Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-01-13 / 2. szám
2 közérdek 1906. január 13. •országba és más országokba kivándorlók még ezen felül vannak. 4. A visszatérés vagy végleg távozásra nézve jó részben szintén' csak tapasztalatokra vagyok utalva. A statisztikai hivatal 1904 év nyolcz hónapjára kimutatott 84 Németországból és 72 Amerikából visszatért egyént. Ennek alapján két év alatt mindkét helyről együtt véve legfeljebb 300—400 visszatérő egyént lehetne felvenni. De a dolog úgy áll, hogy csupán Bátaszék, Tolna, és Szakadát községekből évenként 300—400 egyén — mint kőmives, — távozik Németországba és onnan télire visszatér, a statisztikai hivatalnak Németországra szóló adatai meg éppen arra az időre szólnak, midőn kőmiveseink ott dolgoznak. Az Amerikába vándorlók meg rendszerint azzal a szándékkal mennek ki, hogy legalább 2—3 évet kint töltenek s igy I a visszatérőnek kimutatott 84 egyén legalább is 1—1 fél évvel előbb utazhatott ki; közvetlen tudomásunk sincs arról, hogy az egyes községekbe észrevehető számban érkeztek volna vissza s igy e kérdés a jövőre nézve bizonytalan; egyelőre tehát most végleges távozásnak jegyezhetjük fel. 5. Hogy a visszatérők mennyi vagyont hoztak ? A mint az előbbi kérdésre, úgy erre is legjobban az egyes községek elöljáróságai adhatnának megközelítő felvilágosítást, mert nekik volna módjukban megfigyelni a ' visszatérőket, társas érintkezésük közben pe -dig könnyebben értesülhetnek a meghozott vagyonról is. Közvetett utón van tudomásunk arról, hogy az Amerikában kint levők közül egynémely szerencsések meglehetős vagyont birnak gyűjteni s a felesleget haza küldik, a mi 60ü—1200 korona közt ingadozik évenként egy-egy embernél, sőt az utóbbi időkben tudomásunkra jutott, hogy egyesek Németországban is birtak némi vagyont szerezni. Általában véve azonban úgy látszik, hogy az egyesek összes vagyon szerzése, az összesek által kivitt vagyont sem éri fel és ez semmikép sem kedvező. 6. Mekkorára tehető a vármegye vesztesége munkaerőben és vagyonban ? Amint láttuk, Amerikába kivándorolt körülbelől 1500, életének legszebb idejében levő munkaerő. A legkedvezőbb esetben is ebből legfe- lebb 300 egyén vándorolt vissza, tehát még mindig hiányzik 1200 egyén. Németországba kivándorolt két év alatt átlag 1400 egyén. Ezek közül a kőművesek és kőműves munkások évenként visszatérnek, ez a szám tapasztalás szerint évenként 5—600, két évre 1200. Csakhogy ezek a visszatéiők éppen a munkaidőben viszik ki erejüket a vármegyéből és az országból s igy évről-évre való határozott veszteségek, mert visszatérésük a téli hónapokra esik s ekkor kőmives munka nincs; erejüket tehát külföldre viszik, a hazának semmi haszna sincs belőlük. Legfeljebb, hogy az élelmükre szükséges összeget külföldön szerzik be, de itt meg a munkahiány miatt ennyivel drágitják az általános megélhetést. Más országokba kivándoroltak száma mintegy 150 — ezek közül legfelebb 20 egyén mint kedvtöltésből utazó tér vissza — a többi veszteség. Lezárhatjuk tehát a számlát azzal, hogy az utóbbi két év alatt munkaerőben vesztettünk 2700—2800 munkabíró embert. Az anyagi vagyon tekintetében sem állunk sokkal kedvezőbben. A kőművesek keresete jóformán annyi, hogy a téli hónapokban kényelmesebben élhetnek, mint a hazai keresményükből élhetnének; megtakarított vagyonukat itthon jobbára felélik. Az amerikaiak közül némelyek küldözgetnek haza pénzt, közvetett utón például Gyürkönyből tudjuk, hogy volt időszak, midőn 25—30.000 korona vagyon érkezett a faluba Amerikából. így lehet ez bár csekélyebb mennyiségben, szétszórtan, több falvakban is; sajnos erre megbízható adataink nincsenek — de a leg- vérraesebb számítással, a kint levő 1200 embernek felét véve, kik tényleg és esetleg birnak szerezni s ha mindegyik legalább is 1000 koronát szerezhet — ez ki tenne 600.000 koronát. Ez az összeg legteljebb csak az összes kivándoroltak által kivitt összeget fedezi, vagyoni gyarapodást nem mutat. 7. A veszteség ellenében kiegyenlítő kárpótlásunk nincs. A múlt évben egy férfi és egy nő honosításával szemben 14 államkötelékből való elbocsátás áll. Tehát bevándorlásunk nincs. 8. Szellemi vagyonnal gyarapodtunk-e ? A kivándorlók túlnyomó többsége, olyan munkakereső, ki a létfentartásért küzd és túlnyomó többségben mai napig is távol van. Ezekről nem tudhatjuk minő tapasztalatokkal fognak visszatérni, ha ugyan visszatérnek. Kőműveseinkről tapasztaljuk, hogy a külföld ferde irányú szellemi kincseit hozzák haza s itthon semmi hasznot sem hajtanak, sőt bizonyos tekintetben kártékonyak. Iparosaink megülnek itthon. Szólhatunk még arról, hogy a statisztikai hivatalnak az 1904 évi nyolcz hónapra szóló kimutatása szerint a kivándoroltak között 382 magyar anyanyel vü volt; e nyomon indulva s a tapasztalást is hozzá véve a kivándorlók Vs-mada magyar anyanyelvű; sajnos, hogy ez az anyag nem igen jön vissza, sőt családját is magához vonja. íme itt van két évi kivándorlásnak képe: munkaerőben határozott veszteség, | anyagi vagyon szaporodása semmi, vagy I legfeljebb igen kétes (t. i. összességben és ! nem egyesekre nézve) szellemi vagyon sza- ) porodása kétes, bizonytalan, részben semmi, ! részben pedig káros; — fajbeli veszteségünk i nyilvánvaló; — kárpótló kiegyenlítődés: j semmi. Szomorú kép ez, nagyon szomorú csak I vármegyénkre nézve is, hát még egész ha- I zánkra!-—ka. VARMEGYE. Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága január havi ülését e hó 10-én tartotta Döry Pál alispán elnöklésével. Az ülésen jelen voltak : Simontsits Elemér főjegyző, Kurz Vilmos árv. elnök, Tolth Ödön t. ügyész, dr. Hangéi Ignácz t. főorvos, Alacs Zoltán kir. főmérnök, Tihanyi Domokos kir. tanfel- ügygyelő, Fink Kálmán kir. tanácsos, pénz- ügyigazgató, Krcsmarik Pál főügyész helyettes, Süss László közgazdasági előadó, Bernrieder József, Jeszenszky An dor, Orffy Lajos, Perezel József, Török Béla bizottsági tagok. Az ülésre beterjesztett jelentések közül a fontosabbak a következők: Közoktatás ügyünk: Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő jelentése szerint, múlt év dcczember havában 12 tanteremben elhelyezett 5 iskolát és egy óvodát látogatott meg. A tanítás eredménye kielégítő. A szekszárdi pplg. fiú- és leányiskola magánvizsgálatain elnökölt; jelentkezett 8 tanuló, kik közül sikerrel vizsgázott 7 tanuló. Közegészség ügyünk: Dr. Hangéi Ignácz t. főorvos jelentése szerint a közegészségi állapot valamivel kedvezőbb volt, mint az előző hónapban, mert a heveny fertőző betegségek kisebb számban észleltettek; de szaporodtak az influenza által előidézett bajok. Gyárakat vizsgáltak a dunaföldvári és központi járásban, ■ valamint Szekszárd r. t. város területén. Élelmiszert 48 esetben, mészárszéket 27 esetben, vendéglőt és korcsmát 18 esetben, pékmííholyt 22 esetben, iskolát és óvodát 52 esetben vizsgáltak meg. Hevenyfertőző betegségek után 16 lakást fertőtlenítettek. A szekszárdi Fe- rencz közkórházban ápoltak múlt év deczem- ber havában 487 egyént; ezek közül gyógyultan elbocsájtottak 95-öt, javultan 39-et, gyógyulatlanul 17-et, meghalt 11 egyén. Közadózásunk: Fink Kálmán kir. tanácsos, pénzügyigazgató jelentése szerint a múlt év deczem- ber havában elintéztek 2861 ügyet, 191 illeték kiszabást, 1029 kát. nyilv. tartást 72 házadómentességet 12 fizetési halasztást. Egyenes és közvetett adókban befolyt 488392 kor. 53 fill., mely összeg az előző év hason időszakával egybevetve 94904 kor. 50 fillérrel kevesebb. Állategészség ügyünk: Sigora Lajos törvényhatósági állatorvos jelentése szerint a múlt havi állategészségügy kedvezőtlenebb, mert három község területén a ragadós száj és körömfájás kiütött. Mivel azonban a községek külterületén, a pusztákon észleltetett, hol a zárlat könnyebben foganatosítható s a közel jövőben állatokat nem is adnak el, a betegség valószínűen nem terjed tovább és megszűnik. Közutaink: Alacs Zoltán kir. főmérnök jelentése szerint úgy az állami, mint a törvényhatósági közutak állapota a téli időjáráshoz képest kielégítő; építkezés az utakon szünetel. Közbiztonságunk: Krcsmarik Pál kir. főügyész helyettes jelentése szerint a szekszárdi kir. törvényszék fogházában múlt deczember hóban letartóztatva volt 145 egyén, rabkórházban ápoltak 7 egyént, kik közül meggyógyult 4 egyén Gróf Széchenyi Sándor volt főispánunk köszöneté. Lapunk múlt heti számában közöltük azt az igazán meleghangú búcsúlevelet, a melyet a közigazgatási bizottság nevében Döry Pál alispán intézett volt főispánunkhoz. — Széchenyi Sándor gróf most a következő sorokat intézte Döry Pál alispánhoz : Nagyságos Alispán ur! A közigazgatási bizottság múlt hó 13-án kelt nagyrabecsiilt bucsuirata, az abból kisugárzó meleg jóindulat s megtisztelő ragaszkodás mélyen meghatott. A 21 évi tapasztalatom alapján, mely hosszú idő alatt mindenko • a l<egvés támogatásban részesültem, báládatlanság volna részemről a hozzám intézett szavak őszinteségében kételkednem, ezen szép szavakból nem az igaz ragaszkodást kiérteni. Boldognak érzem magamat annak tapasztalatában, hogy az én, a közélet és hivatalos pályán kisérő becsületes törekvésem méltánylásra talál, de jól tudom azt is, hogy ha némi megnyugvással lehetek szerencsés a múltra visszatekinteni, azt főleg azoknak köszönhetem, kik a közérdek kiszolgálásában velem együtt éreztek, saját érdekek s minden melléktekintet nélkül az igazság és méltányosságot tartották szem előtt. Az egyetértés, az észszerű igazi humanizmus vezérelt bennünket egyaránt — ez termette meg gyümölcsét. TüdobőtegsegeK, nuruiuK, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. HoffnanB-La Roche & Co. Basel (Siije). „Roehe“ Kapható orvot! rendeletre a gyógysaertárak- ban. — Ara flvtfenklitt 4.— korona.
