Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-07-28 / 31. szám
2 KÖZÉRDEK 1906. julius 28. De igaz viszont az is, hogy a pedagógia nem zárt tudományág, hanem lényegileg gyakorlati, praktikus tudományág lévén, annak minden kérdése a nagyközönséget, főkép a szülőket is érdekli, tehát joggal tárgyalható oly helyen, mely minden szaklapnál hozzáférhetőbb, az érdekelt szülők és mindazok számára, kik neveléssel foglalkoznak. Társadalmi kérdésekkel foglalkozó lap szükségkép közvetítő kell, hogy legyen az olvasóközönség és olyan eszmék között, melyek mint a fölvetett kérdés, nemcsak a szakköröket, hanem az egész -társadalmat érintik. Ezért nyitjuk meg hasábjainkat az alábbi fejtegetéseknek. A kérdés különben, mellyel foglalkozni kívánunk, a szünidei gyalogkirándulások kérdése. < Pro és contra sokat mondtak és írtak már e kérdésről ; de a contra-érvek mindenesetre nyomósabbak a pro-érveknél. Állítsuk őket szembe az ifjak s a szülők okulására. A gyalogkirándulások védői első érvül azt hozzák föl, hogy csakis a magánjellegű Utazás felel meg tulajdonképen az utazás czéljának. Hogy az utazás eredményes legyen, egyéni alapra kell azt fektetni f a gyermek maga lásson, maga tapasztaljon, maga gyűjtse benyomásait, maga rendezze kiránduló útját s önrendelkezése terjedjen ki nemcsak a vég- czélra s az útirányra, hanem még az útközben való pihenésre, szállásra stb. is. Csak | ilyen utazás mellett szerez az utazó deák igazi tapasztalatokat; a csoportutazás Bae- decker izü, ott a deák nem a saját, hanem a vezető tanárnak szemével látja, a mit lát, ott nincs önállóság az ismeretszerzésben, az iskolai kirándulás csak iskola, falak nélkül. Csak olyan, mint minden, társas kirándulás: az egyén rabja a társaságnak, az előzetesen megállapított programnak. Hát ez első érv szépen hangzik ugyan, •de keveset mond. A középiskolai ifjúság magánutazásában van ugyan individualitás, de nincsen rendszer; enélkül pedig igazán hasznos utazásról nem lehet szó. Tanulmányi | kirándulás tanulmányokat tételez föl. A ki ! csak úgy vaktában vág neki a világnak, láthat ugyan sokat, de eleget soha, annyit soha, amennyit kellő előzetes készület és szakszerű vezetés mellett lehetne látnia. Képzeljünk el pl. két-három vállalkozó vidéki turista deákot a főváros kellős közepében. A nagyvárosi arányok egy kicsit zavarba ejtik őket, a szokatlanul élénk forgalom közepette idegenül nézegetnek ide oda. Eljutnak egy-két nevezetes látnivalóhoz, de mindent csak nagyjából fognak megtekinteni. Csak általános fogalmakat gyűjtenek : szép volt, remek volt; de az igazi, a részletekbe ható ismeretszerzés nem áll módjukban. Mindenütt a szembeötlő sallang ragadja meg figyelmüket, a rejtett lényeg megismerésére hiányzik bennük a kellő előismeret. Az országháza portását élénkébb emlékezetben tartják, mint azt, hogy a monumentális épület világraszóló remeke a csúcsíves stilus és a kupolarendszer egyesitésének. Szakszerű vezetés a lényegre hívja föl a figyelmet, nem a lényegtelen, hivalkodó czifraságokra. Vagy a nemzeti muzeum bármelyik osztályának megtekintése nem jár-e nagyobb haszonnal tárgyi magyarázat, szakszerű vezérlet mellett, mint anélkül ? Vagy ha természeti szépségekről van szó, a tervnélküli bolyongás eltalál-e vájjon mindig a kellő helyre? Alig hinném. Vegyük továbbá tekintetbe azt, hogy sok olyan látnivaló van, mely szinte hozzáférhetetlen a felügyelet nélküli vándorok előtt. Egy-egy intézetet mindenütt nagy előzékenységgel fogadnak; a nevezetességeket megmutogatják, a képtárakat, múzeumokat, templomokat, sőt a magángyűjteményeket is kinyitják. De számithat-e ilyen előzékenységre két-három poros, néha bizony eléggé ütött-kopott külsejű vándor, kinek sokszor egy sor igazoló írása sincsen ? A felnőttek társasutazásához pedig nem lehet hasonlitáni az iskolai tanulmányutakat. Felnőtteknél persze teherré válhatik az előzetes programm, mely esetleg egyik másik utasra nézve semmi újat sem tartalmaz, de végig kell csinálni a társaság kedvéért. Tanulóknál azonban erről a teherről nem lehet szó, mert ha látta is, a mit a közös programm előír, másodszor is szívesen megnézi, hisz lelke nem oly spleenes még, hogy valamire oly hamar rá tudna unni. A gyalogutazásnak olcsósága a második szempont, melyet a pro-érvelők az efajta kirándulások érdekében felhoznak. Alig kerül valamibe. Egy könnyű, viseltes nyári ruha, egy bot meg egy kis táska: ez az egész költség. És mégis mi mindent nem láthat az ember ily kevés pénzen ! Élni útközben is kell, de hiszen vannak még jó emberek is a világon, a kik jó szóért szállást, eledelt adnak. Itt betérünk a plébániába. A »Laudetur« latin köszöntés jó ajánlat, a derék házigazdának muszáj kirukkolnia, már csak azért is, hogy rossz hírét ne vigyük vendégszeretetének. Másutt egy kastély akad utunkba; ha nem csurran, csöppen ott is. Válogatósak nem lévén, a falu végi parasztház eresze alatt egy kis' aludttejjel is beérjük. A szállás kérdése még kevesebb gon dot okoz. Egy asztag, egy boglya is megteszi. A nagy olcsóság szép dolog; de ne feledjük, hogy olcsó húsnak hig a leve, mert mint előbb láttuk, a privátkiránduló nem tapasztal annyit, mint a társas kirándulók. Továbbá ha egy intézet rendez együttes kirándulást, rendszerint minimális a költség. A vasút, a gőzhajó, kedvezményt ad; a belépődíjakat rendszerint elengedik; szállást egyik intézet ad a másiknak; koszt dolgában megalkuszik az ember egy vendéglőssel ; egyszóval a társas kirándulás alig kerül többe a gyalogjárásnál. Hogy egy konkrét példát hozzak fel, a bajai gimnazisták öt tanár vezetése mellett negyedfélnapos utat tettek Szabadkán át Palicsfürdőre, Szegedre, Aradra és vissza; 89-en voltak a fiuk, 13 koronájába került egynek-egynek az egész utazás! Még bakakorukban sem fognak ily olcsón utazni. A mellett I látva. igen jól el voltak De van az olcsó utazásnak, egy óriási erkölcsi kára, melyet lehetetlen szó nélkül hagynunk: kifejleszti az ifjúban a koldulásnak, a más terhére, költségére való köny- nyü megélhetésnek ösztönét. Ez pedig csúnya dolog nagyon. Nem tudom, m^ggondol- ta-e az a szülő, a ki pénz nélkül ereszti világgá fiát, minő szégyen az a szülőre magára, hogy gyermeke valahol idegenben kosztért, szállásért kilincsel ? Az alamizsna alamizsna marad és nem dicsőség a kunyo- rálóra nézve akkor sem, ha jó szívvel adják ; hátha még el is utasítják a diákot, hátha füle hallatára ócsárolják a szüleit, hogy mért nem fogták otthon ? Bizony a szülőkre száll vissza a koldulás szégyene. Ne nevezzük katonadolognak; czinizmus biz ez, annak is a rosszabbik fajtájából: erre a léha elvre szoktatjuk a gyermeket kicsiben, ha mások adományaira utaljuk Őket; de akkor ne csu- dáljuk, ha később rendszerré válik az átmeneti állapot és más téren is megpróbálja ezt a praktikus elvet. Dicsérik végül a magánkirándulásokkal járó önállóságot, bátorságot, vállalkozó szellemet. Nem. tagadjuk, kell belőle egy porczió, hogy az ember, még pedig a gyermekember nekivágjon a világnak, ne féljen a melegtől, nevesse az égiháborut és mulasson saját éhsége-szomjusága fölött. Csakhogy ezekkel a jellemképző tényezőkkel ismét oly faktorok állnak szemben, melyek — az emlitett kolduló bajiamon kivül — épen a jellemfej- lődésnek ártanak. Nagyon sok az erkölcsi veszedelem, ha a fiuk minden felügyelet nélkül járják a világot. Itt-ott egy korhely kompániával akadnak össze, mely kedvét leli abban, hogy leitassa a tapasztalatlan idegeneket. A szükség ráviszi'őket a lopásra is ; nem egy eset van, hogy reggelre kelve elfünt a házi gazda órája, a háziasszony fülbevalója A falusi szőlőpásztoroknak is volt már elég lovagias ügyük a diákifiurakkal. Szóval, könnyelműség a szülők részéről, hogy egy évi szorgos felügyelet után egyszerre, minden átmenet nélkül, magukra hagyják a gyereket és kóborolni engedik ismeretlen, idegen vidéken. Az egészség veszedelméről nem is szólok. Nagyon is gyakori eset, hogy egy meghűlés, egy megázás hosszú és keserves bajnak’ vált okozójává. Mindezeket tekintetbe véve, csak helyeselhetjük a vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztériumnak f. é. 97249. sz. rendeletét, 'melyben Komárom város panaszára éles szavakban elitéli és eltiltja az ilyen gyalogtúrokat, melyek „az erre könnyelműen vállalkozóknak meggondolatlansága folytán, közönséges“ csavargássá fajulhatnak. S azt hisszük, a jobb érzésű szülők maguk sem fogják engedni, hogy gyei’mekeik a szünidőt oly utazásokra használják, melyek veszedelmesen közel járnak a csatangoláshoz. Az eszmék tisztázása, közérdekű kérdések fejtegetése sohasem árt; s mi azt hisszük, hogy a mondottakból mindönki azt a meggyőződést merítette, hogy a nyári robinzonádok legalább is gyanús értékű vállalkozások, melyektől jobb, ha a szülők is, a tanulók is távol tártját magukat. Magyarász Ferencz. VÁRMEGYE. Tármegyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósága f. évi aug. hó 14-én d. e. 10 órakor közgyűlést tart. Áz állandó választmány előtte való nap 13-án tartja ülését. A vármegyei tisztviselői nyugdíjra felügyelő választmány e hó 30-án ülést tart. Megyei telefonhálózat létesítése. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés Tolnamegyei Kerületének Elnöksége kérvényt nyújtott be aziránt, hogy a megye összes községeiben a községháza «telefonnal láttassák el. Nemcsak a megyei közigazgatás gyors és pontos működésére lenne jó hatással, de nagy előnnyel járna a vármegyei telefonhálózat létesítése, a forgalom és különösen a kereskedelemre is. Az egy megye területén lakók között az érintkezés a dolog természeténél fogva sűrűbb, a közlések kicserélésének szüksége gyakoribb, mint mások közt. A kereskedőnek sokkal gyakrabban van közleni valója a megyebeli kereskedő társaival és viszont, mint másokkal. A szekszárdi telefonelőfizetők közül számosán vannak, kik az előfizetést megszüntetni akarják, mert a telefont éppen arra a czélra nem használhatják, a mire leginkább volna szükségük, hogy t. i. a megyén belül lakókkal érintkezzenek. A megyei telefon hálózat berendezése kétségtelen hatással bírna a telefon intézményének minél szélesebb körökben való elterjedésére, mert annak lehetősége, hogy a megye összes községei egymással és a megye, székhelyével összeköttetésbe jöhetnek, serkentő hatással volna a felekre nézve a teler fon bekapcsoltatására. Már pedig a telefon elterjedése a gazdasági haladás és fejlődésnek Tiidöbetegsegek, nuruiuK, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor f, Roche“ eredeti csomagolást. F. Hoffnann-U Roche & Co. Basel (Svájc),
