Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-17 / 11. szám

2 K Ö Z ÉRDE K 1906. márczius 17. győződhetik, hogy a kölcsönvevő rendesen törleszt-e, bárki bármily csekély összegét hetenként beadhatja és igy apránként több­kevesebb tőkét gyűjthet, szövetkezetének saját bizalmasai kezébe teheti le s tudja, hogy azok szakszerű ellenőrzésben részesülnek, az évenkinti 10°/o tartalékalap esetleges fel­számolás esetén helyi jótékony czélt szolgál, mert az a községi nyugdíjalapot illeti; ezek mind olyan előnyök, melyekét más intézet nem nyújthat. A szövetkezeti kölcsönök háromfélék: váltó vagy kötelező, jelzálogilag bekebelezett, kötvény és 50 éves olcsó földkölcsönök. Mindezeknek előrebocsájtása után, a Tolnanémedi községben való megalakítás és fejlesztés adatait a következőkben ismertetem. A szövetkezetek alapításának kiinduló pontja volt az 1898. évi XXIIL. t.-czikk. Én olvasva a fentebb hivatkozott törvényt, 1899. évi február hóban Eösze Zsigmond ág. hitv. evang. lelkész, Érsek Elek, volt tolnanémedii, jelenleg szárazajtai ev. ref. lelkész, Lemle István tanító s Onody Zsigmond központi kiküldött közreműködé­sével megalakítottam a 25 évre alakult tolnanémedii községi hitelszözetkezetet és két üzletrésszel az országos központnak tagja lettünk. Ekkor tagul beiratkozott 99 egyén 120 Üzletrésszel és márczius hóban a szövetke­zet megkezdette működését. Igazgatósági és felügyelőbizottsági tagul többek közt meg­választattak : Eösze Zsigmond és Érsek Elek lelkészek, Oravszky László jegyző; könyve­lőül pedig: Lemle István tanitó. Az 1899. év következőkép zárult. Alakulásakor tagjainak száma volt 99, az év végén volt 177 tag 225 jegyzett üzlet­résszel; az üzletrészekre befizetve lett 1114 frt. 35 kr.; betétet kezeltünk 2130 frt. 58 krt.; a tagoknak 14304 frt. kölcsönt nyújtottunk részben váltóra, részben kötelez­vényre, melyből azonban 12997 frtot a a közpo/iti szövetkezet által részünkre nyitott hitelből fizettünk ki; tiszta nyereség volt akkor 92 frt. 3 kr,, a mely a tartalék- alaphoz csatoltatott. Ezen évben minden tisztviselő ingyen a szövetkezetért dolgozott. Érsek Élek ev. ref. lelkésznek Erdélybe való távozása után elnök én lettem s Lemle István tanitó halálával: Bauer János ág. hitv. ev. tanitó választatott könyvelővé; később az igazgatóság tagjai illetve alelnökök lettek: Borsos István volt tolnanémedii, jelenleg drávaszerdahelyi ev. ref lelkész, annak eltávozása 1 után Kozma László jelen­legi lelkész és Peszlen György rom. kath. tanitó. Hogy a szövetkezet fokozódó haladá­sáról képet mutathassak, közlöm az 1905. évi üzleti idő zárószámait. Az 1905.' év végén a tagok száma 259 ct tesz ki, 291 jegyzett üzletrésszel ; az üzletrészekre befizetve lett 9385 korona 4 fillér; letétet kezeltünk 67821 koronát s a tagoknak 74973 korona kölcsönt nyújtottunk részben váltóra, részben kötelezvényre, a melyben azonban csak 3660 korona köz­ponti hitel szerepel; tiszta nyereség 525 kor. 9 fillér volt, a melynek lO^/o a tartalék- alaphoz csatoltatott, 5°/o pedig az üzlet­részek osztalékára fordittatik. Az 1905. évi nyeseség volt összesen 1404 korona 70 fillér, a melyből az üzleti költségekre, fizetésekre stb. kiadatott 879 korona 61 fillér, és igy miként már fentebb is említettem, tiszta nyereség volt 525 korona 9 fillér. A tartalékalap összesen volt 1905. év végén 1231 koroná 95 fillér. A szövetkezet nem a tartalék alap növelésében látja tagjai érdekének előmozdí­tását, hanem abban, hogy olcsó kamatú kölcsönöket adhasson. A kölcsönök állandóan 6°/o-ra folyósittatnak, a betét kamatláb pedig 41/2 °/o A figyelmes olvasó észreveheti, hogy mi senki pénzét nem használjuk ingyen, er| az üzletrészek után a tagok kapnak o ,*o, betétük után 4V2°/o-ot, s érdekes, hogy a mikor a jelenlegi zűrzavaros politikai viszonyok miatt a pénzértékek emelkedtek s minden hitelintézet sietett felemelni kamat­lábát 2—3°/o-al, akkor is mi rendületlenül kitartottunk megállapított illetékeink mellett. I Uzletnap hetenként vasárnap délután 3—5 óráig, ekkor teljesítetnek mindennemű ki- és befizetések... ; Még megemlítésre méltó azon körül­mény, hogy fennállásunk óta semmi veszte­ség. nem ért bennünket s hogy egyetlen tartozást sem kellett mindezideig peresite- ■ nünk, a mi csakis a viszonyok ismeretén I alapuló helyi igazgatást, a józan alapokon nyugvó hiteligényeket, a központ szakszerű és hathatós ellenőrzését dicséri. Szocziologiai szempontból érdekesek még a következő adatok. Az 1905. évben kezelt 6784 korona I betét 150 egyén betétje volt. Ebből 20 i I koronánál kisebb összeget 56 egyén, 100 j koronánál : kisebb összeget 41 egyén, 200 koronánál kisebb összeget 9 egyén, 1000 koronánál kisebb összeget 26 egyén, 2000 koronánál kisebb összeget 10 egyén, 4000 koronánál kisebb összeget 2 egyén tett be. Mily érdekesek; hogy beszélnek ezek a statisztikai adatok! Rámutatunk arra, hogy az eddig elkallódott fillérek, mint betétek, növelik alakosságban a takarékossági hajlamot. Magyarországon a központ köteleké­ben eddig 2000 szövetkezet van; szép numerus, de hol van a többi 20000 község ? ! Papok, tanítók, jegyzők! Ne politikai kortes szolgálatokat teljesítsetek, hanem tudástok, akaratotok és befolyástokat ezen üdvös, kiszámíthatatlan előnyü, hatalmas eszme szolgálatába adjátok : Ha községetekben hitelszövetkezetet alakítottatok : egy kővel hozzájárultatok az anyagilag erős Magyarország alapjának le­rakásához ! Néphivatalnokok : a népért előre ! Tolnanémedi, 1906. Oravszky László, községi jegyző. A lemondott vármegyei tiszt­viselők nyugdija. Tolnavármegye nyugdijválasztmánya a múlt szombaton tartott ülésén végzett azzal a két kérvénynyel, amelyben Simontsits Elemér vármegyei főjegyző és dr. Szent- királyi Mihály IV. aljegyző nyugdíjigényük megáilapitáaát kérik. A két lemondott tiszt­viselő nem betegség czimén kéri a nyug­dijat, de a lemondás megokolásául hivatko­zik arra az erkölcsi kényszerre, mely őket a magyar törvények megtartására letett esküre figyelmezteti. A választmány hosszas vita után hozta meg határozatát. Török Béla és Boda Vilmos külön írásos véleményt nyújtottak be, a melyben kifejtik, hogy bár a nyugdij-szabályzatban ők sem találnak alapot a törvénynek ily szellemben való elintézésére, az igazság s különös méltányos- sági okokból a nyugdij megadása mellett vannak. A választmány azonban ezzel szem­ben, az alispán döntő szavazatával kimondta a mű sikerével elégedve, hogy építőmesteré­nek mindkét kezét levágatta, nehogy az még egy ebhez hasonlót tudjon építeni, mi esetleg az ő nevéről elnevezett mecset hír­nevét el homály osithatta volna. Valóban Hassán szultán mecsetje egyike az arabs építő művészet legkiválóbb reme­kének. Az épület alapja szabálytalan ötszög; két külömböző nagyságú tornya van, melyek közül az egyik mindjárt az építés után be­omlott s csak később és csak hiányosan építették fel újra. A mecset belsejében a legmüvésziesebb faragványokat látjuk a portale, a kihla s a hanafije(azaz a rituális mosakodásra szánt kút), mind a legszebb arabeskekkel ékeskedik. Fáj­dalom ! az idő vasfoga lassanként megőrli ezt a 600 éves műremeket is, s amit a tűzvész, föld­rengés és háborúk megkíméltek, elvégzi azt a keleti indolencia, az a közöny, melylyel a mai generáció az ősök művészi emlékei iránt viseltetik. A mecset belseje bizony a pusz­tulás szánandó képét nyújtja, a diszitések hullanak, a drága mozaik feltöredezik, a falak megrepedeznek s ha csak idejében ala­pos renoválásról nem gondoskodnak, a régi s I arabs művészet ezen remeke nem sokára el fog tűnni a föld színéről. A Hassán szultán mecset előtt terül el a Rumeli tér, mely a Mekkába induló za­rándokok kiinduló helye szokott lenni. A j korán meghagyja, hogy minden mohamedán férfi legalább egyszer életében Mekkába za­rándokoljon s ott, az előirt szertartásokban részt vegyen, a kába követ megcsókolja, a szent Zemzém forrásából igyék, felmenjen az Arafat hegyére s a Mina völgyében Állahnák áldozatot mutasson be. Aki Mekkát megjárta azt liadsinak nevezik, s hogy ezt a jelzőt megszerezhess«, arról az óriás terület­ről, Marokkótól egész China határáig, ahol mohamedánok laknak, évenként ezer meg ezer igazhivő zarándokol el a próféta által megszentelt helyre ! Vessünk a Rumeli térről még egy pillantást Hassan szultán mecsetére s indul­junk neki a néptelennek látszó város töm­kelegének, hogy a világhódító /kalifák által alkotott többi műremeket is megszemlélhes­sük. A mohamedán építészet csak a mecse­tek építésében excellál; paloták és más épü­letek maradványait hiában keresünk az arab I nép fénykorából! Csak Isten az, a kinek dicsőségére örök időkre" szóló művet alkotni érdemes, a halandó ember számára, kinek földi pátyája ügy is csak átmenet a túlvilági életbe, miért építsünk maradandóbb hajlékot?! A középkori arabs művészetnek egy igen érdekes alkotása az itt látható Tulun ‘mecset. Ma inkább csak rom már, de még igy romjaiban is nagyszerű! Kupolája beom­lott, de nem csoda, hisz több, mint ezer évig állt fönn Allah dicsőségére. Még 879 ben, tehát több mint 1000 év előtt építette Ahmed ihn Tulun, a tulunidák dinastiájának meg­alapítója. A művészi kivitelű oszlopok között s az árkádok alatt most koldusok és hajlék­talanok tanyáznak, a minaret ormán karvaly rak fészket. Egy másik igen érdekes mecset az, melyet Mansur el Kalaun szultán építtetett a 13-ik században. Mint mondják a szultán fejedelmi ajándékot ígért az építésznek, ha egy év alatt elkészül a mű; de daczára a legnagyobb erőfeszitésnek, mégis egy hónap­pal több idő kellett, mig a mecset felépült. Még igy is az egész akkori világ bámulta, hogy hogyan lehetett ily íövid idő alatt ily nagyszerű épületet elővarázsolni. Tiidobstegseyek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza s­* ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Mihthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkoc „Roche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Rache & Ce. Bm*el (Svájc)*, Roehe Í0, Kapható orr Mi rondeletre a gyéfyíiertlrak- baa. — Ara ttvcgenkint 4.— korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom