Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-31 / 13. szám

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS Hl. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden szombaton. Kiadóhivatal: Széclieiiyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM: 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutnnyosabb számítással, díjszabás szerint. Az utolsó csata. Mint akit fejbe ütöttek s elszédült, mi is most kapkodunk — fegyverek után, hogy magunkat védjük. Nem baj, mert a fejbeütés használt : észre tér­tünk. Tisztán látunk már egészen. Pe­zseg, forr a szilaj magyar vér, ágasko­dik a kigunyolt nemzeti érzés, a porig alázott önérzet. A magyar nemzet csatát vesztett a politika mezején, be­illik ez Szedánnak, de a döntő üt­közetet meg fogja nyerni, — társa­dalmi téren. Lelket emelő lángolást látunk mindenfelé, izzanak, forrnak a szivek, a tettvágy, a hazának hasz­nálni vágyás igyekezete sarkalja, kész­teti előre a lelkeket, mint a vérig ha­sitó sarkantyú az amúgy is tüzes paripát. Gyönyörűség ezt látni nekünk, kik mindenkoron nem a politikában, de a társadalom megújulásában, az összetartásban, egymás megértésében az igazi mély hazafias érzésben s tet­tekben láttuk a nemzet nagyságát. Igen, nem ismerünk rá erre a mi lomha, elpetyhüdt társadalmunkra. Vir- goncz, fürge, 'mint a esik, repül mint a madár, mintha csak most nőtt volna ki csonka, suta szárnya! Esztendők nem termettek ennyi életre Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Bel munkatársak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. való eszmét, a magyar faj, magyar mivoltunk erősítésére ezélzó ennyi jó szándékot. Budapest tüzes ifjúsága ma­gyar ruháért rajong, ugyanott kivirult a magyar hazafias érzés tulipánja, ma még tán százezrek, de holnap talán már milliók hordják, bár eléggé diszkredi- tálta az elterjedt rágalom: hogy — Bécsben csinálják! Feltámadt a régi magyar védegylet is, fárad, tesz, lel­kesen agitál, a magyar ipari termékek érdekében s a debreczeni kereskedelmi kör létre kívánja hozni a magyar ipar támogatására a magyarországi összes kereskedők szövetségét, a „Magyar or­szágos kereskedelmi szövetkezet és ipari részvénytársaság“ czimmel . . . s nincs város, ahol valami szépet, na­gyot ne tervelnének . . . A maga szomorúságában is gyö­nyörű idő ez. Lelkek megújulása, az egész társadalom vérnélküli forradalma. Nagy idők, talán kisebb emberekkel, de úgyszólván édes mindnyájunkkal.. . Igen, igen ez az: mindnyájan együtt és egyért, a magyar hazáért! Jöjj el Idők teljessége! Cselekvés, tet­tek órája. Eszmék, ideák megérlelő fé­nyes napja! Előre magyar asszonyok: Perényi Imrénék takarítsátok el a holtakat a csa­Szerkcsztőség: Széclicnyi-utcza 10S5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELŐFIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fül. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor. tatérről, Dobó Katiczák, Zrínyi Ilonák fel a várbástyára! Fegyverre mind­nyájan. Nem- elég az csak, hogy a magyar­ság égő tulipánját feltüzzük mellünkre, itt a cselekvés, a tettek órája. Magyar szép asszonyok, • a világ gyöngyszemei, győzzétek le először önmagatokat, a nő, az asszony természetes hiúságát. Legyünk igazán magyarok: rongy, czáfat, a legdrágább selyem, a legpom­pásabb ruhaszövet is, amely nem magyar gyárban készül, el velük, mig csak nem idehaza szövik! De félre még a magyar kokárdával is, mig selyme idegen. A drága brüsselinél többet érjen az itthon verett csipke s a honi varrottas, Bécs, Páris legelső divatáru­sainál a még félénk, bátortalan magyar varró leány ... De asszonyok nevel­jetek sovén magyar lelket gyermekei­tekbe is s hozzátok haza férjeteket, hogy ne legyen a külföld czifraságá- nak, drága divatjának továbbra is •majma és rabszolgája. Okulhattak volna már. Hollandia követe azt vágta szemébe a czifra magyar uraknak, Rákóczi fényes daliáinak, mikor azt panaszolták, hogy nincsen a háborúra pénz: Urak, lesz pénz, de előbb vágják tok le azt a sok aranygombot és arany TARCZA. A tulipánról Egyre hódit, mindinkább terjed : A hazafias-tulipán, Holnap nagy büszkén viselem majd A gomblyukba magam is tán ? S azért irom ezt gy, ki, mégis : Félre ne értsék versemet : Előttem is szent minden érzés, Mi honfi tűz, láng, hevület. Jól van, hordjuk hát ezt a jelvényt Mutassa : magyarok vagyunk ; De hát kérem, értsük meg egymást: Voltakép mit is akarunk ? Mert, ha szegény, árva hazánkért Mást nem cselekszünk egyebet: A tulipán múló divat csak És — gomblyuk-hazaszeretet. . . BODNÁR ISTVÁN. Egyiptom. Irta: Dr. Tanárky Árpád.. V. Mielőtt elhagynánk Kairót, tegyünk még egy látogatást a legszegényebb néposz­tály által lakott Fostat külvárosba, melyet 0.-Kairónak is neveznek, mert a város, ! midőn az arabok Egyiptomot, elfoglalták, itt épült föl először a rómaiak Babylon nevű erősségének helyén. Itt látható Kairó legré­gibb mecsetének romja, melyet az országot meghódító Amer, Omár kalifa vezére építte­tett. Az arab hagyomány szerint Omár ka­lifa nagy varázsló volt s egv napon Mekká­ban a próféta mecsetében ülve lelki szemei­vel meglátta, hogy a messze Kairóban az ő vezére Amer templomot építtet s a munká­soknak egy oszlop felállítása sehögysem si- I kerül. Megparancsolja tehát Omar az ő varázsló hatalmánál fogva egy előtte fekvő oszlopnak, hogy repüljön Kairóba az építendő templom­hoz, de az oszlop nem mozdult. Midőn má­sodik felszólításának sem volt eredménye, Omar ráüt korbácscsal az oszlopra, igy szólt: „A mindenható Isten nevében eredj !“ Erre az oszlop megszólalt: Miért felej­tetted el hát Isten nevét segítségül hívni V s azzal felemelkedvén Kairóba repült s a megrémült munkások bámulatára az épülő mecsetben helyet foglalt. a pyramisok. . Mondjunk most búcsút Kairónak s a középkori arabs emlékeknek s látogassuk meg az őskori Egyiptomból a fáraók biro­dalmából visszamaradt építészeti alkotásokat. A legfenségesebbet, a legmommentalisabb müvet, mit csak emberi kéz valaha létre­hozott, itt közelben Kaijó mellett találjuk : ezek a pyramisok. Kairótól nyugatra Gizeh falu mellett a lybiai sivatag szélén állanak ezek az óriások négyezer év óta daczolva az idővel és mú­landósággal. Városok épültek és pusztultak el azóta, népek születtek és tűntek el a föld szinéről, de a pyramisok mozdulatlanul állanak ős időktől fogva, mintha a múlandóság s az örök változás törvénye egyedül csak őket nem érintené. „Minden fél az időtől, de a pyramisok- tól maga az idő is fél“ mondja egy arab iró a XIII-ik században. A pyramisok tulajdonlapén óriási sí­rok, melyeket Egyiptom hatalmas uralkodói azért építtettek, hogy földi maradványaik örök időkre fennmaradjanak. A régi Egyip­tomiak vallása szerint a lélek halhatatlan­sága a test fennmaradásához volt kötve; a lélek csak addig él, a mig a porhüvely meg van, ha a holt lest megsemmisül, elvész a lélek is. Ezért balzsamozták be halottaikat Kérjük az előfizetések megojitását s a hátralékos előfizetési pénzek beküldését, hogy a lap szétküldésében akadály ne legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom