Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-06-22 / 25. szám

4

1907. junius 22.

Több mondanivalója nem volt, de hiába is lett volna, mert a felhangzott lelkes éljen- riadalban olveszett volnál az. Óriási volt a felköszöntő hatása, mely mindenkit meglepett és kielégített.

Hát, tisztelt társaság, én nem kaptam ezúttal senkitől fölhatalmazást; csak a szivemben élő mélységes tisztelet késztet a felszólalásra. Es én e pillanatban, — bár már élethivatásomnál fogva is kell, hogy rendelkezzem a szóval s bár önként kínálkoznék a kedves alkalom a hosszabb felszólalásra, — úgy érzem, hogy akármily hosszasan beszélnék s akármit mondanék, nem tudnék többet s szebbet mondani, mint eme szavakkal :

„Nem anyától lettél.

Rózsafán termettéi;

Piros püilKösd napján Hajnalban születtél“

főispánunk háza, szépséges világa: Apponyi Gizella !

Asztalbontás után a r. k. templomban tartott orgonahangversenyre vonult a közönség. A hangversenyt a bátaszéki dalárda nyitotta meg Beethoven L.-nek „Isten dicsősége“ ez. karával.

Utána Molnár József, ,a budapesti Ganz-gyári dalkör tagja elénekelte szép csengő tenorjával Langer Viktor: Milleniumi Hym- nuszát; ezt követte: Kar, Judás Maccabaus- ból. Előadta: a 40 iskolás leányból, számos úrleány és úrasszonyból és az ünneplő dalárdából aiakitott nagy vegyeskar, a mely szép előadásával derék munkát végzett.

A kart Máté József igazgató-tanitó dirigálta, kiváló szakértelemmel.

Most következett Joó Károly helybeli kántor művészi orgonajátéka.

Wright Gusztin, hírneves párizsi orgona- művész állandó műsorának egyik gyöngyét választotta és játszotta bravúros technikai készültséggel. Azonban maga a technikai ügyesség még nem tudta volna a hallgatóközöuség figyelmét annyira lekötni, osztatlan tetszését és elismerését oly mértékben kivívni, ha nem áll a játszó rendelkezésére olyan kitűnő hangszer, amilyen a pécsi Angszter gyárban készült remek orgona.

De többet mondunk. Sem a kitűnő orgona, sem a rajta játszónak brilliáns technikája még nem volna képes olyan bámulatosan változatos hangszinezetü zenét kicsalui az orgonából, ha a játékos nem tud olyan csodálatos ügyességgel eligazodni az orgonának 36, illetve 68 változata között és’azokat igazán fejlett műizléssel úgy csoportosítani, hogy minden zenei tételnek meglepő változatossággal megtudja adni a megfelelő ka- rakterisztikumát. Egyik ütenyben lágy szeráf hangokon szól az aeolhárfa és a varázs- hegedű, másik ütenyben már megharsan a rézkürtök kara, ismét odább a fagott alvilági, kísérteties színezetű változata bug. Es ezt oly gyorsan, észrevétlenül és olyan kifejező, jellemző Ízléssel játsza, mintha 100 tagú óriási zenekart dirigálna egy ujja érintésével.

Ugyan ily hatásosan játszotta el Dubois In Paradisumát, Adagiot Hans Hubert-tól és végül, Fugued Postludes-t (No. 9.) Ch. G. Rinch-től.

Meg kell még emlékeznünk egy igen szép, de igen nehéz tercettről az ,,Eliás<r ez. oratóriumból (Felix Mendelssohn Bartholdy- tól), amelyet műkedvelőktől egyátalán nem várható precisitással és biztossággal énekelték : Farnady Fiórisné (sopran), Hohmunn Irma (mezzósopran) és Varya Ilona (alt).

A'alóságos diadal számba vehető azonban a vegyes karnak utolsó száma. Kar: „Atkába“ czimü oratóriumból. Szerző: I. A. P. Schutz. A benne előforduló szólót nagyon szépen emelte érvényre Hejter Gyula, a budapesti Ganz-gyári dalkörnek kitűnő hangú tenoristája. De nem csak a solo volt pompás, hanem az egész kar kifogástalan preczizi- tással és összevágó együttességgel működött.

Az orgonaverseny végeztével a Kossuth Lajos-ufczai iskolában volt folytatólag a dalverseny, amelynek minden egyes számát a közönség zajos tetszéssel fogadta. Valamennyi bemutatott kar közül azonban leginkább a „Dalünnepen“ czimü kar aratott legsűrűbb tapsot. Trenetikus tapsvihart aratott az alsóKÖZÉRDEK

nyéki dalárda az előadott népdal egyvelegeivel, amelyeknek precziz előadásáért és betanításáért feltétlen elismerés illeti derék karmesterüket, Bocskár Ferencz ottani tanító urat.

A dalverseny’ befejeztével a közönség felkérésére Farnady Fiórisné úrnő, majd Molnár és Hejter tenoristák énekeltek szebbnél szebb magyar nótákat.

A dalverseny után a grófi családot és a kíséretében volt urakat Náoay Emil és neje Kórosai) Zsófia úrnő látta vendégül vacsorára, melynek befejeztével a gróf és családja visszatért Szekszárdiba.

Este a dalverseny sátorban pompásan sikerült és igen látogatott táncestély folyt le, melyen a talpalávalót Dankő Gábor a hires bajai czigány primäs zenekara játszotta.

Nem .volna teljes az ünnepségről való beszámolónk, ha meg nem emlékeznénk arról, hogy a dalárda működő tagja között ott láttuk ma is Schuler József nyugalmazott tanítót, aki a dalárda megalakulásakor már tagja és jegyzője, valamint Tafner János vállalkozót, aki a dalárdának már ugyancsak megalakulásakor nem csak működő tagja, de az egylet választmányának is tagja volt s akik közül Schiller kitűnő tenorjával, Tafner pedig hatalmas basszusával ma is erőssége a dalárdának. Hálával kell még megemlékeznünk a rendezőség három tagjáról, Joó Károlyról, Erdős Gáborról és Földes Dezsőről, akik éjt nappallá téve, fáradságot nem kiméivé rendezték az ünnepélyt.

Garay árvái.

— Ünnep után* —

Garay özvegye, Garay árvája Edes-keseriien ezl a napot várja.

A szobrot koszorúk halmaza borítja,

S szivüket valami agy el elszorilja.

Feltámadt a költő s ők most is temetnek.

Talpig gyászruhában holtat emlegetnek.

Kekünk él a költő el nem múló dalba ?

De nekik a hű férj s a jó atya halva.

Óh ti, a költőnek fényes ideálja,

Nemes »Magyar hölgy*-nek megvalósult álma: Magasztaló szózat zúg át síkon, halmon,

De én csak rebegő fohásztokai hallom.

Mi van e fohászban ti szenvedő szentek? Garaynuk benne vajon mit izentek?

Azt izenik neki titkon, büszkén, sírva- Özvegynek, árvának fáj, fáj az ő sírja.

Garay érezszobra a könnytől, a kintul,

Mintha szive volna, megmozdul, megindul,

Nem szól, de megérti, mely rá szemet szegzett, Ajka némaságát ez a hálás nemzet.

Garay özvegye, Garay árvája Édes keserűén ezl a napot várja.

Nem várja hiába: a kegyelet eljő,

S szoborról, homlokról eloszlik a felhő.

Sárszentlőrinczen, 1898'jun. 10.

SÁNTHA KÁROLY.

* Sántha Károly, a jeles költő, a ki egyébként most zsoltárokat ir, javít s Gerhardt német énekköltő j (1607—1676) fölséges és művészi formájú szent énekeiből fordít magyarra, még a Garay szobor leleplezése után irta ezt a szép költeményt s most, hogy Garay árvájának szomorú sorsáról megemlékeztünk, küldötte be hozzánk. A mély érzésű vers még mindig aktuális.

A szerk.

I - -O

.............................- G -— ..

HL

HEK.

— Beiktatás. Dr. Fent Ferencz szentszéki tanácsos, szék szárd belvárosi plébános f. hó 30-án d. e. 10 órakor tartja a belvárosi templomban ünnepélyes plébánosi beiktatását.

— Kinevezés. A pénzügyminisztérium vezetésével megbizott miniszterelnök Müller Károly csepregi adóhivatali gyakornokot, Müller János bátaszéki lisztkereskedő fiát, a malaczkai adóhivatalhoz adótisztté ideiglenes

|- minőségben kinevezte. — Rctlisz István

nyugalmazott püspöki erdőmestert Karácsonyi Jenő gróf nagybirtokos Bániakra erdőmesterré nevezte ki.

— Előléptetés. A m. kir. foldmivelés- ügyi miniszter Nils István szekszárdi központi szőlészeti és borászati felügyelőt a Vili ik fizetési fokozatba léptette elő.

— Kitüntetett gimuáz ami igazgató. A király Marhauser Imre bonyhádi ágostai hitvallású evangélikus gimnáziumi nyugalmazott igazgatónak, a tanügy terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta. Ez a kitüntetés valódi érdemet jutalmaz, mert senki sem szolgálta egyházát és a tanügyet nagyobb buzgalommal, becsületesebb önzetlenséggel és senki sem szentelt annyi időt, oly sok fáradságot azok felvirágozására, mint Marhauser.

— Rajzitiállitás. A »Pécsi Tanitóegy- let« fennállásának 40-ik évfordulója alkalmával a hazai és külföldi iskolák rajzaiból, melyek a természet után való rajzolás terén úttörőknek mondhatók, kiállítást rendez. A kiállításon, mely egy hónapi időtartamra a közs. polgári leányiskola I. emeleti helyiségében (Mária-utcza 4. sz. a.) junius hó 30 án nyilik meg, részt vesz a bajai _ tanítóképző és gyakorló^ iskola is. Kiáliitó : Éber Sándor rajztanár, Eber Márton nyug. szekszárdi tanító fia.

—- Házasságok. Steinecker Ferencz dr. földművelésügyi miniszteri segédfogalmazó e hó 22 én délelőtt V2I2 órakor vezeti oltárhoz Mocsári) Malvint, Mocsáry Béla pénzügy- miniszteri osztálytanácsos és ismert szinmüiró leányát a Mária-utczai Jézus szentszivéről nevezett templomban.

— A tolnai polgári takarékpénztár jubileuma. A tolnai polgári takarékpénztár f. évi julius hó 9-én tölti be 25 éves fennállásának évfordulóját. Az igazgatóság ez alkalomra díszes füzetet adott ki, amelyben röviden vázolja az intézet 25 éves történetét s egyszersmint beszámol a szép hivatást tel- jesitő pénzintézet rohamos fejlődéséről. A jubileum napján, jul 9-én a takarékpénztár d. e. 10 órakor díszközgyűlést tart, a közgyűlés után pedig a „Fehér Ló“ szálloda nagytermében társas ebédet rendez.

— A szekszárdi iparostanonezok vizsgája és munkakiállitása. A szekszárdi iparostanonezok vizsgáját múlt vasárnap tartották meg szép eredmény nyel. A vizsga után koronázási jubileumi ünnepélyt tartottak. Az ünnepélyt Moudry Hugó tanár fiszhar- moniurn kísérete mellett a Hymnus elénekié- sével kezdették meg a tanulók. A megnyitó beszédet Krammer János igazgató mondotta, aki melegen üdvözölte a megjelenteket. Ezután Polgár József tanár szép beszédben fejtegette a koronázás nagy jelentőségét, méltatta királyunk valóban fejedelmi erényeit s beszédjét a király éltetésével fejezte be. Ekkor Krammer János igazgató a jó maga- viseletű és szorgalmas tanulóknak könyvbeli jutalmat osztott ki. Jutalmat kaptak kaptak : Czopf József, Schmidt Ferencz, Miskolczi Ferencz, Schwartz Manó, Joó Gyula, Joó József, Halász Jakab, Nagy Ferencz, Majer Ádám, Kapitány Jenő, Schlesinger Gyula és Török Lajos. A rajzolásban tett szép előmenetelért jutalomban részesültek : Groszbauer Lajos, Nagy Ferencz és Miskolczi Ferencz. Alkalmi költeményeket szavaltak . Joó József és Forrai Béla. Most következett az ünnepély egyik kiemelkedő része: a vallás- és közoktatásügyi miniszter 100 koronás adományának átadása. A tantestület a jutái mat Groszbaner Lajos tanoneznak ítélte oda, melyet lelkesítő és buzditó beszéd kíséretében Krammer János igazgató nyújtott át a ju talmazottnak. Végül André István mondott köszönetét az igazgatónak és tantestület tagjainak odaadó fáradozásukért. A tanoncz- munkakiállitáson kiállított tárgyak a tanon- ezoknak iparukban tett előhaladásukról tanúskodott. A kiküldött bizottság Ítélete alapjutalomban részesültek : I-ső jutalomban Mo- zsonits János, Novak Károly, Babits Mihály, Dömötör József, Reger Ádám, Prantner István, Pernitz Gyula. II. jutalomban Árvái István, Forrai Béla, Cziráky Ferencz, Szvo- boda Géza, Bencsik Lajos, Bitter István, Baranyai Ferencz, Kreskai István, Haasz