Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-09 / 24. szám

6 Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügye­lőnek juüius 10-dikétől kezdődőleg 6 heti szabadság. időt engedélyezett s a hivatal összes teendőinek végzésével és a kir. tanfelügye­lőnek a közigazgatási bizottsági üléseken helyettesítésével Nagy Béla kir. tanfelügyelő- ségi tollnokot bízta meg. A kir. tanfelügyelő egészségi okokból Marienbadba utazik. — Ajánlkozás. Egy érettségit jeles ered- nlénnyel végzett rk. vallásu fiatal ember a nyári 3 hónapra nevelőnek ajánlkozik. Czim a szerkesztőségben. — Tűzoltás Szekszárdon. A „T K“-nek ily czimü hírünkre tett megjegyzéseire, az első közlemény köztiszteletben álló írójától a következő sorokat vettük: A „Tolnamegyei Közlönyben“ a múltkori kis czikkemre felel­nek és abban azt mondják, hogy valótlan­ságot tartalmaz. A mikor lövöldözéssel tüzet jeleztek, felébredtem, felöltöztem és a tűzhöz mentem; ekkor már az egész épületről az égő nád le volt csúszva és csakis az épület utcza felöli részén égett lánggal, tehát a tűz szünőfélben volt. Körülbelül tiz perczig időz­tem a helyszínén és akkor a főparancsnok­kal együtt csakis 5 tűzoltó volt egy géppel jelen, a melylyel, ha vize volt, a leégett épü­let nyugoti oldalán oltotta, a már lecsúszott és hamvadó nádat. A mikor hazafelé men­tem, láttam a fésűs hídnál, vagy közelebb meghatározva az apát utcza végén lévő híd­nál, hogy még 3 tűzoltó iparkodott szép las­san a tűz felé, a negyedik tűzoltó (kürtös) akkor fújt lélekszakadva egy nótát (mert nem tűzjelzést fújt), mire az Albanich híd­hoz értem. Ezek a szállingózó tűzoltók tehát már csak a leszereléshez értek vagy érhettek oda, mert a tűz már lohadóban volt akkor, a mikor még én ott voltam. Nem mondtam tehát valótlanságot mikor állítottam és állí­tom, hogy akkor, a mikor még tűzoltásról szó lehetett, csak 5 (öt) tűzoltó volt jelen, hogy a lefújáskor hányán voltak, azt nem tudom, de ez nem változtat a dolgon sem mit, mert a tűzoltónak nem akkor van való­ságosan dolga, ha a gépet már leszerelik, hanem akkor a mikor az teljes munkában van. — Önként jelentkezett sikkasztó. Rot­ter Lajos, a csődbejutott Rotter Simon és fia dunaföldvári bornagykereskedő czég főnöke, ki a múlt hóban több százezer korona adósság hátrahagyásával Dunaföldvárról megszökütt, kedden reggel önként jelentkezett Szekszár­don, a királyi ügyészségnél. Az ügyész jegy­zőkönyvet vett föl vele és előzetes letartóz­tatásba helyezte. Este 8 órakor Rotter La­jost kocsin Dunaföldvárra kisérték s átadták a járásbíróságnak. Ez azért volt szükséges, mert a Rotter-ügyben a vizsgálatot Baksay László kir. aljárásbiró vezette és vezeti to­vább is. Baksay albiró Jrnég az éjszaka ki­hallgatta Rottert, ki az éjszakát már a já­rásbíróság börtönébe töltötte. — Margarin a piaczon. Szekszárd is felküzdi magát a nagy városok sorába. Már itt is árulják a hamisított vajat, a margarint. A múlt héten sok háziasszonyt becsaptak igy a piaczon. A szőlő felújításért kitűzött jutalmak beszüntetése. A Tolnamegyei gazdasági egye­sület igazgató választmánya Nits István szék szárdi szőlészeti és borászati felügyelő javas­latára a szőlőfelujitási jutalmazást beszün­tette; mivel a befejezett rekonstruálás folytán annak, értelme most már nincs. E helyett a kiváló borokat fogják jutalmazni. — Megjutalmazott béke szerző. F. hó 3 án Bölcskén a Horváth István féle korcs­mában Borsos József és Siák György össze­veszett, a kiket Keresztes József ottani lakos szétválasztani igyekezett, a miért Boros Jó­zsef hátulról bicskáját úgy hátába vágta, hogy sérülése életveszélyes. — Meglopott plébános. Kövesdy János kányái plébános présházát f. hó 3-ára virra­dóra eddig ismeretlen emberek feltörték s onnan bort és különféle tárgyakat elloptak. — Recitátor Szekszárdon. B. Sió Fe- rencz országos hírű felolvasó és előadó (reci- tátör) fog ma este a Szekszárd szálló étter­mében előadást tartani. Músprát a legérde­kesebb es szórakoztatóbb vig és komoly monológokból állította össze. A kitűnő és hazánkban eddig még e nemben legjobb re­KözénOHK citátor előadására felhívjuk a közönség figyelmét. — A bonyhádi polg. leányiskola. A bonyhádi nyilvános közs. segélyezett magán polg. leányiskola 1906. szeptember havában működésének második évfolyamát folytatja s ugyanakkor a IV ik osztály is megnyílik. Beiratkozások folyó hó 18-tól 22-ig s szep­tember első napjaiban történhetnek. Havi tandíj 10 korona. — Kántortanitó választás. A Pakson május hó 23-án megtartott kántortanitó vá­lasztáson az elhalt Gajfir Ádám helyébe Bors József ottani tanító választatott meg. — Mint más forrásból értesülünk, a választás nagy forrongást idézett elő a német ajkuaknál,, akik Hum Ferenczet akarták megválasztani szép német énekéért. Már csak' ezért is éljen Bors József! — Tűz Decsen. Folyó hó 3-án reggel 3 órakor leégett Baráti Sándor háza. A házon kívül más gazdasági eszközök is el­égtek. A káros szegény ember,.háza bizto­sítva nem volt. — Viaskodás az apa és leánya között. Zsigmond László decsi lakos kőinives mes­ter és korcsmáros 18—20 éves leányával összeszólalkozott. A végeredmény az lett, hogy a leány ugy‘ elverte az édes atyját, hogy az orvoshoz kellett hpki menni lát­leletért, mert a feje be volt verve. — Tűzoltó mulatság. A decsi önkéntes tűzoltó egylet jól sikerült mulatságot rende­zett Decsen e hó 4-én. A 40 filléres belépti jegyekből bevétel 62 korona volt, ezzel szem­ben kiadás 25 korona; marad tiszta jövede­lem 37 korona. Felülfizettek : Beck Ignácz 2 kor. 40 fill., Komandinger Kálmán 2 kor., id. Szalai Imre, ifj. Baján Lajos, id. Scherer István, Komáromi Ferencz 1—1 kor., Gutt- man Menyhért, Kelemen Mihály 60—60 fill., Fischer Simon, Kutnyánszky István 50—50 fill., Ács István, Korsos Sándor 20—20 fillért. — Nagy jégverés Pakson. Május 30-án déli 12 órakor óriási zivatar kerekedett, mely 1U óráig tartó diónagyságu jégesővel járt. A jég igen érzékenyen megkárosította az úgy­nevezett „Hidegvölgy“ szőlőtulajdonosait, a mennyiben a remélhető termésnek 50°/0 ra tehető részét leverte, úgy hogy még a vessző­ket is leütötte a tőkéről s imitt-amott ma­radt csak egynéhány szőlőfürt, melyet a dús levelek meg tudtak védelmezni. Simontornya. Műkedvelői előadás. Pünkösd második napján szépen sikerült, táncczal egybekötött műkedvelői előadást rendezett a simontornyai iparos ifjúság. Előadták Lukácsi Sándor Kósza Jutka czimű eredeti népszínművét. A szereplők valamennyien szépen és szabatosan játszottak, mit a nagyszámban megjelent kö­zönség lelkes tapsokkal igyekezett elismerni. A tiszta jövedelmet a színpadi diszletek javára fordítják. A rendezés fáradságos munkájáért Morvái Lajos urat illeti meg az elismerés. A SZOMSZÉDBÓL. Jegyzők találkozója. A Pécsett 1900/901. évben végzett és képesítést nyert községi közigazgatási tan­folyam hallgatók folyó évi junius hó 3-án, pünkösd első ünnepén délelőtt 9 órakor 5 éves találkozóra jöttek össze Pécsett a „Má­tyás Király “-hoz czimzett szállodában, hon- nét testületileg felmentek a váriúegyeházára, s ott a közigazgatási tanfolyam igazgatójá­nál Koszits Carnill, vármegyei alispánnál tisztelegtek. A Tolnamegyében lakó jegyzők közül jelen voltak Brogli József mázai kör­jegyző, Gáspár Endre czikói s.-jegyző, Koch József bonyhádi jegyző, Takács Gyula duna- szentgyörgyi főjegyző. A tisztelgőket Brogli József mázai kör­jegyző vezette, ki szép beszédben üdvözölte 1906. junius 9. a tanfolyam igazgatóját s kérte tőle, hogy az előtte megjelent s már a közigazgatás rögös pályáján küzdő volt tanítványait tartsa meg jó emlékében s hogy a jegyzői karnak tovább is maradjon meg jóakaró pártfogója. A tisztelgések befejezte után távsas ebéd volt a „Vadember“ szállóban, hol a viszont­látás örömétől áthatott kartársak kedélyhan- gulata mindinkább fokozódott. Ebéd alatt Brogli József mázai körjegyző a következő intő és buzdító beszédet intézte a jelenlevő kollégáihoz • Öt év pergett le az idő gyors kerekén, mióta nem láttuk egymást, a mióta a sors szétválasztott s elszórt bennünket a szélrózsa minden irányában. Ot év tapasztalataival gazdagabban jöttünk ma ismét össze, hogy tanúbizonyságát adjuk annak, hogy az idő vas foga nemcsak hogy nem emésztette el azon benső | barati szeretetet, melylyel elváltunk, hanem ellenkezőleg fokozta, megaczélozta azt. S most a midőn egymás látása öröm­mel tölti el 'szivünket, ne tagadjuk, hogy a magunkkal hozott öt év tapasztalata éppen oly keserűséggel is tölti el keblünket. Mi voltunk az 1900. XX. t.-cz. első fecskéi, gaz­dag elméleti tudással, szivünk telve pályánk iránt érzett szeretetünkkel, ugyanannyi idealizmussal, erős szárnyak­kal repültünk ki az életbe csak azért, hogy az élet. ki­józanítson bennünket, hogy felébredjünk a keserű valóra. Ha végig nézek rajtatok kedves barátaim, mondhatlan fájdalmat érzek, mert mindegyiktekben a községi tör­vény egy-egy mártírját látom. Széles e hazában min­denki tudja, hogy a jegyzői intézmény a nagy állami gépezet legfontosabb rugója, úgy az államélet, mint a közigazgatás bázisa, közhivatalaink legfontosabbja, csak azt nem tudja — úgy látszik ^r- senki sem, hogy ezen legfontosabb állás betöltői, a jegyzők a hazának ' leg­mostohább gyermekei is, kiket a mai közigazgatási forma és a — hála Istennek — most már letűnt rendszer a legtöbb esetben szolgalelküekké tett és tesz, kiket a nép ellenségeinek [ ismer, kiket sokoldalúságukért, az éjjelt nappallá . tevő szakadatlan munkásságukért, ju­talmul igen sokszor a felsőbbség lenézése kisér, a kik szabad martalékai felsőbb hatóságaiknak, a kik minde­nért felelősek, de ezzel szemben parányi joguk sincs, a kik alárendeltjei a qualifikálatlan egyszerű paraszt bíráknak, szóval minden - pragmatika nélkül dolgozó gépek, melyek ha elromlanák, , nyugalomba helyezik azon a pénzen, melyet hosszú időn _át ők maguk fizet- gettek le.*) De elsoroljam-e mindazon sérelmeket, melyek a jegyzőt pályáján folytonosan kisérik, felsoröljam-e azon sok rósz törvényt, melyek keretén belül a jegyző uttévesztőbe jut ? Szükségtelen — hisz mindezt ti igen jól tudjátok, hisz sorsosók, mártírok vagytok, kik vár­játok a. szabadulás óráját, a szebb jövő pirkadását. És itt a baj! Az a baj s az volt mindig,, hogy csak várunk és vártunk, de vajmi keveset tettünk áldatlan helyzetünk javítására és itt megvádolom mindazokat, a kik nem tettek, pedig tehettek volna) megvádolom a letűnt rend­szert, mely czéltudatosan nem emelt ki bennünket a posványból, hova ő maga sülyesztett csak azért, hogy jellemezhetetlen czéljainak és törekvéseinek vak végre­hajtóit el ne veszítse, mert ismerte azon erőt, melyet ha felszabadit, elfoglalta volna már régen a társada­lomban őt megillető helyet és cselekvési teret. S csak másodsorban vádolom meg karunkat, hogy ügyünk előbbreviteléért úgyszólván semmit sem tett, mert a hova a jegyzői intézmény a peleskei nótáriustól kezdő- dőleg^ a mai napig fejlődött, - az csak az idők egymás­utánjának természetes folyománya, mely semmiképpen sem tartott lépést a fejlődő korral, hanem mindig úgy járt, mint az utas, a ki megunta már tartózkodási he­lyének bájait s szebb táj után vágyva, alig várhatja már. a perczet, hogy az uj igéretföldjét láthassa és elsza­lasztja orra előtt a vonatot, mely oda siet az ígéret földjére, a hova az ő szive és lelke hosszú időkön át sóvárgott. Titkos sóhajoknál, illedelmes türelmetlenke- dési kísérleteknél nem volt egyéb, mit karunk erkölcsi színvonalának emeléséért tett és az, az anyagiaknak félig történt rendezese is — merem állítani — nem miattunk történt, hanem a magasabb politika érdekében, melyhez azonban nekünk tulajdonképpen hozzászólásunk nincs. Nem történhetett a mi érdekünkben, mert akkor előbb kellett volna erkölcsi helyzetünket és .csak azután az anyagit vagy legalább is egyszerre e kettőt rendezni. Hogy ez miért nem ^történt igy, hangosan elárulta a közel múlt törvénytelen és zsarnoki politikája, melyről mint halottról nem illik már rosszat szólni s azért in­kább felhívom kedves barataim figyelmeteket kormány­elnökünknek a kepviselóházban elhangzott nyilatkoza­tára, mely szerint a belügyi közigazgatás keretében fel­adata lesz a kormánynak úgy az állami, mint a törvény- hatósági es községi tisztviselők anyagi és erkölcsi hely­zetének emelése s ezeknek pragmatikus intézkedések áltál való biztosítása. Egy egész nemzet bizalmát biró_ kormány nyüatkozata ez, melynek minden egyes tagját múlt kiseri, kiknek neve is már elegendő - ga- rancziát nyújt, hogy a mit Ígértek, "azt híven meg is tartják és teljesitik is ' és ha az idő rövidsége miatt igéieteik teljesítését befejezni nem is lesznek képesek, de eszméik, törekvéseik alapköveit oly erősen és mélyen fogják lerakni, hogy azon k jövő kormánya már köny- nyen felépítheti vágyaink sziklavárát, mely egyszersmind' egyik legerősebb védbástyája lesz ezeréves alkotmá­nyunknak es biztos bázisa a modern közigazgatásnak. Kedves Barátaim! Hosszu-hosszu idő óta nem volt a magyarnak oly szép tavasza mint e mostani, mely összehozott bennünket. E tavasz kezdetén még a ketsegbeeses vett erőt a sziveken s ma már örömmá­morban úszik a nemzet. A hazájáért halni mindig, kész magyarnak élni kell tudni’ a hazáért, élni, mint szabad | I *) Sok igaz van e sorokban, de tulsötét rajza a helyzetnek, mert a jegyzői állás fontosságát s tisztes hivatását ma mar mindönki elismeri. A szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom