Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-05-04 / 18. szám
1U07. május 4. KÖZÉRDEK 3 Ezt az igazságot hirdeti az élet minden megnyilvánulása, annak minden fejlődésfoka. A mi egyletünk is, az általa kilüzütt czélt csak abban az arányban és abban a mértékben fogja tudni megközelíteni, amely mértékben halni tudunk czélunk érdekében. Mert a hatás erű. Tehát csak a kifejtett megfeleld erő arányában lehet a kivánt czélt előmozdítani. De honnét vegyük és miből merítsük az ebhez szükséges erőt? Mint fentartartási ösztön és érvényesülést szolgáló vágy, feltalálható minden jegyző lelkében. Még aránylag kenés jegyző ébredt annak tudatéira, hogy az alkotó erőnek mily jelentékeny tényezője lehetne. De ott szunnyad az erű még a legtöbb jegyző lelke mélyén, egyéb érzelmei, vágyai és törekvései alatt, elnyomva és lenézve az egyéni erő túlbecsülése és önhittsége által. Csak a tapasztalat nehéz kalapácsütéseinek és a legújabb idő frissebb és szabadabb szellemáramlatának hatása alatt kezd ébredezni és nyit magának utat és tért, hogy teljesítse rendeltetésszerű hivatását, melynek nincs egyéb ezélja, mint az igazságos és jogos utón való érvényesüléshez vezető fejlődés fokoknak előkészítése, kiépítése és biztosítása. Ne tagadjuk, a legtöbb jegyző csak a legújabb időben kezdi belátni, hogy egyes ember magában véve gyenge, tehetetlen, egy nagy semmi, hogy csak az összetartozó részeknek és tagoknak összessége alkot egy egészet, egy olyan erőtényezőt, mely arra képesít bennünket, hogy nagyobb és gyorsabb lépésekkel biztos utón haladva közelítsünk egy egészséges és öntudatos közszellem által kijelölt czélunk felé. Látjuk az érvényesülésre törekvésnek élénk folyamatát a társadalom minden rété gében; küszöbön áll a munkás és kisbirtokos elemekből álló néposztály helyzetének lényeges átalakulása úgy társadalmi, mint alkotmányjogi tekintetben ; tapasztaljuk, hogy a rohamos haladás a közélet minden terén újabb és újabb reformeszmét vet fel, melyek közül a helyi viszonyoknak megfelelők, sürgős megvalósulást kivannak, mely feladat mintegy természetszerűleg a községi jegyzőre hárul, mely alul csak azon esetben van menekülés, ha magára vállalja a hivatás-érzet hiányának, vagy a kényelemszeretetnek súlyos vádját. Mindezen okok arra késztetik a községi jegyzőt, hogy felismervén az egyesülésben rejlő erőt, ápolja az üsszetartozandóság érzetét, fejlessze a társulás szellemét, még pedig nemcsak szerény körünkön belül, hanem abban az irányban, hogy mi és a megye • többi járási egyletei közt és a megyei egylet között a legszorosabb összeköttetés, szerves összefüggés létesüljön, hogy az a szervezet megfelelő alakban és oly módon, hogy az összetartozás biztosítva legyen, kiterjesztes- tessék a többi vármegyékre is, úgy, hogy minden fontosabb kérdésben az összes tagoknak, mint egyazon sorsuaknak egysége, mint egész juttassa kifejezésre akaratunkat. Ez által a jegyzői egyletek életében a vérkeringés élénkebb és frissebb, a működés termékenyebb és sikeresebb lenne, szavunk és állásfoglalásuk befolyása és súlya emelkednék és legalább táplálhatnánk magunkban azt a jogos reményt, hogy a megjelölt irányban haladva, idővel teljesülni fog azon törekvésünk, hogy nem kegyelemből, hanem tételes törvényes elismerés és sanctió alapján szerény helyet foglalhatunk mi is a közélet megbecsült erőtényezői között. Kedves Kartársaim ! Ki van zárva akár a ezélzás, akár a sértési szándék, de azt hiszem, hogy nem vétek az igazság ellen, a midőn azt állítom, hogy kevés kivétellel is — tisztelet a kivételnek — lomha testek a I vármegyei jegyzői egyletek, melyekben nincs érdeklődés, nincs tettvágy, nincs élet abban ) a fokban, mely az irányában fennálló jogos J igényeket közmegnyugvásra kielégítené. Ennek a kivánatos, erősen lüktető életnek a megteremtése, fentartása és fejlesztése esik a járási jegyzői egyletnek feladatkörébe. Hogy pedig ezen kötelességének megfelelhessen, szükséges és elodázhatatlan a vármegye járási jegyezői egyletei közt egy az emberi I test idegrendszeréhez hasonló oly összefüggő | ! szervezetnek létesítése, mely a vármegyei j egylet egészséges életfunctióját is tudná biz- ! j tositani. Mindaddig, mig ez meg nem való- í | sül, hiába beszélünk igazi egyleti életről akár . vármegyénkben, akár az országos központban. : Lehet, hogy egyik, vagy másik kar- j társam kicsinylő mosolylyal mond birálatot fenti nézetemről, de most a mindennapi tapasztalat arra tanít bennünket, hogy mindazoknak, kik egy egy — bár egymástól különböző közös czél körül csoportosulnak, csak azért mutatnak fel eredményes működést, mert erősen összetartoznak és kitűnő szerve- l zettel bírnak, én is abban a szilárd meggyődésben élek, hogy a mi alapszabályszerü törekvéseinknek megvalósításához szükséges erőgyűjtésnek egyedüli módja és alapfeltétele a járási jegyzői egyleteknek egymásküzütti erős és czéltudatos szervezetében található fel.“ Ezután az egylet múlt évi működéséről számol be a jelentés. E szerint a múlt évben 2 választmányi ülést és 2 értekezletet tartott az egyket; a marhalevél kezelésről és a dijak hovaforditásáról készített szabályrendelet mintát a járási főszolgabíróhoz beterjesztették azzal a kéréssel, hogy azt az egyes községeknek elfogadásra ajánlás mellett adja ki; a községek utczáinak világítására vonatkozó szabályrendelet tervezetet a vármegyei jegyzői egylethez küldték be tárgyalás végett. A pénztár a vizsgálat szerint 150 korona bevétellel, 10 korona 10 fillér kiadással s igy 139 korona 40 fillér pénzkészlettel rendben találtatott. Az egylet tagjainak ‘száma: tb. 1, rendes 29, rendkívüli 1. A szép és érdekes jelentést a közgyűlés örvendetesen tudomásul vette. A Kardos István egyleti pénztáros által adott 190Ö. évi számadást Berényi Jenő elnöklete alatt Müller György és Molnár Dezső tagokból álló bizottságnak adták ki megvizsgálás végett. Az 1907. évi költségvetést megállapították. Virányi Károly sióagárdi jegyző ismertette ezután a kiküldött bizottságnak a pénzkezelés egyszerűsítésére vonatkozó javaslatát. Ezen javaslat, a melyet megküld a központi járási egylet minden tolnamegyei társegyletnek, annyi példányban, ahány jegy- zőség van az egylet területén, a pénzkezelési szabályrendelet módosítása nélkül csupán az ahhoz kiadott nyomtatvány minták megváltoztatásával igen nagy munkamegtakarítást czéloz, emellett a pénzkezelést könnyen áttekinthetővé, szabatossá teszi. Legfontosabb újítás volna, hogy nem vezetne ezentúl az ellenőr (a főjegyző) 10—15 féle községi pénztárnaplót, hanem csak egyet, a mely magában foglalja a községi pénzekben és az alapok állagában előfordulható és előforduló változást; a vármegyei pótadókat kiszakítja a javaslat a községi pénztárból, azokat úgy kezelteti, mint az állami adókat, csak a beszedett adókat szállítja be, nem előlegezi a község, amint eddig igen helytelenül és reá igen nagy anyagi károsodással járó módon, a megyei pótadókat. Ez okból a községi és vármegyei pótadók beszedésére uj beszedési naplót állapit Mert hazánkban a régészettel ezidő szerint még mindig kevés ember foglalkozik s ez okból nehéz alkalmas őröket találni ; másrészt az őrök munkáját sem igen tudják jutalmazni, s igy a régészet országszerte jobbadán műkedvelői foglalkozás, a mely kellő támogatás és utbaigazitás nélkül nem termi meg gyümölcseit. De a régészet iránt való- állalános közömbösség is oka annak, hogy a múzeumokat alig lehet intézményileg biztosítani s leggyakrabban csak a társadalom különböző rétegeiből alakult ideig-óráig tartóegyletek szokták támogatni ezen kulturin- tézeteket. Innen van aztán, hogy a múzeumok sorsa csupán egyes lelkes egyének buzgalmától függ, a kik anyagi érdekkel nem törődve, a régészetnek élnek, dolgoznak s munkájukkal felköltik mások érdeklődését is. Ilyen buzgó egyénekre számított Wosinsky, ilyenektől várta a múzeumok fölvirágoztatá- sát addig is, mig hiányzik a szükséges anyagi gondoskodás. De érezte maga is, hogy a folytonosan, szaporodó múzeumokat javadalmazás nélkül nem lehet majd idővel ellátni megfelelő erőkkel s ezért állandóan sürgette az intéző köröket, hogy iparkodjanak anyagilag is támogatni azokat, a kik szorgalmukat és tehetségüket a régészetnek, illetve a muzeumügyFekete Hugó Szekszárd, Kaszinó-bazár Női- és gyermek-kötények, harisnyák, ingek, gallérok, nyakkendők, ajándék-, disz- és játéktárgyak nagy választékban. 30—52 gesebb múzeumok gondviselői Szekszárdra jöjjenek, s itt sajátítsák el a muzeum berendezésénél okvetlenül szükséges ismereteket. Ennek meg is volt a kellő eredménye. A muzeumőrök közül sokan megfordultak Szek- szárdon, s az itt szerzett tapasztalatokat saját intézeteikben gyakorlatilag is érvénye- sitették. De gondja volt arra is, hogy a múzeumok gondviselői ne csak a legszükségesebb ismereteket sajátítsák el, hanem igye kezzenek magukat szakmájukban tovább képezni, s hogy lépést tartsanak a régészeti tudomány haladásával is. Erre igen alkalmatosnak tartotta a budapesti nemzeti múzeumban rendezett szaktanfolyamok hallgatását, különböző múzeumok látogatását, az illető intézetnek szakkönyvekkel való ellátását; s mindenek fölött szükségesnek vélte, # hogy múzeumi szakküzlöny ahipittassék. Az országos főfelügyelőségnek is régi terve egy ilyen szakközlöny szerkesztése, de anyagi okok miatt még máig sem sikerült megindítani. Pedig erre csakugyan égető szükség van, mert ez lesz hivatva tájékoztatni a vidéki múzeumok vezetőit a felügyelőségi és a múzeumok körébe tartozó ügyekről; ebben kell majd közölni külföldi múzeumok szaklapjaiban mesdelent vitáknak és fölmerült kérdé| seknek a kivonatait; s végül ebben kell majd útbaigazítást nyújtani az ásatásokra, I gyűjtésekre, a tárgyak preparálására, elhelyezésére, kiállítási módjára, szóval minden gyakorlati eljárásra vonatkozólag. Hogy a múzeumok gyakorlati eljárása csakugyan hiányos, azt Wosinsky felügyelői útjában többször tapasztalta s ezért egy javaslatot is dolgozott ki, hogy a főfelügyelőség hatáskörébe tartozó intézetek egyönte- i ttien, pontosan és czélszerüen lajstromozhassák tárgyaikat. Figyelme mindenre kiterjedt, s a régészetet szerető szakember fanatikus lelkesedésével, teljes odaadással, soha nem csüggedő buzgalommal tervezett, cselekedett, önzetlen föláldozással szolgálta a muzeumügyet. Ha fogyatkozásokat látott, nem keseredett el, i embereit nein is riasztotta el, hanem iparkodott őket megnyerni s iparkodott saját lelkesedését átültetni mások szivébe is. Tudta jól, hogy hazánkban a muzeumügy még a kezdet kezdetén van s tudta jól, hogy csak , egyesek buzgósága teremti meg és tartja fönn a múzeumokat; épen ezért tartotta legfontosabbnak a lelkesedést, a régészet meg- kedveltetését, a miből önként kell következnie annak, hogy mindig többen és többen álla- i nak a múzeumok szolgálatába.
