Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-07-07 / 28. szám
2 KÖZÉRDEK * A gazdasági ismétlőiskolák. Á mily üdvös és életre való a gazdasági ismétlőiskolák létesítése eszményileg, oly annyira czélszerütlen és visszás azoknak szervezése és mostani helyzete a gyakorlatban. Nézzük csak micsoda intenczió vezethette a magas közoktatásügyi kormányt a gazdasági ismétlőiskola létesítésénél az egész országban? Az, hogy a nép, különösen pedig a földmivelőnép az okszerű gazdálkodást ne csak elméletileg, de gyakorlatilag is elsajátíthassa és igy a saját birtokát jobban kihasználva, magának nagyobb anyagi hasznot biztosítson 5 szóval, az „úbi bene, ibi patria“ elvét tekintve, az volt az iskola czélja, hogy jólétet teremtsen a földmivelő osztálynak. Csakhogy az eszközök, melyeket e szép eszme megvalósításához és a gyakorlati életben való keresztül viteléhez választottak, nem mutatkoznak czélszerüeknek s életre valóknak. A gazdasági ismétlőiskola behozatalával arról kellett volna gondoskodni, hogy mindenütt szakemberek álljanak a nevezett iskolák élén, mint oktatók és nem néptanítók, kiknek hivatásuk egészen más. Hisz hányán vannak, kiknek se idejük, sem pedig kedvük nincs a gazdálkodáshoz. Ezek tanítsák a népet az okszerű gazdálkodásra ? Hányán találkoznak, különösen a korosabbak közül, kik sem a fa-, sem szőlő-nemesitést nem értik, hogyan mutassák ezt meg gyakorlatilag akkor a tanitványoknak ? Nem akarom én itt talán a tanítóságot tunyasággal vádolni, sőt inkább védelmére akarok kelni, mikor azt mondom, nem kell őket túlterhelni. Mert annak a lelkiismeretes tanítónak, ha egész hét számra az iskola porát nyeli, jól esik, ha szerdán és szombaton délután egy kis pihenőt tarthat. így pedig, ha a gazdasági ismétlőiskola vezetésére van kötelezve, biz csak ütve vétve végzi ezt a dolgot; mert mondjuk meg őszintén, az neki teher. Igaz, a kormány úgy akar a bajon segíteni, hogy a tanítókat szakemberekké képezze, hogy az ország több részén nyári szünidő alatt, rendez, a tanítók számára úgy nevezett: »gazdasági tanfolyamokat.« Erre ón csak ismételve Krisztus Urunk ama hatalmas szózatával válaszolok: „Senki nem szolgálhat két urnák.“ Jól tudom azt, hogy a gazdasági ismétlőiskola életbe léptetése alkalmával az egyes községek bizonyos nagyságú földterület kiha- sitására lőnek kötelezve, a hol gyakorlati II. Az 1821-ik év első napja volt. A „Halas“ korcsmában egy nehány újlaki gazda borivással kezdte az esztendőt. Az utczára néző ablaknál volt az asztaluk s ki-kinéztek a szánkázókra. — Nini — kiáltott egyik — Tatár Mihály a feleségével. — Hazudsz — kiáltott hátulról Anicza, az nem Mihály. — Na, na galambom^ de én ismerem Csettalváról. — De az nem nős. — Azaz, hogy egy hete az. Ott is voltam a lakodalmán. Pál Erzsébetet vette el Csetfalváról. Szép menyecske. Mi lelt Anicza? — Nem igaz, nem igaz — lihegett a nő, kigyult arczczal, indulatosan — Na, visszafordultak — szólt a gazda — nézdd, a kit úgy átölelve tart, a felesége. A mint az ablak alatt repült a szán, Anicza is felismerte Mihályt, mellette egy nővel, a kit átölelve tartott. Látta, hogy Mihály még egy tekintetet sem vet a korcsma felé. Féktelen indulattal csapott öklével az ablakra, hogy a széttört üvegek megsebezték kezét. Véres kezével fenyegetőzött. teendők végzendők, respective a tanítványok nak megmutatandók. De hány községben maradt mind e mai napig ezen rendelet csak édes malaszt, senki sem törődvén annak keresztül vitelével. Vannak tényleg olyan községek, hol ily földterületet, mondjuk a közös legelőből, mely magas hegyből áll, nem is lehet kihasítani. Honnét vegye ez azt a területet, talán a holdból ? Most már ily gazdálkodásra alkalmas területtel nem rendelkező községekben, ha. a tanító mindjárt értené is a gazdasági művelet különböző ágait, hol mutassa meg gyakorlatilag az elméletileg elsajátított tudományt ? Bizony sok ily nehézséggel kell küzdeni, melyek a gazdasági ismétlőiskoláknak a néppel való megkedveltetését gátolják. A legnagyobb baj azonban az, hogy mikor gyakorlatilag az elméletileg elsajátított tudományt megmutathatná a tanitó, vagy pláne szakember is, akkor ez az iskola a nyári szorgos munkaidő miatt, szükségük lévén a szülőknek gyermekeikre, szünetel; télen pedig hasztalan erőlködik, igy a czél soha sem lesz elérve. Itt is bebizonyul Horatius örökké tartó szózatának igaz volta: „Parturiunt monies et nascitur ridiculus mus.“ Addig mig ily hiányosan, ide oda kapkodva alkotunk valamit s kivált, a mikor még a gazdasági ismétlő oktatáson való pontos megjelenés és azon való részvétel is a tanítványok kényére s kedvére bizatik, a gazdasági ismétlőiskola jelenlegi állapotában nem nevezhető másnak, mint mondani szoktuk: „fából csinált vaskarikának.“ Reichert Gyula. Szekszárd gyomra. Zóla leírta Páris gyomrát. Amerika, hogy mit eszik és mit etet a világgal, épp most tudtuk meg a lapokból, de, hogy Szek- szárdnak is jó gyomrának kell lenni, arra is tudnánk felhozni nyomatékos példákat. Eh, de nem feszegetjük még az utóbb innen eltávozott egy-két állatorvos lemondásának igazi okát sem. Elvégre, minek rontsuk a közönség gusztusát, ha a beteg marha húsa meg nem rontotta; a döglött sertést pedig úgyis elkobozták még ideje korán. Fusson tehát az „állategészség őreíf s csinálja másutt az — „ember-egészséget.“ Vele végeztünk. De azonban még sem árt, ha okulunk a hasonló — Nyomorult, megöllek! Alig telt el egy év, Mihály boldogan élt feleségével. Egy kis lányka is tópegette bajuszát. Jó mód látszott a házban és házon kívül. Két ökör húzta a szekeret, sertések, tehenek voltak az udvaron, s megtelve a kas és verem. Egy éjjel nagyon sokáig nem tudott elaludni Mihály. Kis gyermeke is sirt. Neje csendesen aludt a nyoszolyán, mellette kis lányuk. Mihály a mint boldogan nézte őket, tekintete az ablak felé esett. Úgy rémlett előtte, mintha egy arcz, egy ismerős arcz tapadna az üveghez. Hideg borzongás futott át tagjain, de a mint ismét odatekintett, nem látott semmit s képzelődésnek tartotta az egészet. Sokáig nem tudott elaludni s álmatlanul hallgatta neje és kis lánya csendes lélegzését. Azt hitte, hogy már virrad is. Úgy is tetszett, mintha ólja irányából a hajnal hasadna. De e világosság mindig terjedt s a mint meglepetve felült, látta hogy ólja lángban áll. 1906. julius 7. esetekből. Nem veszik észre tisztelt városi képviselőink, hogy pár esztendő óta egy-két három hónapnál tovább nincsen egy húzómban állatorvosunk ? Átmeneti állasnak tekintik az itteni állást valamennyien, vagy pedig végmenedéknek. Hát biz ezt nem lehet csodálni. Négyszáz kemény forintokból nem élhet meg egy diplomás ember, ha meg olyan fene nagy is a diplomája, hogy újabban áz állat „doktori“ titulus is reá fér. Pedig, ha köztisztviselőnek tisztesseges megélhetést nem biztosítunk, nem lesz válogatás a kevesbbe tisztességes eszközökben sem, elébb utóbb kitör az állat az emberből, a ^orrogo gyo mór elfeledteti a kötelességeket, egy-egy szépen csillogó 10—20 koronás, vagy szép nyomású uj bankó úgy elkápráztatja a szemet, hogy a nagyobb dolgot is kicsiségnek látja. De hát . . . tudom kérem, mit akarnak mondani, azt, hogy Szekszárdon van az állatorvosnak tisztességes mellékkeresete. Hát iszen éppen az a baj, hogy azt kívánjuk, hogy egy köztisztviselő nem a szilárd bázisra, de a mellékkereset ingatag homokszemeire építse reá a maga és családja exisz- tencziáját. Mi magunk mutatjuk ki a tért a visszaélésekre, a mellékjövedelmek megengedett és tiltott utón való fokozására. Nem jól van ez igy. Adjon Szekszárd városa minden tisztviselőjének, igy állatorvosának is annyi fizetést, hogy abból tisztességesen megéljen. De ekkor a keletről ide plantálódott baksis, vagy borravaló rendszert is szüntesse meg, vagyis az állatvizsgálati, husvágási dijak és más megengedett mellékjövedelmek is fizettessenek be a városi közpénztárba. Oda ráér mindez becsurogni, becsöpögni, mig a tisztviselőnek többet ér, ha egy összegben jut fizetéséhez. Jó fizetésre aztán kaphatunk nemcsak kezdő, de megállapodott és igy megbízhatóbb embereket is. Ekkor aztán gondolhatunk egyébre is. Ott van például a közvágó hid. Ezelőtt valami 15 esztendővel Simontsits Béla volt alispán rettenetes dolgokat konstatált ott. Nem hisszük, hogy most is sokkal külömb lenne az állapot. Elvégre senkit sem okulhatunk. Az Áugias istállóját is vízzel lehetett csak kitisztítani, ott pedig nincs viz. Átkeli azért a Sió csatorna mellé helyezni ezt a félmértföldre el- bűzlő baczillus fészket. A vágási dijak, mint másutt, itt is fedezik majd a költséget s Szekszárd,—kivált a közegészségügyi kívánalmak terén — seperhet tovább. B. — Tűz van — kiáltá a megrémült em bér s az ajtónak rohant. A pitvarban egy vedret kapott fel s az ajtót ki akarta nyitni. De az ajtó nem nyílt ki. Azt hitte, hogy rémületében visszafelé fordította a zárt s újból megkísérelte kinyitni. Ez alatt észre vette, hogy minden épülete lángban áll. — Ébredjetek — ordított az ember, s baltát ragadva csakhamar ketté vágta az ajtót Tű-ben állt egész belsősége; háza, ólja, csűre mind mohón égett. Látta, hogy az ajtó kívülről be volt kötve. Felragadta magán kívül levő nejét, lányát, kirohant velők az utczára s a már gyülekezni kezdő nép közé tette le. Aztán rohant vissza, hogy marháit mentse meg. Előbb azokat a szép czimeres ökröket. De késő volt. Minden ott veszett. Mihályt is egy lezuhanó gerenda megsebesité, hogy ájulva esett össze. Midőn magához tért, neje s gyermeke után kérdezősködött s meglátva azokat ágyánál, könnyezve, de boldogan öleié át őket. — Csakhogy ti megvagytok. Majd ismét élőiről kezdjük. — Folytatjuk. — Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszültét! a köhögést, váladékot, éjjeli Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza , ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche A Go. Basel (Sflje), Ki Kapható arvcal rendeletre a gyógy*sutárakban. — Ara üvegen ki itt 4.— korona.
