Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-10-20 / 43. szám

Szekszárdi, II. évfolyam. 43. szám. Szombat, 1906. október 20. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár­épület Az előfizetési pénzek és hir­detések ide küldendők. HIRDETÉSEID legjntányosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Széchenyi-utca 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. előfizetés : - egész évre 10 kor., félévre 5 k., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre , élőre beküldik : 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő : Belmunkatársak: BODNÁR ISTVÁN. JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: RÁTÉR JÁNOS NYOMDÁJA. Rákóczi lelke. — JCöltemény prózában. — Arra a hírre, hogy Tolnavármegye, Béri Balogh Ádám kurucz dandárnoknak emlékoszlopot állít. Jön a fejedelem, királyt megillető nagy fénnyel, pompával. Egész J udvara van, kisérik ezeren, skofmm-himzésfi; kaczagányos diszken, nyusztprémes fö- veggel, ♦ kurucznak úgy illő farkasbőr mentében . | . Szép, daliás idők, feltámadtok, újra ! Ragyogó napsugár szerény pisla fénye nem tud versenyezni boglárok tüzével, szinte belesáppad, ahogy meg-megtörik ' arany-réz veretjén nagy nehéz kardok­nak, czifra megkötőjén bársonyos men­téknek . . . ' Szégyenlős a sugár, be-behunyja szemét, de-mikor rátéved a réz. kopor­sókra, a benne huny ókra,, mintha az a sugár gúnnyal felkaczagna, vagy talán zokogna ?: Szegény Magyarország! — Mert nem O jön vissza . . . Koporsót hozunk csak, port, hamut és csontot, nem életet s testet. Nemes pa­ripája forditott patkóval hasztaldnul várta, nem rajta jött vissza! Szegény Magyarország könnyét elsírhatta, de ő is várhatta; a bús tárogatót, lelkét össze­törték, halálra gyötörték és szent dicső nagyja, ez a Krisztus-ember, daliás Rá­kóczi, apánk, lelkünk lelke, égő. sebünk if ja, ott . . . ott maradt messze, távol Rodostóban . . . 5 századok elteltek, az Idő meg­vénült, de szép Magyarország most tán jobb a sorsod? Nincs már talán kóny- nyed, száz sebed nem vérzik, sóhajod \ elfogyott, betölt minden vágyad, s nem emészti lelked lassan ölő méreg ? Nagy, - \ nemes lelkeknek tiszta magvetése perez alatt' megérik s nem is kell öntözni vérrel, verejtékkel ? S nem lesz már oly idő, hogy bujdosó nagyok kihűli szent tetemét előbb századokig nem a honi földbe, — szívbe hell temetni ? Félek, félek, lesz még! Nem Rákóczi jött meg, csak. a pora, hamva s nem - villámló kardja! Szivem, mégis reszket, szent örömtől dobban, mert a. nagy, nemesni’ f a lelke már itt\ jár, érzem köztünk■ •*'' ran! N’r 'S.. : kit költénk annyi hangos szóval, de. ki fel nem ébredt, megrázkó­dik, éled: A kurucz világnak vitéz ka­tonája, Béri Balogh Adám felkap pa­ripára, rohan már, száguld már, vájjon merre tarthat?: nagy Rákóczi lelke uj életre kelti s magával viszi a — hal­hatatlanságba . . . Balogh Adám fája hullai sok. levelet, Babér az vármegyém ; batér az, teneked: Rákóczi nagy lelke, hogy igy — megihletett! BODNÁR ISTVÁN. Tolnavármegye, a Rákóczi ünnepen. Tolnavármegye törvényhatósági bizottságát f. hó 17-én Szekszárdra mély hazafias és kegyeletes érzés hozta össze. Gróf Aponyi Géza főispán azért hivta egybe a rendkivüli közgyűlést, hogy biztosítsa a vármegye méltó kép­viseletét a /nemsokára végbemenő Rá­kóczi ünnepen, a mikor a nagy feje­delem és elporhadt, társainak földi maradványait mesrhozza a nemzeti ke- gyelet s végleges nyugvóhelyet ad az eddig idegen földben porhadt megszen­telt hamvaknak. Rákóczinak, a legnagyobb ma­gyar szabadsághősnek emléke azonban fájdalom, csak kevés bizottsági tagot sarkalt és ihletett a megjelenésre. A máskor szorongásig megtelni szokott nagyterem ez alkalommal csak úgy kongott az — ürességtől. A közgyűlés lefolyása azonban i^y is szép és lélekemelő volt. Tolna­vármegye közönsége itt hozott határo­zataival nemcsak, hogy méltóan illesz­kedik be az országos ünnepség kere­tébe, de azáltal, hogy Döry Pál alis­pán hazafias inditványára a Béri Balog Ádám kuruezdandárnoknak állitandó emlékoszlopra is megszavazott 1000 koronát, szép hazafias tettet cseleke­dett s hogy ugymondjuk, egy régi becsületbeli adósságát törlesztette. Béri Balogh Ádám kuruezdandár- nok a Rákóczi szabadságharcz egyik kimagasló katonája volt. Felesége, Fes­tetics Julia. Festétics Pál leánya, révén Faddon jutott birtokhoz, igy Vas- vármegyéből ide telepedett át s bol­dog családi életet élt a faddi, máig is meglevő ősi kúrián. De őt is nemso­kára megszállta a nagy idők nagy lelke, egyike lett í> Rákóczi sza­badságharcz legdicsőbb alakjainak s vértanuságával, kiomlott véré­vel is bizonyságot tett mély hazafias érzéséről s arról a fanatizmusig menő rajongásról a melyet nagy fejedelme s a nem/.éti szabadság szent ügye iránt elejétől, mindvégig tanusitott. Maga TARCZA. A kurucz dalokból. A kölesdi harczról. 17Ó8. szept. 2, A kölesdi szép sikmezőt Ezer virág koszoruzza, illatozza — A kölesdi szép sikmező Balogh Ádám dicsőségét illatozza. Fel van írva ott mindegyik Kis fűszálra, vadvirágra, vadvirágra, Balogh Ádám a szabadság, A magyarság diadalmas katonája. Messze Jáváról. Kranitzer Ottó, az idegenek légiójában szolgáló földink - levelei nyomán a „Közérdek“ számára irta: Koritsánszky Ottó. Kötelességét- csak az önérzetes ember végzi pontosan. A ki tehát „kussol“ kato- náéknál és a fölebbvalók részéről tapasztalt igazságtalanság miatt sem ellenkezik, hanem — tovább szolgál, mert esküje erre kötelezi, annak önérzetét nem érte szennyfolt. Sokszor, nagyon sokszor volt részem különféle, az. igazságot mindig nélkülöző, megtámadtatásban a sergeant majorom ré­széről ki egy rút, pöfeszkedő porosz ember. Ha magyartól hall valamit, dühbe gurul. De az igazi hadd el hadd ctak akkor kezdődik,, ha a kezeügyébe kerül egy magyar. Ilyen­kor boldog és füléig tagul szája a szörnyű boldogság érzelmétől örömteljésen, moso- lyogván. Jaj volt nekünk. Négyen voltunk ma­gyarok a kezére bízva a káderschool-ban (altiszti iskolában). És ő kiűzött nyaggatott bennünket a végkimerülésig. Egyedüli viga­szunkat az a gondolat képezte, hogy ez csak a ruhának: a fusilier (közgyalogos) ruhának szól. Arra a gondolatra . pedig, hogy azért gyűlöl, inert magyarok vagyunk, büszkeség­től pirosra gyűlt arczczal készültünk a ne­mes boszura. Az alkalmas, éra nem késett soká. Á négy hónapos periódus végével kö zeledett a vizsga ideje. Az őrmester áskáló­dott ellenünk és kedvenczeit, a neki hizelgő — csirkefogó bandát beajánlotta a föllebb- valóknál u. n. »Joors/oomer.« eknek. De a tisztek (derék úri emberek — ilyen tekin­tetben) — nem adtak az áskálódásra. Azok nem a ruhát tekintik; ők et fusibez-ruhában is megtalálják az embert, a jellemet, az ön­érzetet. És ezen az alapon sikerült a bosszú- állás. A vizsga augusztus harmadik hetében volt. Háromtagú bizottság vizsgáztatott. Négy napig tariott. A tárgyak igy kerültek sorra; Első napon századgyakorlat és számtan, a máso­dikon regruta kiképzés; sebkötése, kezelése. Haimadik napon az előírások és szabályza­tok elmélete. Az utolsón az administralis. Az eredményt másnap hirdette ki a bizottság elnöke. Diszbe öltözve jelentünk meg a nagy teremben. A tikkasztó hőség (augusztus —Indiában!) egymagában is elég lett volna, de vetélytársra akadt ez egyszer a verejték cseppek előcsalogatásában — a fájtunk* — magyarokon erőt vett iz­galomban. Vájjon sikerült-e a —- nemes bosszú V! Az elnöklő főtiszt kis beszédet tart, majd. elkezdi a névsort abban a sorrendben, amilyent az egységek összegén alapuló fo­kozat eredményezett. Az első 70 egységet ért el. Utánna még négy jön, köztük egy magyar gyerek. A hatodik jó magam vagyok. Egységeim

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom