Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-03-24 / 12. szám
KÖZÉRDEK 3 1906. márczius 24. kér. kath. pap rendelkezik, hogy megtérítse éket a cselekedetekben gyümölcsöző hitre. Krről azonban nem olvastam semmit. Volt-e o benne Pál apostol szelleméből csak egy parányi részecske is, a ki igy kesereg: „Kívánnék éh a Krisztustól elszalasztatott átok lenni az én atyámfiáiért, kik nékem test szerint rokonim (Róm. lev. IX., 3.) nem tudom. Ha már felütöttem a bibliát, fordítsunk még egy lapot, ott olvashatjuk ama boldogtalan népfaj mentségét: „A hit a hallásból vagyon. Mi módon halljanak pedig prédikáló nélkül? Mi módon prédikáljanak pedig ha nem küldetnek ?“ (Róm. lev. X, 14, 17 o.) Tehát küldeni kellene hozzájuk: ez volna a misszió. A magyar kath. egyháznak kellene küldeni misszionáriusokat az Ő szegény, tudatlan, a vallásban neveletlen s e miatt a bűn és nyomor fertőjébe merült gyermekeihez. Ezek sem rosszabbak, mint a bálványimádó, emberevő vadak, és ezek itt vannak, nem messze tengereken át, csak a falu végére kellene hozzájuk kimenni s az ő putriaikban, füstös sátraikban köztük letelepedve, szeretettel, mindent tűrő szeretettel „kényszeríteni“ őket, hogy a kér. cfcivili- záczió asztalánál a kér. erkölcsiség meny- nyegzői ruhájában foglaljanak helyet.* „Hiú ábránd, hiábavaló kisérletezés!“ Nem, én hiszem, hogy az Urban való munka nem hiábavaló! Ha a gazdag és hatalmas magy. kath. egyház meghozza azt az áldozatot, vagy annak csak parányi részét, a mit a pogányok megtérítésére fordít, egy jól szervezett czigánymisszióra: a siker el nem maradhat. A czigányok, nálunk, a műveltségnek különböző fokozatain állanak. A legalsó fokozatot a sátorozó, úgynevezett oláh czigányok foglalják el. Egyedüli munka a mit űznek a kolompárosság, de világos, hogy a mily kis mértékben és a mily kezdetleges szerszámokkal ezt az ipart űzik, ebből meg nem élhetnének. Fő keresetük a csalás, a lopás, rablás, a koldulás, az asszonyok jövendőmondása. Erkölcsileg sokkal magasabb fokon állanak a teknővájó czigányok. Ezekről tudjuk, hogy nem lopnak, nem rabolnak, asszonyaik kártyát r$em vetnek, hanem szegényes keresményüket koldulással pótolják. Következnek aztán a .faluvégén megtelepe* Megcselekedhetnék ezt a más vallásnak papjai is. Szerk. dett, nyáron vályogvető, télen muzsikus czigányok és a lókupeczek. Ezek, ha a czivi- lizácziónak magasabb fokán állanak is, mint a teknősök, erkölcsi tekintetben alig állnak fölöttük, a mennyiben csalnak, lopnak, asz szonyaik kosaraznak, koldulnak. Ezek közül válnak ki egyesek, kevesek, a kik elemi iskolát végezve, valóságos czivilizált életet élnek, napszámba is eljárnak, cselédnek is elszegődnek, s akad közülők olyan is, a ki évtizedeken át kipróbált becsületességével, megbízhatóságával közbizalomban részesül, p. o. mint levélhordó, postakocsis, községi szolga.. Kitüntetésben, jutalomban kellene az ilyeneket részesíteni. A mily kevés ágát űzi a czigány a kézfi munkának, ép oly egyetlen ágát műveli a művészetnek. Értem a zenét. Ebben már excellál. De úgy hiszem, a Garaiak, Zsolnai Ferkók, Rácz Palik, Rigó Jancsik nem a sátorozó czigányok közül valók. Mindnyájukra ráférne a kér. vallás erkölcsnemeBitő befolyása, mert, a kivételektől eltekintve, általában hiányozni látszik náluk a kitartó munkásság, a becsületesség, a józan takarékosság iránti érzék, vallásosságuk is csak a külsőségben nyilvánul, a mint nem rég olvastunk egy parádés czigánytemetésről, mely a megyei székváros utczáján elsőrendű látványosság számba ment. Tekintsék a czigányságot olyannak, mint kinn a külmisszióban megkeresztelteket. Ezek sem lesznek emberevőktől azonnal élő jó cselekedetekben gyümölcsöző hitü keresztyének ; de a misszió tart fenn közöttük részükre iskolákat, kórházakat, szeretethá- zakat és egész más elbánásban részesiti őket, mint az egyház törzsökös híveit. Egy megkeresztelt pogány átlag, több mint ezer koronájába kerül a missziónak: egy, a valódi kér. czivilizácziónak BTegnyert czigány nem érne meg ennyit? Egy pap. Tolna vár megye tavaszi közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 21-én tartotta szokásos tavaszi rendes közgyűlését. Gróf Széchenyi Sándor ismert körlevele, a vármegyei tisztviselők jövő sorsa,, egyes tisztviselők lemondása, szóval mai szomorú közállapotaink hetek óta foglalkoztatják itt is az elméket, cseppet Mamelulcok sírja. Mielőtt elhagynánk a sírok birodalmát, nézzük még meg azt a másik necropolist is, melyet a mai nép mamelukok sírjának nevez. Itt látjuk ezeket a mauzóleumul szolgáló kupolás épületeket, mig a háttérben a már ismert Mehemed Ali - kéttornyú mecsetje tűnik föl. Kik voltak tulajdonképen ezek a mamelukok ? E név eredetét — bár közéletünk-' ben is gyakran szerepel ez a szó — sokan nem ismerik. Tulajdcyiképeni jelentése annyi mint: rabszolgák. A kalifák pénzen vásárolt, vagy háborúban szerzett rabszolgákból alakított testőr seregét nevezték el így, kik a későbbi szultánok alatt , nagy hatalomra tettek szert. Gyakori palota forradalmak által uralkodókat detronizáltak s ültettek trónra, mig végre saját vezérüket tették meg szultánnak s a közülök kikerült dynastiák három századon keresztül uralkodtak egyiptom felett. Még a török uralom alatt is nagy volt politikai befolyásuk, mig végre Mehemed Ali, a mostani kedive szépapja, - hogy megszabaduljon tőlük, lakomára hívta meg az összes tórzsfőket a kairói citadellában lévő palotájába s ott az összes 470 meghívottat lemészároltatta. Mint mondják csak egy tudott közülök megmenekedni azáltal, hogy lovastul leugratott a bástya faláról. De legyen elég már a halottak országából ; s térjünk vissza az élőkhöz; mielőtt azonban eltávoznánk innen, vessünk még egy pillantást a magaslatról az alattunk elterülő 1000 tornyu városra, s gyönyörködjünk még egy perczig ebben a felejthetetlen látványban. Tegyünk most egy sétát a város ellenkező vége felé, amerre buja növényzetű kertek közül pompás villákat látunk kikandikálni. Itt vannak a kairói előkelőségeknek a kedive családjához tartozó herczegeknek nyaralói, hol óriás sykomor fák és pálmák i’ejtik el a kiváncsi szem előtt a tropicus növényzettel ékeskedő parkokat, melyek kiérnek egész a Nílus partjáig szemben Rhoda szigetével, hol mint a biblia tanítja a Farao leánya egykor a gyékényből font kosárba helyezett csecsemő Mózest a folyó vizéből kifogta. A Nílus. Leérünk végre a Nílus partjához, s előttünk látjuk az egész országnak termékenységet s az éltet adó nagy folyam szőke hullámait hömpölyögni. Nílus nélkül Egyiptom kietlen terméketlen pusztaság volna, növényzet s élet csak ott van, ahová a folyó kiöntése elér, de ott aztán csodálatos a földnek termékenysége. A Nílus minden évben egyszer megárad, s midőn az áradás bizonyos fokot elért, megeresztik a csatornák zsilipéit mire a viz elönti a földeket, termékenyítő iszapot hordva magával mindenfelé, amerre csak a szerteágazó csatorna hálózat elér. Midőn aztán az áradás megszűntével a folyó régi medrébe vissza tér, visszaeresztik a vizet s kezdődik a mezei munka a szántóföldeken. Csatornázás nélkül földet művelni egyáltalában nem lehetne, mert itt az esőzés oly kevés, hogy alig számba vehető. A tengerparton és a delta vidékén még gyakrabban vannak télen esős napok, Kairóban már alig esik 5—6 nap egy évben, felső Egyiptomban pedig egyáltalában sohasem esik; ott az eső teljesen ismeretlen fogalom. ; sem csodálatos tehát, hogy olyan nagy érdek- I lődéssel várta mindenki ennek a közgyűlésnek lezajlását. Már féltiz óra tájban hatalmas I rajokban lepték el a bizottsági tag urak a vármegyeház ősi tanácskozó termét, mely ez alkalommal mintha megfiatalodott volna. | A régi komoly, sőt inkább komor bőrszékek I helyét modern filigrán Thonet székek foglal- ! ták el, derűsebb külsőt kölcsönözve az egész | teremnek. A karzat is megtelt előkelő hölgyközönséggel. Tíz óra előtt pár perczczel hatalmas éljenzés hangzott fel. Dőry Pál alispánnak i szólt, ki elfoglalta az elnöki széket, j Üdvözölve a megjelenteket, a közgyüI lést hosszabb hazafias beszéddel nyitotta meg. Azzal kezdte, hogy az elnöki tisztet sohasem érezte ilyen terhesnek. Pillantást vetett a múltba, amelyben nem egyszer jutottunk válságokba, de az, sohasem volt ily zsibbasztó hatással a közéletre (Rátkay s Nem kel ily tragikusan venni a dolgot!) A pusztaszeri vérszerződés, nemzeti alkotmányunk azt rendeli: hogy ebben a hazában a nemzet és a király csak együtt parancsolhatnak. Utal azonban reá, hogy e két tényező megtévesztésével az országiás tisztéből ki van zárva a nemzet s az országgyűlés feloszlatásával a tomboló hatalom az alkotmányos szervezet egyik ágazatára is reá tette a kezét. Kívánatosnak tartja ezért, hogy a régi vármegyék — a melyek az alkotmány bástyája nevét viselték hajdan, most is védbástyául szolgáljanak. A mostani nehéz időkben bölcs, mérsékelt, de azért határozott hazafias végzésekre van szükség. Azért nehéz a helyzete, kéri tehát, hogy bizalmukkal ajándékozzák meg. Ezen nehéz válság az oka, hogy most ö elnököl, mert a válság elszólitotta helyéről a főispánt, aki 21 évig volt a törvény és, alkotmány értelmében a vármegye feje. Érezve az ő hiányát, nem zárkózhatik el érzelmeinek kinyilatkoztatása elől, mert ifjúsága óta szemtanúja volt annak a lelkesedésnek önzetlenségnek, mellyel a volt főispán a haza és I vármegyéje ügyeit szolgálta. Legfényesebb | bizonyítéka ennek, hogy főispánsága 10 éves ] jubileuma alkalmával 1894 decz. 10-én, tel- | jes számmal jöttek össze jubileumára a vár-, megye bizottsági tagjai s már akkor elhatá- I rozták, hogy arczképét megfestetik. Régen készen van már a kép, de a távozó szerénykedése miatt csak most nyílt reá alkalom, hogy a közgyűlés termében kifüggesztesse. Azt hiszi, hogy egyhangú helyesléssel Nedvességet a föld csak a Nílus kiöntése által kaphat, igyekeztek tehát az ország lakói, már az ős régi időkben is a folyó vizét minél nagyobb területre elvezetni s a csatornázást a lehető legtökéletesebb fokra emelni. Valóban Egyiptom gazdaságát s ősi kultúráját ennek a csatornázásnak köszönheti. A Nílus amellett, hogy a földművelés-- nek legfőbb tényezője, a közlekedésnek is csaknem egyedüli s mindenesetre a legfontosabb útja. Árbóczos és vitorlás hajók, az u. n. dahabijék ezrei hasítják az ősi folyó hullámait; ezeket a festői járműveket használja Egyiptom népe ezredévek óta, a régi hatalmas faraók alattvalói épugy mint a mostanni fellah. Itt láthatjuk a dereglye nagyságú csolnakokat, melyeknek hatalmas pálmatörzsből készült árbóczaihoz kötik a háromszögű vitorlát s melyek a föld termékeivel megrakodva, mint valami könnyű pillék lebegnek a vizeken a tengertől egészen a kataraktákig. Heuopoiu. Ha az u. n. Abbasije külvároson keresztül Heliopolis felé sétálunk, egy franczia stylban épült kastélyt látunk az útról jobbra emelkedni az Kasr Nasr palotát, melyet a mostani khedive egyik elődje épittetett s mely jelenleg az alkirály fejedelmi vendégei számára van fenntartva. A térség, melyen a kastély épült nevezetes csatahely kétszeresen is emlékezetes Egyiptom történetében. Először 1-ső Selim török szultán verte itt meg az utolsó mameluk szultánt 1517-benJs hódította meg Egyiptomot Törökország számára. Másodszor Napoleon tábornoka Kleber győzte itt le az arabokat 1800-ban, de a franczia uralom rövid életű volt Egyiptomban, mert mig a nagy korsicai hóditó napja
