Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-04-20 / 16. szám
—lr ...... ...... - __ ■■■■ 1907 . április 20. KÖZÉRDEK 3 involváló kérdésekben nem igen jártasok, s igy az iránt nem is igen érdeklődnek, mindvégig élénk ügyelőmmel kisérték a beszédet, többször még helyeseltek is. A nagy többség dicsérendő pártatlansággal, a más véleménye tiszteletben tartásával, a bizottságnak egy tekintélyes része pedig élénk érdeklődéssel hallgatta Bariul Bélát. Az a beszéd bizony nem volt csűrés- csavarás, nagyon is egyenes és nyílt volt, mint maga az elmondó, aki nem keresi a hatást és a népszerűséget felszólalásaiban, megmondja, amit jónak vél és elítéli, ami szerinte helytelen, de nem tér el az ő igazságától egy lépést sem, nyílegyenesen halad szóval és tettel megkezdett utján. Téves tejlát laptársunk ezen állítása épugy, mint az indítványból és beszédből leszűrt azon következtetése, hogy Bartal Jh la nem hive Magyarország önálló gazdasági berendezkedésének. Bariul Béla, mint minden igaz magyar ember hive mindannak, ami Magyarországot nagygyá, hatalmassá hivatott tenni, Ilivé az önálló gazdasági berendezkedésnek is, de nem vak iiive. Ez a mélyen gondolkozó fia vármegyénknek a jövendő alakulások nagy kérdéseit forgatja elméjében. Mint a taktikában jártas, nem a pillanatnyi kedvező helyzetet keresi, hanem a szilárd álláspontot, ahonnan nem kétséges küzdelemben, hanem biztos győzelemben lehet részünk. Bartal Béla előkészületeket kiván tenni, hogy a gazdasági önállóságba úgy juthassunk be, hogy' abból ne megrázkódtatás, hanem gazdasági és igy politikai megerősödésünk fakadjon. Az ilyen intencziők előtt mi mindig kalapot emelünk ! Az ilyen beszédet mi mindig — unalom ! nélkül hallgatjuk! Széchenyi és Kossuth más-más utón törekedtek a magyar nemzetet nagygyá, ha- ! tíilmassá tenni, mindkettő törekvése szent volt s úgy mindkettő egyaránt a nagyok | nagyja! Tisztelet és becsülés a tiszta törekvéseknek még akkor is, ha nem a mi pártunkból indul ki és nem is egyezik a mienkkel. Tanuljunk Szabó Károlytól, aki tisztelettel haj tóttá meg a győztes Ipbogóját a főispáni ebéden, a nemes intenczióju Bariul Béla előtt. _______________________________s. ? W .: A színházban a Vasgyárost adták. A második pályolyban voltak Burgék Matilddal, az ötödikben a Keöd família Saroltával. A színészek alakítottak, a színésznők dombo- j látottak, már mint ez Berénden divat; Sarolta pedig éTénken beszélgetett Kummer főhad- nagygyal. Ács Gerő először életében érzett egy kis boszuságot Sarolta iránt és úgy találta, hogy szívtelen az a leány, meg kaczér, nem lehet annak igazi az érzése. A szinpadon éppen Bligny herczeg selypített és nyafogott, miközben monokliját leejtette és agyontiporta, Acs Gerő pedig j felment Burg Matild páholyába, Matild elmerült a színpad nézésébe és igen szánta a tisztességes, jobb sorsra érdemes Philippe Derblay urat. Gerőnek jött egy bohémé ötlete és mielőtt azt visszaparancsolhatta volna: megkérte ott a színházban Matild kezét. A második felvonásnak vége volt és az éles hallású fülűek siettek a szájukon kiereszteni, ami a fülükön bement. — Ács Gerő eljegyezte Burg Matildot. Nem jó partié. A harmadik felvonás végén pedig a parierre eldudolta az „Álarczos bál“ örök melódiáját: Valóban szép kis történet. Lesz mit beszélni a városnak ! A Simontsits-könyvíár ügye. Mélyen tisztelt Szerkesztő gr! Becses lapjának legutóbbi számában szives volt a ^Szekszárdi Kaszinó Simontsits- künyvtára ügyében foglalkozni azzal a sajátságos állásponttal, melyre e kérdésben a múzeumok és könyvtárak országos felügyelősége nevében Szalui/ Öméltósága helyezkedett. Legyen szabad erre vonatkozólag nekem is nejlány megjegyzést tennem. A múzeum-bizottsághoz érkezett levele a fel ügyelőségnek, egészen téves világításba helyezi a történteket. Öméltósága ugyttnis visszautasít valamit, amit neki senki sem ajánlott fel; s azzal a kijelentéssel, hogy a könyvtárat el nőm fogadhatja, azt a vélelmet kelti, mintha azt neki offerálták volna. Bedig ez tudtommal nem történt. A dolog története a következő: A megboldogult Wosiusky többször nyilvánította előttem azon óhaját, hogy a szíjban forgó tudományos könyvtár a múzeumba helyeztessék át. De még csak a választmány elé sem került soha a dolog, mert nekem az vo t a nézetem, hogy az át- : helyezéssel feladatnék az a czél, melyet a könyvtár szolgálni lesz hivatva, hogy t. i. a rendes kaszinói élet keretében szolgáltasson alkalmat az olvasásra, s igy egyik eszközévé j váljék azon kulturális hivatás szolgálatának, melyet a kaszinók, a „legnagyobb magyar“ j intencióihoz alkalmazkodó alapszabályaikban j alakulásuk czéljául vallanak. Wosinsky temetésén a múzeumok és j könyvtárak orsz. felügyelőségét két kiküldött j képviselte. Ezek az urak azzal az ajánlattal j küldöttek hozzám Kovách Aladár m. allevél- j tárnok urat, hogy adjam át a könyvtárat a múzeumnak, s ők nemcsak annak megévásá ról és külön letétként való kezeléséről gon- s doskodnak, de azt azonnal ezer kötettel gya- | rapitani is fogják. Az én válaszom erre az volt, hogy a könyvtár felett nekem rendelkezési jogom | nincs, s igy az ajánlatot elfogadni minden 1 egyébtől eltekintve, módomban már csak ezért sem áll, tegyék meg azonban az urak ajánlatukat Írásban, s akkor én azt a választmány elé fogom vinni. így kellett tennem, 1 mert á könyvtárnak egyszerre ily nagy arányokban kilátásba helyezett fejlesztése az olvasó közönség érdekei szempontjából oly lényeges dolognak tetszett, melyet a választmány mérlegelése elől csak a kaszinó rendelkezési jogának szetn elől tévesztésével zárhattam volna el. Kovách ur ezen válaszom közvetítésére vállalkozott. Írásbeli ajánlat nem érkezett. Ennek következtében a kaszinó választmánya a kérdést nem csak nem tárgyalta, de arról még csa> tudomással sem bi í't. Ez a factum. Tévesen kellett tehát Öméltóságának informálva lennie, mert különben nem Írhatta volna azt, amit irt. Hogy miért irt a muzeum-bizottságnak, amelyik erről a kérdésről szintén nem tudott semmit, azt azután megint nem tudom. Azzal azonban teljesen tisztában vagyok, hogy bár mint mindenkinek, úgy a múzeumok és könyvtárak felügyelőségének véleménye iránt is kellő tisztelettel viseltetem, arra az elismerésre, vagy mondjuk vallveregetésre, mely abban a levélben velem széniben kifejezésre jut, igazán nem pályáztam. En nem az ilyesmit, hanem azt az erkölcsi jutalmat keresem, melyben majd akkor lesz részem, ha ennek a szegény kis visszautasított könyvtárnak olvasóközönsége lesz. Fogadja m. t. Szerkesztő ur őszinte tiszteletem nyilvánítását. Szekszárd, 1907 április 17. VÁRMEGYE. Tolmivái megye tavaszi rendes közgyűlése. A folyó hó 13-án tartott vármegyei közgyűlés tudósításának folytatása. A miniszteri rendeletek közül hosszabb vitát idézett elő a kereskedelmi miniszternek az 1906 — 1909. években kiépítendő vármegyei közutiszakaszok kijelölése tárgyában intézett leirata, melyben tudvalevőleg több már felvett útszakaszt törölt, egyiket-másikat pedig a kiépítési sorrendben előbbre helyezett, mint azt a váimegye törvényhatósága megállapította. Az állandó választmány javaslata az volt, hogy újból Írjon fel a vármegye, hogy a sorrendben előretett útszakasz mint kevésbé fontos, utolsónak tétessék, a törölt útszakaszok pedig, mint feltétlenül szükségesek, megmaradjanak s kiépítésükről az állam gondoskodjék. Bernrieder József a miniszteri leiratban levő sorrend mellett szólalt fel, ellenben Böcz József Pinczehely- ről és Horváth Imre Ozoráról a pinczehely— ozorai utat tartották előbbre valónak s az állandó választmány javaslata mellett szólaltak fel; hasonlókép Döry Pál alispán, Jeszenszky Andor, Vitkovics Eerencz, Zámbő János és Bariul Béla s a közgyűlés az állandó választmány javaslatát fogadta el. Ezzel kapcsolatosan Jeszenszky Andor felkérte a főispánt, hogy megnyugtatásul nyilai kozni szíveskedjék: vájjon a miniszternek az állandó választmány által javasolt irányban leendő informálását elfogadja e Y Mire a főispán kijelentette, hogy eddig is oiyan irányban köz réműködött s most is szívesen vállalkozik arra, hogy a kereskedelmi minisztert személyesen informálja és a sorrend betartására fogja kérni. A főispán ezen nyilatkozatát zajos éljenzéssel, és tapssal jutalmazta a közgyűlés. Az egyes bizottsági előterjesztéseket elfogadták. A vármegyék, törvényhatósági városok és egyesületek körlevelei közül pártoló felirattal támogatják : Pécs sz. kir. városnak a harmadik egyetem felállítása, Nyitni vármegyének magyar nyelvi! czég-feliratok kötelező használata, Szabolcs vármegyének a korcsmák és pálinka méréseknek ünnepnapokon zárva tartása, Pest vármegyének sztrájk esetén katonaságnak aratási munkára átengedése, Pozsony városnak a lmsdrágaság megszüntetése, Zombor városnak az állategészségügyi törvény módosítása, Pozsonynak a ezukorárak leszállítása, Szegednek a fokozatos adórendszer mielőbbi behozatala, Ternes vármegyének a fegyvertartási jog enged, szabályozása, Kecskemétnek a Rákóczi kort összefoglaló történet megiratása tárgyában küldött körlevelét. A vármegyei gazdasági egyesületnek állandó évi segélyül 4000 kor., a népies marhatenyésztés ezéljaii'a 800 kor. segélyt, a vármegyei lótenyésztési bizottságnak 1907- évre 4000 korona segélyt szavaztak meg. Az alispáni előterjesztések közül megemlítendő, hogy özv. Kiss Ferenczné simon- tornyai lakosnak 200 kor. kártérítést szavaztak meg; a fehér és tolnamegyei h. é. vasúttársaság igazgatóságába Tolnavármegye kép viselőjéül az 1907—1909. évre Jeszenszky Andort választották meg. Az árvaszéki előterjesztések közül Nagy László pénzügyi számvizsgálónak 200 kor jutalmat szavaztak meg. Ezek után következett egy sereg köz ségi ügy, melyek közül érvényen kívül helyezték elsősorban is Döbrüköz községnek a lóm. kath. hitközséghez tartozó ügyekben hozott határozatait, mint a melyek törvényes rendeletbe ütközők, továbbá alaki hibák miatt Dunaföldvárnak kölcsön felvétel, kertész fizetés megállapítás és szabályrendelet Simontaits Elemér. Fekete Hugó Szekszárdi, Kaszinó-bazár Női- és gyermek-kötények, harisnyák, ingek, gallérok, nyakkendők, ajándék-, disz- és játéktárgyak nagy választékban. 3f—52
