Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-07-27 / 30. szám
Szekszárdi, III. évfolyam. 30. szám. Szombat, 1907. Julius 27. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSEK 1 égjutányo8ahb számitással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj ístván-utca5 szám. lile küldendők a lapot érdekli összes közlemények. ELŐFIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, lia az előtizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Bei munkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: RÁTÉR JÁNOS NYOMDÁJA. Az egyke rendszer ellen. Baranya vármegye Somogygyal karöltve megizente a hadviselést az egyke rendszer ellen, hivatalos komolysággal ; ebbe a háborúba bele vonták vármegyénket is, mely az egy- kézésnek eléggé vakmerő előharczosai- val dicsekedhetik, ha ugyan van velük mit dicsekednie. Most még igen szelíden folyik az előkészület. ; terep és helyzet viszonyok, néphángulat stb. iránt való kémlelések, főszolgabírói, bizottsági jelentések, értekezések és közgyűlések fegyver zaja töltik be a levegőt. Ezt a fegyverkezést követni fogja majd a hadi terv, majd pedig utána a kérlelhetlen háború. Vármegyénk alispánja is, a másik két vármegyével egyöntetűen kiadta rendeletet a főszolgabirákhoz, hogy »legyenek jelentési arra nézne, hogy járásuknak melyik községeiben tapasztalható az egyke rendszer terjedése és minő intézkedésekkel volna ezen aggasztó- erkölcsi kórságnak nemzetirtó hatása a legsikeresebben ettensnlyózható, illetőleg maga a baj orvosolható. Ezen jelentések alapján fog foglalkozni a törvényhatósági bizottság az egyke rendszerrel, a folyó évi augusztus hó 8-án tartandó közgyűlésen. Mindenesetre igen örvendetes és elismerésre méltó az, ha a vármegyék igy összefogva, teljes komolysággal fog- í lalkoznak ezzel a nemzetirtó fekéllyel, mely legnagyobb részben a törzsökös magyarságot pusztitja és a legőszintébben kívánjuk a teljes sikert ahhoz, hogy a baj lehetőleg gyökeresen k-iir- tassék. A főszolgabirák mindenesetre meg tudnak felelni arra, hogy mely községekben terjed az egyke rendszer; ez nem valami nehéz dolog. A főszolga- biró kiadja a rendeletet a községi jegyzőknek, felkéri a lelkészeket és tanítókat, a kik a nép között élnek és ezek a falu susogásaiból kapott tapasztalataik alapján megtudják mondani a főbirónak, ez meg a vármegyének, hogy van-e a járásban és melyik községben egyke rendszer. Hanem; hogy ez a baj mivel lenne ellensúlyozható és orvosolható, erre bajosan- fog megfelelni a főszolgabíró. Mert hát nézzük csak, hogy mi ennek a fogós kérdésnek előfeltétele ? Az, hogy mi a bajnak, enpek a veszedelemnek alap oka és melyek a mellék okok, a melyek az alap okból lassanként kifejlődtek s ma már igen sok helyen igen sok félék és látszólag egészen más természetűek, mint az alap ok maga? Mindaddig mig ezek nem ismeretesek, nincs jegyző, pap, tanító és igy főszolgabíró is, amelyik okos tanáccsal szolgálhatna ; mert ez a népiéleknek oly közvetlen kifolyása, melyhez ma még a felsoroltak közül egyik sem férkőzött, ámbár előttük történik, tudnak is egyik-másik esetről. De nem is férkőzhetett egyik sem a népiéleknek ilyen természetű elfajulásához. Egyiknek kisebb gondja, is nagyobb annál, hogysem ilyesmivel alaposan foglalkozzék, hiszen csak azt győzze végezni, a mit a félszázra rugó mindenféle hatóság biz reá; ez a rész a népet csak a község házából, az irodából ismeri ; azokból az ügyes-bajos dolgaiból, a miket jónak lát a családi titkok közül a jegyző fülére bízni. A másiknak főfeladata az ifjúság I nevelése, de csak a serdülő 12-^-15 j éves korig, azontúl pedig csak a férfi ifjúság tartozik hozzá, ha ugyan van ideje és kedve reá, hogy tovább nevelje őket és ha ugyan vannak, akik ezt szivesen fogadják! A tanitónak van alkalma és egy kevés ideje is arra, hogy a néppel érintkezzék barátságos beszélgetéssel, csakhogy a ; tanító is általában és túlnyomó részben a 'íTépnek férfi felével érintkezik és érintkezhetik is bizalmasan és bizony az asszony nép nem bízza a tanító ur fülére az ő belső dolgát. A tanító egyszerűen csendes szemlélője, megállapiíója és mondjuk, sopánkodója is a bajnak, ámde bátran kérdezhetem, hogy melyiknek jutott eszébe az után kutatni alaposan, vájjon itt vagy amott tulajdonkép í miért is nincs gyermek? A harmadiknak nemes hivátásáná. TÁR CZ A. Az „izé bássi.“ Irta: Kircz István. — Tessék helyet izélni! — szélt bo- ronkai Boronkay Géza városi főellenőr, sokrendbeli ősök és többrendbeli .takaréktári betétkönyvecskék tulajdonosa, kit mindenki csak „izé bácsi“-nak hivott, íázamos Bertalan joggyakornokhoz, a kinek a jogtudor? diplomáján kivül e«ak aranyos bohém kedélye volt. Kérem tessék izélni, helyet foglalni — monda ismét Boronkay, kezével a szék felé mutogatva és azzal ő is letdt szemközt a vendége székével. — Mivel izéllietek, szolgálhatok ? Kérdé most Szamost, mialatt czigarettával kínálta meg vendégét. — Kérem főellenőr úr, egy igen kényes, de azt hiszem, főellenőr úr előtt ismert ügyben jövök. — Izé kérem . . . nem tudom ............. he begett Boronkay. — Kedves leánya Aranka.................... — Ahá ! izé Aranka ? Nos ? izé ? .... — Kérem főellenőr úr, 'gazán a legboldogabb emberré tenne, ha Aranka őnagy- ságának kezét nekem adná, mert...................... = Izé kérem, Arankával e körül már izéitek, beszéltek? ugy-e ? — Kérem Aranka őnagysága biztosított, hogy csak én velem tud .... — Áhá ugy-e, csak önnel tud élni, izé stb. Nono! ismerem én ezeket az izéket. Hehehe! voltam ám én is valamikor izé,^fiatal és izé, szerelmes is. Ne izélje, gondolja ám, hogy izéből, fából voltam én, dehogy. — Kérem főellenőr lír kérem, ez bátorít fül, hogy .... — Izé barátom, azért mondom én izé önnek mindjárt, hogy izét, Arankát, nem adom izé önnek. — De kérem főellenőr úr, szabad tudnom az ... . ■ -—- Kérem izé, ahhoz semmi köze. Megtetszett izélni, érteni ? — Kérem szépen, főellenőr úr, éppen .... — Semmi izé, semmi éppen. Megmondtam. punktum. Evvel fölkelt és hátat mutatott Szamosnak, a ki más jobb módnak híjával szintén felkelt és elment. Boronkay azonban, mint a fölriadt vad a ketreczébeu, föl alá futott, hadonászó kezeivel nagy lyukakat ütött a levegőben, folyton mozgott, a mely mormogásbói csak itt - ott lehetett egy „izét“ érteni. Végre megállt és gondolkodott. Hogy a tiszteletreméltó ősök kezén leolvadt s általa ismét összekapart vagyon egy szürke j latainer kezére kerüljön . . . Nem, soha! Gyors elhatározással odalép a csengetyühöz és ránt egyet a zsinórján. Kis vártatva belép a hivatalszolga. — Parancsol ? — Izé, János ! elmegy izé hozzám és megnézi, hogy otthon van-e izém, Aranka leányom. Megizélte ? — Meg! — szólt János és azzal kiment. Alig 2ü perez múlva visszajön és jelenti : — A tekintetes úr leánya, Aranka őnagysága otthon van. Éppen vendége van, Szamos Bertalan joggyakornok úr. — Látta? — Nem, hanem Zsuzsi, a szobaleány mondotta nekem.-— Izé jól van. Mehet! szólt látszólag nyugodtan. Alig azonban, hogy a hivatalszolga elhagyta a szobát, Boronkay egy ideig föl- alá futott a szobájában, mint egy őrült, azután meg-megállt, egyet gesztikulált és megint megindult. — Izé sürgős dolgom akadt. Mindjárt itt leszek megint. Fontos ok izéi.............. sz ólt be a szomszédos szobába. — A’ szo'gája! — hangzott erre feleletül a szomszédból. Boronkay gyors léptekkel ment közeli lakása felé. Amint odaért, sebtében fül akarta nyitni a kaput, de bizony az be volt csukva. — Áh izé, ez a szamár házmester ! Csöngetett. Kinyitották a kaput. Felrohant emeleti lakására, azon hiszemben, hogy Szamost még ott találja és kibotozhatja.
