy havonként vagy negyedévenként megjelenő folyóiratot adhat ki, melyben első sorban is a nyilvános felolvasások szövegei kö- zöltetnének, esetleg képekkel is illusztrálva. 5-ször. Ugyancsak a tagok számához képest az egyesület olyan zeneszerszámot is beszerezhet, amilyet egyetlen tag sem szívesen kölcsönöz vagy maga költségén be sem szerzi, de a zenei előadásoknál szükség van reá — vagy is beszerzése által zeneelőadások tarthatók a tagok szórakoztatására 6 szór. A tagok számához képest a téli felolvasások tárgysorozata is változatosabbá, élvezetesebbé tehető részint a felsoroltak szerint, részint pedig az által, hogy az igy szer vezeti egyesület sokkal könnyebb szerrel nyerhet meg egyes székesfővárosi jelesebb irót, tudóst, művészt a körében való megjelenésre, annak úti költségét, esetleg tisztelet- diját minden nagyobb megerőltetés és belépő díj felemelgetések nélkül fedezheti, szóval a tagok olcsó műélvezetben részesülhetnek. 7-szer. A felnőttek szabad tanitása is keresztül vihető, mert az igy szervezett egyesületbe, két magasabb tanintézetünk tanári kara is könnyebben bevonható és fellelke! sithető az ingyenes szabadtanitásra, melyért | ugyancsak a tagdijakból az illető előadó tanárok némi tiszteletdijban is részesíthetők 8-szor. Végül az igy szervezett pezsgő egyesületi életben sok mindenféle olyan szel- J lemi szórakozás eszméje felvetődhet, a me lyet ilyen összetartó egyesületi élet mellett a tagok részére olcsó pénzért meg lehet szerezni. Ezzel a programmal, meg lehet kezdeni a fokozottabb taggyüjtóst. Ezzel a programmal remélem, hogy Szekszárd összes szellemi erőit egybe lehet gyűjteni, mert hiszen az iparos és kereskedő, sőt a jobb módú polgár is megtalálja benne a maga szakosz- ! tályát egyrészt, a hol a maga szakismeretét bővítheti, másrészt az egész egyesületi életben részt véve művelődhetik. Természetes, hogy kell lennie valakinek, aki mindezekhez a kezdő lépést megteszi, j vagj'is tagokat gyűjt s ezekkel az egyesület ilyen szervezését összehozza. Erre a szerepre, mint az egyesület ez idő szerinti titkára, ezen tisztemnél fogva j szívesen vállalkozom, végig járom a hivatalokat, az iparosokat és kereskedőket, felkérem és buzdítom, csak egyet kérek : azt, hogy ne azt nézzék, hogy kicsoda, hanem hogy ! mit akar. A magam részéről annyit kijelenthetek már előre is, hogy mindenféle szerepelni vágyástól távol állok s amint sikerült az egyesületnek a kifejtett szervezet szerint való ujjáalakitása, az első kezdő lépések után tisztelettel félre vonulok, mert czélom is az, hogy ne egy vagy két ember tolódjék vagy tolassák fel, hanem az egyesületnek minél több tagja vehesse át az őt hajlamainál, tehetségénél és ambicziójánál fogva megillető szereplési körét. TÁRCZA. Hol maradt el Pali bácsi ujja?! — Emlékezés 1866-ra. — Irta: V. Fejes György. Hála a közúti villamos társulat azon humánus intézkedésének, mely szerént főbb hivatalnokai részére 3—4 heti szabadságot enged, vagy még inkább hála a mányi szent eklézsia paplakjavitási munkálatának, mert e kettős indok tette lehetővé azon váratlan szerencsét, hogy a mi kedves Pali bátyánkat — életében legelőször — fogadhattuk vendégül parókhiónk csendes falai között! Az előre küldött „avizó“ után meg is jelent katonai pontossággal. Jól esett látnunk mosolygós piros arczát, megderesedett bajuszával, szivjóságot visszatükröző szemeivel (no meg aztán értékes beltartalmu szivardobozával). Kimért gangos lépései és erős hangja még most is sejteté velünk a régi katonát. Kedvezésül elő is került a tiszteletreméltó „töltött káposzta“, meg az alföld specziálitása : a tarhonyával köritett „paprikás csirke“, leöntözgetve a „ráczkevei oportó“- val. Szórakozásul ütöttük a familiáris „ruf- máriást“, délelőtt úgy, mint délután; füsze reztük mindezt kedélyes beszélgetéssel, mely visszavarázsolta elénk a múltat. Egyik ilyen „osztás“ alkalmával vettem észre, hogy Pali bátyánk jobb kezének középső ujja nincs meg I . . . A tudvágy nyugtalanítani kezdett ! Vájjon ’ hol maradhatott az el ? . . . Párbajban, vagy privát szerencsétlenségben ? vagy talán születési hiányosság ? Hát bizony egyikben sem; hanem a „Nachod“ melletti csatában, anno 18661 Kettős tiszteletérzés fogott el s ettől kezdve a komoly megilletődés bizonyos nemével tekintgettem a hiányos kézre s kérésemre egyik délutáni siesta előtt, pipaszó mellett előadta a történetet, amint emlékezetében megmaradt. — Hát bizony édes Györgyöm — abban az esztendőben nem csak a természet haragudott reánk, hanem a politika is I Nem csak a fagy tette tönkre a gabonát, banem a nemzet virágai közül is sokan festették vérrel a chlumi magaslatokat, a nachodi mezőt, a skálítzi erdőt és később a juöini meg a sadowai téreket az Elbe vizével együtt I . . . Én magam is a halottak közé kerültem már a statisztika jóvoltából! . . . — No de hogy a dolgot ne a közepén kezdjem, élőbbről is szólok, meg későbbről is. Azonban mindezeket ne valami obsitos féle mesének tartsd, hanem valóságos tényeknek, melyekről kellő bizonyságot tesz átlőtt lábam és ujjatlan kezem, mindkettő csalhatatlan baroinetrumképpen szerepelve azóta! — A nevezett év kora tavaszán — márczius végén — raktároztak be bennünket mint „Észté“ ezre.dbelieket Budán a déli vasút kocsijaiba az olasz harcztérre menendők. Utunk Nagykanizsán, Laibachon át Triesztbe vitt; azt hittük, meglátjuk a lagúnák városát s gyönyörködhetünk a nap barnította arczu, kecses termetű olasz leányok mély tüzü, fekete szemeiben. Azonban ebből semmi sem lett, mert időközben a cseh csatatérre rendeltettünk át! Minden resignáczió nélkül, I sőt némi hazafias reménnyel daloltuk az utón : „Megyünk pajtás a poroszra, Nem válik a sorsunk rosszra I .. .“ (Az volt ugyanis a nézet, hogy porosz segítséggel, Klapka vezetése mellett könnyít hetünk hazánk sorsán I) — Triesztből Grácz, Szombathely és Bécsen át Olmütz volt a gyülekező hely, ahol már akkor nagy számú katonaság vo- 1 natott össze; innét pedig gyalog marsokban a határszélre, junius 21-én érkeztünk ! Ezre- dünk Clam Gallas hadtestébe volt beosztva; az ellenséget itt tartóztattuk vissza Skáütz- nál 3 napos csatában, részünkről nagyobb személyes bátorsággal," de kisebb szerencsével, mert visszaverettünk. Két nap múlva — junius 27-én —- Nacliodnál verekedtünk, honnét Steimetz tábornok támadt Ramning ellen. Véres ütközet fejlődött ki ! Mi az addigi tartalékból az első rohamoszlopokba . kerülve nyomultunk előre a védett helyről gyorsan tüzelő ellenségre. A poroszok előnye mihamarabb kitűnt. Mig ugyanis azok biztos, védett állásból lőhettek, addig mi fedezet nélkül állottunk ; azoknak csak csillámló sisakhegyeit láthattuk; s mig nekünk oly hosszú köpenyek jutottak osztályrészül, hogy azok elejét kétféléi fel kellett gombolni a gyorsabb mozgás kedvéért, addig a porosz még borjut sem hordott a hátán; ezt is a bagázsiás szekerek szállították utána. Taktikáról, kitartásról stb. nem is szólhatok.
