Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-03-30 / 13. szám
1907. rnárczius 30 KÖZÉRDEK 3 gyengék, segély nélkül szükölködők | védelme és pártfogolása. Hogy is jellemzi csak Szekszárd koszorús szülötte, a kinek szobra a főtéren emlékezteti e város lakosságát a szép és nemes eszmék felkarolása iránti kötelességeire — a női szivnek a jótékonyság iránti fogékonyságát: „O boldogságot oszt és elfogad, Szán, könyörül, de szenved is sokat, Ha szenved, érzi ő a szenvedést, De nyújt az érzés uj lelkesedést. Ha szén, agy könnyben tengert sima ki, Oh nincs arra, nincs szó kimondani! Hogy boldogítson, életét oda Adná —- s mit ahhoz a jó sors ada. Mindent feláldoz — szive telt marad, Feláldozásban is meg nem szakad !* Fel hát a munkára — városunk nemes, ifjú szép hölgyei, munka kell ide — türelem, idő és ernyedetlen szorgalom! Vegyük ki mindnyájan belőle részünket! A vármegye érdemes főispánjának, a nemes lelkű főurnak önzetlen érdeklődése és példás tevékenysége kétség- j télén garanczia arra, hogy a fellobbant | lelkesedés nem szalma tűz, de a jó- ! szivüség éltető zsarátnokából táplál- j kozó örökláng! Templom legyen keblünk e napon, ünnepeljük benne áhítattal a jótékonyság szent eszméjének diadalát, tegyünk félre kicsinyes neheztelést, duzzogásokat, a melyek csak árthatnának a jó ügynek, ne legyen köztünk versengés másban, ha csak nem a nagy és nemes czél elérésére irányuló törekvések buzgóságában! Fel munkára, anyák, szülők jer- tek segítségünkre! Ott legyen a társadalom apraja, nagyja, rang- és osztálykülönbség nélkül! Mentsük meg az apró nyomorultakat ! * A gyermeknap programmja: A legnagyobb örömmel konstatáljuk, hogy a f. hó 3-án tartandó gyermeknap iránt *ie- gyeszerte nagy/ az érdeklődés. Bonyhadon, Pakson 28-án Alakult meg a helyi bizottság. Gyermeknapok giegtartását eddig Hőgyész, Gyünk, Keszőhidegkut jelentette be, de azt hisszük, bár az idő rövid — lesz még ünnepség több helyen is. A szekszárdi gyermeknap kiválóan sikerültnek ígérkezik. Rendezője, dr. Ggenes József kir. törvényszéki biró, mint a fenti lelkes czikkéből is látszik, minden lehetőt elkövet annak sikere érdekében. Az ünnepség programmja a következő : April hó 3-án délelőtt 11-től Val-ig és délután 5—7-ig a Kaszinó bazár előtt való korzón, a nagy trafikkal szemben sátort állítanak, a melyben, esetleg előtte, magasabb emelvényen urna lesz elhelyezve, amely körül a főgimnázium V.—Vili. oszt. növendékei jel- vényesen állanak diszorséget. Ugyanakkor a rendező bizottság hölgytagjai is ott lesznek egymást felváltva, hogy a közönséget alkalmas, tréfás módon adakozásra buzdítsák. A sátorban árulnak jótékony bélyeget, virágot, apró pereczeket, czukorkákat stb. A rendező hölgyek és urak kék és fehér rozettát viselnek s az alább felsorolt hölgyek a bazár előtt felállított gyűjtő urnát a következő sorrendben lesznek kegyesek becses pártfogásukba venni és azt megőrizni. Délelőtt ti órától 1/il2 óráig: Hazs- ünszky Gézáné, í)őry Pálné, Triebler Ilma, Tomcsányi Lajosné, Dőry Natalie, Szevald Oszkárnó, dr. Müller Ferenczné, Nits Istvánná, Török Ottóné, dr. Kramolin Gyuláné. Délelőtt 1/tl2 órától 1/a/ óráig: Dr. Spányi Leóné, dr. Káldy Gyuláné, dr. Leopold Kornéné, dr. Pesthy Pálné, Fejős Já- nosné, dr. Hagymássy Zoltánná; Wolf Ar- noldné, Tékus Vilmosnó, dr. Rubinsteirl Mátyásné, Bajó Jánosné. Délelőtt 3 órától 6-ig, esetleg 7 óráig : Bodnár Istvánná, Mattioni Jánosné, Stokin- ger Jánosné, Ágoston Istvánné, Friedmann Béláné, Kovács Dávidné, Tihanyi Domokosné Hoffmann Sándorné, Holub Jánosné, Tóth Henrikné, Dömötör Miklósné, Linhardt Hilda, Wigand Jánosné, Forster Zoltánné, dr. Mirth Lászlóné, özv. Sass Istvánné, Fink Kálmánné, Órffy Lajosné, Szigeth Gáborné, Bajó Pálné, Volf Henrikné, Szeghy Sándorné, dr. Hangéi Ignáczné, Mehrwerth Ferenczné, Szondy Istvánné, dr. Haidekker Béláné, dr. Mayer Gyuláné, Borzsák Endréné, Perlaky Józsefné, Halász Gézáné, Győrbiró Benőné, Debulay Imréné, Franek Jánosné, Hahn Ferenczné, Kövessy Ödönné. Délután 5 óra előtt tűzoltó trombita hívja össze a közönséget Garay zenekarának, a kaszinó bazár előtt tartandó hangversenyére. A hangverseny előtt, alatt és után úri leánykák' virágokat, jótékony bélyegeket árusítanak. A hangverseny után 7 és egynegyed 8 órakor pedig lámpionos menet lesz a muzeum sétányról a korzóra, majd elvonulás dob és trombita szóra s tűzoltó zenére. A legnagyobb sikert kívánjuk a szép ünnepnek. Állatvédelem. Az állatvédelem eszméje nem a mi korunk szüleménye, mint rendesen hiszik. Ismerték már a buddhisták, 600 évvel Kr. e. S ismerték már jóval előbb, 1600 körül j Kr. e, a héberek, kiknél törvény volt, hogy a terhe alatt roskadozó állatnak segítségére kell sietni. (Mózes II. 23, 5.) A mi korunk | felkarolta ezt az eszmét s szervezkedett, egyesületté tömörült annak propagálása, tor jesztése czéljából. Az első ilynemű egyesület 1824-ben keletkezett Angliában. Hogy az állatvédelem nemes gondolata csak ilyen későn, a XIX. j század elején tudott magának utat törni, au- j nak oka egyrészt a sok ádáz, kegyetlen háború, amit a nemzetek vívtak egymás ellea az uj-korban. Hogyan gondolhattak volna akkor az emberek az állat megvédésére, mi kor egymást sem kímélték, mikor emberembert kinzott, gyötört, ölt ? Késleltette továbbá az állatvédelem gondolatának érvényesülését, hogy az ember magát a teremtés kiváltságos lényének tartotta. O itt az ur, a többi mind alá van neki rendelve s ő azzal tetszése szerint elbánhat. Az állattal nem kell törődni, hisz azért állat. Annak nincs lelke, csak az embernek van érző lelke. Még olyan fértiu is, mint Descartes (Dékárt), a XVII. századbeli iranczia bölcsész, aki forradalmat idézett elő a gondol- dolkodás terén, aki egy hatalmas lépéssel előbbre vitte az emberiséget a művelődés mezején, — vallotta ezt a nézetet. Az állatot egyszerűen tárgynak tekintették .s úgy bántak vele, mint tárgygyal. Csakhogy nagy tévedés van itt. Akár a teológiai, akár a tudományos szempontot vesszük, az állatot kímélni kell. A biblia azt mondja: „És uralkodjatok, mondotta az Űr, a tenger halain, az ég madarain s minden állaton, mely mozog a földön.“ (Genesis. II., 28.) De: Noblesse oblige! A hatalom, az előkelőség kötelességeket ró annak birtokosára. Éppen azért, mert Isten az ember kezébe adta az állatot, kötelessége azt oltalmazni, védeni, amiképpen az Isten is védi az embert s kiterjeszti rá oltalmát. A tudomány szerint embernek, állatnak úgyis közös az eredete, akkor meg éppenséggel kötelessége az embernek az állatot megvédeni. Darwin szerint bármilyen nevetségesnek is tetszik ez, az embernek az állatban testvérét kell látni. Elmondtuk ezeket, hogy az állatvédelemnek minden szempontból való jogosultságát igazoljuk. Annál fájdalmasabban szemléljük, hogy városunkban milyen kevéssé törődnek az emberi haladásnak eme fontos s nemes ügyével. Az állatkínzás minden faja s neme veri föl nem egyszer szobánk ablakából nézve, vagy az utczán haladtunkban lelkünk nyugalmát. Iszonyú nézni az állatnak szakadásig való megterhelését, vagy minden ok nélkül való ütését, verését. A szesz gőzétől megvadult emberi vadállatnak van nem egyszer kiszolgáltatva a gazdáját roskadásig szolgáló szegény állat — s nincs, ki az oktalan brutalitás ellen megvédje. A hatóságnak itt teljesítenie kell feladatát. Úgy tudjuk, törvény szabályozza az állatvédelem ügyét. Az 1879. évi LX. t.-cz. 86. §-a tiltja az állatokkal való durva bánásmódot, kihágásnak minősíti az állatkínzást s 8 napi elzárással s 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja a vétkest. Tessék a hatóságnak ezt a törvényt érvényesíteni, a szemes s erélyes csendőrsóg- ben hathatós segítőtársra fog találni abbeli tevékenységében. S mi hisszük is, hogy a t. hatóság, ismervén nemes buzgalmát, hamarosan hozzá fog látni a javításhoz, e téren is. Ám ez még nem minden, amit e tekintetben tenni lehet. Az iskolának is meg kell tennie kötelességét. Nevelje a gyermekekben az állatok iránti kimélet érzetét, melyek éppúgy Isten teremtményei, mint mi vagyunk s melyeknek oltalmát, védelmét a Gondviselés az emberre bizta. Megteheti ezt minden rendű iskola, az elemi is, ahol a beszéd- s értelemgyakorlatok kapcsán alkalmas módon lehet erre kitérni. Ha igy iskola s hatóság összefognak majd ebben az ügyben, az áldásos hatás egyre jobban nyilvánulni fog. R—n. Fekete Hugó Szekszárd, Kaszinó-bazár Női- és gyermek-kötények, harisnyák, ingek, gallérok, 31_w nyakkendők, ajándék-, disz- és játéktárgyak nagy választékban. íz alkalomhoz mért rövidség, a választékos £ond, az pxletes gondolatfüzés, s az a körül- nény, tyigy a különben zárkózott természetű iVosinsky lelkűidébe is be lehet pillantani ■zéken keresztül. Egy helyütt azt mondja nagáról: „Megvallom, hogy általában többet Tzek, mint beszélek, s szófukarságom soha- iein jelentheti az érzelem hiányát. Es ez gaz is. Valamint igaz' ama mondása: „Az >kos ember sokat gondolkodik, keveset bezel ; az együgyű annyit beszól, hogy nincs deje a gondolkodásra.“ S akkor is igazat mondott, mikor a olnai prépost beiktatta a szekszárdi plébá- liába: „A Gondviselés különös jelenségének ekintem azt, hogy életemnek végső állomá- ába, a hol már végleg megállapodom, épen zülőhelyem lelkipásztora vezetett be, a ki zületésemtől mostanáig mindig igaz atyai óindulattal viseltetett irányomban.“ H. B.
