Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-03-03 / 9. szám
I 4 a tolnamegyei selyemteriyésztésre vonatkozó rész immár 210 sűrűn nyomott oldalt foglal él, okos, ügyes, czélszerü csoportosításban mutatva be a selyem tenyésztés fejlődését a mustár magtól, a terebélyes fáig. Nem tudjuk, bogy a politizálás láza enged-e az elméknek nyugodt pillanatot e hasznos füzet átolvasására, de nekünk igazi i gyönyörűség a benne való lapozás, mert nemcsak a szegényebb néposztálynak egyik I élhetési forrását látjuk kijelölve abban, de I látjuk a magyar életrevalóság, élelmesség felkeltésére irányuló törekvés mellett, egy önzetlen férfin 25 éves, puritán működésének igazi jutalmát: az elvitázhatlan, kézzel fogható fényes eredményt is. A nagy haszonnal forgatható jelentés bővebb ismertetésére legközelebb még visszaKÖZÉHDEK térünk és most csak a legfőbb eredményeket soroljuk fél. • 1879-ben mégcsak 2507 kgr. volt az országban termelt összes gubó -mennyiség s mikor 1880-ban Bezerédj Pál a selyem- tenyésztési ügy vezetését átvette, 10131 kgr. gubóért, a selyemiparral foglalkozók keresetével együtt 40,051 koronát fizettek ki. Hol állunk azóta? ! az eredmény szinte szédítő. 19001-ben már 1.959,214 kgr. gubót termelt az ország s a selyemiparral foglalkozók keresetével együtt 5.147862 korona vándorolt a szegény nép zsebébe. De a selyemtenyésztés hasznát semmi sem mutatja jobban, minthogy 1880-tól napjainkig, összesen 65.935,206 koronával járult hozzá a jobbára földhöz ragadt nép megélhetéséhez. így Tolnavármegye 2.402,809 korona tisztes 1906. márczius 3. keresethez jutott általa s egyedül Szekszárdon 1.409,459 koronát kerestek a napszámosok, 966,613 koronát kaptak a kereskedők és iparosok, ezenkívül jobbára itt költötte a selyemgyári tisztviselői kar is azt az 1.022,160 koronára rugó hatalmas összeget, melyet fizetés czimén nyert. íme itt vannak azok a beszédes számok, a melyek az első olvasásra szemeinkbe ötlenek. A fényes eredmény, kivált a mai vigasztalan világban örömmel és büszkeséggel tölthet el mindnyájunkat, de egyszersmind kimutatja a tért is, amelyen a magyar nép haszonnal keresheti még megélhetésének mindinkább elapadó forrását s önjólétének emelésével erősebbé teheti ezt a sokat szenvedett szegény országot. * Talán hogy annál sötétebbek, vigasztalanabbak legyének a magyar nemzetnek mai gyásznapjái, egy igazán nemes, hazájáért dobogó szív verésének megszűntét jelenti a távíró. Zichy Mihály halt meg, a nagy művész, kinek művészi lelke egy világot töltött be fénnyel - és ragyogással, de a kinek szive a messze idegenbe is minden dobbanásával a miénk maradt. E nagy emberben meghalt zsenit, kialudt isteni szikrát nemcsak a magyar nemzet, de az egész világ művészetének története van hivatva méltatni és elsiratni. E sorok Írója leikéből ez alkalommal csak a hála mélységes érzete buzog fel, hogy őszinte könnyel adózzék a világhírű mester halhatatlan emlékének. Zichy Mihály, ki nemzetével együtt érzett, hogy maradhatott volna el a mi nemzeti ünnepünkről?! Amikor 1898-ban Garay János szobrát lepleztük le, e lapok szerkesztőjének kérésére, ő is elküldé fejedelmi ajándékát az akkor kiadott Garay- album számára. Háry János és költője Garay — ezzel a pompás rajzzal másodszor is bevonúlt a halhatatlanság Pantheonjába. S mikor egy Garay-diszkiadás eszméjét felvetettem előtte, mily hévvel látott munkához, hogy a „mi vén piktorjaink aludtejes vérét“ alkotásokra hevítse. Itt vannak még kezeim között akkori levelei. Ezt Írja többek közt: VÁROSI ÉLET. A házalás eltiltása. Annak idején hosszasabban, önálló czikkben foglalkoztunk a kereskedelemügyi miniszternek azzal a rendeletével, melylyel a községnek a házalás eltiltása tárgyában alkotott szabályrendeletétől a jóváhagyást megtagadta. A vármegye alispánja a szabályrendeletet most azzal a felhívással küldte meg a város tanácsának, hogy miután időközben Szekszárd várossá alakult át s igy szabályrendelet-alkotási jogot nyert, ha a képviselőtestület korábbi elhatározását fenntartja, a szabályrendeletet újból tárgyalja s megállapitás után terjeszsze fel. így tehát kereskedőinknek és iparosainknak a házalás eltiltására irányuló óhaja mégis teljesülni fog. HÍREK. — Gyűjtés Kiss Ernő szobrára. Kiss Ernő 1848-iki honvédtábornok szobrára 113 kor. 88 fillér gyűlt, mely összeg az illetékes helyre elküldetett. — Hajózható csatorna a Balatontól a Dunáig. Tóth Károly műszaki tanácsos, a Szék szárd-bátai Dunavédgát társulat igazgató főmérnöke, lapunk élén ismét hatalmas ideára tereli a közfigyelmet. A Sió hajózhatóvá tételére egy régebbi kormányunk által készítetett műszaki terveket ismerteti, amelyek, ha kivitelre kerülnek, a Dunántúl nagy részének, fájdalom, most sok tekintetben nélkülözött gazdasági boldogulását vannak hivatva előmozditani. E nagy horderejű kérdés érdekében lapunk mai számát megküldtük a Sió mellett fekvő összes községeknek, továbbá Szekszárd város 'összes képviselőt, tagjainak, mint elsősorban érdekelteknek, úgy a szomszédban megjelenő valamennyi hirlapnak, kérve, hogy a fonto kérdéssel mennél tüzetesebben foglalkozn szíveskedjenek-— Kaszinó estély. A szekszérdi Kaszinó m. hó 27-én sikerült estélyt rendezett. A szép számú közönség a reggeli órákig együtt maradt vidám, jó hangulatban. Jelen voltak: Döry Pálné, Bajó Pálné. Klieber Gryörgyné, László Lajosné, Orosz Lajosné, Török Ottóné, örffi Lajosné, Káldy Gyuláné, Perthy Pálné, Fejős Imréné Sass Lászlóné, Vigand Jánosáé, Rácz Józsefné, Sinkovics Gézáné, Herczeg Mariska, Orosz Flóra, Klieber nővérek, Tomka Irénke, László Vilma, Hoffmann Etel, Nászay Palika, Dőry Natalie, Horváth Györgyné, Vigand Hedvig, Benes N. — A szekszárdi ált. ipartestület f. évi márczius hó 11 én d. u. 2 órakor a városháza nagytermében tartja meg évi rendes közgyűlését. A kqzgyülés tárgysorozata : 1. A múlt ülési jegyzőkönyv felolvasása. 2. A folyó évi jegyzőkönyv hitelesítésére 2 tag AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
