Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-03-23 / 12. szám
Szekszárd, III. évfolyam. 12. szám. Szombat, 1907. márczius 23 Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár epület Ab pénzek és hirdetések ide küldendők, HIRDETÉSEK legjutáuyoxahb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztősé«: Széchenyi-utca 1085 szám. ide küldendők a lapot érdekK összes közlemények. ELŐFIZETÉS : egész evre 10 kor., felévre 5 k., negyedévre 2 kor. SO fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Belmuukatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Küzdjünk a kivándorlás ellen. Addig’ is, mig az országgyűlés az egészségtelen birtokpolitika orvoslásához időt nyer, a társadalomra hárul a kötelesség, hogy amit. a kivándorlás fékezése iránt a kezén fekvő eszközökkel elérhet, lehető' gyorsan tegye meg. A földmivelésiigyi minisztérium az uj telepítési törvényjavaslat előkészítő' munkáit az egész országra kiterjedő adatgyűjtéssel már megkezdette. Nyilvánvaló dolog, hogy vidékek szerint más és más módon köthetjük a hazához a kifelé készülő lakosságot, az ország munkás erejét. De minden ipari és gyári politikánál gyorsabban és biztosabban állítja meg a kivándorlási proczesszust a földéhség kielégítése. S az a szerencsénk, hogy az ország Vio-ed részében ezen orvosszer a legközelebb fekvő is egyúttal. Tolnameg/ében is ijesztő mérvet öltött a kivándorlás, de itt is igen könnyen gátat állíthat a társadalom a további elnéptelenedés áramlata elé, ha a concrét jelenségeket községek szerint figyeli meg s iparkodik orvosolni. Magam részéről, miután szülőföldem Bedeg községnek és környékének ! gazdasági viszonyait ismerem, nem mulaszthatom el, hogy Tolnainegye közönségét fel ne hivjani, miszerint a Bedeg, Tolnaszántó és Értény falvakban pusziitó kivándorlás meggátlására lépjen közbe herczeg Esterházy Miklós főurnái, hogy a még ezen gazdasági év leteltétől kezdődő'eg újból haszonbérletre hirdetett ezen falvakkal szomszédos pusztákat apró bérletek- i ben a földműves kisgazdák és aratók- j nak juttassa. Ezen szinmagyar 'falvak lakossá- ! gában csupán azon remény tartotta a lelket, hogy a herezegi földek haszon- | bérletét most végre elnyerheti. S ha ezen reménységükben csalódnának, még rohamosabb tempóban folynék tovább a kivándorlás, a mi pedig 20—40 éve tart ezen vidékről, előbb Slavonia, most Amerika felé. Mig ellenben, ha a haszonbérlet, utján földhöz, munkához, az ő legeredetibb s legszívesebben űzött kereset,forrásukhoz juthatnának, nemcsak hogy egyszerre megállna ezen falvakban a kivándorlás zaja, hanem a kivándorlot- tak is visszajönnének, a még itthon, nagyrészt saját házacskájukban lakó, eltartásra szoruló családjukhoz s a család egész munkaereje felébredne, a megosztott, az Oczeán két partján sínylődő családi élet tüze újra felgyulladna, érezné jótékony melegét a szenvedő nép maga, de még a vándor is, kit útja arra, a megye szélén elhagyottan tengődő falvakba vezet. Tudja a nép, hogy az uj földesül- a legjobb indulattal van a földműves nép iránt,, elvitte ennek hirét hoz- zájok két kiküldöttjük, kik első ízben Dombóvárott, tisztelegtek a herczegnél azon alkalommal, midőn ez az általa pár éve átvett, uradalmát beutazta. Később a fővárosban is felkeresték kérelmükkel a herczeget, két megbízott földműves társuk utján. Mindkét alkalommal jó hírrel tértek meg u tjükről. De biztos választ még máig sem kaptak kérelmükre, pedig már most gyűjthetnék a munkaerőt az ősszel megkezdődő gazdálkodáshoz, ha biztosítást. kapnának kérelmük kedvező sorsa iránt. Ez esetben már most beálltul azon vidék kivándorlási statisztikájára nézve a gyors kedvező fordulat. Pedig ha valahol, úgy itt jár a legnagyobb veszélylyel a késedelem. Készek ezek a legnagyobb haszonbért, előre lefizetni, minden biztosítékot, lefizetni, minden biztosítékot megadni részükről. Másrészről már torkig van a nép, főleg az 1—2 hold tulajdonfölddel s házikóval biró aratósTAHC/A. A folyondárhoz. —- Egy költő eljegyzésére. Biborszinii kiűző folyondár ! Lelkét dalra le ihleted, S úgy fájt dala, hogy lelkünk búval, Szemünk mindég könnyel felék Mikor ősszel sárgulni kezdlél, Azóta sírva néze rád : Egy szép leányka bús regéjét Eszébe mért is juttatád ? . . . Hervadt levél a száraz indán, Hervadt virág a rózsatőn . . . Az őszi szélnek zokogása Fájó dalok visszhangja lön . . . S mikor a rózsapir az arczán, Ahogy neked, sárgára vált: E más virág is sárga arczczal Mosolyogva hívta a halált . . . A boldogságból fájdalom lett, A szívből egy bús ravatal ... Azóta gyászol már a múzsa, Azóta fáj nekünk a dal. . . Hagyd el folyondár ! Itt a tavasz már, Ihless mostan más hangokat : Amint te öllesz uj levéldiszt. Hervadt tőn uj bimbó fakadt ! .. . lOcia. Ártatlan elmélkedések az asszonyokról. Irta s felolvasta Kálmán Dezső 1907 évi márczius hó 17-én, a kölesdi dalárda hangversenyén. Hát már megint az asszonyokról ! Mintha ezt a megjegyzést hallanám sok bajuszos és bajusztalan ajakról. Igenis kérem, — ismét az asszonyokról, — mert hát ez a théma kimeríthetetlen. Mert ha Duna, Tisza tinta volna, hat vár-, megye íródeák volna, még akkor sem tudnának eleget írni az asszonyokról és a leányokról. Azután meg én — tetszik tudni poéta ember vagyok — legalább azt mondják rólam. — A költő pedig, ha már öreg is, de azért még mindig szereti a szépet, nagyon | természetes dolog hát az, ha én most az emberi-nem szebbik feléről beszélek. Carmen Sylva, a szellemes román királyné, aki egyszersmind hírneves Írónő is, együk munkájában igy nyilatkozott: Csodá lom miért Írnak össze az emberek annyi sok ízléstelen, visszatetsző dolgot, mikor annyi szép van a világon. Nos, hát azért I beszélek én ismét az asszonyokról. Hát bizony asszony nélkül), leány nélkül olyan volna a világ, mint a tavasz virág és madárdal nélkül. Mert hát asszony nélkül nem tudnánk meglenni. Az ismét kétségtelen dolog, hogy azért asszony nélkül éhen nem halnánk meg, mert azért csak összetudnánk kotyvasztani valamit, ámbár nem tudom, hogy nem úgy járnánk e mint a takácsi ember. Ugyanis: a takácsi embernek meghalt a felesége és a szegény ember egyedül maradt. De miután tudvalevő dolog, hogy akármilyen nagy legyen akár a szerelem, akár a bánat, azért mindakettő mellett megéhezünk : tehát a szegény takácsi özvegy ember is megéhezett. Gondolt merészet és nagyot és elkezdett ebédet csinálni. Vizet forralt, lisztet vett előr — összekeverte, — aztán főzni kezdte. Átmegy hozzá a komája s kérdi: — Mi lesz,ebből komám uram? Mire a megszomorodott fél igy felelt: — Bizony én még magam sem tudom. Csak annyit tudok, hogy ha kemény lesz, dödölye lesz, ha puha lesz, kása lesz. No hát így járnánk mi is asszony nélkül, de ezen csak túl esnénk ! Megtanulnánk sütni, főzni, fonni és levest habarni, de hát ez még mind nem elég az üdvösségre. Mi lenne belőlünk csók és ölelés nélkül ? Ezt már csakugyan nem bírnánk ki. Még aztán néha néha nagyon okos tanácsokat tudnak adni. Mondok egyet a sok közül. Nashreddin hires bölcs volt Ázsiában, de a szép felesége sem tartotta a szomszédban az eszét Egyszer megjelent a város előtt a vérszopó, kegyetlen Tamerlán hadserege. Összeült a város népe, hogy megkérlelje a kegyetlen hadvezért, s elhatározták, hogy a hódoló küldöttség vigyen neki aján dékot. Az volt a kérdés, hogy mit? Fügét-e? almát e? Már már arra határozták el magukat, hogy egy kosár szép gránát almát küldenek neki. Ezt pedig át fogja nyújtani Nashreddin, a ki akkor a város birája volt. De beleszólt a tanácskozásba Nashreddin gyönyörűséges felesége a szép Fatirné, a ki
