Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-12-15 / 51. szám
2 KÖZÉRDEK 1906. deczember 15. el nem kilincselhető', szigorú eljárását. — így aztán valahogy csak segíthetünk a borzalmas cseléd mizérián, a mely már-már fejünkre nó'tt s valóságos amerikai allűrökkel fenyeget... Gazdasági életünk szervezete. Irta: Kirchner József. VI. Láttuk, hogy a magyar mezőgazdasági élet munkakifejtéseiben a modern természet- tudományok elvei érvényesülni nem tudtak, a gazdasági erők a nemzet üdvére és javára nem exspandálódták. Lássuk az okokat, a mik miatt ez nem történhetett meg, a mik miatt nálunk a mezőgazdasági ipar nem fejlődhetett ki, a mik miatt a magyar nemzet nem tudott felvergődni a ■ gazdasági jólétnek bizonyos fokára. Világos és el nem vitázható tény, hogy abból a vámközösségből, amelyben Magyar- ország áll Ausztriával szemben, á hasznot csak Ausztria huzza. Kétségtelenül bizonyos, hogy ez a vámközösség a monarkia másik felét, a gazdasági jólétnek bizonyos fokára emelte, — virágzóvá tette annak iparát — vagyonossá népét. Mi beleszegényedtünk, belebetegedtünk. Ez az igazság. De miért áll igy ez az igazság? Hiszen megfordítva is lehetne! Magyarország is lehetne ma gazdaságilag erősebb, mint . Ausztria! Hát ez nem történt meg, de meg j se történhetett volna, egyszerűen a tenné-' szett törvények logikájából kifolyólag. A gyengébb mindig kénytelen gravitálni az . erősebb felé. . Ha tisztán áll előttünk az erőrendszer képe, ha világos előttünk, hogy a monarkia gazdasági és politikai túlsúlya mindig Ausztriára esett, akkor világos egyúttal, hogy ebben a vámközösségben a gyengék csak mi lehettünk. És éppen, mivel vám közösségben voltunk, mivel az erők szabad kifejlődésének semmi sem állott útjában, — a i rövidebbet nekünk kellett huzni. Ez a mi gazdasági elmaradottságunk problémájának rövid matematikai megoldása. Hiába érvelnek közgazdászok a vámközösség mellett, hiába igyekeznek kiemelni a szabadkereskedelem előnyeit, hiába protestál a magyar malomipar és vegyészeti gyáripar, amelyek teljes határozottsággal kimondották, hogy az önálló vámterületre való I I 1 . . átlépés egy a tönkrejutással: Magyarországnak létérdeke az önálló vámterület, (de csak okosan és körültekintéssel megcsinálva ! — a szerk.) létérdeke egy olyan gazdasági politikának a gyakorlása, mely minden befolyástól menten, függetlenül és szabadon működhetik. Gazdasági életüpknek ezt a nagy szervezeti hibáját szépitgette és takargatta ' hai’- mincz éven keresztül ennek a pemzetnek minden kormánya, melléje sorakozott a köz- gazdasági életünknek számos kitűnősége, akik mindig alacsony és mellékes tekintetekből bonczölgatták a vámpolitika problémáját. Vannak még talán egyéb szervezeti hibái iá a mi gazdasági életünknek ? Igenis vannak! Még hozzá igen aktuálisak, talán nincs szakember ebben az országban, aki ne szólott volna hozzá az elmúlt esztendőben. A fejlődő gazdasági élet folyamán, amint láttuk, a népeknek uj elvekkel, uj törvényekkel kellett, megismerkedniök. Azokkal a törvényekkel, amiket a természet- tudományok terén a kutatók felfedeztek. Ezt megkívánta a fejlődő gazgasági élet, sőt, egyenesen rászorított bennünket arra, hogy azokkal éljünk is ! Kérdezzük már most, felhasználta-e a magyar nemzet gazdasági életében a modern • természettudományok ismeretéit, élt„e azokkal, ki aknázta e azokat a gazdasági fejlődés üdvére és javára? Nem ! Bizonyitja ezt mezőgazdasági iparunk szégyenletes elmaradottsága, a mi pedig egyenes folyamánya volt annak, hogy az ország e téren mindig nagy hiányát érezte és érzi ma is a szakembereknek. Nézzünk csak szét egy kissé az országban, textilgyár.,. czu- kor, keményítő, sörgyár műszaki vezetése nagyobbrészt idegenből idekerült szakférfiak kezeibe van letéve. Hol az a magyar műszaki kar. a melyik a mezőgazdasági termények feldolgozásában hasznos munkakifejtéseket cudna tenni, hol vannak a magyar: szakemberek, a kik összes energia erőiket a mezőgazdasági ipar megteremtésére tudnák fordítani ? * Hol keresendők ennek a bajnak a gyökerei ? Felsőbb szakoktatásügyünk hiányosságaiban I Bécsben, Lipcsében és a többi neves egyetemekkel kapcsolatban, mindenütt fennáll egy, modern gazdasági főiskola, nálunk meg csak programúiba van véve ! Avagy talán, hogy egy kissé kitérjünk e tárgyra, a most akadémiai rangra elmeit gazdasági iskolák nívója megüti azt a mértéket, a mit a külföldieké, a mit a bécsié ? Csak vesse össze akárki a magyarországi és a külföldi iskolák tan tervezetét, rögtön megmegfogja látni a különbségeket! Avagy talán a teknika szolgáltatja azokat a műszaki erőket, a kiktől várhatnánk valamit e téren ? tagadhatatlan, a magyar xteknikáról kikerülő mérnökök kitűnő elektro teknikusok, — jeles gepkonstructeurök, ■ de aztán semmi mások! Á'magyar teknikust a mezőgazdaság és az annak körébe eső kon- czeptiok nem érdekelik, de nem is érdekelhetik minden jóakarata mellett sem, mert, rjem annak a szellemében nevelkedőit fel! Hogy ne említsek mást, — mily szégyenletes behozatalra szorul ez az ország a mezőgazdasági gépekben! Pedig hát, a mint mondottuk, a magyar technikusok kiváló gép- szerkesztők ! Igenis, dehát, ha ebben a tárgyban enczyklopediából, vázlatos kivonatos előadásokból ismerkedik meg a magyar tek- nikus, józan észszel nem tételezhetünk fel mást, mint azt, hogy abban mesterek nem is lehetnek. Voltam szerencsés e helyen már részletesen szólani felsőbb szakoktatásügyünk dolgairól. Még csak annyit tegyünk hozzá: A magyar közvéleménynek, miután már annyira óhajtja egy harmadik egyetemnek a felállitását, — fel kell emelkednie arra a magaslatra, — a hónnét szélesen beláthat a magyar gazdasági élet világába! Tanulttá, tudományossá kell tenni ezt a nemzetet, a vidéken számos góczpontot kell megteremteni, a melyek székhelyei lennének irodalomnak, művészeteknek, a kultúrának ! Nagyon dicséretes és szép jelenség tehát vidéki városainknak nemes versengése a harmadik magyar egyetem érdekében! Teljesen (méltányoljuk a kassaiak részéről megindult akczi- ónak az elsőbbségét ! Ámde kérdezzük,van-e sok értelme mostan az olyan akcziók kifejtésének, a melyek a tudományos egyetemek jegyében folynak, —- a mikor gazdaságilag akarunk előbb erőssé és függetlenné lenni ? kérdezzük ezektől a nemesen versengő városoktól, — nem előbbre- valóbb-e mostan egy olyan harmadik egye- temnekt egy olyan műszaki főiskolának a megteremtése, a melyik a megkezdett ipar- fejlesztési akczió átvételére, czélravitelére ahhoz értő, lelkes és erős generátiót nevel ? Milyen legyen ez a harmadik magyar egyetem ? A hol mindazok a fontos intézetek, melyek ma szerteszét ez országban, szétdarabolva, nem egyöntetűen szolgálják a magyar mezőgazdaság érdekeit — egy födél alá, egyesítve lesznek. A selmeczi erdészeti főiskola, az óvári akadémia a budapesti állatorvosi Miczi: Persze, hogy annak. Pista: No látod. Pedig a papa nem tud németül. Miczi: Igen ám, de a papa azt mondja, hogy sajnálja, hogy nem tud ; mert sokszor hasznát vehette volna. Pista: Igazad van. A papa ezt szokta mondani. De én meg azt mondom, hogy a papa nem sok kárt szenvedett, a miért nem tud németül. A papa tekintélyes ember, a papa gazdag ember, a papa jó ember, a papa okos ember. Miczi: Igaz, igaz. Pista: No látod. Ha a férfiak ellehetnek a német nélkül, ti annál inkább ellehettek. Minek kell nektek németül tudni? Miczi: Minek ? ! Hát'hogy műveltebbek legyünk és izé ... no igen, ha akarod tudni, azt is megmondom, hát . . , hát igen, ha katonatisztek udvarolnak, hogy megértsük. Pista: Nem szégyenled magadat ? Te elmennél férjhez egy olyan katonatiszthez, a ki a te kedvedért nem tud, vagy nem akar megtanulni magyarul ? No, ezt én is szégyenlem. És, és, és azért, kell németül tanulnod, hogy katona felesége lehess ? No, ezt te szó- gyelheted. Tanulj meg először főzni, meg varrni, aztán ha érdemes leszel rá, majd megtanul a katona magyarul a kedvedért. Igenis. Nektek nincs semmi szükségtek a német nyelvre. Érted ? Ezt beláthatná a mama is, a ki szintéu a német nyelv tudása nélkül ment férjhez. Miczi: Igaz, igaz. De hát . . . Pista : No mit de . . . Ugy-e magad se tudod folytatni; menj öltöztesd föl a babádat, de lehetőleg ne beszélj vele németül, mert dühös leszek. Miczi: Te, ha meghallja a Freulein . . . Pista : Bánom is én. Miczi: /Csacsi vagy Pista. Ha nem tanulsz meg németül, nem lehetsz miniszter, vagy valami ilyenféle nagy ur. Pista: Csacsi vagy te, ha azt hiszed, hogy mindenkinek miniszternek kell lenni. Azt gondolod, hogy minden falusi gyerek miniszter lesz; no bizony szépen volnánk, ha mindenki miniszter lenne és a tekintetes urak kivesznének . . Miczi (megvetően) : No hallod, mi lesz belőled öreg korodban, ha igy beszélsz. Pista: Hát tekintetes ur, az ántiját; és ne bosszants tovább, mert úgy a falhoz vágom, a babádat, hogy ezer darabra törik. Miczi:, De Pista! Pista : Csitt, egy szót se. Menj u Freu- leinhoz, a ki hamarább megtanul magyarul, mint én németül. Érted ?! Menjetek sétálni és gajdoljatok, hogy a katonatiszteket megértsétek. Papa (komoly ábrázattal bekukkant) : Már megint mi bajotok ? Pista (önérzettel): Szidom a német — nevelőnőketi Papa (körülnézve): Jól teszed fiam, psak hát izé, vigyázz, hogy, a mama meg n# hallja. (El.) Tüdob aaayek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csemegéiéül. F. H«ffmaaa-La Rocké Sl Co, Basel (Srájc),
