Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-03-16 / 11. szám
2 Közérdek 1907. márczius 16. Simonlsits Elemér főjegyző inclit\ ii- nvát a közgyűlés egész térjedelmében magáévá leszi s a szekszárdi bizottságot 30 nő és 30 férfi taggal mindjárt meg is alakítja. Közfelkiáltással megválasztattak : Török Béláné, Hazslinszky Gézáné, Döry | Pálné, Spányi Leóné, Bodnár Istvánné, Toracsányi Eajosné, Mattioni Jánosné, Ág iston Istvánné, Kovács Dávidné, Huffman Sándorné, Tihanyi Domokosné, Wolf Arnóldné, Holub Jánosné, Triebler Ilma, Tóth Henrikné, Dömötör Miklósné, Káldi Gyaláné. özv. Simontsits Béláné, Lmhardt Hilda, Dóry Naxi, Wigand Jánosné, Szévald Oszkárné, Förster Zoltánné, dr. Müller Ferenczné, dr. Leopold Kornélné, dr. Pesthy Pálné, Fejős Imréné, Mirth Lászlóné, Hagymássy Zoltánné, ! Török Ottóné. 'l'ottli Ödön, Dőrv Pál, Török Béla, Leopold Sándor, Krammer János, Wigand János, Tihanyi Domokos, Hazslinszky G<;za, dr. Érv Márton, dr. Kramolin Gyula, dr. Fent Forencz, Kurz Vilmos, Rácz József, Gyenes József, Andre István, Janosits Károly, Nagy György Hangonyi, dr. Leopold Kornél, Bodnár István, Boda Vilmos, Hoffmann Sándor, dr. Beöthy Károly, Alacs Zoltán, Moh nár József, Pirnitzer Manó, dr. Tanárky Árpád, Leicht Lajos, Szeghy Sándor, Orffy Lajos, ifj. Leopold Lajos. Az ülés bezárása előtt több hölgy «’diájára Bodnár István kért szót. Röviden utalt reá, hogy a mai értekezleten, kivált a hölgyek sorából sokan hiányoznak s mivel az eszme propagálása annál eredményesebb, ha minél szélesebb körben történik, indítványozza, hogy a megalakított (50 tagú bizottság magát kiegészíthesse. Főispánunk örömmel járul hozzá a javaslathoz, az eszme érdekében maga is czél- ravezetünek tartja, ha a mozgalom mennél szélesebb körre terjed, igy megállapításával annak, hogy a megalakult Bizottság tagjainak száma korlátozva nincs, még egyszer megköszöni a szives érdeklődést s az értekezletet a közönség lelkes éljenzése között azzal a kijelentéssel zárja be, hogy a inég szükséges tudnivalókat a Liga kiküldötte jövő csütörtökön - délután 1/s4 órakor fogja tüzetesebben ismertetni. Fel tehát a munkára! Szebben be nem fejezhetjük az elmondottakat, mintha a Liga saját szavait idézzük: »Gondoljon mindenki arra, aki e sorokat olvassa, hogy 6 e nagy dologra, igazi emberi nemes munkára hivatott szervezetnek nélkülözhetetlen tagja. Adjon és gyűjtsön, dolgozzék a •ezél megvalósitása érdekében mindenki. Ennek a munkának elvégzésére azonban olyan emberek kellenek, akik lelkesedésük egész melegével állanak az ügy szolgálatába, akik belátják és átérzik azt, hogy a csekély adomány nyújtásával még nem teljesitették kötelességüket, hanem dolgoznak tovább — addig, amig a szocziális igazságok uj rendje megváltja a világot a tömegnyomortól és nem lesz szükség a gyermekvédelemre, mert a család maga birni fogja az emberi megélhetés feltételeit!« Márczius tizenötödikén. Tavaszodon. Harczban állt a tél, az enyészet a kikelettel, a dermesztő fagy az éltető meleggel, a köd és ború a verőfénynyel, természetben, politikában egyaránt. Akkor is, mint most, abban az örökre neve zetes 1848 iki esztendőben, enyhült már a tél ridegsége, jelentkezett már á tavasz első hírnöke, a fehér szirmú hóvirág, megszólalt már a napsugárban fürdő pacsirta, örvendett az emberi szív az uj kikeletnek, az uj életnek. A költő is igy búcsúztatta el a haldokló telet: Durva zsarnok, jégszivü tél, Készülj, készülj a halálra ! Jármodat megunta a föld S ledobja valahára. (Petőfi.) De tavaszodott a politikában is. Waterloo sikságan az u. n. „szent sző vétség“ ben egyesült európai nagyhatalmak megásták a népszabadságnak, az alkotmányos életnek sírját; az 1815 iki bécsi béke volt a halotti tor. Első Napóleonnak csillaga egy ideig csodás tüneményként ragyogott; a franczia forradalomnak hullámai egy régi világrendnek véres romjain keresztül az ő bámulatos egyéniségét sodorták egy uj világnak élére. De Waterloonál leáldozott az ő csillaga, a reakezió megkezdte munkáját. Csirájában elfojtani minden alkotmányos mozgalmat : ez volt a jelszava a német, osztrák és orosz kormánynak. Metternich«“ a hérosz - tr át eszi dicsőség, hogy valóságos rendszerré fejlesztette az alkotmány gyűlöletét. S inig e férfiú áll a birodalom élén, mig egy tes- tileg-lelkileg megtört, pihenni vágyó uralkodó mellett az ő szívós egyénisége meg tudja tartani olyannyira fontos helyét: addig a népkepviselet, felelős kormány, sajtószabadság, közös teherviselés, a feudalizmus “megszüntetése mindmegannyi merész álom, s ezt aki megálmodta, az sem merte kimondani. Ez volt a politikai élet dermesztő tele, igy szunnyadozott az abszolutizmus hótakarója alatt a szabadság. De bár szunnyadt, bár meg volt dermedve, élet mégis volt benne, annyi élet, hogy a tél, a „jégszivü zsarnok“ nem tudta kiölni belőle. Tavaszodni kezdett. Most is, mint egy fél századdal előbb, Franeziaor.y-ágból áradt Európa felé a szabadság «G '»szi szellőjének első enyhe fuvallata. A\^ ncziák megunták a Bourbonok j megtorló ».almát. Paris népe 1830 júliusában ! megmozdult, fölemelte szavát, melynek vissz- j hangját Olasz- és Spanyolország nyomban ; megértette. Forró lávatömeg sistergett min- I denütt az abszCfaty* ""ns lába alatt; csak idő í kellett, hogy kífy^V a I áng és elsüpöije ellenségeit. A fe, ^ Wk sorban gondolkodóba estek s be k Áék látni, hogy a nép erőnek erejével viv ki magának az alkotmány áldásait, ha s<- p szerével meg- nem kapja. Az 1840 ban megválasztott IX. Pius pápa pl. mindjárt trónra léptekor megmutatta, hogy a szent szövetség politikai hitvallásának nem hive; a nevezett évben általános amnesztiát adott az akkori egybázállam politikai rabjainak, a rá következő esztendőben pedig felelős minisztériumot nevezett ki. Csak Metternich Kelemen herqzeg nem látott, nem hallott, nem értett semmit sem abból, amit a haladó idő, a közéleti kikelet szellője sugdosott neki szabadságról, alkotmányról, népjogokról O a fél embere volt s nem a tavaszé. De márczius 15-ike nemcsak a régi Róma naptárának volt „dies nefastus“-a, végzetes napja, hanem az 1848 évben az újkori Czézárok hatalmát is megtörte. A szabadság tavasza ismét Francziaországból indult európai kőrútjára. Párisban kitört a februári forradalom, mely Lajos Fülöp „polgár királyinak trónja a került. A mozgalom átcsapott Németországba is, hol kivált az egyetemi hallgatók voltak buzgó terjesztői. Az alkotmányos fzabadság eszméi saját hazánkban is bőven termő talajra találtak. Szabadságszeretet és alkotmányos érzés oly öröké a magyarnak, milyet még vér- szerződő ősei hagytak reá. bzabadságszeretet és alkotmányos érzés hevitette a múltak vértanúit végig a történelmen, egészen Martinovicsig, a nagy francia forradalom magyar apostoláig, egészen Kossuthig, Lovassy Lászlóig, Táncsicsig, kik magyar meggyőződésüknek szabad nyilvánításáért ép ez időben szenvedtek rabságot. Szabadságszeretet és alkotmányos érzés tűzte össze azt a lelkes pártot, mely uj Bolondként az ósdi államszerkezet kapuját, a szellem fegyvereivel oly hatalmasan döngette; Nyáry Pál, F. Nagy Pál, Ragályi, Bezerédy, Vay, Beöthy és más jelesek, s a -minden pártokon felül álló Kossuth és Széchenyi e két érzelemtől lángoltak. Es nem lángoltak hiába. Márczius 15 én István kir. herezeg nádor, Kossuthtal Bécsbe megy s a királytól megnyeri a felelős magyar minisztériumot, melynek névsorát 1 7-én vette kezéhez és ápr. 7 ón hagyta jóvá az uralkodó. Ugyanazon a nevezetes márczius 15 iki napon, melyen a bécsiek az elpudvá- sodotf abszolutizmusnak utolsó zászlótartóját, Metternich herczeget megfutamították és Kossuthot s társait diadalittasan fogadták : a pesti ifjúság Petőfivel, Jókaival élén megnyerte a helytartótanácstól a sajtószabadságol és a politikai foglyok szabadon bocsátását. Örömmámorban úszott az egész haza s diadallal üdvözölte az uj kornak hajnalhasadását. Oly találóan alkalmazhatjuk e politikai tavaszodásra Petőfi „Apostol ának szavait: Madárka szállott a börtön falának Párkányzatára, közel (a rab) ablakához. Ott ül a kis madár s dalolgat . . . S a rab, az elnyomott ország hallgatja a madárdalt, érzi a tavasz jöttét és fölsóhajt: Te kis madár ott a falon, te Szabad világnak szabad vándora, Te it szabadság hírmondója vagy. Igaz, pírja is volt a közélet hajnalának, véres pírja, s a kikelet vérrózsákat is fakasz tott sokaknak szivéből; igaz, alkonya is volt a hajnalnak, hervadása a tavasznak; de midőn öi öintől ittasul a honfikebel, ki törődnék a jövő bajaival ? Metternichet elsöpörte az ár, maga V. Ferdinánd is lemondott, „Lamberg szivében kés, Latour nyakán kötél“ ; viszont Windisck- grätz Schwechatnál megtorolja vérrel a vért j — de az idők járását ő sem tudta föltartóz- I tatni. Magyarországon pedig egy nemzet vér- j zett el a dicső küzdelemben, melyet a már- l cziusi napok vívmányaiért utolsó lehelletig < folytatott. A bécsi olimpus nem bocsátotta meg a magyar Prométheusznak, hogy az alkotmányos népszabadságnak fáklyáját kicsikarta tőle. Világosnál — nomen, omen — ; kialudt e fáklya fénye és csakhamar .. . megjön az éj, szomorún feketédnek az ormok, az élet Elnyugszik . . . (Zalán futása.) Elnyugszik, de nem végkép, elalszik, de meg nem hal. Sem az orosz fegyver túlnyomó ereje, sem Haynaunak, a bresciai hiénának vértörvényszéke, sem a Bach-korszaknak erőszakos kormányzása nem tudta végleg elnyomni a márcziusi eszméket. Az eszme hirdetői börtönben sínylődtek, hontalanul bujdostak, bitón haltak: de az eszme maga élt és uj életre kélt. S a költő a gyermekeit sirató Ráchel személyében igy biztatja hazáját: Emeli az te a testsAlyt, ziegwateteti a kMiazMt. rlMttet. é(j«H izzad*.«. TüdobategsegeK, nuruiüK. számár- Köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkaf „BoeAe“ eredeti eeotmagolÁei. F. Hsffatn-La Reehe ét. C«. Basel (SfáJ«), “.-O-éfeí ,,Roehe Kaptató arvMl nnótlctn a fy^fYwertirafc- £ baa. — Axa üvegenkint 4.— korona.
