Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-06-01 / 22. szám

Szekszárd, IÜ. évfolyam. 22. szám. Szombat, 1907. junius I. K isidóliivatál: Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület & Az előfizetési pénzek és hir­detések ide küldendők. HIRDETÉSEK legjutáuyosabb számítással, díjszabás szerint. KÖZÉRDEK S/.^rkcsztösséj;: Bszerédj István utca 5 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELiŐFIZETÉS : egesz evre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 Kor. Megjelenik minden szombaton TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. l>eimunkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiailja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Gyárak nélkül. E héten egy 48 lapra terjedő — ki­mondhatjuk mindjárt — érdekes könyvecskét kaptunk a postán. Ifjú Leopold Lajos a telíti ozim alatt becses és tanulságos füzetet adott ki, aujelynél hírlapíró lelket jobban el­szomorító Írás régen látott e vármegyében nyomdafestéket. Tolna vármegye gazdasági romlásának való, igaz kepét rajzolja meg.a szerző széles, odavetett ecsetvonásokkal, de találóan, frap­pánsan. Világos áttekinthető előadásban, nagy olvasottsággal, éles megfigyeléssel, a statisz tika megdönthetetlen argumentumaival tárja elénk a nagy népvándorlás szomorú tényét, annak mélyen gyökerező okait s mintegy kontúr vonalakkal jelezi a nagy gazdasági válság veszedelmes ingó vány ábói kivezető biztos, egyedül lehetséges utat is. A kétségtelenül érdekes füzetnek ér­dekes már csak a bevezetése is: „Az itt következő fejtegetéseket gya­korlati czélzattal, tudományos igény nélkül írtam. Nem restellem a lokálpátriotizmust, mely toliamat vezette. Lokálpatriotizmus nálunk alig van. Yi- czinálizmus, helyi érdekeltség, deputáezió és kijárás az van bőven. De az angol értelem­ben vett lokálpatriotizmusnak, mely a szin- vonalos, czéltudatos helyi politikát végzi, a mi vidéki életünkben édes kevés a nyoma. A vármegyeházákban nagy politika járja, a helyi szónokok országgyülésdit ját­szanak és a parlamentnek felesleges utasítás- féléket küldeqek, a melyekkel nem törődik senki. — Van bizonyos Don Quichot-oskodás mai megyei életünkben, mely a belyi politi kát csak imme! ámmal s ugyszólva portán­kint, pro domo mi vei i, de napokig húzódó vitákat folytat hatáskörébe nem tartozó or­szágos dolgokról. Hogy a megye népesedési, | értékesítési, fogyasztási vagy munkabér vi- j szonyait akár egy bizottság vizsgálná, arra dehogy is kerül sor. S az országos közélet megsínyli ezt A vidéktől szólamokat kap adatok helyett. így az országos politika csak szólamok hatvá- j nyozása lesz. Általánosságok, nagyot mondá- j sok úsznak levegőnkben s több a kongó kör- mondat, mint amennyit ily kis ország meg- birna.“ Valóban igy van. Az utolsó betűig alá­írjuk ezt a szomorú igazságot s éppen, mert j a szerző szavaival élve, magunkat is odaszá' mitjuk azok közé, akik „helyi politika tárgyi lagos művelését nem kicsinyelik-1, tüzetesebben foglalkozunk a könyvecskével s megpróbál- j juk egy hírlapi czikk dióhéjába beleszoritani annak eszmemenetét s tömör tartalmasságát. A szerző legelőszőr is Tolnavármegye j szomorú népesedési statisztikájából indul ki. í Vármegyénk a népszaporulat versenyében Arvamegyével került egy helyre, vagyis a legutolsó, mert az 1890—1900 közötti összes szaporodás csak 0 2° o, holott 1869—1880 6-8, 1881—1890 között 7'4°/o volt a lélek- szám szaporodása. Az okokat tehát a kilencz- venes években keli megkeresnünk. A szőlők kipusztulása, egyke rendszer csak részleges, helyi ok, minden nagyobb jelentőség nél­kül. De ha a statisztika górcsövét odairá- nyitjuk az egyes foglalkozási ágakban ész lelhető népesedési állapotokra, némi világos­ság szűrődik szemünkbe, amely éppen elég I arra, hogy — lássunk. így az őstermelők száma D/s °/o-al fo gyott a vármegyében, s bár az önálló birto­TARCZA. Hangulatok. i. As ibolya és a liliom. Mese. Ibolya, liliom -- régi vetélytársak, Eyy szép tarka lepke szerelmére vágytak. A liliom pompás, habkelyhét kitárja, Aranytól, gyémánttól ragyog a ruhája . . . .1 kicsi versenytárs elrejtőzve szépen, Csendesen megvonni zöld bokor tövében . . . . . . Közeleg a tarka lepke nemsokára : Egyet pillant {enges habvirág szirmára : Karcsú, ringó teste elkábilja : szédül . . . Hódolatát neki bemutatni készül . . . De . . . ini' . . . hozzájut a bokor íllalárja — Kis jakó virág az, mely ezt elé túrja . . . Forró vágyyyal röppen zöld bokor aljára . . . A kis el jeledet t szerény ibolyára — És míg ráborulva, édes csókját issza. A szép ti Hornnak ezt jeleli vissza : »Czifra külső nagyon lenge kártyavára. Összeomlik kis szél tengő ftwalmára. Gyöngéd lélek .. kincs az !... nem nyújthatnád nékem . . . Ez : a vonzó illat . . . kis virág keblében * Hogy ha teli zsebbel. . . üres szivei látok . . . Eszembe jutnak e . . . versengő virágok II. Tűnöd és. Járok kelek merenyően szerte Szürkülettől késő éjjelig — Szanaszéjjel, zsongó, vidám népek Az utczát, tért nyüzsögve ellepik . . Csengő kaczaj hangozik köröttem Egy boldog pár. . itt . . .amott . . . de häng ! Képzeletben is előttem folyton — Te vagy mindig — te, szép kis barna lány. Fehér ruhád sóvárogva várom Feltűnni a nyájas esti fényben . . . Sűrűn dobban szivem, ha meglátom Átsurranni — az utón szerényen. Dermedi szivem éted . . . remél. . . újra ... Vonzó lényed körében — óh .........tatán ?........... ..........Sivár telkem jelujító üdve Len nél-e te.... te édes kis leány? Ha egyszer úgy . .. el kerül az álom Hosszú éjnek sötét lepj alatt. . . Gondolj reá .... hogy vágyyyal kísér egy Bus szenvedő — lelke . . .az ... . Imáit . . Se évödjél palástolt keservén . . . Legyen bár az .. . előtted még talány . . . Szeress.........nem. . . ah szánj engem csak-kissé : Lelke m társa ... te .. \ó kis barna lány. JUSZUF. A csillag fia. Irta : Pataky István. Hadrián felépitteté Jeruzsálem lerombolt házait, azonban a zsidóknak nem engedte meg az uj városba bemenetelt — csak pénz­kosok és bérlők száma szaporodott, a mező­gazdasági cselédek száma 280-al, a mezőgaz­dasági munkásoké 3661, az egyéb külön meg­nevezés nélküli napszámosoké is 243-al apadt. Mindezeket a magasabb kereset reménye el- szólitotta oly országokba, vagy vidékekre, ahol a fejlettebb gazdasági ipa)- lehetővé teszi a kéz munkájának magasabb megjutal- mazását. De legfeltűnőbb az iparral foglal­kozó népesség számának óriási megfogyása. Hét százalék itt a létszám hanyatlása, vagyis 36559-ről, 33997 re apadt ezek száma, tehát 10 év alatt Tolnavármegye minden tizen- egyedik i[tarral foglalkozó emberét elvesz­tette. Fogaras megyén kívül a mi megyénk az egyetlen, melynek ipari népessége megfo­gyott. A könyv nem írja meg, de nagyon valószínű, hogy malomiparunk teljes tönkre- menése szöktette ily magasra az' apadási százalékot. Ami azonban mindegy, mert egy­általán nem változtathatja meg a szeuző fel­állított egyik sarktételét, hogy a népesség hirtelen megritkulása a kultúra hanyatlását jelenti. S Tolnavármegye csakugyan a kellős­közepén van ennek a hanyatlásnak, mert a sociális fejlődés terén már maga a stagnálás is — dekadenozia. S hova lett Toluavár- tnegye 2562 eltűnt iparosa, vagy nem is ennyi, de teljes 7000? — mert a Dunántúl ipa­rossága szaporodásának arányában ma ennyi­vel több iparosunknak kellene lenni. A sta­tisztika felel tneg reá. A Dunántúl összes vármegyéiben szaporodást mutat az iparosok száma. A kisipar ugyan majdnem mindenütt tönkre ment, de a környékbeli megyékben virágzó gyáripar keletkezett, s mivel Tolna- vármegyében gyáripar voltaképen csak Tol­nán, az ottani selyemfonodában és Simontor­ért. S azok fizettek és bementek az uj vá­rosba, hogy a szentélyek romjain siránkoz­hassanak. Isten elfordulni látszott választott népétől : százezrek hullanak el, jogaik megszűnnek, legféltettebb kincsük, tem­plomuk elégett, rommá lett, majdnem egyidőben állván lángban a pogány vallás székhelyével a Capit.olimnmal. A lealázott, megtizedelt zsidókból Had­rián mintegy 4000 et elszállásolt az uj vá­rosban, ahol felügyelet alatt fegyverek ké­szítésével bizattak meg. Négy óriási földalatti terem volt, ahol sötét alakok mozogtak, izzó, veres tüzfény- nél, kalapácsolás, siró reszelés, mozgó, zugó’ moraj között. A zsidók készítik a rómaiak­nak a fegyvert. A termekben római katonák vannak elhelyezve, akik hivatva vannak a hanyag munkást kellő gyorsaságra serkenteni, s a netaláni lázadást vérbe folytani. Kisebb gondjuk is nagyobb ezeknek az elsoványodott, elkényszeredett alakoknak a lázadásnál. A legnagyobbik teremben olykor-olykor a zúgó morajban, egy csengő fiatal hang idéz fel kellemes változást, mintha e hang valami meseszert! elbeszélést folytatna. A körű kilóknak gyakran megáll kezük­ben a kalapács s a hang tulajdonosa felé néznek. Az éppen az égő kemencze világában áll. Magas karcsú termet, a könnyebb moz­gásért csípőre csatolt kaftánnal, sötét égő szemekkel, lialavány leányos arezczal, fekete szakái és hajzattal ; de a szakái s bajusz sehogy sem illik ahhoz a lialavány arezhoz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom