Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-06-15 / 24. szám
24. szám Szombat, 1907. junius 15 Szekszárd, III. évfolyam. Kiadóhivatal: Báíer-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSEK legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj istván-utca 5 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EllŐpIZETÉS : egész evre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 filL NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős /szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Bel inunk »társak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: RÁTÉR JÁNOS NYOMDÁJA. A hadsereg és fiaink. Közeleg az iskolaév vége; sok szülőnek aggodalmas napjai vannak, mert nem tudja eldönteni, hogy fiát milyen pályára szánja. Egyfelől azt látja, hogy az úgynevezett tudományos pályák túl vannak zsúfolva és nagy versenyfutás folyik egyes hivatali állások betöltése körül; a gyakorlati életpályákat illetőleg- pedig éppen nem alaptalan aggodalmak tölthetik el, mert iparunk fejletlen, következésképpen kereskedelmünk is az és nem tud annyi munkaerőt lekötni, mint amennyit nevelnek a gyakorlati életpályákra előkészítő tanintézetek, A magyar ember még alig gondol arra, hogy fiát katonának adja. A közös hadseregnek nemzeti érzületünkkel ellentétes szelleme elidegenitette a magyarságot ettől az intézménytől, amely pedig végtelen kár éppen nemzeti szempontból. A legutóbbi időben pedig lényeges és a magyarságnak kedvező változások álltak be a katonai nevelés terén. Azelőtt szinte úgy volt, hogy a magyar embert majdnem elnyelte az osztrák hagyományos katonai szellem, amelyben nevelkedve szivéből kiirtotta a magyarság iránt tartozó ragaszkodást, kegyeletet, kötelességérzetet. Egy lelketlen, szürke, törtéTÁRCZA. A szekszárdi kaszinó mulatsága. Nevezhetnénk ünnepnek is, mert volta- képen az volt. Ünnep a baktisnak is az a nap, a mikor az első hosszú ruhát kapja, j vagy a mikor legelőször bálba megy. A szekszárdi kaszinónak is körülbelül ilyen napja volt e hó 11-én. Egyszerűen kinőtte 1 a gyerekruhát, a nyakunkra, sőt az egész vármegye nyakára nőtt. Ez a kiültözködött , kis hamupipőke már valósággal megköveteli, de meg is érdemli az általános hódolatot. Igen, a szekszárdi kaszinó közeledik czélja felé, hogy t. i. a vármegye különféle társadalmi tényezőit összpontosítsa, a mi által bizonyos kulturhivatást teljesít. A 11-iki kaszinói estély már ilyen, mondhatni megyei találka volt. A vidék notabilitásai s a helyi társadalom szine-java adtak itt ez este találkozót egymásnak, a melyhez nem hiányzott a fényes keret sem. A mit Simontsits Elemér intéző igazgató leleménye, a rendezőbizottság s különösen Pesthg Pál háznagy, Ács Lipót, Bajó János, Rácz Józset, ifjú Haijpál Sándor, Engelbrecht villanyos társulati igazgató és mások rengeteg fáradozása és utánjárása létrehozott, az egyenesen mesébe illő, vidéken nem egyhamar utánozható látványosság volt. A kaszinó kert fényárban úszott, mintha az Ezeregy éjszaka valamelyike itt játszódnék le. Megvolt hozzá a misztikus, a mesébe illő millió is. A kaszinó kapujával szemben hatalmas várkapu ásított nel mi leg nem igazolható teória köde ült magyar véreink elméjére, melytől nem látták nemzeti törekvéseinket, nem érezhették nemzeti aspirációink melegét, nem tekinthettek vissza dicsőséges múltúnk fénysugaras korszakaiba. Ma ez gyökeresen megváltozott. A katonai nevelés tért nyitott mindenki számára s ha még nem is tökéletes, de magyarságából, nemzeti önérzetéből nem vetkőzted ki fiainkat. Egyenesen kívánatos, hogy itt tért foglaljunk s a minket jogosan megillető helyeket mind a mi véreink töltsék be a tiszti karban. így szorulhat ki az ósdi katonai szellem, mely maga után vonja majd a hadsereg szellemének gyökeres változását is. A katonai pálya nem czifra nyomorúság . többé, hanem tisztességes kenyérkereső pálya, mely biztos megélhetést nyújt a reá lépő ifjúnak. A katonai pályára lépő ifjú korán lép egy fényesen végezhető karriér első lépcsőjére, hol megélhetése teljesen biztosítva van, előmenetelét pedig személyes tulajdonai révén biztosíthatja. A magyar szülők tehát ne aggódjanak fiaik sorsa felett, akik hajlamot éreznek a katonai pályára. Sőt egyenesen. nemzeti kötelesség ma fiainkat erre a pályára adni, mert minden egyes magyar tiszt ma még nemzeti feladatot is teljesít, amidőn az osztri szellemű hadseregben a magyar nemzetet, a közös véderő magyar felét megillető helyet tölt be. Ettől várjuk mi majdan a nemzeti hadsereg kialakulását, mely küzdelmeinknek és kívánságainknak végső czélja. Ennek a nagy czélnak szolgálatára áldozzuk fel fiainkat; a haza j szej*etete ma nem vért, hanem vér- telen áldozatot kiván. Városunk fejlődése és a tisztviselők lakbére. Hogy városunkban szebb és modernebb lakóházak építésére nem igen van befektetési hajlam, azt hisszük ez, leginkább abban találja magyarázatát, hogy az itt lakó állami, megyei, vasúti és postai alkalmazottak, kivált az alsóbb fizetési fokozatokban oly mostohán megszabott lakbérrel vannak do- ; tálva, hogy azzal csak alacsony és egészség- ; telén viskókban bérelhetnek lakást, s igy ter- j mészetesen végeredményben a város szépítését | előmozdítani hivatott, számitó tőke visszahu- ; zódik az ilyen befektetéstől. Úgy tudjuk, ! mozgólódtak is már a lakbér felemelése iránt* j ügyben az érdekelt hivatalnokok, de vagy csak a mozgolódásnál maradtak, vagy pedig megfeneklett az ügy — elintézés nélkül — valamely hűvös fiókban. Most a midőn a vasutasok pragmatikáját és fizetésrendezését tárgyalja az országgyűlés és a megye élén a kormánynak is S olyan bizalmi férfia van főispánunkban, aki feléd. Nem volt könnyű a bejutás. Acs Li- pót két hatalmas tüzetokádó sárkánya őrizte a bejáratot. A kilógó félöles piros nyelv, a messze ragyogó, vérben forgó szem azonban csak addig volt félelmetes, a mig belépő- oVulusaidat ledrukkoltad, s lám a sárkánybestia hunnyász kutyaként valósággal farkat csóvált, a mikor csengő koronáidat elnyelte a két pénztárnok öblös asztaliiókja. Mehettél most már bátran. Ha tudnillik szemed- világát el nem vették volna a kettős rendekbe sorakoztatott villany lámpák százai. Körülbelül 500 égő szórta reád a fényt a bevezető utakon. A sárgás fény összeolvadva a fák, bokrok zöldjével, csodás szinhatást eredményezett. A bevezető ut szegélye, a villanylámpákat tartó oszlopok virágdíszben pompáztak. Apponyi Géza gróf Hőgyészről, Bezerédj Pál Hidjáról, Szlunkonáhszky János Kajdacsról, Leopold Lajos Ózsákról, kocsi számra küldték a szebbnél-szebb virágokat. Vilczek Sándor, Nils István, Dömötör Miklós, Forster Zoltán és mások is kosárszámra áldozták fel szebbnél-szebb rózsáikat. A kaszinó nyári pavillonja előtt felállított vívó emelvényt zöld levéldisz futotta be, magának a tánezteremnek oszlopai pedig alig hogy látszottak a nehéz, illatos virágdísztől. A közönség fél kilencz óra tájban kezdett gyülekezni. Fél kilencz után pár per- czel megérkezett gróf Apponyi Gézáné is férjével — népszerű főispánunkkal — és Gizella leányával. Ugyanekkor jött Perczel Dezső v. b. t. t., Sztankouunszky János kir. kamarás, Jeszenszky Andor gazd. egyesületi elnök. A vidék földbirtokosai közül [ ott láttuk még báró Schell Józsefet, Szeni- | czey Gézát, Sass Lászlót, Gözsy Tibort, I fovábbá Szabó Károly orszgy. képviselőt, i Szentioáríyi Miklós főszolgabírót stb. A tolnai j tisztikar is szép számmal volt képviselve. A ! helybeli társadalom vezető férfiait felsorolni felesleges, az alispántól, törvényszéki elnöktől kezdve ott volt mindenki, a ki csak eljöhetett. Maga a tulajdonképpeni estély vivó- akadémiával kezdődött. Ezt megelőzőleg a pécsi 69-i k gy. ezred zenekara játszott szebbnél- szebb — jobbára magyar darabokat. Legelőször vítőr vívás volt. Belei József vivómester mutatta be két tanítványát, Simontsits Elemért és Bélát, kiknek ügyes mozdulatait gyönyörködve nézte a közönség. Utánuk Reichl Dezső és Béki József ügyes kardvívása következett, majd dr. Szentkirályi Mihály és dr. Beöthy László mérkőztek egymással, könnyedén, fürge mozdulatokkal. Végül Simontsits Elemér s Béki vivómester pompás assója z irta be az akadémiát. A közönség tapssal honorálta a szép látványosságot. A zsűri tagjai voltak : Sztunko- vánszky János kir. kamarás, Perczel József földbirtokos és Vigand János főgimn. igazgató. A vivás befejezte után pár perez alatt szétszedték a vivő emelvényt. A közönség egyrésze asztalokhoz ült, a zöme pedig sétát tett a gyönyörűen megvilágított kertben. De nemsokára ritkulni kezdett a sétálók száma. A szebbnél-szebb asszonyok és leányok bevonultak a pavillonba, a hol Simontsits Elemér intéző-igazgató Apponyi Mauzi grófnővel megkezdte a tánezot. Csakhamar szűk lett a tágas terem. A divatos boston és a
