Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-04-14 / 15. szám

15. szám Szombat, 1906. április 14 TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS Hl. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden szombaton. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM: 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetéseid legjutáuyosabb számítással, díjszabás szerint. . A húsvéti feltámadás. A húsvéti hires csodaesemény megismétlődött. Mint az írás mondja: „A hétnek pedig első napjában Mária Magdaléna elméne reggel, mikor még setét volna a koporsóhoz és látá, hogy a kő el­vétetett volna a koporsóróld‘ Valóban úgy is történt. Ez a nem­zet, amely az utolsó esztendők folya­mán éppen úgy megjárta a szenvedé­sek kálváriáját, akár csak a világot megváltó Idvezitő; ez a nemzet, amely éppen úgy roskadozott a kereszt súlya alatt s éppen úgy érzé a testébe fúródó szegeket, az oldalába ütött dárda fáj­dalmas szúrását, „amelynek nyomán vér és viz faka da“, csodálatos módon ismét felkele sirjából, miután a kő elvétetett annak a szájáról és megifjodva, mintegy újjászületve megy, jár ismét és halad a maga utján tovább . . . Mi ez, álom, vagy valóság? Oly szédületes gyorsan peregnek az ese­mények, hogy szinte megtántorodik az ember az ő hitében s úgy jár, mint ama bizonyos, hitetlen Tamás, kinek az Ur maga mondá: „Hozd ide ' a te ujjódat. és lásd az én kezeimet és hozd ide a te kezedet és bocsásd az TARCZA. Nagy hét. Hozsánna / — rég nem volt nekünk már, Ilgen virágvasárnapunk. Szivünk megdobbant örömében, Hozsánnát . . . van Isten az égben, A kit mi áldván áldhatunk! Hozsánna ! — hintselek virágot, Szetdeljetek zöld ágokat . . . Kitelt a hétköznapi rabság, Jön a megváltó szent Igazság, Elűzni a kufárokat! Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Belmunkatársak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. én oldalamba és ne légy hitetlen, hanem hivő. . .“ Igen, igen, látjuk még az irtóza­tos mély sebeket, kezünket beletéve, csodálkozunk rajta, hogy kibirta a nemzet. Pedig hát igy van, él, újra él a magyar nép, nincsen benne im­máron semmi kétség; az örömzaj, a sok hozsánna nem. a halottnak szól, hanem az uj életre kelőnek. Itt a gyönyörű husvét, a feltáma­dás ragyogó ünnepe! Verőfény, nap­sugár tör át az ég még mindég repedt kárpitján, megaranyozza a — romo­kat . . . Mintha a kormos falak, szenes gerendák sem volnának már olyan irtó­zatos sötétek? Ez a játszi, mindent bearanyozó fény azonban meg ne csalja a mi szemeinket. A zsoltár -szavai sze­rint ugyan „illik szánkba víg ének“, de ne feledjük az öreg Petur bán sza­vait se: „Még ne tapsolj, hazám!“-A magyar nemzetnek még sokat kell szenvednie, de legkivált dolgoznia, mig most kezdődő uj élete utjából, a talán most egy kicsit félrebillentett nagy­pénteki követ végleg elhengeriti. Nem­zetek szabadságát ingyen nem adják. Százan és ezeren hullanak el érte véres csatákban is, de szomorú dolog lenne, ha a kiomlott meleg vért egyszerűen Egyiptom. Irta: Dr. Tanárky Árpád. VII. A szerelem istennőjének temploma. Tovább utazva felfelé a Níluson, elér­jük a denderai templomot, mely egyike a legjobban fenntartottaknak s a legérdekeseb­beknek. E helyen volt valamikor a Tantarer nevű nomos ^törvény) székhely, melyből lett a mai Dendera elnevezés. A templom alapjai a legrégibb időből, az első dynastiák valame­lyikéből valók, később a templom elpusztult s csak a Ptolomeusok és az első római csá­szárok idejében épült fel újra. A rómaiak ugyanis, midőn Egyiptomot meghódították nem igyekeztek annak ősrégi vallását eltö­rülni, sőt ellenkező eg ők maguk is épitettek templomokat s ott magukat a régi faraók módjára örökítették meg. Itt látjuk a templom oszlopait, melynek falai hyeroglifákkal vannak tele vésve. A templom Hathornak „a szerelem is­tennőjének ; a nagy anyának, a minden jók adójának az ég és világosság istennőjének“ volt szentelve. Hathor ugyanaz volt, mint Venus a görögök és rómaiaknál, csakhogy mig Venust tökéletes női Szépségben ábrá­zolták, addig Hatbort tehén fejjel, nagy le-- .lógó fülekkel, telién szarvval s szarvai kö,zt a nap korongjával látjuk lefestve. A templom Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELtőfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor. csak elinná a föld s ha annak minden egyes cseppje, ha áz egész harcz le­folyása egyszersmind nem volna beszé­des tanulság a jövő —hadvezéreinek is. A mi most lefolyt harczunkból tehát okuljon a mai, de legkivált a jövő nemzedék. Félre minden kishitűséggel, de az egyszerre sokat akarással is. A bölcs áthidalja a nagy folyót s nem megy neki vakon, kivált ha úszni nem tud, hogy — egyszerre átugorja. Józan­ság, bölcs mérséklet, de feltétlen haza- fiság tehát minden téren! Szűnjenek meg az eló'itéletek, torzsalkodások, a sok gyanúsítás, de legkivált a haza­fiasság kategóriái, fokozatai, becsüljük egymás jószándékát, véleményét s főleg mellveréssel ne Hezitáljunk egymásra, hogy ki a jobb hazafi, ki tett legtöbbet a hazáért, mert bizony mondom, a legélesebb szablyával hadakozók is el­mondhatják: „háromszor is megtaga­dunk öt, akár csak a hű Péter az Ö Jézus Krisztusát.u Hibák történtek itt, amott, az egész vonalon, de mindent el kell feledni és megbocsátani nem az emberekért, hanem magáért a sokat szenvedett hazáért. Nem kell különösen elfeledni, hogy nem elég csak a sírból kikelni, min­tegy uj életbe kezdeni, de az élet is­Hozsánna / Édes nemzetem te, Emeld föl liirő arezodat; S az oszladozó szenvedésből, S e nagyhét szent történetéből Tedd el a tanulságodat. He félj a jövő viharától, Az eszmét meg nem ölhetik, Mig ott él milliók szivébe’: Az Igazság nagypéntekére Mindig husvét következik! SZABOLCSRA MIHÁLY. belsejében sok sötét elzárt helyiség van» mely valamikor a templom szentélye, kincs­tára s laboratiuma volt. A falakba vésett hyeroglifák elmondják, hogy mennyi ezüst és arany volt a kincstárban, s mennyi illa­tos kenőcs s a szertartásokhoz szükséges olaj és illatszer készült a laboratóri­umban. Ezek a hyeroglifák a régi Egyip­tomiak sajátságos nehézkes írásmódját ké­pezték. Hieroglifák, Az egyiptomiaknak nem voltak betűik, mint nekünk, hanem az egyes állatok, nö­vények, fegyverek, testrészek rajzai külöm- böző szavakat, szótagokat jelentettek s mint­hogy körülbelől 2000 ilyen jelük volt, az irás megtanulása nem volt könnyű dolog s nem is tudta más, csak a papok. A régi egyiptomi vallás megszűntével, nem maradt senki, aki a hyeroglifákat olvasni tudta volna; századokon keresztül bámulva nézték az emberek ezeket a csodálatos rajzokat, anélkül, hogy olvasni tudták volna. Végre körülbelől 100 évvel ezelőtt egy franczia tüzér tiszt talált Rosetteben egy feliratos követ, melyen valamelyik Ptolomeus király rendelete van három nyelven bevésve, görög, kopt és egyiptomi nyelven; az ismeretes görög és kopt szöveg után megle­hetett fejteni a hyeroglifás egyiptomi szö­veget, s ez szolgáltatta a kulcsot a többi hyeroglifák megfejtéséhez is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom