Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-05-04 / 18. szám
18. szám Siekszárd, ill. évfolyam. K (adóhivatal: Bater-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIHOETÉSBK legjtilányosabb számítással, díjszabás szerint. Szombat, 1907. május 4. KÖZÉRDEK Szerkosz tőség: Széchenyi-utca 1085 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közleményei. ELŐFIZETÉS : egész evre 10 kor., félévre 5 k., negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. XIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Bel munkatársak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. K iatija: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Szekszárd—Budapest. Szekszárd—Budapest! — tessék beszállani, indul a — gyorsvonat,! Mily pompásan hangzik. Fájdalom azonban mindez a jövő zenéje. Akkor járunk mi majd csak gyorsvonaton, mikor más vidékbeliek már — repülnek s a, m. kir. államvasutak rozoga ^gépeit nekünk adják nagy kegyesen — elhasználni. Főispánunk nemes ambiczióval vette kezébe nyomorúságos vasuttigyün- ket. Nem az ő jóakaratán, utánjárásán múlt, hogy kedvezőbb összeköttetést nem nyertünk. De ugylátszik, legfeljebb valami különös Isten csodája segíthet már mi rajtunk. Tolnavármegye nem létező földrajzi fogalom a vasutat dirigálók előtt. De térjünk a dologra. Llldvigh ur májusi menetrendjének megérkezett a — kommentárja is. Kommentár nélkül bizony meg sem igen értettük volna. A vasút, ügyében a múlt év szeptember 21-én fentjárt deputácziót a kereskedelemügyi miniszter oly kitüntető szívességgel fogadta, hogy ha csak az uj „menetrend“ állott volna rendelkezésünkre, nem gondolhattunk volna egyebet, minthogy a vasutigazgató ur (bocsánat, még ha közvetlenül nem is ő a i hibás, de ő a felelős embereinek tec- j teiért), egygyel ismét gyarapitotta a I vasutak sztrájkba igazgatása körül | való apró tévedéseit. Sajnos, a keres- j kedelemügyi miniszter urnák a vármegyéhez s Szekszárd városához in- | tézett leirata arról győznek meg ben- j minket, hogy Ludvigh urnák igaza, sőt pokoli igaza van, úgy hogy Szek- | szárdnak a kereskedelemügyi miniszter ur által is elismert igazát ismét j sikerült elnyomnia az ő extra igazságával, mert hogy régi vágyunk teljesedése nem Kossuth Ferencz jóindulatán, de a vasutigazgatóság régi czopf- ján, sőt határozott rosszakaratán múlott, majdnem kétségtelen. De lássuk a kereskedelemügyi miniszter urnák leiratát: A 4002. és 4003. sz. vonatok közleke- [ désének az uj vonatpár engedélyezése fejében J a város közönsége által javaslatba hozott beszüntetését nem találtam engedélyezhetőnek, [ mert ez a sárbogárd — szekszárdi vonal mentén fekvő és Tolnavármegyéhez tartozó, hivatalos és magánügyeik folytán is természetesen Szekszárdra gravitáló községeknek érde- j keivel alegélesebb ellentétben volna, amennyiben ez az érdekeltség megfosztatnék a Szele szárddal való kedvező összeköttetéstől, mely- lyel az utat egy nap alatt megtehetik, mig a város közönsége által javasolt uj rend szerint előtte való nap kellene az érdekelteknek el utazni, amennyiben dolgukat délelőtt el nem végezhették csak harmadik nap térhetnének vissza. Az uj vonatpár tehát csakis a jelenlegi vonatok megtartása mellett volna bevezethető. Ehhez azonban a jelenleg szolgálatot teljesítőkön kívül egy további mozdony és vonatszerelvény volna szükséges, amivel a m. kir. államvasutak igazgatósága a fennálló nagy hiány mellett ez idő szerint egyáltalán nem rendelkezik. De ettől eltekintve egyéb akadályai is vannak annak, hogy a két uj vonatpárt engedélyezhessem. Nevezetesen ezen vonatpár csak az esetben volna engedélyezhető, ha a vonal előzőleg éjjeli forgalomra berendeztetnék. Ez mintegy 47,000 korona befektetési, és azonkívül mintegy 14,000 korona évi személyzeti költség szaporulattal volna összekötve. Ehhez járulna továbbá a vontatási költségeknek szintén évi 44,000 koronával való megnövekedése. Mindezekhez hozzá számítva az alkalmazandó uj mozdony és vonatszerelvéuy befektetési értékét, a jelentékeny költség töb- let a vonal ez időszerinti csekély forgalmával indokolható annál kevésbé volna, mert az ez által elérendő gyorsvonati csatlakozásnak hasznát az utazó közönségnek aránylag csak csekély része veheti, és igy a kérelmezett vonatok kellő kihasználására sem lehetne számítani. A vonatok alapsebességének kérelmezett felemelésére még megjegyzem, hogy az csak a felépítmény megfelelő megerősítése után volna keresztül vihető, ami m'ntegy 72,000 korona beruházási költséget okozna. Ezzel szemben pedig az elérhető előny csak az volna, hogy Sárbogárd és Szekszárd köTÁRCZA. Emlékezés. Sóvárgó lelkem enyhülési keresve, .-te elmulott illőkre visszaszáll, Megáll egy percre boldogan merengve, Hol egy-egy szép emlékre is talál. Boldog mosollyal révedez, lm néha -Ír elpusztult mezőn virágra lel, Es felvidulva, sütkérezve játszik, Hol a homályt csillag-fény űzi el. Kevés szép emlékei talál a múltban, Kevés derűi talál bús éllemen, S ha röpke szárnyon röppen ál a réten, Csak pusztulásra lel, virágra nem. Csuk egy szép emléknél időz merengve, Csak erre néz örömmel, boldogan. Ez a te képed, óh szivem szerelme, Csak ezt keresi únosúntalan. Pedig régen volt, amikor karomba Lágyan, szerelmesen öleltelek, Es izzó csókjaim ajkadra lopva Susogtam el neked szerelmemet. Rég volt ..........Azóta más rabolja csókod. 1 lószín nyakad hévvel ölelve ál. Engem feledtél . ... s messze, messze tőled Éri mégis áldva emlékszem reád. KA YOS LÁSZLÓ. Wosinsky mint országos felügyelő. Wosinskyt a régészeti tudomány terén kifejtett kitűnő munkálkodásáért, s a szekszárdi muzteum megteremtése körül szerzett érdemeiért a közoktatásügyi miniszter 1901-ben j kinevezte a múzeumok és könyvtárak országos felügyelőjévé. A kinevezési okirat szerint Wosinskyra a régészeti múzeumok ügyköré- { nek ellátását bizták. Pl megbízásnak, valamint minden egyéb j dolgának kifogástalanul megfelelt, s szerepét ezen a téren is ép oly kitünően betöltötte, mint akárcsak a szekszárdi muzeuui szervezésénél. Az a körülmény, hogy a szekszárdi múzeumot jóformán a semmiből hozta létre, hogy az akadályok százféle halmazán kellett keresztül gázolnia, tapasztalatait annyira I meggyarapitotta, s a muzeumszerve. ésnek . minden csinját-binját annyira kiismerte, li gy l ebben dologban alig lehetett volna párját találni. Épen azért a vidéki múzeumok ügyére nagy szerencse volt felügyelővé történt kinevezése. Az ő rajongó lelkesedése, helyes, gyakorlatias felfogása, s az az elve_ hogy mindig a lényegest, a régészetnek és a mu- zeumügynek felvirágoztatását kell elsősorban szem előtt tartani, országszerte nagy hatást gyakorolt a múzeumok fejlődésére. Másrészt megnyerő egyénisége, s az emberekkel szemben tanusitott előzékeny bánásmódja ott is lelkesedést keltett, a hol nem volt; s a. hol már megvolt, ott csak fokozta a buzgalmat, kitartást és tevékenységet. Rendesen hat hétig tartó nyári szabadságidejét használta föl arra, hogy a vidéki múzeumokat meglátogassa, megvizsgálja, s tapasztalatairól jelentést tegyen az országos főfelügyelőségnek. Felügyelői minőségben a főfplügvelőség hatáskörébe tartozó hatvanegy múzeumnak majdnem mindegyikében megfordult, de több helyütt nem talált of)an állapotokat, a melyek kielégítették. A vidéki múzeumok jó része a múlt j század utolsó tizedében, a nagy nemzeti felbuzdulás idejében létesült. Voltak ugyan már régibb keletűek is, de egy-kettő kivételével eredetüket ezek sem tudják a XIX ik szá- ; zad hetvenes, nyolezvanas éveinél messzebbre vinni, s miagát a budapesti Nemzeti Múzeumot is 1802-ben alapította gróf Széchenyi Ferencz. A XlV-ik században keletkezett esztergomi főegyházmegyei régiséggyüjtemény ősiség tekintetében egyedül áll, s a Magyar Minerva Ill-ik kötetének adatai szerint csak a XVIIl-ik században akadunk ismét néhány — könyvtár mellett létesült régiség- gyűjteményre. Ilyen a marosvásárhelyi róm. katii.-(1709) és ev. ref. (1718), a nagykanizsai községi kath. főgimnázium (1?66), a kolozsvári unitárius főiskola gyűjteménye (XVIII. sz.) és a gyulafehérvári Batthiánv könyvtár és régiségtár (1797). Szép számmal volt e korban magán tulajdonban lévő éremgyüjtemeny, de a nyilvánosabb jellegű régiséggyüjtemények majdnem kivétel nélkül egyes kiválóbb iskolák könyvtárai mellett keletkeztek; igy is csak szórványosan, s inig könyvtár a XV ik századtól kezdve gyakrabban létesült, régiséggyüjtemény csak itt-ott találkozik. A tulajdonképeni múzeumok alakulása
